Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-08 / 133. szám

1965. június 8. 2 Kedd “BT Folytatódnak a kormányellenes tüntetések Saigonban Saigon A dél-vietnami fővárosban folytatódnak a katolikus tömegek kormányellenes tüntetései. Va­sárnap Phan Huy Quat minisz­terelnök megbeszéléseket folyta­tott Angelos Palmas apostoli de­legátussal és Paul Nguyen Van Binh saigoni érsekkel, a felzakla­tott kedélyeket azonban aligha sikerült lecsillapítani: a tüntető katolikusok a nap folyamán több ízben összetűztek a rendőrség­gel. A tereken katolikus papok intéztek beszédeket híveikhez és követelték a Quat-kormány le­mondását. A fővárostól mintegy 30 kilométernyire a Dalatba ve­zető országúton a katolikusok fel­tartóztatták a forgalmat és a vi­dékre tartó utasokat visszafordu­lásra kényszerítették. A késő esti órákban Saigon kínai lakónegye­dében bomba robbant. A robba­nás, amely három személyt meg­ölt és kettőt megsebesített, egy háztömbnyire történt az egyik ka­tolikus templomtól. Egy másik háztömb távolságra viszont az amerikai katonai hatóságok egyik irodája működik. Pleiku térségében, Saigontól mintegy 385 kilométernyire észak­keletre a szabadságharcosok el­foglaltak két falut. Az egyik, köz­ség mindössze 11 kilométernyire van a tartományi fővárostól. Mint jelentettük, ebben az övezetben a kormánycsapatok nagyobb szabá­sú partizántámadástól tartanak. Az elmúlt napokban újabb kormányalakulatokat küldtek az ittlevő amerikai tá­maszpontok védelmére, miután a katonai felderítők jelentései szerint a partizánok nagyobb erő­ket vontak össze e térségben. Washington Az amerikai fővárosban a hé­ten megbeszélések sorozatát ter­vezik a vietnami helyzetről Tay­lor tábornok, saigoni nagykövet részvételével. Az angol hírügy­nökség emlékeztet rá, hogy a kö­zelmúltban elterjedt hírek szerint rövidesen további 15 000 amerikai katonát küldenek Vietnamba. Je­lenleg mintegy 46 500 főre becsü­lik az országban állomásozó ame­rikai hadsereg létszámát. A wa­shingtoni hadügyminisztérium kö­reiben nemrégiben kijelentették: lehetséges, hogy ezt a számot a közeljövőben 75 000-re emelik. (MTI) Á második űrséta J. A. McDIVITTés E.H.WHITE ÚTJA A GEMINl-4 ÖRHAJÖN 1965. június 3-án, magyar idő szerint 17 óra 15 perckor — a tervezett időpontnál mintegy 75 perccel később — útjára bocsátották a Föld 18. és 19. úrpilótájával az Egyesült Államok máso­dik kétszemélyes űrhajóját. A Gemini—4 nevű űrhajó kabinjában James A. McDivitt őrnagy és Edward H. White őrnagy fog­lalt helyet. Az űrhajót 150 tonna startsúlyú Ti­tán—3 típusú rakéta vitte pályájára, melynek Földtől való legkisebb távolsága 160 km, a leg­nagyobb távolsága pedig 280 km. Az amerikai űrpáros a szovjet Voszhod—2 kísérlethez hasonló feladatot kapott. E. H. White a harmadik földfordulat idején a Hawaii- szigetek körzetében, a Csendes-óceán felett mint­egy 200 km magasságban kilépett az űrhajóból és A. Leonov alezredes után második ember­ként mintegy húsz percen keresztül az űrben lebegett. Az űrben történő helyzetváltoztatáshoz rakétapisztolyt használt. —Terra— Tito moszkvai Moszkva Pirityi Sándor, az MTI tudósí­tója írja: Tito elnök nemrég bejelentett moszikvai látogatása előtt általános felélénkülés tapasztalható a szov­jet—jugoszláv viszonyban. Kudarc vár minden egységbontó kísérletre Az Indonéziában járt szovjet pártküldöttség sajtónyilatkozata Djakarta Az SZKP küldöttsége, amely Rasidovnak, a Központi Bizottság elnökségi tagjának, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bi­zottsága első titkárának vezetésé­vel részt vett az Indonéz Kommu­nista Párt fennállásának 45. évfor­dulóján rendezett ünnepségeken, Djakartában nyilatkozatot jutta. lőtt el a sajtóhoz. — Az SZKP küldöttsége — mondja a nyilatkozat —, amely