Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

1065. június 13. 5 Vasárnap csellót választottam! Termékeny talajon növekedhet a tehetség apró magja ■— Pszt! Csendesen! — lábam alatt megreccsent a padló, mire a néma csendben figyelő papák, mamák felszisszentek. Hogyne! Nagy dolog folyik oda­benn! A hét- nyolcéves kisfiúk, kislányok felvételi vizsgája. Nem is akármilyen felvételi ez, most dől el, alkalmas-e a gyerek arra. hogy az előképzés után hangszert vegyen a kezébe, alkalmas-e ar­ra, hogy továbbfejlesztője, szerel­mese legyen a dalnak, a muzsiká­nak. A békéscsabai Bartók Béla Ze­neiskola folyosóján izgatottak a szülők. Katonatiszt és kendős né­ni — biztosan a nagymama — olvasást mímelő pedagógus-anyu­ka, egyaránt feszülten befelé fi­gyel. — Süss fel nap, fényes nap 1.. — énekli Sági Giziké. — Csak bátran, kislányom! Szép hangod van! — biztatja Türk Aranka tanárnő a kis má­sodikost. Egy kis hallásvizsga, egy kis ritmustájékoztatás, és Giziké megkapja a cédulát — beiratkoz­hat. Csupa két nagy kék szem a két test vél', Kittel Ági és Györgyi. Egymás kezét fogják, úgy men­nek be dr. Farkas Edéné tanárnő elé. Biztosabb így, együtt. Szé­pen, csengőén énekel a két kis­lány, kitűnő ritmusérzékkel tűn­nek ki a jelentkezők közül, s csak úgy ragyog az arcuk, amikor kifelé mennek. — Jaj, a táskánk! — kap ész­be a kisebb, de oly gyorsan fel­kapja mindkét kis szatyrot, mint­ha attól félne, még egyszer át kell esni élete első felvételi vizs­gáján. Felvételi vizsga ... Ha ezt a szót hallja az ember, azonnal az egyetemre, főiskolára gondol. S talán furcsának találja és megkérdezi: minek ez a ki­csiknél? — Elsősorban azért, mert a ze­nésznek kezdettől fogva önálló­nak kell lenni. Hadd szokja az első pillanattól azt, hogy önma­gának kell megteremtenie a fel­lépés biztonságát — mondja Bo­ros Dóra tanárnő. És nem utolsósorban azért van szükség a felvételi vizsgára, mert a zenét nem lehet erőltetni. Rossz hallású gyerek nincs — állítja Kodály Zoltán, s a húsz év alatt számtalan ének-, zenepedagógus igazolta megállapítását. De jó, ha a felvételi vizsgán már tájékozó­dik a tanár afelől, hogyan foglal­kozzon új növendékével, melyik az erősebb, s melyik a gyengébb oldala. És amikor évek múlva vissza­gondol a nagy lány, a nagy fiú er­re a legelső felvételi vizsgára, amikor ott áll a szakiskola felvé­teli bizottsága előtt, bizony meg- hatottan gondol első tanáraira, akik kezébe adták a vonót, akik apró ujjaikat ráhelyezték a nagy zongora elefántcsont billentyűire, akiknek tanítása nyomán megszó­laltatták a kürtöt, a klarinétot, s megtanították arra, hogy még a dobnak is van „lelke!” — Valahogy ilyesmit éreztem Szegeden én is — vallja be Braun Rozika, aki cselló tanszakon nyert felvételt a szegedi szakiskolába. — Már hatéves korom óta zon­gorázom, aztán hegedültem, ma is zongorázom, kell is a szakis­kolán, de végleg eljegyeztem- ma­gam a csellóval. Tanár, csellóta­nár szeretnék lenni — vallja. — És mi lesz veled Szegeden? — nézek az okos tekintetű, szem­üveges kis tizennégy évesre. — Nem lesz ott anyu! — Megállók a lábamon! — mondja öntudatosan. El is kell ezt hinni, mert nagy dolog volt éveken keresztül Me- zőberényből bejárni tanulni! A másik, akit felvettek a nagy létszámú zeneiskolából, egy sző­ke, eleven szemű, ugyancsak 14 éves fiú, Boldis János. — Klarinét a választott hang­szerem — mondja a békési fiú. — Harmadik éve játszik — szól közbe tanárja, Cziriák Zol­tán. És aztán a zenerajongásból, az álmodozásból egyszerre nagyon férfi neheztelve, de szótlanul nézte az asszony türelmetlen vi­selkedését. Kiment az előszo­bába, megkereste egy még jó ci­pőjét. * * * Pár perc múlva kilépett a fiú. A család addig csendben várakozott, csak Andi kiabált be néha sürgetően, miután anyja megtiltotta, hogy öltözködés köz­ben zavarja a bátyját. — Látod! — dicsérte elégedet­ten az asszony. — Mindjárt más vagy rendes öltözékben! — A nagy tükör asztalkájáról el­vette a fésűt. — Hadd igazítom meg a hajad is. — Gyöngéden fésülgette, de hangja ismét bán­tóan éles volt. — Miért nem mosod meg gyakrabban, való­sággal ragad a zsírtól! — s a fésűt egy leplezhetetlen grimasz- szal kísérve kétszer is beletö­rölte a pongyolájába. Andi körültáncolta bátyját. — Tudod, milyen vagány let­tél? A fiú még mindig úgy állt ott, ahogyan az imént belépett. Szót­lanul nézte anyját, mostohaap­ját. Azok még vártak. Egy köszö- nömre, egy örvendező mosolyra. De a fiú mintha mindezt nem ismerte volna, s örülni sem tud­na: feltörhet etl ennek tetsző lárvaarcával idegesítően bámul­ta őket. Végül, mintha megelé­gelte volna a kínzást, előhúzta zsebéből a cigarettás dobozt. — Most már ne gyújts rá, vacsorázunk — mondta az asz- szony. A fiú .anyját vizsgálgatta, majd ugyanazokkal a kimért mozdulatokkal eltette cigaret­táját. Az asszony és a férfi lehan- goltan ült le az asztalhoz, ki­mondhatatlanul egyformán fájt nekik, ahogyan a fiú a felöltöz­tetést fogadta. De uralkodtak ér­zelmeiken, különösen a férfi fegyelmezte magát. A két felnőtt hallgatása azon­ban nem volt feltűnő, mert a kisfiú rengeteget beszélt, báty­ját is gyakran szóra bírta. A fiú, alighogy befejezte a vacsorát, rágyújtott. Kínálta cigarettával mostohaapját is. — Tessék, Feri bácsi! — Köszönöm, fiam, nem do­hányzóm. — Gézu, te cigizel? — ujjon­gott Andi. Az asszony orrát fin. torgatta, kezével hajtotta maga elől a füstöt, de a fiú nem vet­te észre. Még akkor sem, ami­kor anyja köhögni kezdett, s ismét rászólt volna, ha a fér­fi egy szemrebbenéssel le nem inti. Az ünnepi vacsorához bor is került az asztalra, szódával keverve kapott belőle Géza és Andi. lehuppanunk a földre. Falként meredezik egy probléma, aminek megoldásában segítséget vár ez a muzsikus lelkű, tehetséges gyerek. Négy testvér, az édesapa segéd­munkás a békési tanácsi építő­ipari vállalatnál. Kevés kereset, nagy család. Végre egy gyerek, aki elhivatottságot érez a zene iránt, aki kijelentette, hogy sem­mi más pálya nem érdekli, aki-' nek egyetlen szenvedélye a hang­szere, aki éveken keresztül heten­ként háromszor járt be Békésről órára és este tízkor ért haza, még­is megőrizte négyes általánosát, most ez a gyerek lehet, hogy itt­hon marad. Lehet, hogy nélküle lesz tanévnyitó a szegedi szakis­kolán. Lehet... Mert nem kapott kol­légiumi elhelyezést. Ki bírja négy gyerek mellett, hogy egy közü­lük zenésznek tanuljon drága pénzért Szegeden? Az édesapa nem. Szegeden albérletbe küldeni egy 14 éves gyereket nemcsak fe­lelősség, de kissé drága mulatság is. Jó lenne, ha a békési községi tanács kapcsolatot teremtene a szegedi városi tanács művelő­désügyi osztályával, s elintézné a fiú felvételét valamelyik kol­légiumba. Ilyen esetben mindig arra kell gondolni, hogy társa­dalmunkban nem veszhet el egyetlen tehetség sem, ma íjnég ígéret ugyan, de ki tudja, mi lesz belőle? Mindenki, áld beosz­tásánál fogva tehet valamit ilyen esetben, felelős azért, hogy egy tehetséges fiú az őt megillető helyre kerüljön. Az iskola sok olyan növendék­kel dicsekszik, aki már évek óta végzett, s maga is mint tanár az ország különböző zeneiskoláiban plántálja a kisebb-nagyobb em­berkékbe-. a zene szeretetét vagy művészként, zeneszerzőként al­kot az emberek örömére és szóra­koztatására. Mi lesz a kis elsősből? Ma még nem tudjuk. De azt igen, hogy a ma felnőttje teremti meg azt a lehető­séget, amelyben termékeny tala- j jpn nőhet, növekedhet' a tehetség ! apró magja, s a ma felnőttje biz- j tosítja azt a körülményt, amely­ben kibontakozhatnak a jövő ze- •nei életének alkotói, újraalkotói. Cs. Ádám Éva Fgy-Ketóe frész a mosogatás FOLYÉKONY MOSOGATÓVAL flz Elnöki Tanács és a Minisztertanács rendelkezése az 1959 előtt megállapított alacsony nyugdíjak felemelésére Kétszáz torint a kétgyermekesek családi pótléka Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleté és a Minisztertanácsnak ehhez kapcsolódó rendelete alap­ján július .1—tői felemelik — a munkaviszony és kisipari szövet­kezeti tagság alapján járó — ÍOOO forintnál alacsonyabb összegű olyan öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, amelyeket az 1959. január 1-e előtt érvényben volt jogszabályok szerint állapítottak meg. Az 1954. október 1 előtti rendel­kezések szerint nyugdíjazottak el­látását 20 százalékkal, az 1954. október 1 és 1958. december 31 között hatályban volt jogszabá­lyok alapján megállapított nyug­díjakat 1° százalékkal emelik, de az emeléssel növelt összegű nyug­díj nem haladhatja meg az 1000 forintot; a mezőgazdasági öregsé­gi (úgynevezett OMBI) járadéko­sok havi 70 forinttal kapnak töb­bet. Vannak nyugdíjasok, akik há­zastársi pótlékban részesülnek és a jelenlegi rendelkezés szerint a nyugdíj és a házastársi pótlék összegének felső határa 850 forint. A nyugdíj emelése folytán a házas­társi pótlék összege sok esetben csökkenne, ha ez a felső határ nem változna. Erre tekintettel a kormányrendelet a 850 forintos felső határt 1000 forintra emelte. Hasonló megfontolás alapján a korábbi 700 forint helyett 800 fo­rintban állapították meg azt a határt, amely összegig az özvegyi nyugdíj és az özvegyet saját jo­gán megillető nyugellátás együt­tesen folyósítható. ' A szülődén, árvák árvaellátásá­nak legkisebb összege havi 350 fo­rint lett. A házastársi pótlék, valamint a saját jogú és özvegyi nyugdíj fo­lyósítása felső határának, továbbá a szülőtlen árvát megillető árva­ellátás legkisebb összegének a fel­emelése azokra is vonatkozik, akiknek ellátását a jelenlegi nyug­díjtörvény rendelkezései szerint állapították, illetve állapítják meg. Az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács intézkedésének egy évre számított költséghatása 264 mil­lió forint. /; • A felemelt összegű öregségi és rokkantsági ellátást — amely jú­liustól válik esedékessé — a nyug. díjasok külön kérelem beadása nélkül kapják meg. Nem kell ké­relmet benyújtaniuk azoknak sem, akik jelenleg házastársi pót­lékban, illetve szülőtlen árvael­látásban részesülnek. Azoknak a nyugdíjasoknak azonban, akik eddig nem kaphat­tak házastársi pótlékot, mert er­re csak az új rendelkezések sze­rint — vagyis a 850 forintos ha­tárnak 1000 forintra történő eme­lése folytán — válnak jogosulttá, külön kell kérniük a házastársi pótlék folyósítását. Ha kérelmü­ket a nyugdíjat folyósító szervhez legkésőbb 1965. december 31-ig benyújtják, a -jogosultak a házas­társi pótlékot július 1-ig vissza­menőleg megkapják. A nyugdíjat folyósító szervek általában külön kérelem nélkül figyelembe veszik azt is, hogy az özvegyi nyugdíj és az özvegyet saját jogán megillető nyugellátás együttes összegének felső határa 800 forint lett, s a júliusi nyugdí­jakat ennek megfelelően kiegészí­tik. Fia azonban a jogosult özvegy a kiegészítést nem kapná meg a nyugdíjat folyósító szervnél, 1965. december 31-ig beadott kérelmére azt július 1-ig visszamenőleg megkapja. Azok a nyugdíjasok, akik 1954. október 1. előtt megállapított nyugdíjukat időközben átcserél­ték, 1965. december 31-ig a nyug­díjat folyósító szervnél kérhetik, hogy jelenlegi nyugdijuk helyett az új rendelkezésnek megfelelő­en magasabb összegben megálla­pításra kerülő régi nyugdíjukat folyósítsák, amennyiben az szá­mukra kedvezőbb. A Minisztertanács az egészség- ügyi- és a m-un-kaügyi miniszter előterjesztése alapján a hadirok­kanták és a hadigondozott család, tagok járadékát havi 120, illetve 110 forinttal felemelte. Az intéz­kedés egy évre számított költség- hatása meghaladja a 11 millió fo­rintot. * * * A Minisztertanács a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának és a munkaügyi miniszternek az előterjesztése alapján — a korábbi kormányrendeletet módosítva, július 1-i hatállyal havi 200 forint, ra emelte azoknak a kétgyerme­kes dolgozóknak a családi pótlé­kát, akik eddig havi 75 forintot kaptak. Ez az intézkedés 347 ezer családot érint, s egy évre számí­tott költséghatása kereken 520 millió forint. r A felemelt összegű családi pót­lékot a kifizető szervek — első ízben augusztusban — külön ké­relem nélkül folyósítják. (MTI) Korszerű politechnikai műhelyt építenek Ecsegfaiván Modern iskolában tanulhatnak az ecsegfalvj gyerekek, 1960-ban épült egy emeletes iskola s az idén elkészül a járás legszebb és leg­korszerűbb politechnikai műhelye is az iskola mellett. A mintegy 200 ezer forintos költséggel épülő műhelyben a fiúk asztalos, vil­lanyszerelő és fémműnkét végez­hetnek, melyhez a berendezés' égy része már megvan, a lányoknak pedig villanytűzhellyel és boyier- rel felszerelt konyha áll majd ren­delkezésükre, ahol főzni tanulnak. A BÉKÉS MEGYEI TANÁCS ÉPÍTŐIPARI ÉS TATAROZÓ vÁllalat felvételre keres, rövid időre szóló szerződéssel, helyhez kötött munkára is, KŐMŰVES SZAKMUNKASOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT, 1 FÖ NEHÉZGÉPKEZELŐT, 1 FÖ KARBANTARTÓ VILLANYSZERELŐT, 1 FÖ GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ TELJESÍTMÉNYE ÉR-ELSZÁMOLÖT. Jelentkezni lehet a vállalat központjában. BÉKÉSCSABA, Kétegyházi út 1921/2. 264 (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents