Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
1965. június 6, 5 Vasárnap Kitüntették a megye kiváló oktatásügyi dolgozóit Tegnap délelőtt Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjában gyűltek össze azok a pedagógusok és oktatásügyi dolgozók, akik kiváló munkájukkal kiérdemelték az elismerést, hogy átvegyék kitüntetésüket és a megyei tanács jutalmát. A nagyteremben Szakmán Gyula, a Hazafias Népfront megyei elnökségének elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd Papp István, a megyei tanács vb-elnöke méltatta azt a nehéz és felelősségteljes munkát, amelyet az oktatásügy dolgozói végeznek a ma felnőttjeinek utánpótlására, az ifjúság körében. Ezt követően Papp István átadta a művelődés- ügyi miniszter megbízásából a kitüntetéseket, majd a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében a pénzjutalmakat, a KISZ és az Üttörő- szövelség megyei elnöksége nevében az aranykoszorús • KISZ-jelvényeket és dicsérő okleveleket azoknak a pedagógusoknak és oktatásügyi dolgozóknak, akik több éves, sőt több évtizedes munkával érdemesnek bizonyultak az elismerésre. A rövid ünnepség után az elnökség tagjai — Zalai György, a megyei pártbizottság titkára, Papp István, a megyei tanács vb-elnöke, dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Nagy Ferenc, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője, Tompa Ádám Állami díjas megyei vezető szakfelügyelő — és a kitüntetett pedagógusok, oktatásügyi dolgozók fogadáson vettek részt. (á) Uhrinék szerencséje ti’ magát és a gyerekek számára I rém. Benn az ólban öt disznó, ap- gondolva mondja: ' rójószág az nincs. Könyvek, amelyek egy nap alatt elfogytak Húszévesek... Hullámok kergetése... Irgalom...Toll és ecset... Magányos utazás A tanya körül egy középmagas embernek vállig ér az árpa, s távolban a tanyákból csak a kémény meg éppen a fák koronája látszik. Jellegzetes júniusi csend, néha repül csak el a fejünk fölött egy vadgalambpár és a szekeret húzó lovak is csendben poroszkál- nak. Békesség és nyugalom van. Az ég fátyolfelhős, s lent a zöld a közelgő nyár szép ígéretét rejti. Mikor az első dűlőn befordulunk, kedves asszonyi hang igazít útba, aztán a vállig érő gabona közt a bejárón szinte észrevétlenül élünk a tanyába. Tizenkét-tizenhárom év körüli gyerek nyikorgó kerekű talicskát tol s kitágult szemmel nézi, vajon a dűlő végéről hogy ke. rülhetett ide autó. o — Uhrinék? — Igen — hangzik a válasz és előkerül egy kisebb lány is, aki illő távolságból járja körül a kocsit meg bennünket. Az udvaron néhány ákácfatörzs jó pihenőnek szolgál és ide leülve csak az ég kékje és a gabona zöldje a határ. Kérdés-felelet játékot kezdek. A családfő nincs idehaza. Marad a két kis gyerek. Ok válaszolnak felnőttesen, komolyan. Tizenegy testvér van. A legkisebb elsős, az asszony-lány már 28 éves. Aztán a gyerek meggondolja magát, úgy látszik megunta a választ, s így szól: — Itt az Ilon is, kapál kint. Ilon már nem kapál, jön befele, sortban, rövid ujjú blúzban, kontyba tűzött haját nylon kendővel kötötte le, nevető arccal kiált ránk: — Azt hittem, ismerősök. — Ugye nem baj, hogy ismeretlenek vagyunk? , — Nem hát — s utána mindjárt a kérdés. — Miért keresnek bennünket? Aki kérdéseket tesz föl, azt néha váratlanul éri a kérdés, még akkor is, ha tudja a választ, ötölök-hatolok, s aztán mondom: — A szerencséjük miatt. — Mi a mi szerencsénk? — Az, hogy tizenegy testvér van és négyesük volt a lottón. — Elneveti magát a válaszon és utána jókedvűen beszélgetünk erről a családról, akik itt élnek kint, a várostól több kilométerre, a zöld tengerben, a kék ég alatt. o Sokszor azt mondják, hogy egykét gyergk elég. Lehet, hogy Uh- rin János és felesége soha nem gondolt erre és másnap, mikor munkahelyén, a Békéscsabai Kertészeti Vállalat telepén megkeresem, ő is, mint Ilon lánya, elneve. — Így a jó, hogy ennyien va- gj-unk. Arca pirospozsgás, szeme sarkában és szája szögletében mosoly ül. Jókat tud nevetni és nem is szégyelli mondani: — Akkor szép az élet, ha tréfálhat az ember. Persze, tizenegy gyerek csak nem kettő és nem lehetett egyszerű felnevelni őket. A család tulaj, dánképpen most rázódik helyre. Hiszen a tanyát, amiben laknak, egy éve vették. Bár régen ott laktak, hisz Ilon, a húszéves lány már nem emlékszik arra, hogy a ház végéhez apjuk mikor ültette a diófát. Most a gyerekek miatt lehet, hogy el kell búcsúzni a tanyától. — Hárman bent dolgozunk a városban, télen bizony vagy mikor sár van, nem lehet kerékpárral bemenni — mondja Ilon. — Már a lányok miatt is jó lenne bent a városban egy ház —■ mondja Uhrin János. — Hány kerékpárjuk van? — Van vagy öt — szól a hetedik osztályos fiú, s utána félrelöki a talicskát, odamegy az autóhoz, titokban végigsimít a nik- kelezett hűtőn. — Mikor apa megtudta, hogy négyesünk van, először, arra gondolt, hogy autót veszünk. De mondtam, mi a fenének ide a tanyára, azt csak nyáron tudnánk használni. Inkább házat vegyünk — így Ilon. — És te? — kérdezek rá a fiúra. Meghúzza vállát és nem szól semmit. Neki mindegy. A kert a tanya körül szépen te— Letaposnák a búzát, s aztán fizethetnénk a tsz-nek a kártérítést — így Uhrin János. — Keveset fizetett ez a lottó — mondom. — Besegített — válaszol a családfő. — Majd nevetve teszi hozzá: — Itt megígértem a brigádnak, ha ötösöm lesz, mindnyájan arany karórát kapnak tőlem. A' kertészetben, a melegágyak üvege alatt már pirosiik a paradicsom. Amott muskátli virít és visszagondolok az előző délutáni beszélgetésre, kint a tanyán, ott is valami hasonló választ hallottam. Uhrinék mindannyian egyformán fogalmaznák: — A lottó nélkül is beköltöztünk volna a városba előbb-utóbb — így Ilon. — Nem tudnám elképzelni az életemet a kertészet nélkül, szeretem ezt a babramunkát — így Uhrin János. Dolgozik a család. A lányok a gyárban, az apa a kertészetben. A tanyán az édesanya napi öt kiló kenyeret is megvásárol, s amikor asztalhoz ülnek, nincsenek nagy vágyaik, szeretik a munkát, az ad biztonságot életüknek és hát a lottó, az a heti három szelvény csak: — Ráadás — mondja a család. Ez a ráadás jó helyre jutott és ha Fortuna istenasszony kegyes, úgy juttasson máskor is ilyen helyre minél többször, minél többet. — Négy nap alatt elértük a tavalyi egész ünnepi heti könyvforgalmat. Négy nap alatt! — Porosz- lai Sándor, a békéscsabai Radnóti Miklós könyvesbolt vezetője nem ok nélkül hangsúlyozza a n é g y napot, mindjárt magyarázza is: — Megvallom, féltünk egy ki- _csit ettől a könyvhéttől, mert hetvenféle könyv jelent meg. Nehéz szívvel kezdtünk hozzá, de íme az eredmény — négy nap alatt „behoztuk” a tavalyi egész hetet. Közben a boltban állandó és szinte egyenletes a forgalom. Ber- kesi András, Szabó Magda, Németh László, Goda Gábor könyveit, József Attila verseit keresik leginkább. Sok a csalódott ember, mert: — Húszévesek?! — kéri egy ugyancsaK húsz esztendő körüli szőke fiatalember Berkesi András könyvét. — Elfogyott... Már az első napon. — Irgalom?! — Németh László könyvének kérésekor a technikumi tanár hangjában benne a lesújtó válasz: — Nincs... Szintén az első napon „kifutott”. — Ezen a könyvhéten fogyott el először egy nap alatt Goda Gábor könyve. Hiába, terjed a híre, s viszik a jó könyveket — mondja az egyik eladó. —Dicséret és