Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-10 / 135. szám
IMS. június 10. 5 Csütörtök Pedagógiai nyári egyetem Szegeden Évek óta nagy sikernek örvend a Szegeden megrendezésre kerülő nyári pedagógiai szabadegyetem, amely aktuális pedagógiai kérdésekkel foglalkozó előadásaival nagy segítséget nyújt részvevőinek a tíahónapos iskolai munkához. Az idei nyári egyetem jó lehetőséget nyújt a pedagógusok nemzetközi tapasztalatcseréjéhez is, mivel az idén — a tavalyinál jóval több ország pedagógusainak részvételére lehet számítani. A múlt évinél négy nappal hosszabb ideig tartó egyetem lényegesen több üdülési, szórakozási lehetőséget nyújt. Többek között ^városnéző sétán, ismerkedési esten, banketton vesznek részt a hallgatók, s jegyet kapnak a szabadtéri játékok két előadására is. Emellett még tiszai kirándulás és egyéb kellemes szórakozás várja a hallgatókat. A nyári egyetem július 18—31-ig tart. Hég e hónapban megkezdik a korszerű MÉK-telep építését Békéscsabán Évek óta egyre több gondot okoz Békéscsabán a MÉK-nek a felvásárolt áru tárolása. Ennek megoldására még ebben a hónapban a Hajnóczi utcában megkezdik egy korszerű, minden igényt kielégítő raktár, illetve MÉK-te- lephely építését, összesen 18 millió forintot fordítanak erre, s az építkezést előreláthatólag 1967 júliusig fejezik be. A 100 vagon áru befogadására alkalmas raktárban modern berendezésekkel biztosítani tudják a gyümölcs- és zöldségfélék megfelelő tárolását és hűtését. A tárolóhelyeken kívül a gépkocsik részére egy kisebb méretű javító- műhelyt biztosítanak, ezenkívül modern irodákat és szociális létesítményeket: többek között fürdőt, ebédlőt, mosogató és tálaié helyiségeket is építenek. A raktárt a vasútállomással iparvágány köti majd össze. Megjelent j A Pécsett megjelenő irodalmi és művészeti folyóirat új száma gazdag és változatos tartalommal jelent meg. Üj verseivel jelentkezett többek között Csorba Győző, Pál József, Simor András és Székely Dezső. László Anna és Nagy- Tóth Lajos novellái mellett közli az új szám Thiery Árpád: Aktaszám: B—1507 1964 című dokumentumjátékának szövegét, amely nemrég hangzott el a Kossuth rádióban. A képzőművészeti tanulmányok közül kiemelkedik Dévényi Iván írása a 75 éves Ferenczy Béniről. A folyóirat legszebb illusztrációi munkáról, mint amennyit a vágóterv teljesítéséről vitatkozunk. A tenyésztői munka nem önmagáért van. Végcélja az, hogy több, olcsóbb állati terméket juttasson a népgazdaságnak, a népélelmezésnek. Ezt azonban csak úgy lehet elérni, ha biztosítjuk a meny- nyiséget a minőségi anyag kiválogatásához. Állami szinten komoly erőfeszítéseket teszünk a nagy tenyész- értéket képviselő tenyészbikák előállításáért. Felvásárláskor 23- tól 38 ezer forintig fizetünk ki egy 18—20 hónapos tenyészbikáért. De így sem tudjuk az igényeket kielégíteni. Ez abból adódik, hogy a köztenyésztésbe állított bikák 2—3 év alatt használhatatlanná válnak. Elnehezednek, le- sánt/ulnak, elvadulnak, aminek az okát rendszerint a tsz-ék állattenyésztői, állatgondozói érdektelenségében lehet megtalálni. Ennek a hibának egy továbbfejlesztett változata sok tsz-ben megtalálható, hogy a tenyésztésre alkalmatlanná vált állami bika mellett ott van a termékenyítést végző húsbika. Az állami bika csak cégér a fedeztetési jegyein. Ez a jelenség tapasztalható sajnos ott is, ahol a mesterséges termékenyítés folyik. Mentségként rendszerint azzal érvelnek az illetékesek, hogy nem