Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-10 / 135. szám

IMS. június 10. 3 Csütörtök Bővítik a villanyhálózatot Füzesgyaimaton Nem mellőzik a munkások véleményét a csabai forgácsolóban Az elmúlt esztendőkben közsé­geink nem csupán állami erőfor­rásból, hanem a községfejlesztési alapot is felhasználva igen jelen­tős összeget fordítottak a villany- hálózat bővítésére. Így tettek Fü­zesgyarmaton is, ahol jelenleg már közel 1500 fogyasztó van. Az elmúlt időszakban a Vörös Pénztárgépkezelők vizsgája Orosházán A földművesszövetkezetek pénz­tárgépkezelői részére kétszer egy­hetes szakmai tanfolyamot szer­veztek a közelmúltban. A tanfo­lyam résztvevőinek vizsgájára nemrég került sor Orosházán. Összesen 20 földművesszövetkezet negyven dolgozója adott számot elméleti és gyakorlati felkészült­ségéről a vizsgabizottság előtt. Ti­zenhármán értek el kitűnő ered­ményt. A vizsga után Kovács Pál, a MÉSZÖV osztályvezetője zár­szavában elismerését fejezte ki a hallgatóknak általános felkészü­— Bízzuk a röntgenre, Kál­mán bácsi. Meggyógyítjuk. — Ne hagyjon itt bennünket, doktor úr. Zsupánt zavarba ejti a kérés, nem is tud rá mit válaszolni. Szomorú, beszédes mosollyal a feleségére néz, majd az ajtó fe­lé kíséri az öreget. — Ha megjön a városból, hoz. za el nekem a leletet, Kálmán bácsi. — Talán csak nincsen száraz­betegségem? Szóljak az utánam levőnek? — Majd én behívom. — Hát akkor — őrizze meg kö­zöttünk az Isten, doktor úr. *— Minden jót, Kálmán bácsi. Az öreg elmegy, Zsupán pe­dig hosszan a kétségektől elcsi­gázott asszonyra pillant. — Azt hittem, már nem fog­lak itt találni. A feleség összeroppan, síró. görcs rohanja meg, a vizsgáló- asztalra omlik. Zsupán megijed, mellette terem, vigasztaló sza­vakkal élesztgeti. — Szabad vagyok, haza enge­dett az ügyész a másodfokú tár­gyalásig. Nincs annál fontosabb, hogy itt találtalak. — Én juttattalak börtönbe — zokogja az asszony. — Ne bántsd magad, mert ak­kor engem bántasz, amíg oda­leszek, anyámhoz jössz a gyere­kekkel. Nem engedlek Miskolc­Csillag Termelőszövetkezet terü­letén végeztek bővítést, ezt ábrá­zolja képünk is. A tanyaközpon­tok közül most már villamosítot­ták a Hosszú-tanya környékét is, ahol a zöldség-, gyümölcskerté- zetben trafóállomást állítottak el, a község belterületén pedig az Akácfa, Aradi és Szív utcák­ban végezték el a bővítést, mint­egy 30 ezer forint értékben. (Borbíró—Kovacsics) Két év óta állandóan vissza­térő téma egyes kampányfel­adatok előtt az üzemanyagellá­tás. Az Ásványolajforgalmi Vállalat megbízottja közölte, hogy ezen a nyáron az üzem­anyagellátásban nem lesz fenn­akadás. A területi igazgatóság újabb két üzemanyagszállító ko­csit bocsátott a megye rendel­kezésére, így a Békés megyé­ra. Látni akarlak, amikor csak lehet. Maradj velem. — Szégyellem magam. El akar. tam menekülni innen. Nem vagy bűnös! — Megint csak türelmet kérek tőled, drágám. Engem két évi börtönre, téged meg két évi tü­relemre ítéltek. Csak úgy tud­juk elviselni, ha segítünk egy­másnak. Mint eddig. Aztán új­ra kezdjük. Ez a büntetés lesz az utolsó címke, amit az élet az utazóbőröndömre ragasztott. Elég az átszállásokból. Nézd. Várnak az emberek. Kinéz az ablakon, s meglátja, hogy a várakozók két fiával ba­rátkoznak az udvaron. Feleségé, re mosolyog. — Hozd be a gyerekeket. Az asszony már nem sír, de annyira lenyűgözik az összetar­tozás keserűen szép pillanatai, hogy egy ideig nem képes moz­dulást parancsolni magának. Csüng a férjén, akiről nyugalom, biztonságérzet árad. Ügy indul, hogy szívesebben maradna bent. Az udvaron közrefogják Zsu- pánnét a várakozók, kérdések­kel marasztalják, majd a kiseb­bik fiút fölsegítik a karjára. Zsupán mindezt a rendelő abla­kából nézi, körülötte az ismerős tárgyak és nagy-nagy csend. Várja a gyerekeket. Keményen belemarkol az ablakdeszkába, arca megvonaglik. Sír. (Vége.) Foglalkozni a dolgozók pa­naszaival, megnyugtatóan elintéz­ni ügyes-bajos dolgaikat, figye­lembe venni javaslataikat, ma úgy mondjuk: kötelessége a vezető, irányító szerveknek. üzemekben, hivatalokban egyaránt. Nem egyszerű dologról van szó, hiszen egy-egy üzemben szinte megszámlálhatatlan észrevétel hangzik el, s nem ritka köztük az olyan, amely nem megfelelően megalapozott, nélkülözi a realitá­sokat, más esetben életrevalók, a termelést elősegítők. Annak el­lenére, hogy az üzemekben, hiva­talokban közvetlenül kell foglal­kozni a dolgozók problémáival, gyakran olvasunk és hallunk ar­ról, hogy címzettek a felsőbb szervek. Történik ez azért, mert ott, ahol el kellene intézni valami ügyet, nem foglalkoznak vele kel­lően. így aztán előfordul, hogy néha egy-egy életrevaló javaslat, észrevétel hónapokig kering a bürokrácia útvesztőjében számos ember bosszúságára, de legin­kább a dolgozókéra, hiszen az ő problémájukról van szó. Helytelen dolog ez akkor, ami­kor éppen a termelés érdekében biztatjuk a dolgozókat arra, jár­janak nyitott szemmel, észrevé- telezzenek bátran, kezdeményez­ben működő kirendeltségek minden állami gazdaságot, gép­állomást, termelőszövekezetet időben el tudnak látni gázolaj­jal és kenőanyaggal. A múlt héten a szeghalmi já­rás néhány tsz-ében azért for­dulhatott elő üzemanyaghiány, mert nem igényeltek elegendő mennyiséget. Az Ásványolaj­forgalmi Vállalat jó felkészült­ségét a mezőgazdaság akkor és úgy tudja megfelelően igénybe venni, ha az esedékes negyed­évre kiutalt üzemanyagot fo­lyamatosan fogadja. Könnyít az üzemanyagtárolás gondján — negyven helyen — a most beépítésre kerülő tíz és huszon­öt köbméteres ciszterna. Ezeket a gépállomások állítják fel. A tartályok helyét kiásták, a be­tongyámokat elhelyezték. A ta­lajvíz magassága viszont gátol­ja a ciszternák beemelését, a munka befejezését. A gépállo­mások vállalták, hogy az üzem­anyagtartályok beépítését júni­us második felében minden tsz-ben befejezik. zenek, hasznos javaslataikkal se­gítsék a termelési tervek valóra váltását. A dolgozók, mint ezt számos példa bizonyítja, örömmel és lelkesedéssel kapcsolódnak be a tervek megvalósításába, mely­ről a Szerszám- és Gépelemek Gyára békéscsabai üzemében, a forgácsolóban is meggyőződhet­tünk. Elsőként Regőczi Bélát, az üzemi bizottság titkárát kérdez­tük meg arról, milyen formában történik a panaszfelvétel, a ki­vizsgálás és az ügyintézés. — Ha a dolgozóknak problémá­ja van — mondja Regőczi Béla —, többféleképpen előterjeszthe­tik. Leggyakrabban a termelési tanácskozásokon hangzanak el. Ezeket a tanácskozásokat rendsze­rint három hónaponként tartjuk. Nem ritka, hogy a dolgozók köz­vetlenül a művezetőknek vagy a bizalmiknak mondják el problé­máikat, de gyakori, amikor írás- \ ban kapunk jelzéseket. Itt van pél­dául," ezt ma kaptam — vesz elő egy bejelentést. — Ez az edző­műhely problémájáról szól. Közelebbről vizsgálva a be­jelentést, kitűnt belőle, hogy már hasonló feljegyzés készült április 27-én és május 12-én, de hogy miért íródott meg harmad­szorra, a panasztevő arra hivat­kozik, hogy az előző két bejelen­tés válasz nélkül maradt. Meg­ragadjuk a konkrétumot, rögtön el is indulunk, tisztázzuk a pana­szos ügyet. Megkérdeztük Bakó Ig- nácz igazgatót, tud-e az előző pa­naszokról? Konkrétan, mint mondja, nem ismeri. Az edző­műhelyben aztán megkerestük Varsányi Zoltánt, a panasztevőt s tőle kérdeztük meg: miért ke­rült sor a harmadik levél meg­írására. Varsányi Zoltán elmond­ta, hogy a kérdéses probléma egy raktárhelyiség, mely alapjában véve egy régi elavult épület, bal­esetveszélyes. S hogy a balesetet el akarják kerülni, azért írta meg a levelet, most már a szakszer­vezeti bizottságnak, mivel az elő­ző két levélre nem kapott választ, de a kérdéses probléma nem lett elintézve. Tovább vizsgálva a kérdéses ügyet, az is kiderült, hogy olyan problémáról