Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-16 / 166. szám

W65. július 16. 2 Péntek MARS-RAKÉTA Alkotó testvériség Az Amerikai Egyesült Államok Cape Kennedy rakétabázisáról 1964. no­vember 28-án lőtték fel a Mariner—4 elneve­zésű Mars-rakétát, hogy a fedélzetén elhelyezett műszerek segítségével fényképeket közvetítsen a Marsról a Földre. Ez a kísérlet egyik kiemel­kedő állomása naprend­szerünk közvetlen meg­ismerésének. A Mars bolygó nap­rendszerünk családjá­nak Naptól számított negyedik tagja. Közepes naptávolsága 228 millió km, tehát 78,5 millió km-el van távolabb, mint Földünk. Térfoga­ta hatszor, tömege ki­lencszer kisebb bolygón­kénál. Eddigi ismerete­ink szerint átlagos hő­mérséklete —15 C8 alatt van. Közvetlen közelé­ben két kisebb holdat (Phobos, Deimos) is fel­fedeztek. Csillagászok megállapítása szerint felszínét pólu­sain váltakozva jelentkező fehér fol­tok, a „sarki ht^b-pkák”, továbbá vö­röses színeződéÉft feltehetőleg pwrré- teggel borított^jjpátagok és sötétebb # foltok: az úgynevezett „tengerek** jel­lemzik. Az utóbbiakon alacsonyrendű növényzetet is feltételeznek a szak­értők. A Mars keringési ideje 687 nap. A Mariner—4 kerek hét és fél hóna­pos — mintegy 210 millió kilométeres — űrutazás után, 1965. július 14-én került Mars-közeibe.' Amikor tizenhét esztendővel - ezelőtt, 1948. július 16-án ünne­pélyes külsőségek között megkö­tötték a magyar—bolgár barát­sági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási egyezményt, az újságok azokról a baráti szá­lakról írtak vezércikkeket, ame­lyek a történelem során szövőd­tek a két nép között. S arról az újfajta barátságról, amely a ha­zánk felszabadításában részt vett bolgár hősök véréből fakadt, s terebélyesedett megbonthatatlan- ná. Az elmúlt tizenhét esztendő alatt a hagyományos bolgár— magyar barátság az azonos szo­cialista eszmék szellemében kö­zös célokért küzdő két nép szo­ros együttműködésévé lett az élet csaknem minden területén. Tizenhét esztendő alatt a ba­rátsági egyezmény sok száz írott és íratlan cikkellyel bővült. Az együttműködés új fonalait nem­csak a két ország vezetői szőtték, hanem bolgárok és magyarok milliói, munkások és tervezők, művészek és mérnökök, s a köl­csönös idegenforgalmat örvende­iparban. Egy esztendővel ezelőtt, amikor Todor Zsivkov elvtárs vezetésével bolgár párt- és kor­mányküldöttség járt hazánkban, az állandó konstruktív együtt­működés új fejezete nyílt orszá­gaink között. Elhatározták, hogy közös vállalatokat létesítenek az iparban, közös tudományos kuta­tóintézeteket szerveznek és a minimumra csökkentik az uta­zással kapcsolatos formaságokat. Erről írta annak idején a londo­ni Times, hogy Zsivkov elvtárs budapesti látogatása „több volt, mint egyszerű törekvés arra, hogy erősítsék Bulgária és Ma­gyarország baráti kapcsolatait.” A kétoldali együttműködésen túlmenően országaink szoros kooperációt alakítottak ki a KGST-n belül, kormányaink né­zetei megegyeznek a béke, a le­szerelés, az európai biztonság és a gyarmati rendszer felszámolá­sára irányuló lépésekben. A bolgár és a magyar nép ba­rátságának ez a történelmi ok­mánya, s lényege: az alkotó test­vériség — qz elmúlt tizenhét esz­u Helsinkiben Csütörtökre virradó éjszaka lá­zas munka folyt a helsinki béke- világkongresszus hét bizottságá­ban, Néhány bizottság ülése a kínai és az indonéz küldött több­szöri felszólalása miatt csak a hajnali órákban ért véget. Csütör­tök reggel 10 órakor ült össze a béke-világkongresszus plénuma, hogy a hét bizottság beszámolóját a határozat rangjára emelje. A vietnami kérdéssel foglalkozó 1. számú bizottság beszámolóját tapsvihar fogadta. Ezzel a kong­resszus egyhangúlag tudomásul vette M bizottság beszámolóját, amely a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front 1965. már­cius 22-én megfogalmazott ötpon­tos felhívása, illetve a VDK nem­zetgyűlése április 8-i határozatá­nak 4 pontban összefoglalt feltéte­lei szellemében támogatja a viet­nami nép harcát. n dél-vietnami szabadságharcosak újabb akciója Saigontól északra használhat”. A szóvivő szerint „nincs szó katonai cenzúra beve­zetéséről”, de az utóbbi hetekben végbement „jelentős dél-vietnami események” szükségessé teszik az intézkedést. Az ezredes nem volt hajlandó közelebbről meghatároz­ni ezeket az eseményeket, megfi­gyelők azonban emlékeztetnek az amerikaiak és a dél-vietnami kor­mánycsapatok sorozatos veresé­geire. A dél-vietnami szabadságharco­sok hírügynökségének most ki­adott jelentése szerint a népi fegyveres erők Bien Hoa tarto­mányban súlyos károkat okoztak az amerikaiaknak és saigoni ki­szolgálóiknak. A hazafiak kisik­lattak négy vonatot, megsemmisí­tettek vagy súlyosan megrongál­tak több mozdonyt, húsz vagont és 24 gépjárművet. Az amerikaiak mozgási lehetőségeinek korlátozá­sa céljából felrobbantottak 12 hi­dat és sok helyen teljesen meg­bénították a forgalmat az 1-es és a 20-as számú műúton, valamint a Saigontól északkeletre fekvő vasútvonalakon. (MTI) Saigon A távirati jelentések a dél-vi­etnami felszabadítási harcosok egyre jobban kibontakozó általá­nos támadásáról adnak hírt. Ked­den és szerdán a kulcsfontosságú Da Nang-i amerikai légitámasz­pont körül hullámzottak mindkét féltől nagy áldozatokat követelő ádáz harcok, csütörtökön pedig a szabadságharcosok Saigontól 35 mérföldnyire északra indítottak akciót. A Reuter tudósítójának je­lentése szerint a Vietcong egyik zászlóalj erősségű alakulata rajta­ütött egy amerikai tisztek vezeté­se alatt álló dél-vietnami egysé­gen. A hírügynökségek nem közöl­tek adatokat a kormánycsapatok veszteségeiről. Ez összefügg azzal, hogy a dél-vietnami amerikai hadvezetőség ismét korlátozta a sajtó hírközlési lehetőségeit. Az AFP jelentése szerint Louis Brea- ult amerikai szóvivő Saigonban csütörtökön felszólította a tudósí­tókat, hogy ne adjanak olyan jel­legű tájékoztatást lapjaiknak, amelyet „a Vietcong vagy a ha­noi kormány saját céljaira fel­Mínd súlyosabb a dél-szudáni helyzet Kairó A Dél-Szudánban kirobbant fegyveres összetűzések nyomán a helyzet mind feszültebb az egész országban. Kairói sajtójelentések úgy tud­ják, hogy a zavargások felkeléssé szélesednek Dél-Szudánban. A la­pok idézik El Mahdi szudáni bel­ügyminiszter arról szóló nyilat­kozatát, hogy a déli lázadók mo­dern tűzfegyverekkel rendelkez­nek. A miniszter bejelentette, hogy a déli országrészekben lakó külföldiek ellen kénytelenek „különleges intézkedéseket” foga­natosítani. A napokban — mint a Szudán­ból érkező utasok elmondották — több brit állampolgárt letartóztat­tak Dél-Szudánban. Azzal vádol­ják őket, hogy kémkedtek Jubá- ban. (MTI) tesen növelő turisták tízezrei. Magyarország és Bulgária szo­ros együttműködésre lépett pél­dául a rádió- és televíziógyártás­ban, s általában az elektromos tendő alatt kiállta a próbát és a két szocialista ország testvéri együttműködésének chartája lett. S. T. A görög politikai válság Athén Nyugati hírügynökségek jelenté­sei rámutatnak, hogy a legutóbbi napokban kialakult görög politi­kai válság még egyáltalán nem oldódott meg. Garufaliasz hadügy­miniszter leváltásának kérdését eddig nem döntötte el sem az a megbeszélés, amelyet Papandreu miniszterelnök a királlyal vasár­nap folytatott Korfu-szigetén, sem pedig azok a tanácskozások, amelyek a miniszterelnök és Ho­diasz, a király megbízottja között lezajlott. Hodiasz szerdán a király tájékoztatására Athénből Korfura utazott és még aznap este vissza­tért Athénbe. A késő, esti órákban közölte Papandreuval, hogy Kons­tantin király csütörtökön visszaér­kezik Athénbe és fogadja őt. A miniszterelnöktől távozóban Ho­diasz semmi közelebbi részletei sem volt hajlandó közölni a kitű­zött ta'. kozásról. (MTI) Letartóztatások Ecuadorban Quitóban az elmúlt napok tün­tetésed után viszonylagos nyuga­lom uralkodott. A városban to­vábbra is érvényben van a kijá­rási tilalom. A rendőrség szerdán a délutáni órákban őrizetbe vette a diákszövetség elnökét és letar­tóztatott húsz másik diákot. Guayaquilben a rendőrség le­tartóztatta az egyetem dékánját, Gonzalo Caamanót, valamint több diákját. Az AP szerint az ecuadori za­vargások során eddig két diák vesztette életét és harminc polgá­ri személy sebesült meg. Ezenkí­vül meghalt egy rendőr is és meg­sebesült a karhatalom 18 tagja. Marco Gonzalez, Guayaquil ka­tonai kormányzója kijelentette, hogy a statáriumot a hatóságok „kérlelhetetlen szigorsággal!” fog­ják alkalmazni. (MTI) Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 31. — Gondolhatod. Én is jártam vele... Mit bámulsz? Nincs ab­ban semmi. Attól mi még have­rok lehetünk. Sót!... És tanuld meg: semmi érzelgés, semmi lel­kizés! Az élet egy óriási ring, örökké folyik benne a meccs, és aki nem bírja, azt kiütik! No, gyere, menjünk! — Hová? — A fiút meglepte Bajnok viselkedése. Csak egy pillanatig volt rossz érzése, aztán felváltotta valami elége­dettségféle. Amiért nem maradt ott Szöszinéi. — Bemegyünk a Pódiumba! Isteni ginjük van, meg lesz va­lami irodalmi est, úgy emlék­szem. Züzü legalábbis azt mond­ta, és ott vár rám. Kint álltak a villamos peron­ján; sokáig szótlanul bámulták az út jobb oldalán sorakozó gyárak esti panorámáját. Kilo­métereken át csak gyárak, kivi­lágított, magas csarnokok, a fe­kete égbe beleolvadó kémények, csörömpölve robajló, elavult hen­gersorok, messzire elhangzó zi­hálással lezúduló pörölyök. Fent a hegyek között, ahová a nagy- olvasztói salakot hordják évtize­dek óta, éppen most döntöttek ki egy üstöt, a vörös fénykráter magasra lobbant, megvilágította a hegyek sötét vonulatát. A fiú belefeledkezett a külö­nös tájba. — Te idevalósi vagy? — kér­dezte sokára. Bajnok is a lávától lángoló hegyet nézte. — Igen is, nem is — felelte. Hangja fájdalmasan csengett. A fiú kutatón ráemelte me­rev tekintetű szemét, s csak kés­ve jegyezte meg: — Nem értelek. — Itt töltöttem a gyermekko­romat, itt nőttem fel Endrőtele- pen, de nem itt születtem. — Hát hol? — Nem tudom. — Hogyhogy nem tudod? — Te tán mindent tudsz?... Tudsz mindent még csak magad­ról is? Visszafojtott indulatok tüze csapott fel Bajnok hangjából, amely szinte teljesen más em­bert mutatott, mint akit a fiú Züzüéknél megismert. Kis szünet után valamivel fegyelmezetteb­ben hozzátette: — Ne haragudj!... — S hogy a fiú nem szólt, folytatta. — Vala­hol Lengyelországban születtem. Szóval, lengyel vagyok, ez az egy biztos, más semmi. Nem tudom, hogy hívták anyámat, apámat, de még azt sem, mi volt a ne­vem, és mikor születtem... Egy­másfél éves lehettem, amikor a szüleim 1939 szeptemberében hosszú autókaravánnal menekül­tek. Egy nap Endrőtelepen pi­hentek meg, és amikor tovább­indultak. nélkülem kellett to­vábbmenniük, mert én eltűntem. Talán csak később vették észre, hogy elcsavarogtam mellőlük, aztán már hiába kerestek. Az új-endrői megállónál so­kan szálltak fel, mozdulni sem lehetett a peronon, egymáshoz préselték őket. Máskor és mástól a fiú mindenképpen elhúzódott volna, mert nem bírta elviselni férfiak testközelségét, most azon­ban majdnem testvéri szeretetet érzett a másik iránt. Hirtelen feltámadt rokonszenvet, mely­nek fényében egyszerre úgy vél­te, megérti annak a fiúnak ok­talan hősködését, aki Züzüéknél belekötött. — És ezt kitől tudod? — kér­dezte később. Hogy lengyel vagy? — Apámtól... a nevelőszüleim- től. A mama remek asszony, de az öreg kiállhatatlan tudott len­ni, ha ivott. Nem vert ő meg soha, nem is gorombáskodott, de ha ittas volt, pokolian gúnyoló-

Next

/
Thumbnails
Contents