kijelölt törzs tenyésztő gazdaságok, a Jelenkor száma is az ismét Kossuth-díjjal kitüntetett kiváló művész rajzai közül kerültek ki. Jelentős színházi eseményekről is tájékoztat a júniusi Jelenkor: három írást olvashatunk a legjelentősebb budapesti és pécsi bemutatókról. Az Ifjúság és művészet rovatban Kolta Ferenc jelentős tanulmányának első részét olvashatjuk Húsz év ifjúsági irodalma címen. A Jegyzet és Szemle többek között a felszabadulás 20. évfordulójára megjelent lírai antológiáról, s újabban megjelent könyvekről nyújt tájékoztatást. ezért a szarvasmarha-tenyésztésben is a szaporítást, a tartást, a hizlalást, tartják elsődlegesnek. Ezt teszi indokolttá az anyagi érdekeltségűik is. Az érvényben levő árrendszer alapján nem nehéz bebizonyítani, hogy a szarvasmarha-tenyésztés leg jövedelme., zőbb ága a hizlalás. M ilván ezt az árrendszer ki- alakításánál közreműködő szakemberek is megállapították. Hogy az árrendszert mégis így adták ki, abból arra lehet következtetni, hogy a végtermék növelése volt a cél és az alapanyag termelés csak másodlagos. A legjelentősebb törzstenyésztő gazdaságok, az állami gazdaságok, csak apaállatokkal segítik a tanácsi szektor szarvasmarha-tenyésztését. Az önellátáson felül jelentkező üszőállományuk főleg a hí- zottmarha-tervünk teljesítését szolgálja. Az esetleg fennálló hi- zóalapanyag-hiányt a háztáji vagy tsz-állományból pótolják. A törzstenyésztő tsz-ek még önellátásra sem mindig képesek. Jellemző, hogy az év folyamán eddig felvásárolt, több mint 600 darab vemhes üsző közül mindössze 6 darab volt olyan, amit a II. oszt. törzskönyvi minőségbe tudtunk besorolni. A vemhes üszők többsége ma is a háztáji gazdaságból kerül forgalmazásra. Innen pótolják a tsz-ek úgy a lenyész-, mint „Nem az én asztalom” A mondás éttermekben, presszókban felszolgálók ajkáról származik: „Nem az én asztalom”. S tegyük rögtön hozzá, hogy nem éppen a vendégek nagy örömére. Nincs bosszantóbb, mint az, ha a rendelni kívánó vendég már az ötödik elsuhanó pincértől kapja váll felett vissza: Nem az én asztalom. Itt is, a vendéglátóipari egységekben íelpaprikázódik az ember, mert közönyt érez a felszolgálótól, vagy ha nem ő lehet róla, akkor az üzletvezető rossz „munkaszervezésétől”. De itt mégiscsak egy-egy emberről van szó. A bosszantás csak egy-egy embert érint. A közéletben azonban — értem benne a gazdasági, politikai, társadalmi életet együttesen (itt is dívik ■ némelykor a közöny) — már nemcsak egy embert sújt a „nem az én asztalom”, hanem az egész népgazdaságot, a hangulatot, meg nagyon sokszor az alkotókedvet is. Csokorba lehet gyűjteni a közönynek egynéhány fajtáját. Először talán a rendelet és rendelkezés rosszértelmű fetisi- '.álásáról szóljunk, ami ugyancsak a közöny előjelet viseli. Megemlítettük már lapunkban, amikor az ifjúsági szocialista brigádok találkozójáról szóltunk, hogy az egyik fiatal, az építőipari vállalat gépjavítójának dolgozója miről panaszkodott. Kicserélnek ők különböző alkatrészeket, így csapágyakat is. A munka elszámolása azonban hihetetlenül fals. Ha például egy csapágyat kisebb javítással újra vissza lehetne helyezni, ezt nem tehetik, mert így a munkát nem tudják a gépjavítók elszámolni. Ugyanis az a rendelkezés, hogy ha van új anyagfelhasználás, akkor elismert a ráfordított munkaidő, ha nincs új anyag, akkor nem igazolt a munka sem. Mit tesz a munkás, aki mégiscsak abból él, amit keres? Selejtbe hajítja, vagy