Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-30 / 152. szám

1965= iűnius 30, 3 Szerda ■ ís** : ;pr Épül az orosházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum 120 személyes kollégiuma és 300 szemé­lyes étkezdéje. (Fotó: Malmos) Minden eshetőségre számítanak a sarkadi Lenin Tsz vezetői Arckép helyett a nagyszénást pedagógus tsz-elnökről A sarkadi Lenin Termelőszövet­kezetben 1 ezer 860 holdon van aratnivaló. Ebből 1 ezer 200 a bú­za. Sok munkát igényel ez, külö­nösen, ha figyelembe vesszük az időjárás viszomtagságait.A terme­lőszövetkezetben összesen 7 kom­bájnnal és 2 aratógéppel dolgoz­nak majd, de az időjárás szüksé­gessé tette a kézi aratást is, amely­re eredetileg nem számítottak, hi­szen a gépesítés 100 százalékos. A gabonák viszont sok helyen meg­dőltek, így a vezetők minden es­hetőségre számítanak. Különösen akkor, ha újabb esőzés lesz. Éppen ezért már néhány héttel ezelőtt kiadták a jelszót: elő kell készíte. ni a kiskaszákat és minden mun­kabíró tsz-tag vállalja a kenyér- nekvaló betakarítását. Kisgyűléseken és brigádértekez. leteken beszélték meg a tagsággal a tennivalókat A munkát nem­csak a növénytermesztők vállal­ták, hanem szép számmal jelent­keztek az állattenyésztők, a fogato. sok, a műhelyben és a kisegítő üzemágakban dolgozók is. Eddig 80 aratópárt szerveztek, de a je­lentkezés még tovább tart. Ha az időjárás ismét kedvezőtlenné for­dulna, nem esnének kétségbe, hi­szen — mint a tapasztalatok is bi­zonyítják — sok dolgos kéz akad a tsz-ben. Ennek ellenére számíta­nak külső munkaerőre is. Tárgya­lásokat folytatnak vállalatokkal és más községek vezetőivel, hogyha szükség lesz rá, vállalják az ara­tást, segítik a szövetkezetei a leg­nagyobb munkában. A gabona tárolása viszont gon­dot okoz, hiszen már tavaly sem Bumbera lejátszotta a vendég­gel a szoba kiválasztását is, nem sajnálta a fáradságot, mert ez nem is az ő dolga lett volna, de védence betanítása érdékében szívesen vállalta. A fiúban a hála és tisztelet mellett új érzés kezdett éledezni az óriás iránt, a bizalom, az ifjú bizalma az idősebb, hozzá közel álló férfi iránt. Este fél hatkor ért véget a munkaideje. Mielőtt kilépett az épületből, megállt a szálloda be­járatában, végignézett a mozgal­mas utcán, aztán fütyürészve elindult. Hatkor találkozott a lánnyal a Petőfi mozi előtt. Nem ismer­te még a mozi nézőterét, de nem is válogathatott volna a jegyek között, örült, hogy kaptak a leg­hátsó sorba. (Majd máskor előre megveszi, fogadta magában, úgyis jár a városban munkaidő alatt). A gépház mellé szólt a je­gyük, ha akarta volna, akkor sem választhatott volna jobb helyet. Japán film volt, a Kopár szi­get, egy parasztcsalád remény­telen küzdelme a földdel, a ter­mészet vak elemeivel, a vég­zettel. A fiú megfogta a lány kezét, sokáig simogatta, aztán ajkához emelte, és végigcsókolta. Nagyon jólesett neki, hogy • így cirógathatja a lányt. Érzett a lány karjában egy szabadulni akaró erőtlen mozdu­latot, de nem engedte él. Aztán megcsókolta az arcát. — Olyan jó, hogy... szerethet­lek! — suttogta. A lány feléje fordult, a sö­tétben is látni akarta a fiú nagy szemét. Ez a szempár vonzotta legerősebben a lányt, ez fogta meg az első pillanatban is, úgy érezte, a fiú egész lénye benne sűrűsödik különös tekintetében. — Ezt csak úgy mondod — súgta vissza. — Ha másképpen is mondod, mint a többi. — Én mindig csak azt