elismerés illeti a kiadókat, s a könyvterjesztő vállalatot, mert végre meghallgatták a könyvesboltok vezetőinek sok éves siránkozásait, s a könyvhét megnyitása előtt leadták a könyvhéti újdonságokat. Ennek is kö/I Ja van 105. évfordulója an1 1 nak, hogy megyénk nagy fia, a körösladányi Tüköry Lajos, Garibaldi ezredese az egységes Olaszországért Palermónál életét áldozta. Az olasz nép évszázados vágya volt ez az egység. Dante, kinek szintén ebben az évben ünnepeljük 700 év>es évfordulóját, ezt az egységet tűzte ki életcélul. Büszkék vagyunk arra, hogy a cél megvalósításában egész magyar légió vett részt az 1848-as magyar szabadságharc katonái közül. Garibaldi hadsegéde a magyar Tűrt István volt, de az olasz nép senkit nem zárt úgy a szívébe, mint Tüköry Lajos emlékét. Garibaldi az első hadihajót nevezte el erről a bátor elővédharcosról, aki az első ezer vörösin- gessel kísérelte meg a lehetetlent, és a vakmerő kísérlet eredménye Palermo, a dél-olasz főváros elfog- lalása volt. Ha felcsendül Verdi: szönhető, hogy jó könyv már az első napon teljesen kifogyott. — Meglesz a tavalyi könyvforgalom száz százaléka. Már úgy értem, hogy száz százalékkal lesz több, mint a tavalyi! — Streit János bácsi, a Csaba-étterem előtti sátor hűs mélyéből teljes maga- biztossággal állítja ezt az eredményt, hisz csütörtökön már ötven százalék felett volt. Sokan állják körül most is a sátrat, kedves vendéget köszöntenek az olvasók, a megye szülöttét, Tímár Máté írót. — Csütörtökön este Járni ná- ban voltam — moraja az író — s örömmel tapasztaltam, hogy az összegyűlt fiatalokat valóban az •irodalom szeretete vonzotta a meghirdetett találkozóra. S ami külön érdeklődésre tarthat számot minden író részéről, itt is tapasztaltam, hogy a mai fiataloknak sok mai problémája van, amit jó nekünk tanulmányozni, ha segíteni akarunk nekik azok megoldásában, a mi eszközeinkkel. Közben folyik a könyvvásár. Fiatalok és idősebbek, diákok és bajúszos bácsik válogatnak, Streit bácsi segít nekik megtalálni a legmegfelelőbbet. Vasárnap délben aztán, amikor jelképes kapuit becsukja az ünnepi könyvhét, a könyvek árusítói azzal a jó érzéssel foghatnak a „hétköznapi” hosszú-hosszú könyvhetek munkájához, hogy eredményesen dolgoztak: a legújabb magyar és külföldi irodalom újra meghódította a könyv barátait... (ádám) Szicília vecsernye című csodálatos dallama, a hősök emlékét idézi. Békés megyeiek évről évre ellátogatnak ebbe a narancsligetekkel körülvett gyönyörű városba. V égig sétálnak a virágpompás korzón, a Via Tüköryn. Megkoszorúzzák a magyar hősök sírját, megállnak a pálmafák alatt Tüköry szobránál. Mi pedig, körösladányiak, Tüköry falujában a népek barátságának és testvériségének tiszteletére békeligetet létesítettünk a Tüköry emlékmű körül. Üj gimnáziumunkban már harmadik évfolyam indult ez évben, mely rendes tárgyként tanulja az olasz nyelvet. A virágzó rózsaligetben szorgalmasan tanuló fiatalok új élethivatásra készülnek fel. Azt mondják, hogy minden más nép nyelvét tanuló ember nagykövet lesz. Igen, ők lesznek a béke követei. Végh Mihály tanár Dóczi Imre Különvonat indul Békéscsabáról az őszi LIPCSEI vásárra 1965. szeptember 7—13. Részvételi díj: 1130,— Ft Költőpénz: 70 DM = 310 Ft Jelentkezés az IBUSZ békéscsabai, gyulai, orosházi, szarvasi irodáiban, valamint az frnsz társasutazási kirendeltségeken 1965. június 20-ig. 90143A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat Kardoskúti Üzeméhez keresünk magas- és mélyépítési gyakorlattal rendelkező építészmérnököt Érdeklődés: Kardoskút — Telefon: 16. 44689 Százöt éve halt meg Garibaldi magyar ezredese: Tüköry Lajos