összetöri a csapágyat, vesz a raktárból egy újat, és akkor megvan a kereset. Ez minden, csak nem népgazdasági takarékosság. Még ha annyi csapágyunk lenne is, hogy Köröst lehetne vele árasztani, még akkor is bűncselekménynek tartanók az ilyet. A munkás órabérén spórolni akarunk, s közben nem törődünk azzal, hogy milliós kárt okozunk népgazdaságunknak — még akkor is, ha valamilyen rendelkezés, ami valószínű rossz — ilyen formában határozta meg a gépjavítók elszámoltatását. Nem jogunk 'kijelenteni: „így szól a rendelkezés, a többi nem az én asztalom.” Drágán fizetünk ezért! Egy másik ügy, ami hasonló „nevet” visel, de itt az egyes ember is szenvedő alany. Mut Sán- dornét Békéscsabán kilakoltatták szükséglakásba. A kilakoltatás jogossága is vitatható, de az erkölcsi oldala, az méginkább. Meg akarta venni ugyanis az általa lakott lakást az egyik állami házban. Nem kapta meg, az OTP egy szarvasi lakosnak adta azt el. Az új tulajdonos követelésére végtelen zavaros ügyintézés rendszerével szükséglakásba költöztették az asszonyt, hatósági kényszerrel. Mutné sérelmesnek érezte a vele szembeni eljárást, s nem fogadta el a szükséglakást, amire egyébként egy bírósági ítélet kapcsán jogot is érezhetett. A kulcsot a városi tanács illetékes osztálya borítékba zárta, s a kirámolt holmi leltárával együtt „letétbe” helyezte. Két hónap múlva a szükséglakást valaki fel" nyitotta, s Mutné kevés búiorát, valamint holmiját különböző helyekre tették: padlásra, disznóólba, nyitott folyosóra és máshová. A hatóságilag lezárt „szükséglyukat” — mert ez a legjobb kifejezés — tehát erőszakkal feltörték, s birtokháborítást követtek el. Az ügyben magam is végigjártam az OTP-t, a megyei tanács és a városi tanács igazgatási osztályát, a lakáshivatalt, az ügyészséget, a bíróságot, de sehol nem találtam olyan személyt, aki a „maga asztalának” tekintette vola vágóalapanyag szükségletüket is. A minőségi romlás jellemző mutatója az is, hogy a törzstenyésztő gazdaságokiban is 34—35 hónapra nőtt az első ellésl időszak és hat, hat és fél évre csökkent a tehenek átlagos életkora. C ok tsz-ben tapasztalható, ^ hogy az üszőállomány legel, hanyagoltabb aga az állattenyésztésnek. Választás után az üszőborjúkat leszerződik tenyésztésre, azután csak tartják és várják, mi lesz belőle. Ha a két évet betöltötte, de még nem érte el a fedeztetés! súlyt, akkor a körzeti felügyelő vagy az állatorvos az üszőt kiselejtezi és egy pár hónapos javító takarmányozással a hizóleadási tervteljesítését biztosítja. A helyzet akkor sem sokkal jobb, ha az üszőt közben vemhe- sítették, mert a felnevelési hibák miatt minőségben elmarad a követelményektől, ezért az első borjazás után kerül az állat selejtezésre. Ezért a tsz-ekben még hosszabb a tenyésztésbe vétel ideje és még rövidebb a tehenek átlagos életkora. Az így keletkezett gazdasági kiesést igyekeznek a tsz-ek a kereskedelmi lehetőségek kihasználásával pótolni. Erre kedvező lehetőséget biztosít az ellés után biztosított 4 ezer forintos állami támogatás. A háztáji gazdaságokban mér nem beszélhetünk tenyésztő munkáról, csak tartásról és szaporításról. Ez is mind szukebb területre korlátozódik. Általános jelenség, hogy a hizómarha mellett sok öreg tehenet és fiatalon befedeztetett vemhes üszőt lehet találni. Az öreg tehén lecseréléséhez most kedvező feltételeket biztosit az érvényben levő „Háztáji akció”, a vemheszüsző-eladáshoz Ivedig a tsz részére biztosított állami