Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-03 / 129. szám

1MS. június 3. 2 Csütörtök Súlyos harcok sebesültjei Dél-Vietnam ban Quang Ngai: Sebesültszállító helikopterből hordágyon és ölben viszik a sebesülteket a se­gélyhelyre a kormánycsapatok katonái a repülőtéren. A tcngerészgyalogság és a kor­mánycsapatok egységei a szabadságharcosokkal vívott súlyos harcokban mintegy 6—700 embert vesztettek és számtalan sebesiiltjük van. (Rádió-beleíotó — MTI Külföldi Képszolgálat) Az országos választmányi ülés után Kérdéseinkre válaszol Török Iván, a TIT pedagógiai és pszichológiai szakosztályának országos titkára Lapunkban beszámoltunk arról, hogy Szarvason rendezték meg a TIT pedagógiai és pszichológiai szakosztályának országos konfe­renciáját. Ebből az alkalomból megkértük Török Ivánt, a szak­osztály titkárát, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. — Milyen eredményeket hozott a kétnapos konferencia? — Elöl járójában azt kell el­mondanunk — válaszolta Török Iván —, hogy egyre jobban meg­nőtt az érdeklődés az ismeretter­jesztésben a pedagógiai és pszi­chológiai kérdések iránt. A TIT szakosztályai közül nem véletlen, hogy több mint 11 ezer előadás hangzott el országosan ebben A té­makörben. A Békés megyei szak­osztály büszke lehet arra, hogy országosan is kiváló eredményt ért el. Részben ez indokolta, hogy a szakosztály országos választmá­nyának ülését éppen Szarvason tartottuk meg. Szarvas mellett szólt az is, hogy ismeretterjesztő hagyományai, jelenleg is magas színvonalú pedagógiai tevékeny­sége komoly vonzóerőt gyakorol. A megyei és a helyi vendéglátók országos választmányunk tagjai körében nem keltettek csalódást és ezúton szeretném a TIT Orszá­gon Központjának, a szakosztály vezetőségének köszönetét tolmá­csolni. A résztvevők kellemes em­lékekkel és egy komoly Vita ta­nulságával távozhattak Szarvas­ról. A két nap alatt legnagyobb hangsúlyt a világnézeti és az er­kölcsi nevelő munka szerepe ka­pott. Hisz társadalmunk figyelmé­nek központjába egyre inkább az ember kerül, Nyilvánvaló, hogy a pedagógiai és pszichológiai isme­retterjesztő munkának ezt kell szem előtt tartania. — Milyen előadások hangzottak el és milyen határozatok szület­tek? — Én az 1964. évi pedagógiai, pszichológiai ismeretterjesztő munkáról tartottam előadást, rftajd a további előadások során nagy sikerrel működtek közre a megyei előadók. Tóth Lajos, a TIT szarvasi járási elnöke, a fel­sőfokú óvónőképző intézet igaz­gatója előadásában az ismeretter­jesztés szarvasi haladó hagyomá­nyairól beszélt, említve Tessedik, Vajda Péter, Benka Gyula, Krecs- marik Endre tevékenységét. Is­mételten javaslatot tett arra is, hogy ezután minden évben az or­szág három legjobb ismeretter­jesztőjének „Vajda emlékérmet” adományozzanak. Tompa Ádám Ál­lami díjas, a TIT mezőkovácsházi járási pedagógiai-pszichológiai szakosztályának elnöke és Simon Ferenc, a TIT sarkadi járási szer­vezetének elnöke a helyi ismeret- terjesztők sajátos problémáiról számolt be. Ismertették a választ­mány előtt a két járás tevékeny­ségét. Végül Sípos Gyuláné, a Népművelési Intézet tudományos munkatársa, a falusi népművelő munka szociológiai megalapozásá­ról tartott előadást. A tanácsko­zás végén a hozott határozatokban megállapították, hogy a mezőgaz­daság szocialista átalakulásával külön munkabizottságot kell fel­állítani, amely kutatja majd a pedagógiai és pszichológiai propa. ganda sajátos feladatait. Még egyszer azt kell mondanom, hogy a szarvasi tanácskozás eredmé nyes volt, sok hasznos kezdemé­nyezést és tapasztalatot adott mindannyiunknak — fejezte be nyilatkozatát Török Iván, az or­szágos választmány titkára. Gerencsér Miklós: Tanúk 20. Megállapítja magában, szinte már szánalmasan, hogy milyen mohón várja vissza a pincért. * » » Üjholdas este volt. érzékelhet­te a tekintet a fényfolyosó falát, amelyet az autó reflektora ha­sított ki a sötétből. Vali ült Zsu­pán mellett. Az orvos bosszúsnak látszott, gyorsan hajtott, keresztülrobo­gott egy kihalt falun. Korholta a lányt. — Már ott tartok, hogy telje­sen meghülyítesz. Közel egy órája hajtok bele a vakvilágba és még egy szót sem szóltál. Mit akarsz? Miért csökönyösködtél, hogy hozzalak el? — Csak! — Lélegzetelállító. Ennél frappánsabb választ még nem hallottam. Ügy viselkedsz, mint­ha teljesen kicseréltek volna. — Ki is cseréltek. Zsupánnak feltűnt, hogy Va­li most nem volt olyan zabolát­lan, mint amikor szerelmet val­lott. Sokkal távolabbinak érezte, s arra gyanakodott, hogy inkább a kétségbeeséstől hallgatott, mint a makacsságtól. Roskadtan Brezsnyev elvtárs üzenete a harcoló vietnami néppel vállalt szolidaritás II. nemzetközi szakszervezeti értekezletéhez Moszkva Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titká­ra üzenetet intézett a harcoló vi­etnami néppel vállalt szolidaritás II. nemzetközi szakszervezeti értekezletéhez. Az üzenet rámu­tat: A Szakszervezeti Világszö­vetség kezdeményezésére Hanoi­ba összehívott értekezlet fényesen bizonyítja a világ proletariátusá­nak az amerikai intervenció ellen igazságos harcot vívó vietnami néppel vállalt szolidaritását. Az SZKP Központi Bizottsága első itkárának üzenete aláhúzza: A szovjet emberek erélyesen el­ítélik az amerikai imperialisták vietnami háborúját, állhatatosan követelik a VDK elleni amerikai agresszió beszüntetését, az Egye­sült Államok csapatainak kivoná­sát, s azt, hogy a vietnami nép maga dönthessen saját ügyeiben. (MTI) Józan szovjet kezdeményezés — rideg amerikai elutasítás Moszkva Pirityi Sándor, az MTI tudósí­tója jelenti: Az a gyors, de korántsem meg­lepő elutasítás, amellyel William Foster az új szovjet leszerelési ja­vaslatokat fogadta, nyílt beisme­rése annak, hogy az Egyesült Ál­lamok agresszív politikájának egyik eszközéről, tehát sem a kül­földi támaszpontokról, sem az atomfegyver elsőként való alkal­mazásáról nem akar lemondani. Fedorenko szovjet küldött az ENSZ leszerelési bizottságában felajánlotta: a Szovjetunió kész visszavonni csapatait Kelet-Euró­pábái, ahol azok a Varsói Szerző­dés értelmében tartózkodnak és kész kijelenteni, hogy elsőnek nem alkalmaz atomfegyvert, ha a nyugati hatalmak hasonló értelmű kötelezettséget vállalnak külföl­dön állomásozó csapatok vissza­vonására és szintén kijelentik, hogy nem alkalmaznak elsőnek Vomíegy vert. A szovjet javaslatok időszerü- iégét mutatja az a felháborodás, ímely az Egyesült Államok soro­zatos külföldi katonai ^kcióit kí­séri, amelyekbe csatlósait is mind nagyobb mértékben igyekszik be­vonni. Másfelől az atomhatalmak számának növekedését ma már csak olyan nemzetközi egyezmény akadályozhatná meg, amely meg­tiltja atomfegyverek általában vagy elsőként való alkalmazását. Ha a nyugati hatalmak ma el­utasítanák ilyen átfogó nemzetkö­zi megállapodást, súlyos felelőssé­get és kockázatot is vállalnak ma­gukra. Nem kétséges, hogy az ENSZ valamennyi tagállamát magába foglaló leszerelési bizottságban kedvező fogadtatásra talál a két új szovjet határozati javaslat mind­azoknál, akik a gyarmati rendszer megszüntetésének, a nemzeti füg­getlenségnek, az atomfegyverek betiltásának hívei, márpedig ezek ott többségben vannak. Más­felől a szovjet javaslatok alkal­masak arra, hogy a leszerelési fo­lyamat igen lényeges kezdeti in­tézkedéseibe a világ valamennyi állama bekapcsolódhasson, függet­lenül attól, hogy tagja-e az ENSZ- nek vagy sem. nélkül ült a lány, arca megviseltségről árulkodott, szeme természetelle­nesen száraz volt. Csaknem bi­zonyosra vette az orvos, hogy a lányt megrázkódtatás érte. — Történt valami? — kérdez­te majdnem félénken. Vali mintha csak félig figyelt volna oda. Különös szórakozott­sága elegendő okot adott a bal­sejtelemre. Nagysokára bólin­tott, bizonytalanul, sápadtan. — Történt. Egy pillanatra megbillent szá­guldásában a kocsi. Zsupán le­vette a gázról a lábát, röpke idöre hátrahajtotta a fejét, le­hunyta a szemét. Csak nagy aka­raterővel tudott uralkodni ma­gán. — Nincs jogom tovább kérdez­ni. Magadért felelsz. Ezért az egyetlen szóért hívtál él? Vali megint bólintott. — Igen. Zsupánt annyira elhagyta az erő, hogy képtelen volt tovább vezetni. A kocsi lassan rágurult az országút padkájára, lámpái kialudtak. Az orvos bódultán ténfergett az út sima aszfaltján, majd leült az árok szélére. Vali óvatosan eléje lopakodott. Zsu­pán úgy kutatott arcában, mint aki nem hisz a szemének. — Hadd nézzelek. Ó, te bol­dogtalan. Nem ezért gyógyítot­talak meg! Valinak remegett a szájaszé- le, bocsánatkérés és vád volt a tekintetében. — Én sem ezért akartam meg­gyógyulni. — Van fogalmad, hogy meny­nyire csúffá tettél? — Csak magamat. — Engem is! — üvölött rá Zsu. pán, majd legyűrve dühét, csak­nem panaszkodva beszélt a lány­hoz. — Te kedves bolond, te ár­tatlan öngyilkos. Hogy alázhat­tad meg magad ennyire? A sze­relem sokkal több, mint aminek hiszed. Hát ha irtóztál attól a piszoktól, hogy engedhetted kö­zei magadhoz? Egy olyan em­bert, aki tömény mocsok? — Hallgasson! — követelte kö­nyörögve a lány. — Gyönyörű sorsot képzeltem néked, olyant, amiért érdemes volt türelemmel tűrnöd. Értsd meg, Vali, nagyon szeretlek. Nem titok előtted: csoda, hogy élsz. Elfáradtam a boldogságtól, amikor kimondhattam, hogy egészséges vagy. Vali nem titkolta hálátlansá­gát, szinte ridegen jelentette ki: — Kár volt. Űgysem akarok élni. — Megőrültél?! — Már nem akarok.

Next

/
Thumbnails
Contents