Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-05 / 131. szám
JWS. Juntas 5, 5 Szombat A tanácsi dolgozók képesítéséről A kormányhatározat végrehajtása máris érezteti hatását A tanácsi dolgozók képesítésének rendszeiét szabályozó kormányhatározat megjelenése óta közel 3 év telt el. A végrehajtás stádiumaiban most tartunk a „félidőnél” ezért nagy jelentőséget tulajdoníthatunk annak, hogy a Közalkalmazottak Szakszervezete Központi Vezetősége a közeljövőben ülésének napirendjére tűzi a képzés—továbbképzés helyzetét. Ebhez szolgáltatott hasznos anyagot a Közalkalmazottak Szakszervezete Békés megyei Bizottsága mellett működő Munkaszervezési Továbbképzési Bizottság és a tanácsi szakbizottság legutóbbi együttes ülése. Az itt elhangzott érdekesebb gondolatokból, javaslatokból adunk közre néhányat. • Ismert, hogy a képesítési rendelkezés hármas irányú képzést ír elő a következő sorrendben: — Általános műveltséget nyújtó iskolai végzettség (érettségi, egyetem, főiskola) megszerzését. — Korhatárra való tekintet nélkül az illetékes miniszter által előírt szakigazgatási és szakmái ismeretek elsajátítását, és végül: ugyancsak korhatárra való tekintet nélkül az általános államigazgatási ismeretek megszerzését. Csak az a tanácsi dolgozó tekinthető teljesen képzettnek, aki mindhárom követelménynek eleget tesz. Felmerül a kérdés: helyes-e ez a sorrend? Nem volna-e célszerűbb az adott munkakör jó ellátásához elsősorban szükséges szakigazgatási és szakmai ismeretek megszerzését elsőnek előírni? A gyakorlati tapasztalat az, hogy éppen ez a szakmai képzés a legelhanyagoltabb. Egyes minisztériumok még elő sem írták az elsajátítandó szakigazgatási és szakmai ismereteket. Felvetődött olyan helyesnek látszó javaslat, hogy a tanácsok titkárságainál dolgozók részére is elő kellene írni a színvonalas titkársági, ügyintézői munka szakmai ismereteinek megszerzését. Kétségtelenül a középiskolai, vagy egyetemi, főiskolai végzettség megszerzése — időt, fáradságot, megterhelést tekintve egyaránt — a legnagyobb erőfeszítést igényli. Békés megye tanácsai vezető és ügyintéző dolgozóinak mintegy 55 százaléka már elvégezte a számára előírt iskolát. Elvétve, de még akad — főleg a községi tanácsoknál — olyan dolgozó, aki húzódozik a tanulástól, dyaníéle „úgysem tudok, képtelen vagyok tanulni” hangulatban ringatja maJavuló eredmények az élelmiszeripari vállalatoknál Az ED ŐSZ megyei bizottsága az élelmezésügyi miniszter és az Élelmezési Ipari Dolgozók Szak- szervezete Központi Vezetőségének irányelvei alapján a megye Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó több vállalatánál ellenőrizte a múlt év december 10-i párthatározatban foglaltak végrehajtását. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a vállalatoknál általában javulás mutatkozik a tervek teljesítésében, a termelékenység alakulásában, a minőség javításában és a költségek csökkentésében, valamint a munka- verseny-szervezésben is. Az értékelést a megyei bizottság a június 17-i ülésén tárgyalja. Ez alkalommal foglalkozik az üzemi tanácsok és a társadalmi bíróságok újraválasztásával is. ni, hogy az életkörülményekben se legyenek különbségek. Gondolok itt a táppénz- és az SZTK- nyugdíjellátásra. Nagyon sokan gondolkodnak így, akik a szövetségi politika céljában végső soron a két osztály közötti különbség