Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

MGS. június 13. 2 Vasárnap Az ENSZ Leszerelési Bizottsága elfogadta a Leszerelési Yilágértekezletről szóló javaslatot A szerelők, építőbrigádok, irodai dolgozók is segítik a növényápolást — Küzdelem a vízzel a békéscsabai Május 1 Tsz-ben — New York Az ENSZ 114 tagú Leszerelési Bizottsága pénteken este az Egye­sült Államok és katonai szövetsé­gesei obstrukciója ellenére túl­nyomó többséggel elfogadta 35 afro-ázsiai országnak és Jugoszlá­viának Leszerelési Világértekez­let megtartásáról előterjesztett határozati javaslatát. A javaslat előterjesztői üdvöz- lik az el nem kötelezett országok második értekezletének a Lesze­relési Világértekezlet megtartásá­ról szóló indítványát, és azt ajánl­ják, hogy az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszakán tűzzék napirendre a határozati javaslatot. Az afro-ázsiai javaslat mellett Santo Domingo Brazil AÁSZ-egységeket küld­tek szombat reggel az El Haras birtokra, a Santo Domingótól kö­rülbelül negyven kilométerrel északra fekvő Trujillo-gazdaság területére, ahol rövidesen krimi­nológiai vizsgálat indul. Mint már jelentettük, pénteken a Bizton­sági Tanács is foglalkozott azok­kal a' jelentésekkel, amelyek alá­támasztják, hogy a birtokon a do­minikai Imbert-junta pribékjei végeztek ■ négy veri politikai ellen­felükkel. Az Imbert-junta szóvivője még a Biztonsági Tanács ülése előtt tagadta, hogy a jobboldali klikk­nek bármiféle köze is lenne a ki­végzésekhez. „Ez megint egy kommunista trükk” — mondta. Washingtonból érkezett jelen­tések szerint az AÁSZ-erők orosz­lánrészét alkotó amerikai csapa­tok újabb manőverbe kezdtek, hogy elszigeteljék a Caamano- erők által ellenőrzött területeket. 89 állam foglalt állást. Tizenhat ország — közöttük az Egyesült Államok, Franciaország, Portu­gália, a Dél-afrikai Köztársaság, Spanyolország, Léopoldville-i Kongó, Izrael, Írország, Hondu­ras, Nicaragua, Paraguay és Sze­negál tartózkodott. A csangkaj- sekista küldött tüntetőén nem szavazott Csad, Dahomey, Domi­nika, Gabon, Madagaszkár,' Nepál és Malaysia küldötte pedig, nem volt jelen a szavazáson. A hírügynökségek megállapít­ják, hogy az afro-ázsiai határozati javaslat elfogadása az Egyesült Államok súlyos veresége. Több nyugati hatalom — köztük Nagy­megbénítsák az alkotmányos kor­mányt. Az a céljuk — írja a TASZSZ tudósítója —, hogy el­vágják a külvilágtól a Caámano- városnegyedekben lévő gazdasági létesítményeket, az ott még min­dig működő üzlethálózatot, s ily módon megadásra kényszerítsék Caamanóékat. Az amerkiai mű­szaki egységek például kőolajve­zetéket fektettek le a Santo Do­mingo-! kikötő és az Irpberték által megszállt városnegyed kö­zött. Ezzel azt akarják elkerülni, hogy a tartályhajók a Caamanóék által ellenőrzött kikötői dokkokai látogassák. Minthogy a pénzin­tézetek legtöbbje a Caamanóék által ellenőrzött városnegyedben van, az amerikaiak úgy akarják megbénítani a forgalmukat, hogy a saját zsebükből folyósítanak fi­zetést a közalkalmazottaknak. Ez eddig 9,2 millió dollárjukba került s ismeretessé vált, hogy június­ban további amerikai kifizetések­re kerül sor. Mint a TASZSZ tu­I Britannia is — az indítvány mel­lett szavazott, semmibe véve azt az amerikai figyelmeztetést, amely szerint a kommunista Kína és az ENSZ-ben nem képviselt többi ál­lam részvételével megtartandó Le­szerelési Világértekezlet a kom­munista országok „propaganda fórumává válhat”. Foster amerikai küldött szor­galmazta, hogy világkonferencia helyett a leszerelés kérdéseivel inkább továbbra is a genfi tizen­nyolchatalmi bizottság foglalkoz­zék, de hallgatott arról, hogy en­nek a bizottságnak a munkáját éppen az Egyesült Államok tevé­kenysége bénította meg. (MTI) dósítója írja, az amerikai sajtó is egyre észrevehetőbben készíti fel a közvéleményt arra, hogy Domi­nika amerikai megszállása tartós lesz. \ Donald Reid Cabral, a megbuk­tatott dominikai junta elnöke hosszú idő után ismét megszólalt. Mint ismeretes, az ő zsarnok-ural­mának megdöntésével kezdődött a dominikai válság: lemondatása óta Santo Dorrjingóban rejtekhe­lyen tartózkodik és ott fogadta a Reuter tudósítóját is. Kijelentet­te, hogy „végzett a politikával”-. „Ezután kénytelen leszek dolgoz­ni” — mondta, majd hozzáfűzte: „Hazámban maradok, mert osz­tani akarom a dominikaiak sorsát, népem bajait”. Cabral mellesleg skót. (MTI) A békéscsabai termelőszövetke­zetek elnökei és párttitkárai, és a városi tanács mezőgazdasági osz­tálya szombaton délelőtt értekez­leten beszélték meg a növényápo­lási, valamint az aratási, cséplési munkákkal kapcsolatos legsürgő­sebb tennivalókat. A legfőbb hangsúly most a növényápoláson van, és a termelőszövetkezetekben minden erőt erre összpontosíta­nak. A Szabadság Tsz vezetői szervezik a jelentkezést a növény- ápolásra a műhelyek, irodai dol­gozók, valamint az építóbrigádok között. Az itt dolgozó tsz-tagok vállalták a kukorica kapálását. Szép számmal jelentkeztek mun­kára a Szabadság Termelőszövet­kezetnél az általános iskolák VII. és VIII. osztályos tanulói is. A cirok egyelését a gimnázium tanulói a politechnikai foglalko­zás keretében elvégzik. A terme­lőszövetkezet jó kapcsolatot tart fenn a Felsőnyomási Állami Gaz­dasággal, melytől most segítséget kap. A tsz-ben a lucerna máso­dik kaszálását a jövő héten kez­Szombaton délben véget ért Bonnban a kétnapos nyugatnémet —francia csúcskonferencia. De Gaulle francia elnök kíséretével együtt délután visszarepült Pá­rizsba. A tanácskozások befejeztével Von Hase államtitkár a sajtó kép­viselői előtt bejelentette: De Gaulle elnök és Erhard kancellár megállapodott abban, hogy a Kö­zös Piac ,többi tagállamainak ja­vasolni fogják, tartsanak még ez dik és a gazdaság felajánlotta, hogy a meleglevegős szénaszárítót igénybe vehetik. A Szabadság Termelőszövetke­zethez hasonlóan a Lenin Tsz-ben is szervezik a munkát, hogy mi­nél hamarabb végezhessenek a soron következő növényápolással. A Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben az előző évekkel szemben az idén sokkal jobb a munkakedv, többen vesz­nek részt már kora tavasztól rendszeresen a munkában. így vált lehetővé, hogy a cukorrépa mély­kapálását 15 hold kivételével be­fejezték. A Május 1. Termelőszövetkezet­ben a sorozatos esőzés igen sok gondot okoz. Közös kukoricát még egyáltalán nem kapáltak. Ebben a termelőszövetkezetben is, mivel a jó idő beálltával összetorlódhat a