részt vett az Indonéz Kommunista Párt fennállásának 45. évforduló­jával kapcsolatos ünnepségeken, köszönetét mond az indonéz kom. munistáknaik és a Szovjetunió minden barátjának azért a meleg és testvéri fogadtatásért, amely­ben pártunk képviselői Indoné­zia földjén részesültek. — Az SZKP küldöttsége az ün­nepségeken való részvételével igyekezett előmozdítani, hogy erő­södjék a barátság és az együttmű­ködés a szovjet és az indonéz nép, a két ország kommunistái között, erősödjék az összefogás és az egy. ség a nemzetközi kommunista mozgalomban az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neokolo- nializmus ellen küzdő összes erők között. — Ugyanakkor az SZKP kül­döttsége kénytelen felhívni a fi­gyelmet arra, hogy Peng Csen, a Kínai Kommunista Párt küldött­ségének vezetője, a párt Politi­kai Bizottságának tagja az Indo­néz Kommunista Párt Központi Bizottságának társadalomtudomá­nyi akadémiáján tartott előadásá­ban provokációs támadásokkal és rágalmaikkal illette az SZKP és a szovjet állam politikáját. A szov­jetellenes előadást a pekingi rádió is közvetítette, az Api Revolusi cí­mű lap és más kínai nyelven meg­jelenő indonéziai lapok közölték. — Az SZKP küldöttsége tiltako­zik amiatt, hogy a Kínai Kommu­nista Párt vezetőségének felelős képviselője az Indonéz Kommu­nista Párt vendégszeretetével visszaélve a rendelkezésére bo­csa j tot t előadói emelvényt arra használta föl, hogy méltatlan és sértő támadásokat Intézzen a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen, amelynek küldöttsége az indonéz kommunisták vendége volt. Peng Csen előadása alkalmas volt az antíimperialista erők egy­ségének aláaknázására, holott er­re az egységre különösen szükség van most, amikor az amerikai im­perializmus agressziót követ el a testvéri Vietnam ellen. Ilyen meg. nyilvánulások csak az amerikai imperialistáknak szerezhetnek örömet. — Az SZKP küldöttsége, amely az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívá­sára tartózkodott Indonéziában, sajnálkozását fejezi ki, hogy olyan kiemelkedő eseményt, mint az Indonéz KP alapításának 45. évfordulója, a kínad képviselők szakad ár céljaikra használták fel. — Mindamellett nem kétséges, hogy kudarc vár minden olyan kí­sérletre, amelynek célja a szovjet és az indonéz kommunistáik ba­rátságának megbontása, a Szovjet­unió és Indonézia antiimperialista szövetségének aláásása — mond­ja befejezésül a nyilatkozat. (MTI) A szovjet sajtó a hét végén részletesen idézte a belgrádi Bor- bának és Politikának az 1955-ös szovjet—jugoszláv nyilatkozat 10. évfordulója alkalmából közölt cik­keit, a tudósítás címében kiemel­ve, hogy olyan okmányról van szó, amely „kiállta az idő próbá­ját”. A moszkvai lapok beszámolnak Tito elnök csehszlovákiai látogatá­sáról, közölték a CTK-nak adott nyilatkozatát, utalva arra, hogy Tito határozottan állást foglalt a nemzeti önrendelkezés elvének tiszteletben tartása mellett és ak­tiv külpolitikát sürgetett — első­sorban a szocialista és az el nem kötelezett országok részéről — az események veszélyes alakulásának megakadályozására. (MTI) Sikeresen leszállt a Gemini—4 Hétfőn, magyar idő szerint 18 óra 12 perckor véget ért a Gemi­ni—4 csaknem 98 órás űrutazása, és az amerikai űrhajó, fedélzetén McDivitt és White amerikai űrha­jósokkal szerencsésen leszállt az Atlanti-óceán vizére. Attól kezd­ve, hogy McDivitt 17 óra 44 perc­kor Mexikó felett bekapcsolta a fékezőrakétákat, minden a meg­adott progx-amnak megfelelően zajlott le. A fékezőrakéták bekapcsolásá­tól számított öt perc múlva meg­szűnt a rádióösszeköttetés az el­lenőrzóállomás és az űrkabin kö­zött, mert az űrhajó körül olyan elektromos töltésű hüvely keletke­zett, amely megakadályozza a rá- rióhullámok terjedését. További öt