Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-08 / 133. szám
1965. június 8. 2 Kedd “BT Folytatódnak a kormányellenes tüntetések Saigonban Saigon A dél-vietnami fővárosban folytatódnak a katolikus tömegek kormányellenes tüntetései. Vasárnap Phan Huy Quat miniszterelnök megbeszéléseket folytatott Angelos Palmas apostoli delegátussal és Paul Nguyen Van Binh saigoni érsekkel, a felzaklatott kedélyeket azonban aligha sikerült lecsillapítani: a tüntető katolikusok a nap folyamán több ízben összetűztek a rendőrséggel. A tereken katolikus papok intéztek beszédeket híveikhez és követelték a Quat-kormány lemondását. A fővárostól mintegy 30 kilométernyire a Dalatba vezető országúton a katolikusok feltartóztatták a forgalmat és a vidékre tartó utasokat visszafordulásra kényszerítették. A késő esti órákban Saigon kínai lakónegyedében bomba robbant. A robbanás, amely három személyt megölt és kettőt megsebesített, egy háztömbnyire történt az egyik katolikus templomtól. Egy másik háztömb távolságra viszont az amerikai katonai hatóságok egyik irodája működik. Pleiku térségében, Saigontól mintegy 385 kilométernyire északkeletre a szabadságharcosok elfoglaltak két falut. Az egyik, község mindössze 11 kilométernyire van a tartományi fővárostól. Mint jelentettük, ebben az övezetben a kormánycsapatok nagyobb szabású partizántámadástól tartanak. Az elmúlt napokban újabb kormányalakulatokat küldtek az ittlevő amerikai támaszpontok védelmére, miután a katonai felderítők jelentései szerint a partizánok nagyobb erőket vontak össze e térségben. Washington Az amerikai fővárosban a héten megbeszélések sorozatát tervezik a vietnami helyzetről Taylor tábornok, saigoni nagykövet részvételével. Az angol hírügynökség emlékeztet rá, hogy a közelmúltban elterjedt hírek szerint rövidesen további 15 000 amerikai katonát küldenek Vietnamba. Jelenleg mintegy 46 500 főre becsülik az országban állomásozó amerikai hadsereg létszámát. A washingtoni hadügyminisztérium köreiben nemrégiben kijelentették: lehetséges, hogy ezt a számot a közeljövőben 75 000-re emelik. (MTI) Á második űrséta J. A. McDIVITTés E.H.WHITE ÚTJA A GEMINl-4 ÖRHAJÖN 1965. június 3-án, magyar idő szerint 17 óra 15 perckor — a tervezett időpontnál mintegy 75 perccel később — útjára bocsátották a Föld 18. és 19. úrpilótájával az Egyesült Államok második kétszemélyes űrhajóját. A Gemini—4 nevű űrhajó kabinjában James A. McDivitt őrnagy és Edward H. White őrnagy foglalt helyet. Az űrhajót 150 tonna startsúlyú Titán—3 típusú rakéta vitte pályájára, melynek Földtől való legkisebb távolsága 160 km, a legnagyobb távolsága pedig 280 km. Az amerikai űrpáros a szovjet Voszhod—2 kísérlethez hasonló feladatot kapott. E. H. White a harmadik földfordulat idején a Hawaii- szigetek körzetében, a Csendes-óceán felett mintegy 200 km magasságban kilépett az űrhajóból és A. Leonov alezredes után második emberként mintegy húsz percen keresztül az űrben lebegett. Az űrben történő helyzetváltoztatáshoz rakétapisztolyt használt. —Terra— Tito moszkvai Moszkva Pirityi Sándor, az MTI tudósítója írja: Tito elnök nemrég bejelentett moszikvai látogatása előtt általános felélénkülés tapasztalható a szovjet—jugoszláv viszonyban. Kudarc vár minden egységbontó kísérletre Az Indonéziában járt szovjet pártküldöttség sajtónyilatkozata Djakarta Az SZKP küldöttsége, amely Rasidovnak, a Központi Bizottság elnökségi tagjának, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével részt vett az Indonéz Kommunista Párt fennállásának 45. évfordulóján rendezett ünnepségeken, Djakartában nyilatkozatot jutta. lőtt el a sajtóhoz. — Az SZKP küldöttsége — mondja a nyilatkozat —, amely részt vett az Indonéz Kommunista Párt fennállásának 45. évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken, köszönetét mond az indonéz kom. munistáknaik és a Szovjetunió minden barátjának azért a meleg és testvéri fogadtatásért, amelyben pártunk képviselői Indonézia földjén részesültek. — Az SZKP küldöttsége az ünnepségeken való részvételével igyekezett előmozdítani, hogy erősödjék a barátság és az együttműködés a szovjet és az indonéz nép, a két ország kommunistái között, erősödjék az összefogás és az egy. ség a nemzetközi kommunista mozgalomban az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neokolo- nializmus ellen küzdő összes erők között. — Ugyanakkor az SZKP küldöttsége kénytelen felhívni a figyelmet arra, hogy Peng Csen, a Kínai Kommunista Párt küldöttségének vezetője, a párt Politikai Bizottságának tagja az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának társadalomtudományi akadémiáján tartott előadásában provokációs támadásokkal és rágalmaikkal illette az SZKP és a szovjet állam politikáját. A szovjetellenes előadást a pekingi rádió is közvetítette, az Api Revolusi című lap és más kínai nyelven megjelenő indonéziai lapok közölték. — Az SZKP küldöttsége tiltakozik amiatt, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetőségének felelős képviselője az Indonéz Kommunista Párt vendégszeretetével visszaélve a rendelkezésére bocsa j tot t előadói emelvényt arra használta föl, hogy méltatlan és sértő támadásokat Intézzen a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen, amelynek küldöttsége az indonéz kommunisták vendége volt. Peng Csen előadása alkalmas volt az antíimperialista erők egységének aláaknázására, holott erre az egységre különösen szükség van most, amikor az amerikai imperializmus agressziót követ el a testvéri Vietnam ellen. Ilyen meg. nyilvánulások csak az amerikai imperialistáknak szerezhetnek örömet. — Az SZKP küldöttsége, amely az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására tartózkodott Indonéziában, sajnálkozását fejezi ki, hogy olyan kiemelkedő eseményt, mint az Indonéz KP alapításának 45. évfordulója, a kínad képviselők szakad ár céljaikra használták fel. — Mindamellett nem kétséges, hogy kudarc vár minden olyan kísérletre, amelynek célja a szovjet és az indonéz kommunistáik barátságának megbontása, a Szovjetunió és Indonézia antiimperialista szövetségének aláásása — mondja befejezésül a nyilatkozat. (MTI) A szovjet sajtó a hét végén részletesen idézte a belgrádi Bor- bának és Politikának az 1955-ös szovjet—jugoszláv nyilatkozat 10. évfordulója alkalmából közölt cikkeit, a tudósítás címében kiemelve, hogy olyan okmányról van szó, amely „kiállta az idő próbáját”. A moszkvai lapok beszámolnak Tito elnök csehszlovákiai látogatásáról, közölték a CTK-nak adott nyilatkozatát, utalva arra, hogy Tito határozottan állást foglalt a nemzeti önrendelkezés elvének tiszteletben tartása mellett és aktiv külpolitikát sürgetett — elsősorban a szocialista és az el nem kötelezett országok részéről — az események veszélyes alakulásának megakadályozására. (MTI) Sikeresen leszállt a Gemini—4 Hétfőn, magyar idő szerint 18 óra 12 perckor véget ért a Gemini—4 csaknem 98 órás űrutazása, és az amerikai űrhajó, fedélzetén McDivitt és White amerikai űrhajósokkal szerencsésen leszállt az Atlanti-óceán vizére. Attól kezdve, hogy McDivitt 17 óra 44 perckor Mexikó felett bekapcsolta a fékezőrakétákat, minden a megadott progx-amnak megfelelően zajlott le. A fékezőrakéták bekapcsolásától számított öt perc múlva megszűnt a rádióösszeköttetés az ellenőrzóállomás és az űrkabin között, mert az űrhajó körül olyan elektromos töltésű hüvely keletkezett, amely megakadályozza a rá- rióhullámok terjedését. További öt perc múlva a rádióösszeköttetés helyreállt és McDivitt közölte, hogy minden rendben van. Az űrhajó parancsnoka már az utolsó 62. kör idején 180 fokkal elfordította az űrhajót, hogy annak védőpajzsa a légkörbe való visszatérés során megóvja az űr. hajósokat a roppant sebesség következtében előálló rendkívül magas hőmérséklet hatásától. A nyugati hírügynökségek 18 óra 12 perckor jelentették, hogy a Gemini—4 leszállt az Atlantióceán vizére. Az űrkabint néhány perccel később egy helikopter már észre is vette. A tenger aránylag nyugodt volt és így som mi sem akadályozta a kutatóegységek gyors előrehaladását. Pontos adatok még nem állnak rendelkezésre arról, hogy az űrhajó inennyire tért el a leszállásra eredetileg megadott ponttól. Az előzetes számítások szerint a Gemini—4-nek a Cape Kennedy-i támaszponttól 640 kilométernyire kellett vizet érnie. (MTI) Gerencsér Miklós: Tanúk nélkül 24. Leves gőzölög a konyhaasztalon. Az orvos nem nagy hajlandóságot mutat az evéshez, gondolataiba mélyedve, mozdulatlanul könyököl az asztalra. Felesége csendes ijedelemmel figyeli. Nyomasztó a hangulat közöttük. Rájuk nehezedik a nagy megoldatlan kérdés, ugyanakkor félnek már a vitától, mindketten szeretnék megőrizni a békességet, ki-ki a maga módján. — Egyél... — biztatja Zsupánt az asszony. Az orvos egy pillanatra fölrezzen révetégségéből, feleségére csodálkozik, s rajta felejti mélázó tekintetét. * Elfogódoltan, az önbizalmukban megrendült és a nagyvárosi környezettől elszokott emberek tétovaságával haladt végig Zsupán a kutatóintézet síkos, ragyogó folyosóján. Természetéhez egyáltalán nem illő félénkséggel tájékozódott az impozáns üvegpalotában, amelyben most járt először. Fehérköpenyes asz- szisztensekkel találkozott, akik kísérleti állatokat vittek el mellette. Csüggedten utánuk nézett. Kevés ügyet vetett rá az igazgató-professzor titkárnője. A kecses nő sterilen ünnepélyes volt, szótlanul tette dolgát hipermodern barikádja mögött. Zsupán megkockáztatta a kérést: — Egy újságot kaphatnék?... A titkárnő minden szó nélkül, de szívélyesen nyújtotta át neki a friss lapokat. Hiába erőlködött Zsupán, képtelen volt olvasni. Minduntalan a professzor ajtajára pillantott. Nem bírta tovább a várakozást. Eddig olyan nagy volt körülötte a csend, mintha laticellel bélelték volna ki az egész épületet. Most a legapróbb zajok is elviselhetetlenné fokozódtak. A halántékára mért ütésekké váltak az írógép kopogása, a telefon csengése, az utcai forgalom zaja. Hirtelen a vendégasztalkára dobta az újságokat, felállt. — Majd később visszajövök... — bólintott sietve. A titkárnő nem tudta mire vélni a dolgot, furcsán az orvosra bámult. — Kérem. Ahogy jónak látja. Zsupán valósággal kimenekült az Üllői úti toronyépületből. Később szégyenkezve gondolt visz- sza erre a balszerencsés kísérletre és azóta sem tudta eldönteni, hogy maga a kísérlet vagy pedig a meghátrálás volt-e gyávaság? * * * Az asszony már pongyolában ül a szobában az ágy szélén, nagyon fáradt, szeretne pihenni, de Zsupánnak esze ágában sincs lefeküdni. Mintha egyedül lenne az egész világon, gondjaival viaskodva hallgat az asztal mellett. — Pihenned kell, Sándor — kérleli az asszony. — Van itthon valami innivaló? — Könyörgöm, éppen most, amikor végre józanodni kezdesz. — Éppen azért akarok inni. — Mindent tönkreteszei. — Nem a jószántamból. — Mi bajod van tulajdonképpen? Zsupán belemarkol az asztalterítőbe, gyűri, gyűri s egykedvűen mered az asztalon heverő tárgyakra, amelyek kimozdulnak nyugalmukból. * * * Az ajtónak vetette hátát, karjával hadonászott, úgy kiabált: — Szeretnék leszállni a kín- padról! Szeretnék még egyszer az lenni, akinek hittem magam.