támogatás. ^ fentiekből kitűnik, hogy a szarvasmarha-tenyésztési munkában nem találkozik a te* nyésztő érdeke az állami érdekkel, ezért a tenyésztés megjavítását célzó állami beruházások, rendelkezések nem hozzák meg a várt eredményt. Ennek kapcsán a tenyésztési munka javítását célzó tudományos kísérletezések is csak elszigetelt jelenségek maradnak. Nem engedhetjük meg magunknak azt a pazarló fényűzést, hogy amíg a tudományos kutatók újabb és újabb fajtaátalakító kísérletekkel foglalkoznak, addig mi veszni hagyjuk a már meglevő, igen értékes tulajdonságokkal rendelkező magyartarka szarvas- marhát. ’ * Izsák Pál forg. csop. vezető megyei állattenyésztési felügyelőség na a történteket. Azóta az egyedül élő asszony is végigjárt fűt- fát, de hol udvariasabban, ho' durvábban — mindenhonnan elküldték. Lakása nincs, munkahelyén, a női öltözőben megtűrésbő' tölti éjszakáit — mert hiszen íginem mondhatjuk pihenésnek. A párt városi bizottságának titkára mondott el Békéscsabán u'- cai sétálás közben ugyancsak „nem az én asztalom” esete*. Egyik építkezés kapcsán megkérdezett néhány gazdasági, meg tanácsi vezetőt, hogy ez és ez a munka miért nem megy jobban. Sorba megindokolták: „Én megcsináltam a jelentést, a többi non az én dolgom"; „Én szóltam X-nek. a többi nem énrám tartozik": „Nem az én hatásköröm”. Senki nem akadt, aki a maga hatáskörének fogadta volna el a munkát. Kész a jelentés, jeleztük, jelen tettük, slusz! De nem jól van ez így! Valakinek, vagy valakiknek mégiscs»' felelnie kell egy-eigy munkáért. Nincs arról szó, hogy mindenki kereszlül-kasul „ügyködjön”, s belenyúljon rá nem tartó zó munkákba, mert ezzel önmag " is feleslegesen terheli, meg elő' idéz káoszt is. Bár megjegyzem — én legalábbis tapasztaltam ilyen eseteket — ott, ahol már látják egyesek, hogy gurul a szekér, jól megy az építkezés, nagyszerű a munkaszervezés, ott rögtön ugranak „bábáskodni". Ahol viszont van mit tenni, ott gyakori a „nem az én hatásköröm": Pedig sokkal többre mennénk azzal, ha valamennyien akkor ugranánk, amikor szükség van ránk, s oda, ahol kell az eszünk és a kezünk. A megszületett csecsemő mellé nem bábaasszonyra, hanem gondozóra é- orvosra van szükség. A közöny-csokornak egy mási'1’ esetével is találkoztunk, ami lehet ugyan egyedi, a kórokozój mégis azonos a többivel és ugyanolyan veszélyes az eredménye is Az egyik vállalatnál a revizor* jelentésbe az íródott, hogy „amikor X. Y,-nal tárgyaltunk, erősen ittas volt”. A valóság az volt. hogy X. a város szálló-éttermében beszélgetett a revizorokkal, akiknek asztala nem volt szesz- telén, viszont az illető, az íróasztalától ment el megbeszélésre, s nem fogyasztott szeszt Nyilvánvalóan felháborította a furcsa jelentés, s jogosan ment a beszélgetésnél ugyancsak ottlevő igazgatóhelyetteshez igazoltatni önmagát. És a válasz: „Igazad van. valóban helytelen a jelentés, de mit tehetek, ez nem énrám tartozik, mert a felsőbb szerv revizorai voltak ...” Ez is közöny és nem az igazságérzet szenvedélyessége. Mégha egyedi eset is, sok helyütt éppen munkatársainkra hagyjuk a bosz- szankodást, a felháborodást. „Intézd el magad, ez a te dolgod" — nem lehet a mi életünkben jelszó* Sem a közügy iránt, sem egymás ügyei iránt nem .lehetünk közömbösek, mert ezzel bénítjuk egészséges társadalmunkat, mérgezzük embertársainkat, s félő, hogy közönyünkkel másokban is elültetjük a közöny magvát. Ez pedig már „valamennyiünk asztala”.., Varga Tibor
