Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-15 / 165. szám

1#65. július 15. 5 Csütörtök Cikkünk nyomán Példamutató egyetértés két vállalat között Valóban legdrágább kincsünk a gyermek? című, június 25-i cik­künkben a Békéscsabai Kötött­árugyár kompromisszumos kez­deményezésével foglalkoztunk. E kezdeményezés szükségességét az váltotta ki, hogy a vállalati gyermekjóléti intézmények fenn­tartását újabban nem költségve­tésből, hanem a vállalati ered­mény terhére fedezik. A kötöttárugyári napköziben és bölcsődében olyan gyermekek is elhelyezést nyertek, akiknek szü­lei nem a gyárban, hanem más vállalatoknál dolgoznak. E hely­zetből fakadóan a kötöttárugyári­ak olyan felkéréssel fordultak ezekhez a vállalatokhoz, hogy azok a szülői befizetéseken túli fenntartási költségekhez arányos résszel járuljanak hozzá. Cikkünkben szóvá tettük, hogy néhány vállalat elhárította e jo­gosan támasztott igényt, amelyre nincs ugyan kifejezett jogszabályi intézkedés, ám a társadalmi együttélés íratlan szabályai sze­rint mindenképpen erkölcsös és indokolt. Most két vállalat közötti példa­mutató egyetértéssel is találkoz­tunk. Ezúttal a kezdeményező az ÉM Békés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat volt. Kitűnt, hogy ez utóbbi gyermekjóléti in­tézményében is van kötöttáru- gyári szülő gyermeke. A két vál­lalat a kölcsönösség elve alapján megegyezett az érdekelt gyerme­keknek térítés nélkül való meg­tartásában és további gondozásá­ban. Szomorú tényként kell viszont megállapítanunk, hogy több más vállalat változatlanul tartja ért­hetetlen álláspontját, sőt olyan is akadt — például a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Válla­lat —, amely a felhívásra nem is válaszolt. Utóbbiak számára továbbra is nyitva hagyjuk eredeti kérdésün­ket: valóban legdrágább kincsünk a gyermek? (k) Panaszkönyv helyett Lapunk július 4-1 számában „Panaszkönyv helyett” címmel cikket közöltünk, mely egyes vendégiátóipari egységek hiányos­ságaival foglalkozott. Cikkünk nyomán az alábbi választ kaptuk: „A cikkben szereplő vendéglá­tóipari egységek munkájának fo­gyatékosságait osztályunk dolgo­zói is több esetben kifogásolták, a megjelent közleményből azonban azt a tanulságot szűrtük le, hogy egyes helyeken az eddigi bírála­taink nem hozták meg a várt eredményeket. A cikkben szereplő dévaványai „Vadkacsa” kisvendéglő munká­jára vonatkozó hiányosságokkal kapcsolatban megjegyezni kíván­juk, hogy a közelmúltban történt az egység dolgozóinak kicserélése éppen az egység korábbi dolgozó­inak rossz munkája miatt. Remél­jük, hogy bírálatuk hozzájárul az új kollektíva jobb munkájához. Ezen túlmenően több vendéglátó­ipari egységnél az előbb említet­tekhez hasonlóan intézkedéseket tettünk a munka megjavítása vé­gett. Az érintett földművesszövetke­zetek igazgató elnökeinek utasí­tást adtunk, hogy az újságcikk­ben szereplő hiányosságokat vizs­gálják ki és tegyenek intézkedést felszámolására. A megtett intéz­kedésekről a szerkesztőséget tá­jékoztassák. Kérjük az Elvtársakat, hogy az irányításunk alá tartozó vendéglá­tóipari egységeik munkájával kap­csolatos észrevételeikét a jövőben is tegyék meg és közöljék osztá­lyunkkal. Farkas János főosztályvezető Juhász Illés osztályvezető Földművesszövetkezetek Békés megyei Szövetkezeti Központja gátlástalan felajánLkozás, ez a számára szemérmetlen nyíltság, bántotta. — Mi van veled? — kérdezte a lány. — Vagy ruhástól sze­retsz talán? — A kérdés még jobban meg­ütötte, s végleg elűzte kedvét. Borára gondolt, mennyire más ő. Egyszerre boldog volt és szenve­dett, a szenvedés kiült az arcá­ra. — Te szomorú vagy?! — mondta Szöszi. — Mi van veled? — Semmi. — Nem igaz! Mi bajod? — Mondom, hogy semmi. — Bora? űrá gondolsz? A fiú hallgatott, eloltotta fé­lig égett cigarettáját, elkerülte Szöszi tekintetét. — Őrá gondolsz, felelj hát! Erre sem válaszolt. — Ö, te ostoba! — fakadt ki megbántottan Szöszi. — Hát még most sem tudod, k’i való hozzád? A fiú zakójába bújt. — Elmégy? — csodálkozott a lány, sehogyan sem tudott eliga­zodni rajta. A fiú lassan kifelé húzódva megállt az ajtónál. — Ne haragudj! — De hát miért? ... Megbán­tottalak valamivel? — tartóztat­ta volna a lány, hozzáfutott, át­ölelte. Jelentés Gerendásról A régi malom nem is látszik, csak az alapja maradt meg É egy keszthelyi te- ppen lefonhívás csenge­___________ti a készüléket Kiss L ászló gerendási tanácselnök iro­dájában. A kagyló már a kezében, hallózik, közben hellyel kínál, hol­ott azt sem tudja még, ki vagyok. Egy pillanatra felvillan bennem valami régi, másfél évtizedes em­lék. Szegény öreg gyári portás, hogy megzaklatott engem is meg önmagát, mert be kívántam men­ni a gyárba, és nem volt nálam az újságíróigazolvány. Az idők azon­ban változnak, emberesedünk, s elhagyjuk naiv, gyerekés dolgain­kat. Sajnos, a keszthelyi telefon szo­morú hírt közöl: motorszerencsét­lenség történt a város közelében, és az egyik áldozat gerendási. Az elnök, elnézést kér, gyorsan intéz­kedik. Üzen a szülőknek, hívatja őket. Sokáig szomorú a szeme, még aztán is, amikor már az épülő művelődési otthont járjuk. — A község központjában va­gyunk — mondja és , körülmutat. A központ-jelleget még semmi kü­lönös nem árulja el, csak az ott­hon impozánsnak ígérkező épüle­te. — A'távlati terv első része a magunk erejéből készül. Egyedi tervezés. Megnéztük a csorvásit, a sámsonit, azok típustervek. Nem szólok én ellenük, de ha belül jók is, használhatók is, külsőleg már régiesek, nem szépek. Nem értem, miért hasonlít nálunk egymásra egy kultúrotthon külső képe, meg a szintén típusban építhető mag- tárpadlásos tehénistálló? Nincs fantázia a tervezőkben? tehát a cá­folatot ön­maga szol­A földszinti előcsarnokból nyílik a színházterem, melybe óriási színpadot építettek. — Kértem a Jókai Színházat, mondják meg, mekkora legyen a színpad, hogy jó előadásokat pro­dukálhassanak. Hát ekkora. Nem kisebb, mint a szarvasi, vagy a csabai színház régi színpada. alatt mintegy 13x9 méteres erületen rak­A színpad tár. s pincefülkéket’képeztek ki. Ez is ötletességre vall, hiszen egy kis többletmunkával, némi plusz-ki­adással tehermentesítik a fenti helyiségeket. Később az építőkkel váltunk néhány szőt. Azok a hul­lámpalát kérdik, amivel a szín­házterem tetejét fednék. Hónapok óta nincs hír róla. hónapok óta befedhetnék, s azóta eső veri, mál- lasztja, amit felépítettek. — Au­gusztusra sem ígérték, ha sokáig tart a huzavona, átterveztetjük az egészet, és más fedőanyagot igény­lünk. A megyei tatarozó vállalat bri­gádjai dolgoznak itt. Nincs rájuk panasz, haladnak, csak a tetőfedés hátráltatja őket; November 30 az átadási határidő, nem rajtuk mú­lik, ha véletlenül eltolódik. — Ősszel avatni szeretnénk. Fel is avatjuk. magabiztos. Nem fél egy kis nehézség­tak az utóbbi években, nagyrészt ezeket is saját erejükből. —-/ Űj gyógyszertár (tényleg bántja az ember szemét, olyaii rideg-hideg, vajon milyen ember lehetett, aki tervezte?), aztán egy 8 tantermes iskola első üteme, az „ütemben” hat tanterem, itt tanult már ősztől a felső tagozat; járdák csak a főutcán voltak, most a mellékutcák is járhatók, új járda épült szerte, aztán egy 100 esz­tendős házból megfelelő orvosi la­kást alakítottunk, hasonlóképpen állatorvosi lakást is. Most pedig a kultúrotthon van soron. Majd elfelejtettem! A kád- és strand­fürdőt tataroztuk... , Ebédre jár, Az elnök A kivételt, — Nem, te irtó rendes vág/, csak ... Nem futotta többre; elment. * Sokáig csatangolt az utcákon, hátha találkozik Borával. Több­ször is elhúzott a házukig; vilá­gos volt a két szoba ablaka, né­ha árnyékokat látott feltűnni a függönyök mögött, de egyik sem a lányé volt. Lehet, hogy nincs otthon, és akkor még találkozhatnak? Re­ménykedett, ezért kiment a vil­lamosmegállóig, ott egy ideig el­nézte a higanygőzcsövektől meg. világított főútvonal esti nyüzsgé­sét. Nem vette észre, honnan ke­rült melléje Bajnok. — Szevasz, Borát várod? — Nem, csak ... járok egyet — felelte zavartan. Bajnok nem nevetett, gúnyo­lódó megjegyzései is elmaradtak. — Az előbb ment hazafelé. Ügy sietett, mintha futott volna valaki elől. — Tőle meglepően szelíd nógatással belekarolt. — Most már hiába várod! És azt tanácsolom neked: ne fuss egy nő után, ha elment! Jön egy má­sik! — Cinkosan nevetgélve, héti baveregette. — Ott ván Szöszi, látom, belódkapaszkodott... Azt mondom én neked egyáltalán: osztályon felüli nő! — Honnan tudod? (Folytatjuk) gáltatja. — Volt egy régi malmunk. Mondtuk: ha más nem, az alap­ja használható lenne, esetleg egy­két fal is. Így jött össze, hogy nem kértünk típustervet (elég abból egy is, nézze meg a gyógyszertá­rat, semmi könnyedség, csak egye­nes, robusztus formák, irdatlan tető), hanem egyedi tervezést igé­nyeltünk. Nem volt olcsó, de meg­érte. Szép lesz, ugye? Valóban szép. A régi malom nem is látszik, csak az alapja ma­radt meg, arra húzták a jövendő klub falait, oldalt az előcsarnok pedig egy falrész felhasználásával .alakult ki. Az emeletre modem lépcsősor fut, az alsó és a felső előcsarnokot üvegfal világítja meg. Az emeleten vagy öt kisebb- nagyobb helyiség, szakköri szobák. tői, jól munkálkodik azért, hogy a község pénze gyümölcsözzön. Mert sehonnan sem kapnak támo­gatást, maguknak építik ezt a kul­túrotthon t a maguk erejéből; 2 millió kétszázezerbe kerül. Itt lesz a mozi, mostani épülete megérett a ledöntésre. A MOKÉP, hogy a mozi is az új kultúrotthonban lesz, ígért 300 ezret, csak még nem utalta át. „Nagyon .kellene — említi az elnök — hamarosan benyújt a tatarozó egy 600 ezer forintos számlát. Erre a 300 ezerre ennél a kifizetésnél számítot­tunk .. .” Nem panaszkodik, csak felsora­koztatja, mit építettek-renovál­mire visz. szaérünk az ______________________ilnök Iro­dájába. Csendesen formálódnak a szavak, a jegyzettömb már régen a zsebembe került. H ogyan lesz aztán, ha felépül? A vezetés, irányítás. Üjabb gond. — Már nem az. Nemrég füzes­gyarmati kirándulásra hívtam a három tsz elnökét, Pethes Gyulát, Gellény Józsefet meg Szaszák Andrást. Hallottam, hogy ott < szövetkezetek tartják fenn a kul- túrházat. Megnéztük, hogy van ez" Elmondták. Tetszett. Még ugyar nem fixáltuk, de nálunk is így lesz. Most Szálkái Laiosné az igaz­gató, tiszteletdíjas. Az igazgató és a gondnok állandó státuszos lesz. Másodállásként, csak tiszteletdíjja! nem lehet ellátni az új kultúrott­hon életének irányítását. Ebben egyetértiink valamennyien. Két nap múlva, ben a _____________________________szer­kesztőségben a lexikont a „Geren­dás” címszónál ütöm fel. Ezt olva­som: „Önálló tanácsú község, Bé­kés m., orosházi járás. Lakosainak száma: 2490. (1960.) Vasútállomás• Csorvás.” ősszel azt is odaírnám: „Sajá: erejéből, lakóinak áldozatvállalá­sából 1965-ban emeletes otthon emelt a kultúrának.” Sass Ervin Szeptembertől már az új politechnikai műhelyben dolgoznak az orosházi gimnazisták Ez év májusában kezdődött meg az orosházi gimnáziumban a politechnikai műhely építése. A munkálatok már befejezés­Hacky Tamás is fellép Békéscsabán az árvízkárosultak javára rendezendő műsorban A múlt héten elmaradt előadást az árvízkárosultak javára július 16-án, pénteken este rendezi meg a megyei tanács és a megyei KISZ-bizottság Békéscsabán, a ligeti szabadtéri színpadon. A műsorban fellép Hacky Ta­más, a televízió Ki mit tud? mű­sorából jól ismert füttyművész is. A városban több üzemben nagy érdeklődés előzi meg az előadást, így a Konzervgyár, a Vendéglátó­ipari Vállalat és a Férfi Fehérne­műgyár közönségszervezői máris Közület munkaerőigénye Az F.M 44. sz. Fpiti-pari vállalat azonnal felvesz — budapesti munka helyekre — (Crfl és ndl segédmunka sokat, valamint kubikusokat. Munkás­szállást és napi kétszeri étkezést biz­tosítunk. Tanácsigazolás és munka ruha szükséges. Jelentkezés: Buda pest V., Kossuth Lajos tér 13—1», föld­szint. szép eredményeket értek el a jegyárusításban, jobb eredményt, mint bármikor, s ez azt mutatja, hogy a három üzem dolgozói tel­jes megértéssel fogadják a kezde­ményezést. hez közelednek, s tervek szerin! szeptemberben a lakatos, az asztalos, valamint a női szabó szakmákban előképzésben ré­szesülő fiatalok már itt kezdik meg foglalkozásaikat. Az út- ér épületkarbantartó üzem dolgo­zói jelenleg a szigetelést és ? bádogozást végzik, az' egyéb belső szerelésekben a szakmun­kás szülők segédkeznek. Az is­kola tanulói is kivették részü­ket a társadalmi munkából, hi­szen 8263 órát dolgoztak az építkezésnél. Ez mintegy 25 ezer forint értéknek felel met? J. Ezeregyszáz gyermekolvasó Hetenként mesefilm-vetítés a békési könyvtárban A békési járási könyvtárban külön helyiség áll a gyermek­olvasók rendelkezésére. A törpe asztalok és székek, a sakk­készletek és egyéb társasjáté­kok valóságos gyermek-klubbá varázsolják az olvasótermet. A vonzó környezet, s elsősor­ban a jó mese- és ifjúsági könyvek mágnesként vonzzák a község gyermekolvasóit. 295 Ezeregyszáz beírt fiatal könyv­tári tagot tart számon a vezeti' Minden héten csütörtökön pc dagógiai jellegű és mese filmé' vetítenek a gyermekek számá­ra. A téli hónapokban egy-eg' filmvetítési alkalommal százan- százhúszan érdeklődnek; de most, a nyári hónapok idején rt ötven-hatvan gyermek szóra kozik a csütörtöki filmvetítés sei egybekötött kölcsönzésen.

Next

/
Thumbnails
Contents