van szó, melyet kisebb toldozással-foldo- zással nem lehet elintézni, na­gyobb beruházás szükséges, arra viszont a vállalatnak nincs kere­te. Ugyanakkor az is kiderült, hogy egy kis öntevékenységgel le­hetne segíteni a probléma megol­dásán. Bakó elv társ szerint, de Regőczi Béla is azt mondja, sok­szor nincs kellő megértés, mert előfordulnak olyan esetek, ami­kor jogos ugyan a panasz felve­tése, de az elintézés nem a vál­lalat vezetőin múlik. Ezt viszont nehezen értik meg egyesek. — Mi minden problémára rea­gálunk — mondja Bakó Ignácz. Bizonyítékul elénk is tesz egy hatalmas dossziét, amely tele kü­lönböző levelekkei. — Az igaz, hogy elkövettünk egy hibát az­zal, hogy nem írásban adunk vá­laszt, de minden levéllel foglal­kozunk és ráírjuk az elintézés módját. Közben Regőczi Béla előhozza a termelési tanácskozás jegyző­könyveit. Bodor Sándorral, az anyag- és áruforgalom vezetőjével arról tájékoztatnak, hogy a leg­több probléma a tanácskozásokon vetődik fel. — Ez indokolt is — mondja Bodor Sándor —. mert itt isme­rik meg az egyes üzemrészek dol­gozói a soron következő terveket, s a tervekkel kapcsolatos műszaki problémákat is. A termelési ter­vek megvalósítása viszont sar­kallja az embereket s ezért szám­talan hasznos javaslat hangzik el. Mi, akik hivatottak vagyunk a .javaslatok elbírálására, az el­hangzottakkal kapcsolatban in­tézkedési tervet készítünk, mely­ben konkrétan felelősre lebontva tesszük meg az intézkedéseket. Lapozgatva a jegyzőkönyvet és az intézkedési tervet, sok hasz­nos dologról tájékozódhatunk. Szinte valamennyi összefügg a tervek teljesítésével. Néhány pél­dát. Az egyik műszak dolgozói a központfúrók gyenge minőségét kifogásolják. Egy másik hozzászó­ló a munkavédelmi eszközök hiá­nyát panaszolja. Hajdú László ventillátorok beszerzését sürgeti stb. Sorolhatnánk hosszan a fel­vetett problémákat, de inkább azt nézzük, milyen az elintézés. Az intézkedési tervben valójában konkrétan le vannak bontva a jegyzőkönyvben feljegyzett prob­lémák, a felelősök megjelölésével. Bodor Sándor elmondta, hogy az intézkedési tervek példája a hir­detőtáblára kerül, hogy a dolgo­zók tájékozódhassanak. Más eset­ben konkrétan írásos feljegyzést adnak át a felelős személyeknek. Felvetődött egy olyan prob­léma, hogy 1964-ben megjelent egy rendelkezés, mely szerint minden üzemben, hivatalban egy úgynevezett bejegyzési füzetet kellett rendszeresíteni. E füzet­nek az a célja, hogy a dolgozók panaszaikat ebbe jegyezzék be. A forgácsolóban ilyen füzetet nem találtunk. De talán nem is ez a lényeges. A lényeges az, nogy füzet nélkül is eljussanak a dol­gozók panaszai a veztőkhöz, s azok megfelelő hatékonysággal intézkedjenek. Gyakran olvasha­tunk arról, hogy a felsőbb szer­vek tucatjával kapják a panaszos leveleket, mert a helyi ‘vezetők nem foglalkoznak velük: A for­gácsolónál úgy tapasztaltuk, hogy a vezetők részéről megvan a jó szándék, s a levelek nem ma­radnak megválaszolatlanul an­nak ellenére sem, hogy Varsányi Zoltán nem kapott megfelelő vá­laszt, de legalábbis írásban nem. de mint. az több vezetővel történt beszélgetés során kiderült, szóban tájékoztatták. Az is igaz viszont, hogy a dolgozóknak is figyelembe kell venni a reális lehetőségeket, s néhol öntevékenyen, saját ha­táskörükben is megtalálhatják egy-egy nem túl bonyolult prob­léma megoldására a lehetőséget. Háló Ferenc n Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—15 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 q ahydrált szenet kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítünk. Felvételheg szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás, Mii-lap és katonakönyv. Jelentkezni lehet folyamatosan a Várpalotai Szén­bányászati Tröszt Munkaügyi Osztályán. 228 Lesz-e elegendő üzemanyag a nyári munkákhoz? lesükről. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents