Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-25 / 148. szám
1965. június 25. 2 Péntek Novotny és Cedenbal beszéde Mbda Boleslavbaa Prága A hivatalos látogatáson Csehszlovákiában tartózkodó, mongol párt- és kormányküldöttség, amelyet J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök vezet, csütörtökön Antonin Novotny, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnök és más csehszlovák személyiségek kíséretében a Prága közelében lévő Mlada Boleslavba látogatott és megtekintette az ottani autógyárat. A mongol vendégek látogatása alkalmából Mlada Boleslavban nagygyűlést rendeztek, amelyen Novotny és Cedenbal mondott tőszódét. A nemzetközi helyzet legfontosabb problémáival foglalkozva Novotny kijelentette: „Jelenleg a legdöntőbb feladat a vietnami probléma békés rendezése nemzetközi tanácskozással. Egyesíteni kell a világ összes békeszerető erőit és egységes frontot kell létrehozni az amerikai agresszió elhárítására.” Cedenbal hangsúlyozta: „A csehszlovák párt- és állami vezetőkkel folytatott tanácskozásainkon kicseréltük nézeteinket a nemzetközi kommunista mozgalom aktuális problémáiról és a jelenlegi nemzetközi helyzetről. Örömmel jelenthetjük ki, hogy megbeszéléseink szívélyes, baráti légkörben folytak és újból tanúsították, hogy a két párt és két kormány nézetei teljesein megegyeznek minden megvitatott kérdésben.” U Thant nyilatkozata az ENSZ-ről New York U Thant főtitkár szerda este az ENSZ fennállásának húszéves évfordulója alkalmából — amelynek ünnepségeit a hét végén tartják San Franciscóban —, mérlegelte a szervezet húszéves tevékenységét. Kijelentette, hogy az ENSZ békefenntartó szerepét általában hatásosnak lehet nevezni, de tény, hogy olyan helyzetekben, amelyeknek „rendezésében” egyikmásik nagyhatalom is szerepet játszott, a szervezet „békefenntartó gépezete gyengének és nem megfelelőnek bizonyult”. A főtitkár szerlrit az ENSZ jövője a kis nemzeteken múlik és azon, hogy ezek elhatározták-e: kedvező légkört teremtenek a Kelet és Nyugat között. (MTI) Á Forradalmi Tanács első sajtóértekezlete Algírban Algír Az Algériai Forradalmi Tanács Szlimane őrnagy személyében szerda este felvette az első kapcsolatot a sajtóval. Az őrnagy az algériai rádió és televízió foga- dótei-mében 130 külföldi újságíró előtt fejtette ki a forradalmi tanács akciójának indokait. Hosszasan részletezte a Ben Bella ellen az elmúlt napokban többször is felhozott vádakat, hangoztatva, hogy a volt elnök „veszélyes ösz- szeesküvéet szőtt” az algériai nemzet egysége ellen. Bejelentette, hogy a közeljövőben fehér könyvet adnak ki Ben Bella „ártalmas tevékenységéről”. A továbbiakban arról beszélt, hogy Ben Bella elmozdítása mit sem változtat az Algéria által választott alapvető irányvonalon. „Algéria tovább halad a maga vá7 lasztotta szocialista úton, a hagyományainak, történelmének és világnézetének megfelelő szocializmus felé” — mondotta. Az újságírók kérdéseire válaszolva a forradalmi tanács szóvivője kijelentette, hogy a változást hozó események folyamán egyetlen csepp vér sem folyt és összesen csak hat személyt tartóztattak le. Hangsúlyozta — a Fér- j felfalt maga körül, hat Abbasz-szal, Khiderrel, Bu- szuffal történt állítólagos kapcsolat felvételéről szóló hírekre utalva —, hogy a forradalmi tanács nem tárgyal és nem is fog tárgyalni senkivel, erre nincs szüksége, mert egyedül a tanács képviseli a törvényességet az országban. kijelentette, hogy Algéria továbbra is kitart azon elhatározása mellett, hogy Nyugat-Németországgal megszakította a diplomáciai kapcsolatokat. A kormány döntéseiben nem le^z változás, csak Ben Bella távozott, a kormány maradt. - x . Arra a kérdésre, hogy Algéria továbbra is támogatja-e a kongói felkelőket, Szlimane őrnagy energikusan válaszolt: „Kongóban nincsenek felkelők, hazafiak vannak, akik Csőmbe bábkormánya ellen harcolnak és az Algériai Forradalmi Tanács Ben Bellánál jobban tudja, hogyan kell segíteni őket harcukban”. A továbbiakban az őrnagy rendkívül élesen bírálta Ben Bella személyét, Mint mondotta, népi kifejezést használ, amikor kijelenti, hogy Ben Bella mindenkit Fokozatosan eltávolította azokat, akik korábban vele együtt a forradalomért harcoltak. , Egyeduralomra tört. Az alkotmányos intézményeket jégszekrénybe tette. A parlament, az FLN, az igazságügyi szervek fölé emelte magát. A nemzeti forradalmi tanácsnak a szocializmusról vallott felfogását illető kérdésekre válaszolva Szlimane kijelentette, hogy a forradalmi tanács elveti a rosszul megemésztett baloldaliaskodó frázisokat és visszaállítja az eredeti algériai forradalmi célokat. „Igent mondunk a szocializmusnak, de a nil módszereink,, a mi hagyomá- Wiíihkj b "mi filÖz&fiknk szerint” — mondta — ezekről a sajátosságokról azonban csak annyit jegyzett meg, hogy azok az algériai nép leikéből fakadnak. Végül bejelentette, ezentúl ellenőrzik majd az Algériáról szóló híreket azzal a céllal, hogy megakadályozzák a téves híresztelések elterjedését. Hozzáfűzte, hogy ez nem azonos a cenzúrával. in E fi E \ T O ! Tizenöt esztendeje, 1950. június 25-én robbantotta ki az amerikai imperializmus a koreai háborút. És ettől kezdve három éven keresztül szakadatlanul dörögtek a fegyvereik, robbantak a bombák, pusztultak a falvak és városok. Leírhatatlanul sokat szenvedett a megtámadott koreai nép. Csak magára Phenjanra 400 000 bomba hullott. A Pentagon vérgőzös tábornokai azt hit-' ték, hogy a tégy veres terror végletes fokozásával, a modern haditechnika kíméletlen bevetésével — térdre kényszeríthetik egész Korea valamennyi szabadságszerető fiát és lányát. Három évi öldöklő küzdelem után bebizonyosodott, hogy Korea népét nem lehet legyőzni. Az imperialisták tárgyalásokra kényszerültek és 1953 júliusában megkötötték a panmlndzsoni fegyverszünetet. Másfél évtized múlott el azóta. Kiderült, hogy az amerikai fegyverek árnyékában meghúzódó dél-koreai rezsim háza táján lényegében azóta sem konszolidálódott a helyzet. Állandósult a gazdasági bizonytalanság, a munkanélküliség, burjánzik a korrupció, és a kettős szolgaság. Dél-Korea népe két urat kénytelen szolgálni: a jenki imperialistáikat és a saját zsarnokait. Ezzel szemben Korea északi felében, ahol a néphatalom szilárdult meg — a társadalmi fejlődés egészen más irányt vett. És bár egy földig lerombolt országban kellett hozzálátni a szocializmus építéséhez, a felszabadult nép figyelemre méltó, önmagáért beszélő eredményeket ért él. Korea esete örök memento lehetne az amerikai imperialisták számára, ók az emlékezés és a tanulság megszívlelése helyett ismét a „végzetes kaland” útjára léptek. Megrohanták Dél- Vietnamot, pedig a szemük előtt játszódott le a franciák Dien Bien Phu-ja, az a fantasztikus méretű vereség, amely a francia imperialistákat kivetette Indo- kínából. Napjainkban a vietnami szennyes háború mindinkább „koreai típusú” vérontássá fajul. Ismét hullanak a bombák, ismét pusztítják a városokat és falvakat, és már mérgesgázokat is használtak. De a nép ugyanúgy, mint Koreában, nem adja meg magát. Sőt, egyik vereséget a másik után méri a betolakodó jenkikre és nem kétséges: bekövetkezik a máísodik Dien Bien Phu is, ennek jenki változatában. Nem lehet túlságosan távoli az az idő, amikor a Pentagon „veszettjeinek” megint be kell látniuk: a vietnami hadműveletek kudarca nem egyszerű „párhuzam” a koreaival. Alapvető történelmi tanulságról van itt szó. Arról, hogy’ végérvényesen, örökre lejárt az az idő, amikor szabadságszerető népeiket rabságban lehetett tartani. Hangos memento ez! Kemény figyelmeztető! A dél-vietnami kormány megszakította diplomáciai kapcsolatát Franciaországgal Saigon A dél-vietnami katonai junta | vezetői csütörtökön délután sajtó- értekezletet tartottak. A konferencia kezdetén jelentette be Tran Van Do külügyminiszter, hogy a dél-vietnami kormány megszakította diplomáciai kapcsolatát Franciaországgal, s a két ország viszonya csak konzulátusa szinten maradt fenn. „Franciaország úgy viselkedik, mintha barátunk lenne, pedig nem az” — hangzott a magyarázat. Azzal vádolta De Gaulle kormányát, hogy a vietnami problémában tanúsított semleges magatartásával „közvetve vagy közvetlenül az ellenség kezére játszik és ezzel zavart kelt a (dél)-vietnami nép és a fegyveres erők körében”. Az AFP jelentése szerint a francia nagykövetség személyzete már távozásra készül. Párizsban a dél-vietnami kormány döntését tudomásul vették. A VDK-ban felöltek egy pilóta nélküli amerikai repülőgépet Hanoi A Vietnami Néphadsereg légelhárító egységeit a VDK Thanh Hao tartományában két nappal ezelőtt lelőttek egy pilóta nélküli amerikai felderítő repülőgépet — jelenti a Vietnami Tájékoztató Iroda. A hírügynökség hozzáfűzi, hogy ez az első pilóta nélküli gép, amelyet a VDK fölött lelőttek, ezzel együtt 1964. augusztus 5-e óta összesen 345 amerikai gép semmisült meg a vietnami légelhárítás tüzében. Dél-vietnami jelentések szerint az amerikaiak legnagyobb támaszpontján, Da Nangban csütörtökön lezuhant egy Skyraider vadászbombázó. A gép, amely a dél-vietnami légierők kötelékébe tartozott, leszállás közben zúzódott szét, majd kigyulladt. A szerencsétlenség oka ismeretlen. (MTI) Titkos referátum Washingtonból jelentik: William P. Bundy, távol-keleti ügyekkel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár, akit az Egyesült Államok egyik távol-keleti „politikai építőmesterének” _ neveznek, nemrég titkos referátumot tartott képviselőházi tagok előtt, s ennek szövegét most részben nyilvánosságra hozták. A képviselőház megajánlási öizotttávol-keleti katonai és 390 milliós gazdasági segélymegajúniást azzal támasztotta alá, hogy „a -ávol- keleti helyzet bizonytalan cs súlyos”. Bundy a Kínai Népköztársaság és Észak-Korea gazdasági és ka- katonai fellendülését részletezte, s azt állította, hogy ily módon ez a két ország „fenyegeti szofnszéSzudáni útijegyzetek L A Messiás utódai ságától kért 587,1 millió dolláros ; dalt”. (MTI) A khartumi telefon könyvben lapozgatva a Mahdi név ötlött a szemembe. A két oldalt megtöltő Mahdi névsort böngészve eszméltem rá, hogy a terjedelmes névsor Szudán nemzeti hőse, Mohammed el Mahdi, — a Messiás leszármazottéinak és vállalatainak listája. A telefonkönyv arról árulkodott, hogy Mahdi utódai letértek az ősük hirdette útról, a szegénységről. A Mahdi-úistán ugyanis a személynevek közé ékelve ilyen angol nyelvű címszavak is szerepelnek: Boáid of Directors of Dairat el Mahdi Companys, vagyis az El Mahdi Tej üzemi Társaság igazgató-tanácsa. De a Maihdi névvel a Szudáni Mezőgazdasagi Bank vezetőinek névjegyzékén ugyancsak találkozhattam. A bank egyik osztályvezetője Mohammed Mahdi. Mahdi, a Messiás az 1870-es években tűnt fel az angol—egyiptomi elnyomás alatt sínylődő Szudánban. s a külföldi hódítók és a helyi gazdagok elleni szerit háborúra mozgósította a szegény népet. A szegény arab családból származó Mohammed Ahmed muzulmán prédikátorból vált forradalmi vezérré. Mint felszentelt prédikátor a Fehér-Níluson lévő Abba-szigeten nyomorúságos sorsú parasztok és halászok között élt, nap mint nap látta keserves életüket. Látta, hogy az angol— egyiptomi hatóságok milyen kegyetlenül bánnak velük, hogy az arab kereskedők és a muzulmán egyházi vezetőség milyen kíméletlenül szipolyozza ki őket. A szegények sorsa indította arra, hogy a tömegeket harcba vezesse. Forradalmi felkelése a vallási mozgalom köntösét öltötte. A népben élt egy muzulmán legenda, amely szerint egyszer, amikor a muzulmánok nehéz időket élnek, meg fog jelenni egy második próféta (Mahdi-Messiás), aki majd visszaállítja az igaz vallást és megszabadítja a tömegeket szenvedéseiktől. Mohammed Ahmed saját magát Messiásnak nyilvánította, akit Allah küldött népének felszabadítására. Az elnyomott és kizsákmányolt parasztok és rabszolgák tízezrei örömmel üdvözölték és követték felszabadítójukat. Mahdi botos hadserege négy év alatt (1881— 1889) megtisztította Szudánt az angol—egyiptomi csapatoktól és több mint 10 éven át a mahdista éllam megőrizte függetlenségét. Mahdi — maga is szegény ember — a szegények érdekeit helyezte előtérbe és mozgalmát ezekre a tömegekre támaszkodva tovább fejlesztette. Mahdi halála (1885) után Abdullah Kalifa idején azonban új hűbérurak váltak ki a mahdista vezető rétegből és maga Abdullah kedvezményeket, vagyonokat adott a hűbéruraknak és a rabszolgakereskedőknek. A szegények ügyéért küzdő Mahdi utódai így Szudán egyik leggazdagabb családjává váltak és visz- szaélvé a Messiás nevével és művével az Ansal (a Próféta Segítői) szervezettel fékezik az ország fejlődését. Khartumban tartózkodtam, amikor a Szudán északi tartományában megrendezett képviselői választások folytak. A Kék-Nílus városának házfalai tarkéllottak a cikomyás arab betűs felhívásoktól. Nem ismerem az arab abd-t, de az írásjelek mellé pingált ciprusiakról, kalászról és afrikai kunyhóról megállapíthattam, hogy egyik vagy másik falon melyik párt toborzott magának sza-
