Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-05 / 131. szám

ÍWS. jönius 5.

4

Szombat

¥

Evek óta egy úton

Á Békéscsabai Konzervgyár építkezésén két betonozó brigád dolgozik. Az egyiknek B. Szabó Mihály, a másiknak Szabó Sándor a vezetője. Hogy melyik a jobb, arra Sztoborán György építésvezető sehogy sem tud választ adni. Szerinte olyan egyformák, akár az ikrek. Ügy dolgoznak, hogy talán jobban nem is lehetne. A magatar_ tásuík is kifogástalan. Szabó Sándorral találkozunk, s ezzel megoldódik a gordiuszi csomó. Ismerkedjünk meg az ő brigádjával

Talán felesleges hangsúlyozná, hogy a betonozás az építőiparban is a legnehezebb munkák egyike. Erős, edzett embereket kíván és nem is kevés szakértelmet. A kavics és a cement csak annak engedelmeskedik, aki bánni tud vele, ismeri a tulajdonságait, a keve. rési arányókat.

Hol tanulta meg ezt a Szabó- brigád? Ha jói számoljuk, még öt éve sincs annak, amikor Ege- resi Gábor egy nap a kerékpárjára ült és Békésről átjött Békéscsabára. Munkára jelentkezett az építőipari vállalatnál. Földműves volt, az apja nyolc holdján dolgozott. Nem látta biztosítottnak a jövőjét, ezért határozott így.

Naponta hazajárt. Otthon összejött a barátaival, ismerőseivel és elmondta, hogy megy a sora. Nem sok idő telt bele, László Gábor követte a példáját. Aztán László Mihály és a többiek. 1962-ben már senki sem hiányzott közülük. A konzervgyári építkezés kezdetétől együtt dolgoznak. A sterilizáló épület alapjait ásták ki először. Most is eszükbe jut, hogy akkor tavasszal még csalamádét vetettek azon a területen, ahol ma már hatalmas épületek sorakoznak, beton utak szélesednék.

Ennyi összesűrítve a brigád története. Hogy közben fizikailag erősödtek, edződtek volna, arra nemigen tudnak válaszolni. Azelőtt sem kapták ingyen a forintokat. De az bizonyos, hogy nagyon sokat tanultak. A betonozásra specializálták magukat és megismerkedtek sok másfajta munkával is. Először csak a megélhetés gondja sarkallta őket, később azonban, amikor olykor-olykor a művezetőtől vagy építésvezetőtől dicséretet kaptak, kezdlék észrevenni, hogy van más valami is az életben, ami a jó munkára serkentheti az embert. Ez pedig a megbecsülés. Például olyan formában is, hogy kezdetben könnyebb, később mind nehezebb és neheden „félreértést”. — Negyven- ii3'olc éve dolgozom a szakmában, sokféle emberrel találkoztam már, de ilyenekkel alig. Nagyon elégedett vagyok a munkájukkal. Ragaszkodom hozzájuk, semmiképpen nem egyeznék bele, hogy elvigyék őket tőlem.

Aztán azit is megemlíti, hogy a brigád betonozáskor minden elSzabó Sándor brigádvezet«.

len vetés nélkül vállalja a nyújtott műszakot. A munka jellege kívánja ezt meg. Egyetlen egyszer fordult eilő, hogy azt mondták: nem túlórázunk. Mást nem fűztek hozzá. Csak amikor beszélgetni kezdett velük, akkor derült' ki, hogy miért. Megsértődtek. Vagy talán inkább rösteliték a dolgot? — Az építésvezető megbírálta őket, mert az egyik helyen nem úgy dolgozták el a betonfelületet, ahogy a technológiai utasítás előírta. Soha nem volt komolyabb kifogás, csak akkor egyszer. Gondolni sem merték, hogy ilyen is előfordulhat. A művezető alig tudta megértetni velük, hogy nem kell elveszíteniük a kedvüket! Mindenki követhet el hibát, aki dolgozik. Végül is megbékéltek. Azóta még gondosabban végzik a munkájukat.

Arra a kérdésre, hogy miért lett Szabó Sándor a brigádvezető, egyszerűen csak ennyit mondanak:

— Mert a legjobban dolgozik.

Ebben persze benne van az is, hogy tud szervezni, ismeri a szakma fortélyait, a magatartása példamutató és kiáll az emberekért. Szorosabb értelemben mégis a termelésben való közvetlen részvéMunkában a betonozó brigád.

(Fotó: Kocziszky László)

/.cbb önálló feladatot bíztak rájuk. Kiérdemelték. És ma már így beszél róluk Hoffmann Ádám művezető:

—• Nem én vagyok az a híres mesemondó — kezdi tréfás tiltakozással, hogy megelőzzön minidére gondolnak. Mindig a munka legnehezebbjét vállalja.

Az ő véleménye szerint nincs „legjobb” a brigádban, amit így indokol:

— Valahogy úgy alakult ez mindjárt kezdetben, amikor azt

mondtuk: fogjunk össze és mutassuk meg, mire vagyunk képesek. Azóta sem egyéni eredményekre törekszünk. Ilyen munkában nem is lehet. Amikor pedig valamit elérünk, ott megkapaszkodunk. Egyikünk sem akar visszafelé haladni.

Az bizonyos, hogy elsősorban a keresetért dolgoznak. Jól tudják azonban azt is, hogy a konzervgyári építkezés mielőbbi befejezése az egész népgazdaság szempontjából milyen fontos. Erről sem felejtkeznek meg munka közben. Jogos büszkeséggel sorolják fel, hogy már mennyi mindent készítettek. Most a kétemeletes iroda és a fürdőépület van soron. Egyszer az egyik tetőzet gletteltce- ment-simításával bízták meg őket. Amikor elkészültek, dicséretet kaptak.

— Ügy megcsinálták, hogy a kőművesek sem tudták volna szebben és akiknek mondtam is, hogy nézzék meg és tanuljanak a betanított segédmunkásoktól — egészíti ki az építésvezető azt, amit a többiek mondanak.

Arról is érdemes beszélni, hogy a munkában nem tisztelik különösebben a „hagyományokat”. Sok kisebb-nagyobb ésszerűsítés fűződik már a Szabó-brigád nevéhez, amit ugyan senki dobra nem vert. Legfeljebb a művezető mondta: Jól van, fiúk. A beton pedig gyorsabban jutott a födémre vagy az állványt úgy készítették el, hogy könnyebben tudtak dolgozni. A saját hasznukra vált, de a vállalatéra is.

Az idén elérkezettnek látták az időt, hogy célul tűzzék a szocialista cím elnyerését. Hídvégi László felesége a Férfi fehémemügyár békéscsabai gyáregységében az egyik szocialista brigád tagja, így most már ő is „felzárkózhat” majd. Nem is fyagyja magát. És ebben jó segítőtársak veszik körül.

Amikor vége a munkaidőnek, rendbehozzák magukat és mindnyájan kerékpáron igyekeznek haza Békésre. Évek óta együtt róják az utat.

Pásztor Béta

Szakszervezeti vizsgálat az egészségvédelmi kártérítési rendelet végrehajtásáról

Egy nemrég megjelent rendelet arról intézkedik, hogy ezentúl rövid úton, bürokrácia nélkül kell kártalanítani azokal a dolgozókat, akik a vállalat hibájából munka közben megbetegednek vagy megsérülnek. Azelőtt ilyen esetekben a bírósághoz kellett fordulni, de a hosszadalmas per miatt igen kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. Most közvetlenül a vállalathoz adhatja be igényét a dolgozó, s ha a döntéssel nem ért egyet, fellebbezhet a vállalati, majd a területi egyeztető bizottsághoz.

A Vasas Szakszervezet most

megvizsgálta a rendelet végrehajtásának tapasztalatait. A megvizsgált 220 üzem közül eddig 169 helyen éltek a kártérítéssel kapcsolatos jogaikkal a dolgozók.

A szakszervezet véleménye szerint a dolgozók még most sem mindig érvényesítik jogaikat, gyakran elmulasztják kárigényeik bejelentését. A szak- szervezet több javaslatot terjeszt a Kohó- és Gépipari Minisztérium elé, amely alkalmas arra, hogy a dolgozók egészségét, testi épségét mind hatékonyabban védelmezzék. (MTI)

Verseny a Szakma Ifjú Mestere címért a vasútnál

A Szakma Ifjú Mestere címért folyó versenyben a fiataloknak az idén kimagasló eredményről kell tanúbizonyságot tenniük. A MÁV Szegedi Igazgatóság ifjúsági tanácsa Kiss Károlynak, az igazgatóság helyettes vezetőjének irányításával kidolgozta és az érdekeltek rendelkezésére bocsátotta a verseny lebonyolításának feltételeit. Valamennyi résztvevő

négy tárgyból vizsgázik és minden tárgyból 3—3 kérdést kap.

Az idén kezdődik a Kiváló Ifjú Mérnök és a Kiváló Ifjú Technikus címért a verseny, amelybe már eddig hét mérnök és öt technikus nevezett be. A verseny győzteseit arany, ezüst és bronz jelvénnyel tüntetik ki, egyúttal pedig jutalomban részesítik őket.

SMddi Sándor, Szeged

Szakköri kiállítás nyílik Békéscsabán, az űffőrőházban

Évekkel ezelőtt alig néhány szakkör működött a békéscsabai Kállai Éva Üttörőházban. Bényed Erzsébet akkori igazgató azonban ebbe nem nyugodott bele és jó szervezésének eredményeként számuk egyre nőtt, munkájuk mind tartalmasabbá, eredményesebbé vált. Utódja, Lakos Mária, a jelenlegi igazgató és munkatársai méltó módon folytatták az ez irányú munkát és ma már húsznál is több szakkör működik, többségükben olyanok, melyeknek eredményeire a csabai iskolák is felfigyeltek.

Ma, június 5-én délután kerül

sor az úttörőház évadzáró ünnepségére, mely egyben alkalom arra, hogy a vezetőség és a pajtások visszapillantva a megtett útra, felmérjék az eredményeket és a következő évadban még jobban dolgozzanak. Ugyancsak ma délután nyílik meg az a kiállítás is, mely az úttörőház szakköreinek tevékenységét tükrözi. Így többek közt az asztalos, a kézimunka, a modellező, a rádiós és más szakkörök tagjai az általuk egyénileg és kollektiven készített tárgyakkal, munkadarabokkal szerepelnek a kiállításon.

—ö—

Vélemények

a munkás-paraszt szövetségről

Államrendünk politikai alapja a munkás-paraszt szövetség. Ennek szilárdítása, elmélyítése útján valósíthatjuk csak meg az osztály nélküli társadalmat, enélkül viszont nem tarthatjuk fent a proletárdiktatúrát. A párt szövetségi politikájának értelmezéséről kérdeztünk meg egy munkást és egy szövetkezeti parasztot. Hogyan látják ennek megvalósulását, mi az, ami szélesíthetné a munkásparaszt szövetséget? Az egyéni véleményeket kommentár nélkül közöljük:

' *

— A két osztály gazdaságilag, és politikailag is egymásra van utalva — mondotta Kosznai József, a BARNEVÁL TMK műhelyének pártonkívüli szocialista brigádvezetője. — A mi üzemünk gyakorlatából különösen nagyon jól lemérhető ez. A BARNEVÁL ugyanis egyszerűen nem tudna létezni, termelni a termelőszövetkezetek beszállított áruja nélkül. Ezt, úgy gondolom, jól látják a szövetkezeti gazdák is, hiszen ag- ronómusainkkal, felvásárlóinkkal naponta termelési kapcsolatban

vannak. Kevesebben tudják azonban, hogy a BARNEVAL feldolgozott baromfijainak jóval több mint fele külföldre kerül, amiért hazánk dollárt kap. A valutáért viszont beszerezhetünk külföldről olyan gépeket, más értékes nyersanyagokat, amilyenre a mezőgazdaságnak is égető szüksége van, s amilyeneket csak az ipar tud számára biztosítani. Tehát egymás nélkül úgyszólván termelni sem tudna a két osztály, a politikai hatalmat pedig, amelynek birtokában van, képtelen lenne fenntartani.

Ez a másik oldala a dolognak. Azonosak az érdekeink. Ugyanakkor sok különbség van még közöttünk. Hogy mást ne mondjak: mi az üzemi munkánk után szabadabban rendelkezünk az időnkkel, jut elég időnk szórakozásra, tanulásra vagy, ha úgy adódik társadalmi munkára és egyébre is. A szövetkezeti gazdák; ha a mezőről hazamennek, akkor is kénytelenek a háztájival, jószágaikkal foglalkozni, kevesebb idejük van önképzésükre. Talán ezért látjuk mi jobban a közös

feladatokat is. Mert közös feladat a munkáshatalom erősítése, elsősorban a termelőmunkával, hiszen így szilárdul meg a proletárdiktatúra. Közösen kell megoldani a haza gondjait, barátsággal, testvég ri megértéssel. Mindenekelőtt annak a megértetésével, hogy e szövetségnek megbonthatatlannak kell lennie.

Véleményem szerint még van hiba éppen ennek a megértetésében, mert felszínre eléggé egyoldalú, azaz csak gazdasági természetű a két osztály kapcsolata. Ezért szerintem többet kellene találkozni egymással munkásoknak és parasztoknak, hogy egyénileg is szót tudjanak egymással érteni, alkalmuk legyen meg- hányni-vetni a ' közös gondokat. Ilyen módon (csak egy példát említek) biztos vagyok benne, hogy a mezőgazdaságban is több szocialista brigád alakulna, amelynek tagjai tudatosan törekednek, többek között, a rrtunkás- p>araszt szövetség elmélyítésére is. *

— Van egy vesszőparipám,

amit szeretek mindig megnyer- gelni — mondja Bozó József, az újkígyósi Aranykalász Tsz elnökhelyettese*. A következő. Most már nemcsak a munkásosztály, hanem a dolgozó parasztság is a szocializmust építi. El kellene ér-