munka, minden erőt a növény- ápolásra összpontosítanak, s a más munkaterületen dolgozók is vállalják a kapálást és egyéb nö- vényápőlást. K. J. . év vége előtt egy közös csúcskon­ferenciát, amelyen az Európai Gazdasági Közösségen belül poli­tikai együttműködés problémáit vitatnák meg. Von Hase a konferencia lefolyá­sát ecsetelve megemlítette, hogy a két kormányfő között természete­sen nézeteltérések is mutatkoztak, elsősorban a NATO-problémák terén, valamint egyes világpoliti­kai kérdések megítélésében. (MTI) A szovjet Atem és az amerikai mesék Amerikai manőverek Santo Domingóban Dominikai helyzetkép Végei ért a nyugatnémet—francia csúcskonferencia Tömeges lemondások Saigonban Saigon A saigoni rádió szombaton reg­gel — helyi idő szerint 9 órakor — az államfő, a miniszterelnök és az országos törvényhozó tanács közös közleményét ismertette, amely szerint mindannyian le­mondanak tisztségeikről és „az ál­lam ügyeinek vezetését a haderő kezébe teszik le”. A nyugati hír­ügynökségek beszámolóiból kide­rül, hogy a tábornokok és a kor­mány tagjai között lezajlott meg­beszélésen arra a megállapításra jutottak, hogy a jelenlegi kor­mányválságot nem tudják megol­dani. Az AFP jelentés^, szerint a problémát a tábornokok magatar­tása döntötte el: kilencen a jelen­legi intézmények ellen, hárman a Képzőművészeti alkotások terjesztésére AGILIS FÉRFIAKAT, NŐKET, esetleg NYUGDÍJASOKAT és MELLÉKFOGLALKOZÁSŰ- AKAT is FELVESZÜNK. Jelentkezés rövid életrajz mel­lékelésével „Jó szervező” jeli­gére. Magyar Hirdető Békés­csaba. 90205 jelenlegi rendszer fenntartása pel­lett foglaltak állást, míg 11 tá­bornok tartózkodott a szavazástól. A nyugati hírügynökségek rá­mutatnak, hogy a rendszer össze­omlásában elsősorban két tényező játszott nagy szerepet: égy részről a katolikus tömegek kormányel­lenes tüntetései, más részről a partizánoknak az esős évszak kez­dete óta egyre nagyobb arányok­ban kibontakozó otfenzívája. Saigon utcáin szombaton dél­előtt rendőri alakulatok tartottak járőrszolgálatot, de tömegmeg­mozdulásokra nem került sor. A nyugati hírügynökségek je­lentéseiből az is kiderül, hogy a „tömeges lemondások” híre telje­sen váratlanul érte az amerikai hatóságokat. A harctéri jelentések szerint a szabadságharcosok a szombatra virradó éjszaka Song Be közelé­ben, Saigontól 112 kilométernyire északkeletre elfoglalták a kor­mánycsapatok egyik erődjét és hatalmukba kerítették a helybeli rádióállomást. Az állomásról azóta saját adásukat sugározzák. A leg­újabb jelentések arról számolnak be, hogy az erőd és a rádióállo­más visszafoglalását célzó had­műveletek mind ez ideig ered­ménytelenek maradtak. (MTI) Amikor a Szovjetunió állami tervbizottságában az 1966—1970-es ötéves terv kérdéseit vitatták meg, az alapvető gazdasági-politikai fel­adatok között említették a társa­dalmi termelés hatékonyságának emelését, a gazdasági fejlődés üte­mének fokozását. A fejlődés üte­me ugyanis a tervgazdaság egyik alapvető mutatója volt és marad, amely egyszersmind a társadalmi és gazdasági rendszer dinamizmu. sát jelzi. A gazdaság fejlődésének, gyorsasága az, ami végső soron a két társadalmi rend békés verse­nyében a döntő szót kimondja. Ez. ért a szovjet ütem Nyugaton min­dig az érdeklődés középpontjában áll. Érdekes, hogy még azokban a napokban is, amikor Alekszej Leo­nov emlékezetes űrsétáját telte a kozmoszban, a külföldi, elsősorban az amerikai megfigyelők változat­lanul foglalkoztak a szovjet fejlő­dési ütepi kérdésével. Ez a rend­kívüli érdeklődés alighanem azzal kapcsolatos, hogy a szocialista tervgazdaság az. amely a törté­nelemben először magas és állan­dó fejlődési ütemet tud felmutat­ni. Ily módon a gyakorlatban bi­zonyította be, hogy ez az ütem csak egy bizonyos termelési mód sajátja, ilyen iramú fejlődést csak a gazdasági viszonyok új típusa tesz lehetővé. A magánvólla'ko ás hívei azt állítják, hogy a kapitalista gazda­ság szintén magas fejlődési üte­met ért el. Valóban a fejlő­dési ütem időnként magas volt, ám hosszabb távon a kapitalista országok évi növekedési üteme rendszerint alacsonyabb volt, mint a Szovjetunióé. A nyugati orszá­gokban még a legjobb időszakban sem emelkedett az ipari termelés évi fejlődési üteme a tíz százalék fölé. Ugyanakkor a Szovjetunió és néhány más szocialista ország iparosítása kezdeti szakaszában 19—20 százalékos évi ipari fejlő­dési ütemet is felmutatott. Az olyan döntő ágazatokban, mint a termelőeszközök termelése, a Szov. jetunióban évi 20—30 százalékot is elért a növekedés. A Szovjetunióban és a többi szó. cialista országban a gazdaság ten­denciája felfelé ível, fejlődésének üteme erőteljes, míg a kapitalista országok gazdasági élete általában egyenetlenül fejlődik: fellendülési visszaesés követ, ami után újabb fellendülés, aztán újabb visszaesés következik. Jól szemlélteti ezt az Egyesült Államok gazdaságának példája. Az USA-ban a háború utáni időszakban négy válságjel- legű ipari visszaesés volt, az utób­bi 12 évben pedig kettő. Az ame­rikai sajtó általában szívesen ér­vel azzal, hogy az utóbbi négy esz. tendőbsn nem volt visszaesés az Egyesült Államokban. Ez a tény azonban semmi esetre sem cáfolja a kapitalizmus fejlődésének tör. vényszerű ciklusos voltát. Az Egyesült Államok számos nagy lekintélyű közgazdásza és üzlet­embere azon a véleményen van, hogy ez év végén vagy legkésőbb a jövő év elején csökkenni fog a termelés. A Közös Pioc egész sor or. szágában és Japánban egy időben magas fejlődési ütemet értek el, amit holmi gazdasági csodák ja­vára írtak. Valójában azonban csupán arról van szó, hogy egy bi­zonyos ideig még éreztette hatását a háború utáni konjunktúra. A Közös Piac országaiban, de kü­lönösen az NSZK-ban és Olaszor­szágban külső hitelek és beruhá­zások révén felújították az állótő. két. Japán és Nyugat-Európa ipa­ra új műszaki bázis alapján épült újjá. Az új ipari forradalom hatá­sára bizonyos kedvező szerkezeti változások mentek végbe. Ugyan­akkor a háború utáni első eszten­dőkben a tömeges munkanélküli­ség biztosította az olcsó munka­erőt. Mind a belső, mind a külső piacok felvevőképessége növeke­dett, ami serkentette a termelést. Végül jelentős szerepe volt annak, hogy ezekben az országokban a háborút követő első esztendőkben viszonylag csekélyek voltak a ka­tonai kiadások. Ám mindezek csu­pán ideiglenes tényezők voltak, amelyek részben máris túlélték önmagukat, részben elhalófélben

Next

/
Thumbnails
Contents