Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
W65. június 6. 6 Vasárnap CSALÁD-OTTHON A bizonyítvány Rövid idő választja el a kis és I a nagy diákot attól az ünnepé-1 lyes pillanattól, amikor kezébe kapja az évvégi bizonyítványt Várakozásteli izgalom előzi meg ezt az alkalmat, bár manapság nem úgy van, mint régen, amikor a tanuló többnyire teljes bizonytalanságban volt érdemjegyei felől. — Az ügyes diák, szinte tizedesnyi pontossággal tudja, milyen lesz az okmány, hiszen az évvégi bizonyítvány napjainkban már az egész esztendei munkának, szorgalmas vagy éppen hanyag tanulásnak a tükörképe! A tavalyi bizonyítványokkal szemben annyi a különbség, hogy először áll a kis könyvecskében a „magatartás” alatt a „szorgalom” érdemjegye is. És ebből adódóan' az egyes szaktárgyak érdemjegyed ugyancsak változhatnak! Várható, hogy sok helyütt hallani fogunk az eddigihez hasonló szülői megjegyzéséket. — Nem értem! Pontosan any- nyit vagy talán még kevesebbet tanulta a számtant, mint tavaly. Pedig akkor ötös volt, most meg négyes! De a vélekedés fordítottja szintén hallható majd: Az idén kevesebbet tanult a gyerek, nem volt olyan kedve, mégis megadták neki az ötöst! Nos, ilyenkor a „szorgalom” osztályzat ad magyarázatot! Az első esetben nyilván az történt, hogy a gyermek tavaly azért kapott ötöst számtanból, mert nagyon törekvő, szorgalmas gyerek volt, bár magát a tantárgyat nem tudta annyira... A tanár jutalmazni akarta szorgalmát, és például állítani a többiek elé: „Lám, neki is nehéz, de szorgalmával igyekszik legyűrni a nehézségeket.” És az idén? Jobban érti a számtant, mint tavaly, megkapta tehát a négyest. Példamutató szorgalmát pedig a „szorgalom” érdemjegyében ismerte el a tanár. Ha „becsúszott” egy négyes vagy egy közepes jegy, azt jelzi: a tudás ugyan ötös, de ezt csak jó képességeivel és nem szorgalmával érte el. Mi hát a tennivaló!? Az első és legfontosabb, hogy sose ítélkezzünk elhamarkodottan. Bármilyen gyenge ugyanis a bizonyítvány — munka áll mögötte. Nem egyszer — a tanuló túlterhelése miatt — a szülőt illeti a gyenge bizonyítvány „bírálata”. — Hadd járjon különtorána, külön nyelvre, külön táncra, meg zenére az a gyerek... Megéri azt a pár forintot! Ne nézzenek le a rokonok! És a törékeny, gyenge-közepes képességű kislány vagy kisfiú — az ilyen felületesen értelmezett szeretet következményeképpen — az év végére a teljes idegkimerültség határáig érkezik el, s örül az elégséges bizonyítványnak, anü szétforgácsolt erejéből mégis ki- • tellett. Különösen az elsősök bizonyítványát kell nagy-nagy szeretettel és az otthoni körülmények között is ünnepélyességgel fogadni. Tegyük nagyon széppé, emlékezetessé számukra azt a percet, amikor átadja bizonyítványát. A világért se kezdjünk azonnal erkölcsi prédikációkba! — Ugye, megmondtam, hogy erre a macskakaparásra nem lehet azt mondani, hogv írás. Csoda, hogy még hármast vagy négyest is kaptál! A méltat- lankodássál csak ártunk. Ne ked- vetlenítsük el a gyereket. Minél ünnepélyesebb legyen az első „nagy munkájának’,’ családi értékelése. Ezt érezze a gyermek napokon keresztül, ebben a hangulatban éljen. Ráérünk augusztus derekán beszélgetni vele, hogy többet várunk tőle. A középiskola nagyobb, komolyabb gyermekeinél persze már más a helyzet. De arról, hogy a Egyszer én is iskolás leszek O/ •» •• m nr .JCoszonfo Könyvespolcunk II Szép otthon II Tavaly nagy sittért aratott a I Magyar Nők Országos Tanácsának művészi kiadványa, a „Szép ott-1 hon". Nemrég látott napvilágot a könyv újabb kötete, mely az előzőhöz hasonlóan, a modem lakáskultúra és iparművészet kérdéseit tárgyalja. A gazdagon illusztrált, több, egész oldalas színes fotóval díszes album cikkei közül kiemelkedik Koós Juditnak a modem ülőbútorokról szóló írása, Gulyás Dénes festőművésznek a lakásvilágitási problémát tárgyaló cikke és Molnár László igen tanulságos értekezése a családi ház berendezéséről. Dr. Vajkai Aurél a bakonyi és Balaton környéki népi bútorokról írt tudományos pontossággal, egyben élvezetes, mindenki számára érthető, szép stílusban. Felsorolni is nehéz mindazokat a témákat, amelyekkel a kiadvány foglalkozik, s amelyeknek tanulságait tíz és tízezrek kamatoztathatják. Szó van könyvünkben az erkélyről, az üveg-, a kerámia- és a porcelántárgyak, a textíliák szerepéről a modern otthonban, a fonott bútorokról, a könyvek megfelelő elhelyezéséről. Külön rovat tájékoztat a hazai és külföldi iparművészet időszerű kérdéseiről. Két hosszabb írás a szovjet, illetve az angol lakberendezés iparművészeti megoldásait ismerteti; ezek felettébb hasznosak a szakmabéliek számára is. Kiadványunk a Kossuth Kiadó gondozásában látott napvilágot. Szerkesztője, Molnár László már az újabb kötetek anyagán dolgozik. Az ő munkája a művészi kép. szerkesztés, a fotók és grafikák ízléses elrendezése, aminek révén az album könyvművészeti szempontból is értékes alkotás. a. t bizonyítvány egy egész esztendei munkának „végelszámolása”, itt sem szabad megfeledkeznünk... És végül ne feledjük el: Non scholae, séd vitae discimus! Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Kolozsvári Gyula pedaqéqnsuapra Rózsát hoztunk köszöntőnek, pedagógusnapra. Tudjuk, hogy a tanár bácsi, örömmel fogadja. Piros rózsa a mi hálánk, és köszönjük szépen, hogy tanított jóra-szépre, egész hosszú évben. Gondoljon majd szeretettel erre az osztályra, rózsát hoztunk, ez most a mi szívünk dobogása! V. Szanyin: A nehéz szó, avagy a „furfangosfelnőtt Gyors vacsorák Rakott burgonya (15 perc) Személyenként 30 dkg főtt burgonyát karikára vágunk, hozzászeletelünk 5 dkg kolbászt. For- rósitunk 5—6 dkg zsírt, 3—4 nyers tojást felverünk és a forró zsiradékban egész lágy rántottaszerűvé sütjük. Beleöntjük a burgonyát, kolbászt, megsózzuk, jól összekeverjük 2 dl tejfellel és ha átforrósodott, tálalhatjuk. Tartármártás keménytojással (10 perc) A kívánt mennyiségű tojást előre megfőzhetjük és megtisztítva félretesszük. Készítése: 1 evőkanál mustárt, 1 citrom levét, pici sóval, 1 evőkanál cukorral, 3 deci tejfellel elkeverünk. A megtisztított kettévágott tojásokat tálba rakjuk, és a mártással leöntve — asztalra adjuk. Tavaszi vacsora (15 perc) Tartamiártást készítünk a fenti módon. 2—3 fej megmosott salátát ujjnyi vastagságúra vágunk, és kissé megsózzuk. 2—3 keményre főzött tojást karikára vágunk, 2 db megtisztított csemegeuborkát hajszálvékonyra szeletelünk, az egész masszát összekeverjük a tar- tármártással, 5 percig állni hagyjuk. Párizsihoz, krinolinhoz finom. S zása a sarokban áll. Arca komor és dacos. Égbekiáltó ostobaság történt vele. Tánya nagynénihez vendégek érkeztek. Amikor tegnap • megjött a táviratuk, Tanya néni arcán olyan kifejezés jelent meg, mintha ecetet ivott volna. Ha a néni megelégszik érzései kifejezésében ezzel a grimasszal, minden jól végződik. De a grimasz mellett még néhány nem éppen kedves szóval is jellemezte vendégeit. — Tánya néni — kérdezte Szása, midőn a néni mór vagy tized- jére bizonygatta a vendégeknek, hogy nem egyszerűen csak örül, hanem egyenesen boldog, hogy itt vannak —, hogyan fér meg a fejében annyi vendég? — Hogyan? — válaszolt a néni dühét kedveskedéssel palástolva. — Ezek nem sámánok, nem varázslók ... Szása szemrehányóan hunyorgott: — De hisz tegnap azt mondta a néni; hogy már egészen az agyára mennek. ... Unalmas a sarokban állni. Nagyon lealacsonyító, ostoba büntetést találtak ki a felnőttek — sarokba állni. A felnőttek ostobaságokat mondanak, és a gyerekek bűnhődjenek ezekért? Hol az igazság? Szása rövid nevetést hall maga mögött Ez a nagybácsi, aki tegnap érkezett. Nevet, de a szemei hidegek és gonoszak. — Jól leleplezted a nénit — szólt vidáman a nagybácsi. — Na, és mit mondott még rólunk? Szása hallgat. Ez a bácsi nem tetszik neki. Amikor kinyitja a szóját, éppen olyan, mint a „Smaragdváros varázslója” című könyv kardfogú tigrise. A fejére meg biztos egy alma esett, egy nagy dudor van rajta. — Na. mondd! Cukrot kapsz! Nagyo-o-t! Szása összehúzza a szemét. Persze cukrot nem lehet csak úgy az utcán találná. Viszont jó lesz vigyázni. — Nemi beszélek, fgy csak az árulkodók és a pletykások szoktak. A bácsi lehajol, és egyenesen Szása fülébe sziszegi: — Ne félj, senkinek nem mondom el. Na, minek nevezett még engem? Gondolkozz! Mondta azt, hogy bolond! Szása a fejét rázta: — Nem. Azt, hogy a bácsi bolond, azt az' én ... azt egy másik bácsi mondta. A Tánya néni a bácsiról mást mondott. Csakhogy én azt elfelejtettem. — Gondolkodj! — ösztökélte a bácsi és türelmetlenül topogott, miközben a száját nyalta. — Előbb a cukrot! — követelte Szása. — Na-na! Élőbb mondd meg, aztán lesz cukor. — Fúj! — sziszegte Szása (nemrég esett ki a foga, és azóta pompásan sikerül ez a művelet). — Nem megy! Hiába! — Nem? — képedt el a bácsi. — Na rendben, itt a cukrod. Szása, ahogy rhegkapta a cukrot, gyorsan kibontotta és megette. Aztán egy pillanatig elgondolkozott, megtörölte a homlokát és így szólt: —Hiába, nem jut eszembe. Nagy on-nagvon nehéz szól — Majd megmutatom én neked! — felelt fenyegetően a bácsi. —* A cukrot megetted! Most már gondolkozz, mert kirázom a lelked! — Gondolkozzak? Különben ez a cukor rossz volt — prüszkölt Szása. — De a Tánya néni azt mondta, hogy a bácsi... elfelejtettem ..., hogy a bácsi... Segítsen! Milyen szavak vannak még? A vénség krákogott: — Hát.;. szamár.;. kolera.s. krokodil... — Igen, — kiáltott fel Szása. Krokodil! De nerti a bácsi, hanem a néni, akivel jött. — Értem — szólt gonoszul a bácsi — feljegyezzük. Na, és én? — Nem emlékszem — felelt n’árazatlanul Szása. — Mintha a bácsit öszvérnek mondta volna. — Mi az? Káromkodsz? Mint valami részeg kocsis? — kérdezte a papa, aki éppen belépett a szobába. — Megvan! — kiáltott fel örömmel Szása. — A bácsit részegesnek nevezte a néni. Nem is egyszerűen részegesnek, hanem... megvan!... részeg fráternek! — Hogy merészeled? — dörrent rá a papa. — Csodálatos! Milyen neveletlen gyerek! — mondta szúrósan a bácsi. — Őszintén sajnállak benneteket. Intelligens család. Honnan veszi ez a kölyök az ilyen mocskos szavakat?! — Mars a sarokba! — kiáltott a gyerekbe a papa, és megragadta a kezét, ugyanis Szása igyekezett elillanni. — Ezért az arcátlan viselkedésért még további két órát állsz ott! És Szása bömbölve állt a sarokban. Fordította: Sass Attila