mon­dom, amit érzek. — Két tenye­rébe fogta a lány fejét, magá­hoz fordította, és szájon csókol­ta. Ettől el akart menekülni a lány, de Géza nem engedte. Is­mét megcsókolta, s a lány el­lenkezése megtört. — Olyan jó, hogy szerethetlek! — ismételte a fiú, mert számára valóban ez volt a nagy felfedezés ebben a kapcsolatban, amit egy lány mellett sem érzett még. Igazá­ban sohasem érezte, senki mel­lett. Mintha váratlanul egy ed­dig föl sem ismert gyötrő hi­ányérzetét elégítené ki, olyan hatással volt rá a lány közelsé­ge, a tudat maga is, hogy hozzá­tartozik. f (Folytatjuk) volt elegendő a raktárak befogadó- képessége. összesen 50—60 vagon­nal tudnak tárolni, holott 200 va- gonnyi részére kellene a hely. A nehézségeik megkönnyítésére megbeszélték a terményforgalmi vállalattal, hogy mintegy 85 va- gonnyi gabonát a lehető legrö­videbb időn belül átvesz. A tagok­nak is menet közben adják ki a já­randóságot, így körülbelül 25 va­gonnal kevesebbet kell tárolni. A fennmaradó terményt pedig szük­ségraktárakba helyezik el, a saját épületeiken kívül. A jelenleg meg­levő raktárakat már rendbehozták, kimeszelték és fertőtlenítették, az egyik földes padlójút pedig kikö­vezték. A termény elhelyezésére a tanáccsal közösen felmérik azo­kat a helyeket, amelyek nagyobb mennyiségű gabonát fogadhatnak. Ehhez kérik majd a lakosság se­gítségét is. így előreláthatólag si­kerül megoldani a tárolási gon­dokat. K. J. — Halló, halló, figyelem! Lita- uszky János tsz-elnököt sürgős ügyben kéretjük az irodába! Hal­ló, halló... Szerte a nagyszénás! Dózsa Tsz majorjában száll a hangosbeszélő hangja, keresik az elnököt. — A negatív istállóhoz ment. Tegnap költöztek, megnézi, mi új­ság, nincs-e valami hiba — véle­kedik az egyik tsz-tag. — Dehogy oda ment — mond­ja a másik — a sertéshizlaldához ment. Tudja, amit nem vettek át a tavaszon, mert nem jó. Most megjöttek a mérnökök, újra kez­dik az egészet. Oda ment az el­nök. Messze az út kanyarulatában hamarosan feltűnik. Nem lehet összetéveszteni senkivel, hatalmas szál ember. Csizmában, barna, nyakkendős ingben, svájcisapká­ban közeledik. Bokáig sáros. — Elnézést kérek, a sertéshiz­laldánál... — Tudom, amit nem vettek át. Mondták, hogy odament — szakí­tom félbe. — Hát igen. Sok bajunk volt vele, most már remélem, tető alá tudjuk hozni. Három éve húzódik ez a létesítmény és nagyon nagy szükségünk lenne rá. Leveti a kabátját, csurom víz az egész ember. — Nagy ez a major, minden messze van. Kint voltam kora reggel a dohányban. Nagyon tize­deli, tizedeli? Hajaj, tönkreteszi a peronoszpóra! Mindent megpró­bálunk, de nemigen tudjuk meg­menteni. Nem is annyira a mi tábláinkon, mint a szomszédos tsz tábláján terjedt el, s most már végérvényesen áthúzódott a mi­enkre is. — Halló! Igen, itt Litauszky János tsz-elnök... Igen a Dózsa. — Halló! Nem, ebbe nem egye­zünk bele! A leltárnál kiderült, hogy 1200 láda hiányzik. Ezért 30 forintot számolnak darabonként. Kifizetjük, rendben van, eltűnt. De megnéztem a régi vezetőség iratait, s abban világosan benne van, hogy raktározásra és nem használatra vették át a ládákat... | Igen. Csakhogy ezért használat címen még 37 forintot akarnak felszámolni, ezt nem engedhetjük! Végre leteszi a telefont, de azért füstölög még mindig. Hogy­ne mérgelődne, mikor úgy kell minden fillér, és jogtalanul ismét ezreket akarnak kivasalni a ter­melőszövetkezetből? ! — Jobb-e itt, mint a katedrán? — kérdem. Elmosolyodik. — Még nem tudom. Egyet azon­ban igen. Azt, hogy mindig sok közöm volt a mezőgazdasághoz, mert azt tanítottam és tanítom ma is a gimnáziumban. — Megbirkózik az ismeretlen feladattal? — Ismeretlen? — kérdi vissza. — Nem, nem egészen ismeretlen, különösen azóta, mióta állandóan tanulmányozom a tsz egész ad­minisztrációját a könyveléstől az üzemszervezésig. De, hogy ho­gyan birkózom meg a feladattal, azt már csak az év vége dönti el. Egyedül semmi esetre sem. A termelőszövetkezet tagjai mindent megtesznek a sikerért. Ma is, a térdig sárban 120 tagunk ment napraforgót menteni. Kitűnően si­került a gépszemlénk. Mindany- nyian jól akarunk dolgozni. s igyekszünk azon. hogy visszaállít­suk a tsz régi fényét. Majd megy ez. Közösen. — És a család mit szól az új beosztáshoz? # — Együtt izgulnak velem, hogy sikerüljön minden. Az otthoni la­kásom a másik irodám. Igazán nem kívánhatom az idős tsz-ta- goktól, hogy ha valami bajuk van, gyalogoljanak a tűző napon vagy esőben, sárban, mikor otthon is el tudom intézni a kérésüket. Nem sokat jelent ez, nekik annál töb­bet. Tanul az elnök. Az agrártudo­mányi egyetemet kezdte el. Hogy mi a szórakozása? Most semmi. És még sokáig semmi, mert min­dent meg akar tanulni, ami csak hasznára lehet a közösnek. — Mikor kelt ma fel? Sokáig csend, aztán szokott módján, csendben elmosolyodik: — Virradt... Ádám Éva Osztrák halastavakba „költöznek" az ivadékok Szarvasról Különleges eljárással gyorsították az ikraérést A szarvasi Kísérleti Halasta­vak területén soha nem volt még annyi kishal, mint ebben az esztendőben. Ez különösen akkor nagy érdem, ha figyelem­be vesszük a rendkívül szeszé­lyes időjárást, a hűvös, esős ta­vaszt, ami a természetes szapo­rodást nagyon hátráltatta. A szarvasi tudományos kutatók azonban különleges eljárással gyorsították az ikraérést, mes­terséges halkeltetéssel hozták előbbre a kishalak születését, így volt idő a nagy hőség beáll­táig jól megerősödniük. A ha­lastavakban a kishalak milliói úszkálnak. A napokban egy hét­holdas előnevelő tóból például hárommillió szépen fejlett ne­Július 26-tól augusztus 3-ig legelőgazdálkodási bemutató Szarvason A megyei tanács vb mezőgazda­sági osztálya megkezdte a július 26-tól augusztus 3-ig Szarvasra tervezett legelőgazdálkodási be­mutató előkészítését. A bemutatót az ÖRKI-ben tartják. Tekintettel arra, hogy az érdeklődők elszállí­tására a járási székhelyekről nem tudnak autóbuszt biztosítani, így tehergépkocsin való szállítást szerveztek meg. A bemutatón me­gyénk valamennyi nagyobb lege­lővel rendelkező termelőszövetke­zete részt vesz. mesponty-ivadékot halászta le. A, kishalak egy részét ter­melőszövetkezeti halastavak be­népesítésére adták, a többit na­gyobb életteret biztosító neve­lőbe rakták s maguk nevelik to­vább. A sok szép halivadékból a ha­zai értékesítésen kívül bőven jut külföldre is. Az osztrákok például évek óta állandó iva­dékvásárlók. Most is megérkez­tek a különleges ivadékszállító gépkocsik. Csukából például 40 ezret, süllőivadékból pedig 30 ezret vittek el eddig. Az osztrák hegyvidéken, a természeti szép­ségekben gazdag tájon — ahol rengeteg külföldi turista horgá­szik — magyar halakkal népe­sítik be a horgásztavakat. Az osztrákok cserébe sok szép an­golnaivadékot adnak, amely vi­szont Szai-vason rendkívül gyor­san fejlődik. —Ary—

Next

/
Thumbnails
Contents