perc múlva a rádióösszeköttetés helyreállt és McDivitt közölte, hogy minden rendben van. Az űrhajó parancsnoka már az utolsó 62. kör idején 180 fokkal elfordította az űrhajót, hogy an­nak védőpajzsa a légkörbe való visszatérés során megóvja az űr. hajósokat a roppant sebesség kö­vetkeztében előálló rendkívül ma­gas hőmérséklet hatásától. A nyugati hírügynökségek 18 óra 12 perckor jelentették, hogy a Gemini—4 leszállt az Atlanti­óceán vizére. Az űrkabint néhány perccel később egy helikopter már észre is vette. A tenger aránylag nyugodt volt és így som mi sem akadályozta a kutatóegységek gyors előrehaladását. Pontos adatok még nem állnak rendelkezésre arról, hogy az űrha­jó inennyire tért el a leszállásra eredetileg megadott ponttól. Az előzetes számítások szerint a Gemini—4-nek a Cape Kennedy-i támaszponttól 640 kilométernyire kellett vizet érnie. (MTI) Gerencsér Miklós: Tanúk nélkül 24. Leves gőzölög a konyhaaszta­lon. Az orvos nem nagy hajlan­dóságot mutat az evéshez, gon­dolataiba mélyedve, mozdulat­lanul könyököl az asztalra. Fe­lesége csendes ijedelemmel fi­gyeli. Nyomasztó a hangulat kö­zöttük. Rájuk nehezedik a nagy megoldatlan kérdés, ugyanakkor félnek már a vitától, mindket­ten szeretnék megőrizni a bé­kességet, ki-ki a maga módján. — Egyél... — biztatja Zsupánt az asszony. Az orvos egy pillanatra föl­rezzen révetégségéből, feleségé­re csodálkozik, s rajta felejti mélázó tekintetét. * Elfogódoltan, az önbizalmuk­ban megrendült és a nagyvárosi környezettől elszokott emberek tétovaságával haladt végig Zsu­pán a kutatóintézet síkos, ra­gyogó folyosóján. Természeté­hez egyáltalán nem illő félénk­séggel tájékozódott az impozáns üvegpalotában, amelyben most járt először. Fehérköpenyes asz- szisztensekkel találkozott, akik kísérleti állatokat vittek el mel­lette. Csüggedten utánuk né­zett. Kevés ügyet vetett rá az igaz­gató-professzor titkárnője. A ke­cses nő sterilen ünnepélyes volt, szótlanul tette dolgát hipermo­dern barikádja mögött. Zsupán megkockáztatta a kérést: — Egy újságot kaphatnék?... A titkárnő minden szó nélkül, de szívélyesen nyújtotta át neki a friss lapokat. Hiába erőlködött Zsupán, képtelen volt olvasni. Minduntalan a professzor aj­tajára pillantott. Nem bírta tovább a várako­zást. Eddig olyan nagy volt kö­rülötte a csend, mintha laticel­lel bélelték volna ki az egész épületet. Most a legapróbb za­jok is elviselhetetlenné fokozód­tak. A halántékára mért üté­sekké váltak az írógép kopogá­sa, a telefon csengése, az utcai forgalom zaja. Hirtelen a ven­dégasztalkára dobta az újságo­kat, felállt. — Majd később visszajövök... — bólintott sietve. A titkárnő nem tudta mire vélni a dolgot, furcsán az orvosra bámult. — Kérem. Ahogy jónak látja. Zsupán valósággal kimenekült az Üllői úti toronyépületből. Ké­sőbb szégyenkezve gondolt visz- sza erre a balszerencsés kísérlet­re és azóta sem tudta eldönteni, hogy maga a kísérlet vagy pe­dig a meghátrálás volt-e gyáva­ság? * * * Az asszony már pongyolában ül a szobában az ágy szélén, na­gyon fáradt, szeretne pihenni, de Zsupánnak esze ágában sincs lefeküdni. Mintha egyedül lenne az egész világon, gondjaival vi­askodva hallgat az asztal mel­lett. — Pihenned kell, Sándor — kérleli az asszony. — Van itthon valami inniva­ló? — Könyörgöm, éppen most, amikor végre józanodni kezdesz. — Éppen azért akarok inni. — Mindent tönkreteszei. — Nem a jószántamból. — Mi bajod van tulajdonkép­pen? Zsupán belemarkol az asztal­terítőbe, gyűri, gyűri s egyked­vűen mered az asztalon heverő tárgyakra, amelyek kimozdulnak nyugalmukból. * * * Az ajtónak vetette hátát, kar­jával hadonászott, úgy kiabált: — Szeretnék leszállni a kín- padról! Szeretnék még egyszer az lenni, akinek hittem magam.

Next

/
Thumbnails
Contents