Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
1363. június 13. 4 Vasárnap A párttagok nevelése nem kampányszerű dolgozó tömegek széles tábora egyre inkább bízik a pártban, keresi a kapcsolatokat, tanácsokat kérnek s egyre jobban kikristályosodik a párt vezető szerepe. Nem véletlen, hogy a párt- alapszervezetek vezetőit mind többen keresik fel olyan óhajokkal, hogy szeretnének a párt soraiba kerülni. A párt mindig a munkásosztály élcsapata volt, még akkor is, amikor előfordultak torzítások s visz- szaélések. 1956 után elsősorban a párt felsőbb vezetői olyan politikát folytattak és folytatnak, ami megnyerő és vonzó. A párt vezetői megteremtették az őszinteség és a bizalom légkörét s ez érvényesül a dolgozó tömegek felé a párttagokon keresztül. Tetszik a dolgozóknak, hogy a párt gyakran fordul a pártonkívüliekhez, bevonja őket az országépités közvetlen feladataiba, s hogy bízik bennük. Tetszik, hogy nincs titkolódzás s hogy nem kendőzzük el azokat a hibákat sem, amelyeket párttagok követnek el. Adódik mindez abból, hogy ma a pártba ténylegesen csak olyanok kerülnek, akik a szervezeti szabályzat pontjainak eleget tesznek, élvezik a dolgozók bizalmát, példamutatók a munkában, életük s körülményeik rendezettek, l Azt nem állíthatjuk, hogy a párttagok nem követnek el vagy nem követhetnek el hibákat. De a párttagság azzal is jár, hogy tudjunk szembenézni a hibákkal s vállalni kell a felelősséget is. A párt az egy nagy család. A párton belül mindenki egyforma jogokat élvez s a jó családhoz méltóan állandóan nevelni kell egymást, nyesegetni a hibákat s néha, úgymond, atyai szigorral eljárni azokkal szemben, akik nem azonosulnak a nagy család érdekeivel. \ napokban Szabó Istvánnal, a Békéscsabai Téglagyár I-es telepének párttitkárával beszélgettünk. Elmondta, hogy 130 tagja van az alapszervezetnek és három tagjelöltje. A tagság zömében fizikai munkás, de vannak közöttük adminisztratív dolgozók is. Amikor arról kérdezzük, milyen a tagság fegyelme, elkomolyodik, összeráncolja homlokát, majd mosolyog. — Nem panaszkodhatott^ de nem is dicsekedhetett!. Vannak hibák, de nem olyanok, hogy ne tudnánk rajta segíteni. Az utóbbi esztendőben négy komoly fegyelem esetünk volt. Ebből kettő kizárással végződött. 'Ezek súlyos esetek voltak. Emellett kisebb problémák előfordultak. Mi általában nem titkoljuk el a történteket, hiszen felesleges is volna, mert a dolgozók, úgyis tudomást szereznek, sőt erősen figyelemmel kísérik a párt nevelő munkáját. Egyébként én a magam részéről feleslegesnek is tartom, hogy rejtegessük hibáinkat. Ügy vélem, azzal, hogy valamit eltitkolunk, amiről előbb-utöbb úgyis tudomást szerez mindenki, nemhogy növelné tekintélyünket, inkább csorbítaná. A feladatunkat mi abban látjuk, hogy jó munkára, fegyelmezett magatartásra serkentsük» párttagjainkat. Szorgalmazzuk a továbbtanulást, mert ez egy igen lényeges kérdés a pártszervezeten belül. Sajnos, mi elég rosszul állunk ezen a téren. A statisztikát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 130 fős tagságunk közül kilencen rendelkeznek nyolc általánosnál magasabb képzettséggel, negyvenegyen nyolc általánossal, hatan hét általánossal, a többsége viszont négy és hat elemivel. Ez nem a legjobb kép, de ehhez hadd tegyem hozzá azt, hogy tagságunk zöme az idősebb korosztályhoz tartozik, akiket bizony már nehezen lehet továbbtanulásra ösztönözni. A tagság nevelésének másik fóruma a pártoktatás. Idősebb tagjaink körében bizony ez nem a legjobban néz ki. Megelégszenek csupárj annak á hangoztatásával, hogy régi párttagok, ismerik a dolgokgt, ugyanakkor elfeledkeznek arról, hogy az • élet megy tovább, fejlődik s ha lépést akarnak tartani a fejlődéssel, nekik is tanulni kell. Ez a magya- Vázata, hogy a tagságunk mintegy 30 százaléka vett részt a pártoktatásban. Mi természetesen ebbe' nem nyugszunk bele. Állandóan foglalkozunk a továbbképzés fontosságával s reméljük, nem eredménytelenül. j\| ásik igen fontos problémánk volt a fizikai és adminisztratív dolgozók közötti helyes kapcsolat kialakítása. A korábbi években szinte napirenden voltak a súrlódások. A torzsalkodók között ott voltak a párttagok is. Szívós nevelő munkát kellett és kell kifejteni, hogy meg tudjuk értetni, nincs alapvető különbség a két munkaterület között. Mind a kettőre szükség van, • egymást kiegészítik. Persze itt nagyon nehéz igazságot tenni, merj hol az egyik terület dolgozói becsülik e a másikát, hol fordítva. A fizikai dolgozók azt panaszolják, hogy az irodaiak bánnak vélijk durván, az irodában pedig a fizikaiakra panaszkodnak. Az utóbbi időben azért egyre ritkábbak ezek az összetűzések, de sajnos, még nem tűntek el teljesen. Az viszont örvendetes jelenség, hogy ina már párttagjainkat sikerült mozgósítani a legnehezebb feladatok elvégzésére is. Előfordul s főleg az idősebbek körében, hogy viszolyognak az újtól. Amikor a decemberi határozat megjelent s elfcnek nyomán normakarbantartást kellett nálunk is végezni, bizony néhány párttaggal probléma volt. Szükségessé vált, hogy alaposan elmagyarázzuk a normakarbantartás szükségességét. Mindent egybevetve: tapasztalatom az, hogy sokat kell foglalkozni az emberekkel. Tényleg úgy van ez, mint egy nagy családban. Valamelyik gyerek mindig elégedetlenkedik s ilyenkor szükség van az atyai segítségre. Az igazság az, hogy a párttagok nevelése sem lehet kampányszerű. Rendszeresen foglalkozni kell velük, mert a párttagok is emberek, akik követhetnek el hibákat, de kell, hogy erő legyen a hibák leküzdésére. Ez pedig nevelés kérdése. Hq,Ió Ferenc Tavaszi tárlat Békéscsabán a Képcsarnokban Pénteken délután ünnepélyes keretek között, sok érdeklődő jelenlétében nyitotta meg Beck Zoltán, a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum munkatársa a Képcsarnok Vállalat békéscsabai termeiben Ezüst György, Hajdik Antal, Koszta Rozália és Lipiák Pál festőművészek kiállítását. Rövid megnyitójában méltatta a művészek eddigi eredményeit s azt az utat, amelyet bejártak művészi kifejezésmódjuk minél hangulatosabb. egyéni megfogalmazásáért. Megjeleni a megnyitón dr. Árus Tibor, a megyei tanács vb-titkára, Mizó Mihály, a Pedagógus Szak- szervezet megyei titkára, Végh Andor, a megyei pártbizottság munkatársa, ismerősök, barátok, a képzőművészetek pártolói, s a megnyitó után a művészek tárlat- vezetésével megtekintették a kiállítást. Dr. Árus Tibomé, a Képcsarnok Vállalat boltjának vezetője, Koszta Rozália festőművész, Beck Zoltán, a múzeum munkatársa és Hajdik Antal festőművész a megnyitón. késő esti órákig számos érdeklődő tekintette meg a tárlatot, s írta be nevét a vendégkönyvbe. (Fotó. Kocziszky László) Gergely Mihály : IDEGENEK Nyirkos ruhadarabra permetezzünk egy kevés ablaktisztítót és az ablak, tükör vagy a festett bútor felületét ezzel dörzsöljük be, majd utána száraz ruhával jól töröljük át: Az így megtisztított tárgy ragyogó tiszta, fényes lesz. 2196 Fáradtan zöttyent bele a fotelba, de aztán önkéntelenül is felhúzta kinyújtózó, vékony csontú lábát, nem is dőlt hátra, úgy ült felpattanásra készen. — Sokáig utaztál, Gézu? — futott hozzá Andi. Egy lendülettel a fotel támláján termett, bátyjába csimpaszkodott. — Mikor indultál? — Kettőkor. — Klasszul utaztál? Géza nem értette pontc&an öccsét, érdeklődőén rásandított, de nem válaszolt. Az t&sszőny távolabbról figyelte őket. — Gyere fiam. megmosdasz, aztán vacsorázunk — . mondta. Megvárta, míg a fiú ernyedt mozdulatokkal feltápászkodik. — Emlékszel még, hol a fürdőszoba? — Egy felvillanó mosoly- iyal célzott az itt töltött napok közös emlékeire, de Géza nem viszonozta a mosolyt. Szófoga- dóan, beidegződött, állandóan félig lehajtott íejtartással elhaladt anyja mellett. Az asszony lassú fordulással követte fia útját, s ott maradt •állva a szoba közepén. Regény A férfi visszatelepedett a rádió mellé, a lemezjátszót kikapcsolta. A fiú visszatért, az ajtótól két lépésnyire megállt, anyjára tekintett, mintha további útbaigazítást várna. — Ez a ruha nem a tiéd. ugye? — kérdezte sietve az anya. — A pulcsi az enyém. — A nadrág az apádé? — Igen. — A bakancs is?! — Igen. — Mind a kettő nagy neked. Miért nem a saját ruhádat vetted föl? Az iskolait, amit szeptemberre vásároltunk. — Kinőttem. — Annyira, hogy. fel sem tudod venni? — Féllábszárig ér a nadrág. — Miért nem eresztették le? — Leengedték. Odament a fiúhoz, ujjai közé csippentve megnézte a nadrágot. Ma már falun is csak hétköznap viselt hitvány ceig volt. — Nem is hoztad magaddal az öltönyödet? — Nem. — És miért nem vett új ruhát apád? A fiú nem felelt, csak állt anyja előtt. — Mégis: így elengedni egy nagy fiút?! Ferikém! — fordult a férjéhez. — A múltkor kimostam egy kordnadrágodat, nem hordod .azóta. Nem adhatnánk oda Gézának?... Míg veszünk neki. é ' A férfi kitárta a szekrényajtót, Szemlét tartott benne, majd kivette egyik öltönyét, meglengette maga előtt, hogy jobban lássa. — Ezt neked adom; egyforma magasak vagyunk. A fiú nem nyúlt a ruháért, az asszonynak kellett, elvennie. Ö is megnézte, meglepetten vizsgálta, mert egészen jó volt még. Hálásan pillantott férjére, majd az öltönnyel megindult a kis- szoba felé. — Gyere, itt mindjárt átöltözhetsz — szólt vissza a fiúnak. — Talán ráérne vacsora után is — jegyezte meg csillapítóan a férfi, mintha megérezte volna a néma fiú megbántottságát. — Vagy holnap. — Nem, egy percig sem akarom látni ilyen patracságban! — mondta az asszony ingerülten. Megvárta, míg a fiú előtte belép a kisszobába. — Talán akad egy normális cipő is — mondta és magára hagyta. A >