fokozatos megszűnését látják. A munkás-paraszt forradalmi kormány annakidején rendeletben biztosította a tsz-tagok öregségi nyugdíját. Ám azóta hat év telt el, és egyre képesebbé válunk ahhoz, hogy vállaljuk az ipari táppénz és nyugdíj fedezésével járó terheket is. Persze, elég erősek még nem vagyunk erre. De tudjuk, hogy távlati tervben szerepel ennek a különbségnek a megszüntetése is, s mi őszintén kívánjuk, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzék. Dolgozunk is érte becsülettel, amivel, úgy vélem, a munkás-paraszt szövetséget erősítjük. — Volna még valami, amiben jobban segíthetnének bennünket a munkások. Évről évre öregszünk, fiataljaink nagy része az üzemekbe ment dolgozni. Most, a nyolcadik általánost végzettek közül is csupán 15 fiatal jelentkezett mezőgazdasági tanulónak a szövetkezetünkbe. Nincs elég hitük a fiataloknak. Ügy gondolják, hogy a szövetkezetekben nem találják meg a számításukat. Pedig, ha előrébb néznének, meglátnák, hogy nem érdemes elhagyni a szövetkezetei. Hisz mi a fejlődés iránya nálunk? Az ipari jellegű mezőgazdasági nagyüzemmé válás. A nehéz munka súlyát máris kivettük a parasztok kezéből, s a gépekre bíztuk, amelyeket a tsz-gazdák irányítanak. A gépesítés pedig fokozódik, évről évre több munkát látnák el a gépek. Ennek megfelelően növekszik termelési értékünk is. Az első évben, amikor megalakultunk; 40 milliós termelési értékkel indultunk. Most 55 millió forint a termelési értékünk, pedig 7 millió forintos jégkárunk keletkezett. Egyszóval, fokozatosan nagyüzemmé válunk, amelyben a városi ipari üzemek példájára rendelkezünk majd szociális létesítményekkel, fürdővel, zuhanyozóval, a mostaninál kulturáltabb munkakörülményekkel. Nos, azokkal a fiatalokkal, akik sajnos, ma már valamelyik üzemben kötöttek ki a faluról, éppen ezeket a dölgokat kellene megértetniük a munkásoknak. Ebben nagyon sokat tudnának segíteni, s ez a segítség kamatozna népgazdaságunk erősödésében is, hiszen még többet tudna produkálni az országnak az a termelőszövetkezet, amelyikben zömmel nem öregek, hanem fiatalok dolgoznak ... v. d. gát. Az ilyen dolgozót meg kell győznünk álláspontja helytelenségéről, bátorítanunk, segítenünk kell a tanulásban. Örvendetes, hogy egyre több a kormányhatározat hatálya alá nem tartozó dolgozó — köztük ‘ügyvitelt ellátó adminisztrátor, nyilvántartó, gyors- és gépíró — is bekapcsolódik a tanulásba. Hasznos ez a tervszerű káder- utánpótlás szempontjából is, hiszen közülük nem egy bebizonyítja alkalmasságát az ügyintézői munkakör betöltésére. Hasznos, ösztönző módszer, hogy a hivatalvezetés a szakszervezeti bizottsággal együtt külön jutalmazásban, s a rendelkezésre álló kerettől függően — soron kívüli előléptetésben részesíti az érettségi vagy egyetemi, főiskolai végbizonyítványt jó eredménnyel megszerzett dolgozót. Igen hasznosnak bizonyult a képesítési rendelkezésnek az az előírása, hogy a kormányhatározat hatálya alá eső dolgozónak meg kell szereznie az általános államigazgatási ismereteket is. Az általános államigazgatási ismeretek megszerzéséről iskolán kívüli képzés keretében a fővárosi, megyei, megyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizottságai gondoskodnak. Van olyan tapasztalat, hogy helyenként a létrehozott vizsgabizottságok nem állítanak elég követelményt az általános állam- igazgatási ismeretekből vizsgára jelentkezők elé, pedig szigorú mércével kellene mérni az általános államigazgatási ismeretek megszerzését. Helyes, hogy a megyei tanács vb személyzeti és továbbképzési csoportja mellett a járási, városi tanács vb személyzeti csoportjai is segítik egy-egy szakképzett vezető bevonásával, konferenciák, konzultációk szervezésével a hallgatók vizsgára való felkészülését. Érdekes módszerrel kísérletezik a Mezőkovácsházi Járási Tanács Végrehajtó bizottsága. Az áltálé-' nos államigazgatási ismeretekből — bővítve még más általános műveltséghez tartozó ismeretekkel — „Ki mit tud?”-ot szervez. A vétel- kedőn legjobban szereplő állam- igazgatási dolgozókat külföldi utazással jutalmazzák. Összefoglalóként leszögezhetjük, hogy a képesítési rendszer bevezetéséről szóló kormányhatározat végrehajtása máris érezteti hatását. Az elkövetkező időben minden bizonnyal méginkább a tanácsi munka színvonalának további emeléséhez vezet. Dr. Bertalan Ferenc Közületek munkaerőigénye A Sarkadi Építőipari Ktsz vasbeton- szerelő és ács szakmunkásokat keres felvételre. Jelentkezés Sarkadon, a központi telepen. x Melléktermckfőzöt és betegállat-gon- dozót felvesz a Békéscsabai Sertéshizlaló Vállalat 1. és 2. telepe x Az ÉM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka helyekre — férfi és női segédmunká sokat, valamint kubikosokat. Munkás- szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás és munka ruha szükséges. Jelentkezés: Buda pest V., Kossuth Lajos tér 13—15, földszint. » tn II Köröstarcsai Földmüvesszövetkezet anyagilag is támogatja a községi könyvtárat A köröstarcsaiak még jól emlékeznek a felszabadulás előtti időkre, mikor a lakosság nagy része nemcsak anyagiakban nélkülözött, hanem kultúrigénye is kielégítetlen maradt. Ami akkoriban annyira jellemezte a magyar falut, hogy a kalendáriumon kívül alig akadt más olvasnivaló a nádtetős vályogházakban, az Tárcsára is állott. A petróleum sem volt olcsó. Korán tértek nyugovóra az emberek. Ma a cseréptetős házakban villany világít. Űjabb és újabb családi házak épülnek évente. Van mozi, művelődési otthon, könyvtár. Egyre több az újságok, folyóiratok, a rádió és televízió előfizetőinek száma. Minderről az ünnepi könyvhét május 31-i köröstarcsai megnyitóján volt szó a barátságos külsejű, szépen berendezett, virágokkal díszített 4000 kötetes könyvtárban. Ma már az olvasás Köröstarcsán is kulturális szükséglete a lakosságnak. (Éppen azért az olvasnivaló gyarapítására nagy gondot fordít a tanács, sőt más szervek Is Az író—-olvasó-találkozóval egybekötött ünnepi megnyitón felszólalt a helyi földművesszövetkezet képviselője és bejelentette, hogy a szövetkezet 2000 forintot ajánl fel könyvek vásárlására és a jövőben is támogatni kívánja a könyvtárat. Lehetne eggyel több is! Tavaly ősszel — meglehetősen nagy földmunkával — korcsolyapályát alakítottak ki Békéscsabán, a Felsőkörös sor C épülete előtt. Az enyhe tél azonban megtrcfálta az alkotókat és elszomorította azokat, akik fenték rá a korcsolyájuk élét. A tavasz csak üres gödröt talált, ami fölé rossz kedvében időnként sötét felhőket küldött, hogy azok megtöltsék vízzel. Ilyenkor sártenger képződött. Aztán az emberek valahonnan földel szállítottak bele, nyilván azzal a szándékkal, hogy elplanírozzák. Közben azonban megfeledkezhettek róla és már hetek óta kisebb-nagyobb kupacok éktelenkednek, amelyek igen alkalmasak a gyerekeknek arra, hogy mögéjük bújva göröngy* és csúzlicsatát folytassanak. A barlanglaké ősember valószínűleg elgyönyörködne az ilyen korszerű játékban. Ámde, itt bérházlakók élnek, akik legalább a tv-ből már ismerik a futballt, röplabdát és sok más egyebet is. Mindehhez azonban sima placcra lenne szükség, amit — ha a városi tanács úgy akarná — társadalmi segítséggel ki is lehetne képezni. Békéscsaba nem az a város, ahol a gyermekjátszóterek és sportolásra alkalmas területek túlzsúfoltsága bárkinek is zavarná a nyugalmát. Ha eggyel több lenne, biztosan azt sem venné senki rossz néven. —or. LÁTOGATÁS egJgyulai Elöre /el nem tételezett, megle- pö művészeti élményben van része annak, aki Gyulán belép Kelemen József Béke sugárút 32. szám alatti lakásába. Valóságos házi tárlat látható itt Kelemen József fafaragásaiból, amelyek mind plasztikai kiképzésükkel, mind helyes arányérzékre valló utalásukkal dicsérik Kele. men népművészeti törekvéseit. Az első kísérleti emberfe j- szobron kívül Kelemen képzőművészeti ábrázolása tárgyaként főleg az Alföld madárvilága van képviselve ebben a gyűjteményben. Finoman kimunkált, kecses vonalú merengő gém, visszahajló nyakkal figyelő kócsag szoborfigurái mellett látható itt kiterjesztett szárnyú sas, nyitó kaktusz, ágaskodó paripa, békafigura sib. De nem kevésbé figyelemreméltóak dombormüvei sem, amelyeken idillikus jelenetek, táncos párok poétikus hangulatot árasztva tükrözik vissza egy sajátos művészeti ágazat mondanivalóit. Kelemen fantáziából dolgozik és munkája annyival is inkább érdekfeszítő, mivel ezt minden előképzettség nélkül, a legkezdetlegesebb forgácsoló szerszámmal, néhány vésővel, fúróval, suszterkéssel, fareszelővei végzi lakása alkalmilag „műteremmé” előléptetett konyhájában. Hogy ez a munka a technikai felszerelés igényén k»büi mennyire „türelem- igényes”, arra szolgáljon például, hogy egy lóábrázolás elkészítése 15—16 munkaórát igényel. fafaragónál El kell ismerni, hogy ezek a művek többet mondanak, mint amit a túlságosan szerény Kelemen József — nagyrészben felesége közreműködésével — elmond magáról, életéről. Az Arad megyei Bélzerinden született 1914-ben. Apja bognár volt, ö is ezt a mesterséget tanulta ki. Szülei korán elhaltak, hét testvérét ő nevelte fel. 1942-ben Magyarországra költözött és Debrecenben vállalt munkát. Mos' mint a Gyulai Fa- és Fémipar’ Ktsz asztalosmunkában is foglal koztatott bognáriparosa Gyula: dolgozik. Rajzkészsége fejlettségé‘ szakmai követelmények segítették elő. A többi szinte magától ment. Első sikerének emléke a második világháború alatti amerikai fogságához fűződik, amikor egy bankettre készített grafikája — amely egy holland jegyespárt ábrázolt — osztatlan sikert aratott. Talán ennek a sikernek az inspirációja késztette rá, hogy 1964 nyarán unalomból fafaragással kezdjen foglalkozni. Ettől az időtől kezdve mintegy 150 tárgyat készített, amelyek nagy részét barátoknak, ismerősöknek, művé- szetkedvelöknek ajándékozta el. Ami még megvan belőlük — és amivel előreláthatóan még gazdagodni fog idők folyamán ez a gyűjtemény — bőséges dokumentációját képezi népművészeti törekvésének, amelynek eredményei a nyilvánosság számára az elismerés igényével jelentkeznek. Surányi Sándor
