Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-26 / 149. szám

1965. június 26. 5 Szombat Társadalmi munkával segítettek újjávarázsolni a békéscsabai Ili. számú általános iskolát Várótermek Évek óta tanítok Békéscsabán, a III. számú általános iskolában. Korábban már szinte féltem, hogy egyszer a fejemre hull a vakolat, mert a rozoga tetőt tartóoszlopok támasztották fel, a falakon hullt a vakolat, a parányi ablakokon alig sütött ránk a nap. Ma mór rá sem ismer, aki azelőtt látta a romos épületet, oly szépen újjávarázsol­ták. Ennek a hatalmas munkának a rövid története a következő: Ellátogattak hozzánk egy eset­ben a városi tanácstól többen. Ott volt például dr. Maurer városi fő­orvos, valamint Vantara és Ham­vas elvtársak. Körülnéztek, ta­nácskoztak, mit lehetne tenni? Hamarosan megindult a munka. Amilyen gyorsak voltak ők az in­tézkedésben, olyan nagyszerűen dolgoztak az építőmunkások, tech­nikusok, szakemberek. Mintha mindenkinek saját szívügye lett volna, hogy a Sztraka és a Len- key utca sarkán mielőbb újjáva­rázsolt iskola álljon. Telefont kapott a kéísopronyí Dózsa Tsz Kellemes meglepetés érte a kétsopronyi Dózsa Termelőszövet­kezetet, mert korábbi kérését a Szegedi Postaigazgatóság határidő előtt teljesítette: telefonállomást állított fel a Minisztertanács Vö­rös Vándorzászlajával kitüntetett üzemben. A közös gazdaság erre a célra saját erőből 17 ezer forin­tot költött. Ezentúl nem szükséges több ki­lométer hosszú utat esőben, sár­ban, hóban, fagyban megtenni, hogy a járási székhellyel, a me­gyével és az országgal dolgaikat, gondjaikat megbeszélhessék. dúlsz az életnek... amit majd pó­tolnod kell, ha kipihented ma­gad! A fiú ismét rágyújtott és hall­gatott, hiába vártak feleletére. Egyikük sem vette észre Andit, aki jó ideje ott állt bátyja kö­zelében, s megütközve bámult rá. A hosszú csendben végre megszólalt. — Gézu! Te itthagynál en­gem?! De az csak egy oldalra kül­dött pillantással válaszolt; me­gint hallgatásba burkolódzott. — Hát gondolkozz a dolgon, fiam — mondta még Radován. — Gondolkozz, hogyan akarsz élni! 12. A rendelőintézet röntgenosztá. lyán várakozott a fiú. Meglehe­tősen felületesek voltak ezek a munkába való felvételhez előírt orvosi vizsgálatok, a jelentkezők tömege alig tett lehetővé elmé­lyültebb orvosi munkát. Csak ar­ra voltak jók, hogy súlyosabb szervi bajjal senki ne kerülhes­sen számára egészségtelen vagy megerőltető munkakörülmények közé. E vizsgálat legfontosabb mozzanata volt a mellkasátvilá-, gítás. erre várt a fiú a tágas elő­csarnokban. Mikor beállt az er­nyő mögé, az orvos megkérdez­te: — Ki küldte? Az iskolával együtt felújították a tanítói lakást is, erre is tágas, nagy ablak került, s emberi kö­rülményeket biztosít a benne la­kóknak. Igen ám, de egy idő után elfogyott a keret, s még be sem volt fejezve a külső vakolás. Ek­kor jöttek a szülők. Mindenkinek a nevét nem győzném felsorolni, mert valamennyi osztályban ta­lálni olyan gyermeket, akinek az édesapja vagy édesanyja segített. Az első volt a társadalmi munka felajánlásában Kovács András és Hovszki György. Ök ketten — gyermekük a Ill/a osztályba járt — ötezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek külső vako­lással. Hamvas János anyaggal, jó tanáccsal igyekezett segíteni a társadalmi munkánkat. Jancsó Mi­hály szemléltető eszközöket készí­tett az iskolának. Bíró János, Ben- kó György, Pilács József és mások egyéb területen igyekeztek a pe­dagógusoknak és a diákoknak se­gíteni. Akinek a nevét felsorolni már nincs hely, az is vegye hálás köszönetünket, megbecsülésünket. Urbán Béláné nevelő A megyei KISZ-bizottság az idén nyáron is megszervezte a középiskolai kiszesek vezetőképzé­sét a békéscsabai táborban. Né­hány nappal a tanévzáró ünnepsé­gek után, június 14~én kezdődött a tanfolyam és hat nap múlva fe­jezte be munkáját. A kétszáz részvevő között elsősorban csúcs- titkárok és alapszervezeti titká­rok, azonkívül agitációs-propa- gandafelelősök és diáktanács-tit- károk voltak. Ezek a fiúk és lá­nyok nemrégen lettek vezetőségi — Felvételhez kell — mondta. Az orvos a mellkasa előtt kö­rözött az ernyővel. — Van valami panasza? — Nincs. — Nem is volt? ... Régebben sem? A röntgengép zúgásától nem értette jól az orvost, de gondol­kozott is, hogy okosan feleljen. Az orvos sürgette! — Tüdőgyulladás, mellhártya, gyulladás? ... Tüdőcsúcshurut? — Tüdőcsúcshurut. — Igen ... Köszönöm, kilép­het! — Az orvos gépbe diktálta a leletet, majd hozzáfűzte: — Nővér, emlékeztessen erre a vé­gén, ha aláírom!... Kérem a következőt! Mikor kilépett a röntgenle- remből, s a folyosó napsütéstől szikrázó ragyogásában hunyo­rogva botorkált, megpillantotta a lányt. Háttal a bejáratnak ült a vá­rakozók között. Csakis közben érkezhetett, gondolta, mert több­ször is körbesétált a várócsar­nokban. A nővér kezdte hangosan szó­lítani a női betegeket. Kíván­csian figyelt, köztük lesz-e a lány. Köztük volt, Gráner Borinak hívták. (Folytatjuk) Talán soha annyian nem utaz­tak, mint napjainkban. Reggel és esete főleg, de a nap minden sza­kában munkások, diákok, piaci árusok lepik meg az autóbuszo­kat, vonatokat, s a várótermeket. A várótermeket, amelyek egyre szűkebbnek bizonyulnak, s egyre nehezebben elégítik ki az utazók igényeit. Lehet egy váróterem elhanya­goltságával lehangoló. Lehet azonban olyan is, hogy az utas­nak, amíg járművére vár, pihe­nést ad, s elviselhetőbbé teszi a várakozást. Sok váróterembe be­kukkantottunk; városiba, falusi­ba egyaránt. Láttunk ilyent is, olyant is. Álljon itt tapasztala­tunk. Nincs kilincs Endrődön nehezen találtuk meg a busz várótermét, s nem is sok örömünk tellett benne. A festéket régen látott, kifakult ajtó sarkig tárva, bent kopott székek és ren­geteg szemét. A jó nyári zápor bezuhogott a nyitott ajtón, s mindjárt egy kis tócsa fogadta a belépőt. Az égőt valaki eltüntette tagok, így az előadások témái szá­mukra teljesen újak és különösen hasznosak voltak. A megyei KISZ- bizottság munkatársai, illetőleg a tanfolyam vezetői igyekeztek olyan problémákat felvetni és megbeszélni, amelyek elég álta­lánosan jelentkeztek és időszerű­ek a szervezeti életben. A vitákra és a helyi vonatkozású kérdések felvetésére — igen eredményesen — az előadásokat követő konzul­tációkon, csoportos foglalkozáso­kon került sor. A tanfolyam prog­ramjában megtárgyalásra került a KISZ VI. kongresszusa határoza­tai gyakorlati végrehajtásának módja, a KISZ-szervezetek kul­turális feladatai, az eszmei, poli­tikai nevelőmunka hatékonyságá­nak növelése. Foglalkoztak a hall­gatók az 1965/66-os tanév Köz­programjával is. E programon be­lül az Ifjúság a szocializmusért próba új színfoltjai is ismertetve lettek. így például az, hogy a próba értékelése az eddigi öt fo­kozatú jelvénytől eltérően, éven­ként változó arany- és ezüstjelvé­nyek kiosztásával fog megtörtén­ni. Szabó Eszter elvtársnő, a me­gyei KISZ-bizottság középiskolai felelőse elmondotta, hogy a veze­tőképző egész programjának és az itteni szabad idő hasznos eltölté­sének — aktív pihenésnek — megszervezését módszertani pél­daként állították a részvevő KlSZ-vezetők elé. — réthy — Százkilométeres sebességgel haladd daru Az 1964. évi lipcsei tavaszi vá­sáron bemutatott EDK—1000 tí­pusú vasúti forgódaru 90—100 kilo­méteres sebességgel szállítható. Teherbírása 125 tonna. Vasúti hí- dák szerelésére, továbbá vasúti szerencsétlenségek következmé­nyeinek megszüntetésére használ ható fel. a foglalatból. Az eldobált csoko­ládés papírok, kifakult csikkek, széttaposott tojáshéj bizonyítják, régen látott söprögető asszonyt ez a helyiség. Be akartuk csukni az ajtót, de a kilincset is lesze­relte valaki: valószínű, egy ügyes kezű ezermester. Ez az egyetlen bűszváróterme van Endrédnek, ennek az igen szép kis községinek. Ez azonban nem válik díszére. A másik két autóbuszmegálló a ..Napkeleti” eszpresszó-falatozó, illetve az 1-es számú falatozóbolt előtt van. A községi tanács ru­galmasan kinevezte ezt a két vendéglátó egységet buszváróte­remnek is. A vendéglátó dolgozói egyáltalán nem örülnek ennek, mert — mint mondják — piaci napokon, hétfőn és csütörtökön, annyian várakoznak jól fölba- tyúzva, áruval megrakodva, hogy sokszor zavarják a felszolgálást is. Nem beszélve arról, hogy ese­tenként a tisztaságra sem igen vigyáznak a várakozók. Ennek ellenére a községi tanács a takarí­tási munkát sem anyagilag, sem más vonatkozásban nem támogat­ja. „ Váróterem” a tanácsi lépcsőkön Szemerkél az eső Mezőberény- ben. Keressük az autóbusz váróter­mét. Fölvilágosítanak bennünket, hogy az bent van a tanácsháza épületében. Igazán megrökönyö­dünk, ahogy belépünk a kapun: a bejárati lépcsőkön szépen, egy­más mellett sorban, mint a mada­rak, idős piacoló nénik és bácsik üldögélnek. Kényelmesen, fejken­dőt lazítva beszélgetnek. Szidják a sok esőt, közben eszegetnek. Egy kis hagymát is a szalonna mellé. Óhatatlanul hull a földre is, akarom mondani a lépcsőre. — Ez itt a váróterem? — pézek rájuk kíváncsiskodva, s némi meghökkenéssel. — Az beljebb van — intenek a hátuk mögé. Ott is van csak­ugyan öt méterre az üldögélők háta mögött. Nagyon tiszta, na­gyon rendes asztalokkal, ülőal­kalmatossággal berendezett helyi­ség. Ki lehet látni az ablakon, ész­re lehet venni, ha jön a busz. — Miért nem mennek be a vá­róterembe? — térek vissza a lép­csősökhöz. — Hát most már minek men­nénk — néz rám egy nénike, é* maga mellé hajítja a zöldhagyma szárát —, mindjárt itt lesz a busz Elgondolkoztató. A községi ta­nács saját épületében, közvetlen -> bejárat mellett, külön szépen be­rendezett helyiséget ad a várako­zó utasok részére. S ebben a he­lyiségben mindössze ketten üldö­gélnek. Tíz-tizenöten inkább a lépcsőt választják, megnehezítve a tanécsházára igyekvők bejutá­sát, másrészt meg szemetelik a lépcsőházat. Nem utolsósorban a lépcsőn kuporgó piacolók lát­ványa sem szívderítő. Az ember­nek az jut eszébe, hogy az uta­sokra is ráférne néha egy kis ne­velés. Olyan jóleső érzés volt látni a mezőberényi vasútállomás váró­termét. Kellemes, hűvös csöndes­ség, nagy tisztaság. Főleg a gyer­mekes anyák várótermének szin­te idilli hangulata kapott meg bennünket. A ragyogó tisztaságú kis helyiségben egy anya éppen szoptatta kis csemetéjét, a féri pedig az ajtóhoz támaszkodva „őr­ködött”. ' Rend és tisztaság legyen Sok rendes, tiszta váróteremben jártunk. A dévaványai buszváró­terem a friss takarítást juttatta eszünkbe fölmosott kövével, tiszta falaival. Ügyszintén a békési MÁVAUT-véróterem is. Általá­nos azonban szinte valamennyi­ben, hogy az utasok a cigarettavé­get elhajítják, széttapossák. Álta­lános, hogy egy-egy város vasúti váróterme hajnal felé már igen lehangoló látványt ad, mert az utasok sem angyalok. Az eldobál! ételmaradék, a szemét a legyek ezreit csalja az ilyen helyiségekbe. Az ilyen váróteremben nem lehet jó érzés egy utasnak sem az amúgy is unalmas várakozás; az ilyen váróterem elkedvetleníti, lehangolja a fáradt utasokat. Sokat törődik azzal a MÁV és az AKÖV, hogy minél korszerűbb, tárgyi feltételeiben pedig minél kényelmesebb helyiségekben vára­kozhassanak az utasok. Az utasok viszont törődjenek azzal, hogy a várótermek épségére, tisztaságá­ra ügyeljenek. Hiszen igénylik ezt maguk az utasok is, de ezt kí­vánja a jóízlés is. Ternyák Ferenc Fiizesgyarmati Járműgyártó és laviió Kisipari Termelőszövetkezet, Füzesgyarmat A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN VÁLLAL: mindennemű képkeretezést és bú­torátalakítást, továbbá üvegezési munkát, víz- vezetékszerelési és csatornázási új és javítási munkákat. Müszerészrészlegünk bármilyen kerékpár és motorkerékpár javítási munkát szakszerűen végez! Keresse fél bizalommal szövetkezetünket! TELEFON: FÜZESGYARMAT 31. I __________________ , 277 B efejeződött a középiskolai KISZ-vezetők nyári vezetőképző tanfolyama

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents