Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-26 / 149. szám

1®65, június 26. Szombat 6 Qo4, cink ne lújüamk! Pillanatkép a békéscsabai KISZ-táborból Csend üli meg a tábort. A vízpartról békazene hangzik, s az ügyeletes csoport tagjai félve kémlelik az eget — csak nem esőt jeleznek megint a zöldhasúak?! — Nem szeretnénk! — mond­ják a lányok, és fáradtan dűlnek le a sátor vetett ágyaira. — Nem a munka fáraszt ben­nünket — nevet Kiss Erzsébet eleki fiatal —, hanem a gond! Olyan jó itt a táborban, bár csak még egy hónapig tartana! Hanem a tanulás gondja?! — Ha jaj! — őszinte a csatlako­zás, mert az eleki mezőgazdasági szakmunkásképző növendékei még vizsga előtt állnak! — Borsót fejteni voltunk. — Kiss Erzsébet sietve csukja be a füzetét. — Ilyenkor, mikor va­lami zöldféle van, segítünk. Ma is 250 emberre kellett borsót tisz­títani! Szóval, nehéz ügy. De olyan bőséges és finom az étel, hogy at­tól félek, elhízunk. — Sajnos, én már híztam is — enyhe nosztalgia csendül Szabó Erzsiké hangjában. — Rám viszont rámfér — nevet Csipke Ilonka, és igaza van. — A többiek most foglalkozá­son vannak — mondja kalauzom, Juhász Pál, a táborparancsnokság tagja. — Érdekes téma van terí­téken: a fiúk, lányok kapcsolatát tárgyalják a fiatalok. Nézzük ta­lán meg! — ajánlja. és viselkedés, mindez olyan kér­dések, amikben szinte a magunk ösztöneire vagyunk hagyatva, s igazán örülünk, hogy a tábor programjában ilyen megbeszélé­sek is szerepelnek. — B. Szabó István véleménye a fiúk általá­nos véleménye, többen bólogatnak rá. — Halló, halló, figyelem! Ké­rem a tábor... — a többi monda­nivaló belefullad a hangszóróba, de a fiatalok úgy látszik, tudják, mi következik, mert pokrócokkal, füzetekkel felszerelve, máris in­dulnak valamerre. Nem egy felé. Hová mennek? — Most amolyan szabad, de mégis kötött foglalkozás követke­zik, játékokat tanulnak, de min­den csoportnak megvan a maga búvóhelye kinn a szabadban. Ök már szerencsések, mert nem esik annyit az eső és élvezhetik a sza­bad levegőt — csak úgy futtában világosít fel Deák Ferenc, ugyan­csak a parancsnokság tagja, mert szorgos teendői a tábor területén tartóztatják. A sátrakban példás rend, a sátrak előtt kifejező park-díszí­tés. A hosszúra nyúlt nyárfák kö­zött meg-megcsillan a táborzász­ló. A csónakok lefordítva várják az estét, amikor a tisztasági ver­seny legjobbjai majd igénybe ve­szik őket. Minden olyan hangula­csak egy hónapig tartana az itt­lét!” Most meg — hassa?! — Persze, hogy vágyom haza — neveti el magát —, no, nem a mama szoknyájára, bár ő is hi­ányzik, de én jobban szeretem a munkát, mint az elméletet, és most tanulni kell. Dolgozni jobb. Úgy megszoktam az én csibéimet és egyáltalán, jobb dolgozni ott­hon a megszokott környezetben. A lányok mind csatlakoznak a véleményéhez és olyan szeretet­tel beszélnek a gyakorlati mun­káról. hogy megnyugszik az em­ber: jó kezekben van a fiatalok­nál a munka, s nem kell őket félteni, megállják a helyüket. Dél van. A táborban megszólal a „levescsárdás” és két váltásban beözönlenek az ebédlő hús, árnyé­kos atmoszférájába és jó étvágy- gyal nekilátnak a borsólevesnek, a hatalmas fánkoknak. Étvágyuk az van! Pillanatok alatt csend lesz ko­ra délután, mindenki menekül a könyveihez, jegyzeteihez, becsü­let dolga, hogy hogyan vizsgáz­nak, tanulni kell. Elbúcsúzunk, nem zavarjuk a tábort, ahol 250 fiatal nemcsak a vizsgára, hanem az életre is ké­szül.... Cs. Ádám Éva Kivételes érdekességű olasz film, új tematikai és kifejezési kísérlet. Első alkalommal történik meg, hogy olasz film köz­ponti témája a munkások küzdelme, a sztrájk. (Bemutatja az ecsegfalvi Nép mozi június 26-tól 27-ig.) Mozi JCNIUS 26. A tv műsora június 26-án, szombaton De mór elkéstünk. A társa­dalmi munkával épített hatalmas előadóteremből özönlik az ifjúság. Tíz óra, vége az előadásnak és az érdekes vitának. — Az az igazság, hogy mi csaknem valamennyien faluról jöt­tünk. De, aki nem, annak is föl­télien hasznosak az ilyen beszél­getések, a problémák ilyen nyílt es tárgyilagos megvilágítása, hi­szen szüléink nem nagyon beszél­nek ezekről a dolgokról. — Ürge Júlia elgondolkozva csavargatja kezében a jegyzetekkel teli füze­tet. — Szerelem, barátság, egymás­sal szembeni tisztelet, őszinteség tos, kellemes, mintha nem is len­ne senki a táborban. 1 Pedig, ha beljebb kukucskál az ember a fák közé, látja, hogy a csoportok milyen szorgalmasan készülnek arra, amiért itt vannak — hogy visszatérve a termelőmunkába, segítői legyenek, s mint a KISZ- ! szervezetek vezetői, vezetőségi | tagjai segítsék a tsz fiatalságát ' megtalálni helyét a munkában, a | szórakozásban es egymás között egyaránt. — Alig várom már, hogy haza­menjek! — Kiss Erzsébetre igen furcsán nézhettem, hiszen ezelőtt í fél órával még azt mondta, „bár A járási fanácsi vb-ülések napirendi pontjai A július első felében megtartan­dó járási tanácsi vb-ülések napi­rendi pontjai igen változatosak. Július 2-án a Szarvasi Járási Ta­nács V. B. ülésén a mezőgazdasági szakoktatásról hallgatnak meg je­lentést és megtárgyalják a műve­lődési otthonok termelést segítő szakköreinek tevékenységét. Szeg­halmon július 3-án többek között a napközi otthonokról és az óvo­dákról lesz szó. Július 9-én, pénteken hat járási tanácsi vbdilés lesz. Békésen az Állami Biztosító fiókjának mun­kájáról és a jövedelemadóról tár­gyalnak, míg Gyomán a tsz-ekben folyó építkezések, valamint a köz­rend és a közlekedés helyzetét vi­tatják meg. Gyulán a tsz-ek első félévi gazdálkodásáról és további feladataikról, Mezökovácsházán pedig a járási könyvtár működé­séről tanácskoznak. Sarkadon a járás sportmunkájáról számolnak be, Orosházán a községfejlesztésd tervek félévi teljesítését értéke­lik. Fiirdőzők figyelmébe! A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat vezetősége felhívja a lakosságot, hogy a téglagyárak és bányagödrök területén engedély nélkül átjárni, tartózkodni és fürödni tilos! Aki ezen figyelmeztetésünket nem (artja be, s ebből kifolyólag bármi néven nevezendő balesetet szenved, vállalatunk semmi­féle felelősséget nem vállal. BÉKÉS MEGYEI TÉGLA- ÉS CSERÉPIPARI VÁLLALAT 281 m ü s o ra Június 26-án, este fél 8-kor, Szarva­son: A SZÍNIGAZGATÓ ELJEGYZÉS LAMPAFÉNYNÉL ZWWVVWW WWWWNAA Nagy darab szikár ember volt, sima, sötét hajjal. Arca üresnek és szomorúnak látszott, mintha már nem is ehhez a világhoz tar­tozna. Macknek hívták. Valódi neve Neely MacWilliams volt. Foglal­kozása: szorgalmas foltozóvargája egy cipőjavítónak. Sem az utca zaja, sem pedig az egész nap tánc­zenét bömbölő rádió nem zavarta. Mack süketnéma volt Egyszer egy csinos szőke lány jött a cipőjét talpaltatni. Mack néma csodálattal nézett utána . . ., az­után ismét munkához látott. Min­den erejével ütötte a szegeket, el­keseredetten, kíméletlenül... Este elment a piacra, egy darab olcsó húst, valami gyümölcsöt és zöldséget vásárolt. Utána egy szűk és állandóan sötét mellékutcán ment végig, majd ősrégi lépcsőkön jutott fel a lakásául szolgáló düle- dező padlósszobába. Megfőzte va­csoráját, és miután megtette, ol­vasni kezdett. Az olvasás volt Mack legjobb barátja. Kíváncsian elolvasott mindent, ami csak a ke­zébe került. Sokrates és Plato, Shaw és Hauptmann, James Joyce és Mickey Spillane. Szombat esténként egy másik süketnéma emberrel sakkozott, aki csak néhány házzal lakott tá­volabb. Barátja idősebb volt, ko­pasz és kövér. Amikor Mack meg­jött, mindig mosolyogva ment elé­be. Mack nagyon szerette ezeket a szombat estéket. Egész héten örömmel gondolt rá és várta is. Játszottak egy jó sakkpartit, eset­leg többet is. Azután sört ittak és órák hosszat beszélgettek gyors jelbeszédükkel. Ezek a > találkozások valameny- nyire kapcsolatba hozták Macket a külvilággal. Az idősebb süket­néma nagyon intelligens és olva­sott volt. Macknek örömet oko- I zott, ha a világ fontos és aktuális ' problémáiról beszélgettek. A problémákról, amelyek őket — testi fogyatékosságuk folytán — alig érintették. Békési Bástya: A tizedes meg a töb- biek. Békéscsabai Brigád: A Tenkes kapitánya I.. II. Békéscsabai Szabad­ság: Egy krumpli, két krumpli. Gyu­lai Erkel: Jog es ököl. Gyulai Petőfi: A kőszívű ember fiai I., II. Mezőko­vácsházi Vörös Október: A tizedes meg a többiek. Orosházi Béke: Cher- bourgi esernyők. Orosházi Partizán: Max Linder társaságában. Sarkad! Pe­tőfi: Gyávák bandája. Szeghalmi Ady: Az éjszaka világa. Későn Ilyenkor néha még nevetett is Mack... Kicsi, szomorú mosoly volt ez a nevetés. Remegtek ujjai, amikor egy lány utáni vágyáról beszélt barát­jának... Valami égett a szemében. A szenvedély tüze volt. Ujjai lá­zasan és becézve meséltek tovább vágyairól és álmairól... Barátja megértőén bólintott, de azon volt, hogy megeskesse: mindezt elfelejti... A lányok egy­általán nem a süketnémáknak valók. Különösen nem a szép sző­ke lányok..., talán egy testi hibás lány, aki vagy nem jól lát, vagy nem tud beszélni... A legjobb, tanították az idős ember szavai, elfelejteni őt... Az­után mesélt Macknek egy lányról, akit valamikor réges-régen is­mert, akkor, amikor még ő is fia­tal volt. Ujjai gyorsan és szenve­délyesen beszéltek. Mack sokáig figyelte az asztal fölött táncoló ujjakat. Majd fel­állt és elment. Amint ezen az estén szűk lép­csőjén fölfelé indult, észrevett egy kicsi mókust, amelyik a lépcső sarkában kuporgott. Mack a bun- dás állatkát azonnal fölvette. Ki­csi konyhájába vitte, sótlan diót és tejet adott neki. Azután pedig vattába csavarta, majd betakarta egy régi kabát darabjával... Az állatka kedves volt és na­gyon hálás. Ettől kezdve Mack minden reggel magával vit­te a mókust. Mindenféle sót­lan dióval, tejjel és kis darab saj­tokkal etette. Olykor adott neki egy-egy szem szőlőt vagy mazso­lát is. A kis állat meghízott ezen a koszton. A hosszú, álmatlan éj­szakákon fecsegett Macknek, aki mulatságos bohóságait figyelem­mel kísérte. A mókuska hosszú időt töltött el azzal, hogy testét és fejét tisztogatta. Azután apró, vi­16.58 Hírek. 17.05 Versengő vá­rosok. Nagykanizsa—Pápa. 19.05 Kisfilmek. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 19.50 Hétről hétre... 20.00 Magazin. A Tv-híradó mel­léklete. 20.20 Nagy siker volt... Kenyér, szerelem, fantázia. Ma­gyarul beszélő olasz film (14 éven felülieknek!) 21.50 Művászportré, Vámos Ágnes és Mátray Ferenc énekel. 22.25 Tv-híradó — 2. ki­adás. (MTI) iágosbarna szemeivel Mackre né­zett és raccsolt tovább. A mókus rövidesen Mack ágyá­ba került, aki addig simogatta az állat puha szőrét, míg az elaludt. Néhány nappal később Mack öreg barátját kórházba vitték... Egy barátságos középkorú orvos megmagyarázta Macknek, hogy nagyon kevés remény van a gyó­gyulásra. Ahogy múltak a napok, Mack egyre jobban megszerette a kicsi mókust. Órák hosszat beszélgetett vele. Természetesen jelbeszéddel. A mókus feleit neki, miközben négy kis hegyes fogát mutogatta. Nemsokára olyan jó barátok let­tek, hogy a mókus már Mack kar­jában is elaludt, és ő úgy ölelte a kicsi állatot, mint egy szerel­mes... A bundás barát álmaiban átváltozott egy szép, csodálatosan szép szőke lánnyá... Egyik reggel, mire Mack fel­ébredt, a mókus eltűnt. Az ablak nyitva maradt és kicsi barátja bizonyára vágyott a finom friss levegőre. Mack vigasztalanul és fájó szív­vel kutatott órák hosszáig a mó­kus után, mielőtt munkába indult. A cipészüzletben úgy zokogott, mint egy kisgyerek. Mestere hiá­ba próbálta megtudni, hogy mi a baja... Késő este Mack ismét nagyon sokáig kereste a mókust. Kiment az udvarra, zseblámpájával meg­világította a magas fákat, de a keresés eredménytelen maradt... Mack nyitva hagyta az abla­kot, mert remélte, hogy kis ba­rátja, élettársa talán mégis vissza­tér... Ezen az estén nem nyúlt étel­hez és könyve csukva maradt. Másnap reggel halva találta szál­lásadónője. Golyó volt a szivé­ben... A kicsi mókus az élettelen tes­ten ült és ijedten csipogott. Végre hazajött...' Későn... Fordította: Árus Erika

Next

/
Thumbnails
Contents