Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-17 / 141. szám
»65. június 17. 2 Csütörtök ütközet Santo Dominyoban Santo Domingóban (kedden szabályos ütközet zajlott le az „ame- rikaközi” erők és Caamano alkotmányos elnök katonái, között. Mint a felkelők közölték, a támadást a fővárosban tartózkodó amerikai egységek indították el, később pedig bekapcsolódtak a küzdelembe az AÁSZ égisze alatt Santo Do- mingóba érkezett brazil csapatok is. A megszálló egységek tüzérségét is bevetették az alkotmányos erők ellen, amelyek végül kénytelenek voltak feladni mintegy 35— 40 háztömböt. A tűzszünet nyolcórás szüntelen csatározás után este fél 9-kor állt helyre Mayobre ENSZ-megíbízott közvetítése nyomán. Az első jelentések szerint az alkotmányos erők vesztesége öt halott és negyven sebesült, míg az „ameriikaközi" csapatok soraiban három tiszt 'két amerikai és egy brazil), továbbá 22 amerikai közkatona megsebesült A megszálló erők támadása következtében a keddre tervezett politikai tárgyalások elmaradtak. A Caamano híveinek kezében levő városrész északi és keleti részén egyaránt három-három utcát foglaltak el az amerikai és a brazil csapatok, (MTI) Pártkonferenciák Romániában Bukarest Romániában folytatódnak az RMP IV. kongresszusát előkészítő pártkonferenciák. A fegyveres erők aktívagyűlésén megjelent és felszólalt Nicolae Ceausescu, a párt Központi Bizottságának első titkára is. Ceausescu beszédében hangsúlyozta, hogy a párt és az állam különleges figyelmet fordít az ország védelmi kapacitásának szüntelen fejlesztésére. „Évről évre jelentős összeget fordítottunk arra — mondotta —, hogy fegyveres erőinket modern fegyverzettel lássuk el. Elmondhatjuk, hogy hadseregünk ma olyan harci technikai felszereléssel rendelkezik, amely képessé teszi, hogy bármikor, bármilyen megbízatás teljesítésére készen álljon. A Román Népköztársaság hadserege, amelyet a párt teremtett és nevelt, megbízható védőpajzsa népünk forradalmi vívmányainak, nemzeti függetlenségünknek és szu- ve ren i tásunkn ak. ” Ceausescu hangsúlyozta, hogy a hadseregben folyó politikai munka érdekében létrehozták a politikai tanácsokat, majd kijelentette: „Szüntelenül emelve a katoMeghosszabbították az ENSZ-csapatok ciprusi tartózkodását New York Az ENSZ Biztonsági Tanácsa keddi ülésén egyhangúlag elfogadta Elefántcsontpart, Uruguay, Bolívia, Hollandia és Malaysia közös határozati javaslatát és fél évre, 1965. december 26-ig meghosszabbította az ENSZ békefenntartó erőinek ciprusi tartózkodását. A határozat meghozatalát megelőzte U Thant főtitkár jelentésének megvitatása. A jelentés rámutatott arra, hogy a szigetországban jelenleg megfigyelhető nyugalom nem látszik szilárd jellegűnek és feltehető, hogy az ENSZ- csapatok kivonása a harcok felúj ulását vonná maga után. (MTI) nai kiképzés színvonalát, önöknek készen kell állniuk, hogy — a testvéri szocialista országok hadseregeinek oldalán — hozzájáruljanak a béke, a szocializmus megvédéséhez, bármely agresszor megsemmisítéséhez”. A szónok erélyesen elítélte az Egyesült Államok* vietnami intervencióját. „Országunk — mondotta — segíti és továbbra is segíteni fogja a Vietnami Demokratikus Köztársaságot igazságos' harcában.” Hangsúlyozta, hogy Románia békepolitikát folytat, majd kijelentette: „Határozottan ellene vagyunk annak, hogy valamely állam bármely formában is beavatkozzék más állam belügyeibe, úgy véljük, minden népnek meg kell engedni, hogy maga egyedül határozzon belső fejlődéséről.” (MTI) Élei nii§zerfog} a§zíá§ a Földön Térképünk a legutóbbi (19«2. évi) UNESCO-jelentés alapján kósizült s a világ egyes országainak, illetve a világ lakosságának élelmiszerei látó ttságát mutatja be. Szomorú kép bonta. kozik ki előttünk, ha figyelembe vesiz- szük, hogy a feketével jelzett országok túlnyomó többsége i® messze alatta van az alsó határként megjelölt 2200 napi kalóriamermyiségnek. Az ember átlagos napi normális élelmiszer-szükséglete kb. 3000 kalóriát tesz ki. Jóllehet, a trópusokon ez a szám a® éghajlati viszonyok miatt csökkenhet, azonban az egyes afrikai és dél-amerikai országokban kimutatható 1200—1400 kalória még itt is csak a létminimumot jelenti. Még az első kategóriába sorolt fejlett kapitalista államokban is igen Bomba robbant a saigoni repülőtéren A saigoni polgári repülőtéren j kormány további dél-koreai csa- szerdán bomba robbant, amely patok Vietnamba küldését kérte romba döntötte a központi épület egy részét. A robbanás akkor következett be, amikor egy amerikai szállítórepülőgép felszállni készült. A robbanást követően amerikai katonai rendőrök a repülőteret és környékét kordonnal vették körül, hogy az „illetékteleneket” távol tartsáik. így az újságírók csak a repülőtérről a saigoni kórházak irányába élszáguldó mentőautókat figyelhették meg. A robbanás áldozatairól kiadott jelentések igen különböző adatokat tartalmaznak. Amerikai szakértők sürgősen megkezdték a repülőtéri robbanás körülményeinek kivizsgálását. Feltevések szerint szerdán reggel plasztikbomba robbant amelyet bőröndben csempésztek a repülőtér területére. Az UPI hírügynökség szöuli tudósítója szerint a dél-koreai külügyminisztérium szóvivője sem nem erősítette, sem nem cáfolta azokat a híreket, hogy a saigoni Műszaki vezetői beosztásba vízépítési és tervezési gyakorlattal rendelkező mérnököt vagy technikust keresünk Lakást biztosítani tudunk. Fizetés az OVF-besorolás szerint. Jelentkezés részletes önéletrajz mellékelésével alsö-zalámenti vízgazdálkodási társulat, KOMARVAROS, ZALA M. címre küldendő. 268 és rövidesein egy dél-koreai hadosztályt el is indítanak Dél-Viet- naroba. (MTI) nagy a lakosság egyes rétegei között az éiekruszerfogyasztás szempontjából kimutatható eltérés. Kennedy például kénytelen volt elismerni, hogy 17 millió amerikai minden este éhesen tér aludni, 7 millió családnak pedig harcolnia kell a puszta létfenntartásért, vagyis az éhhalál küszöbén élnek. Boyd-Orr angol tudós közlése szerint Nagy-Britannlában nemrégen még a lakosság csaknem fele szenvedett ki- sebb-nagyobb mértékben az éhségtől; Franciaország lakosságának 30 százaléka hiányosan táplált. Jogos tehát a világ népeinek az a követelése, hogy a fegyverkezésre fordított összegeket többek között e problémák megoldására fordítsák. Szolidaritás Kubával Montevideo Június 18 és 20-a között ül ösz- sze Montevideóban a Kubával való szolidaritás kongresszusa. A kongresszust előkészítő koordinációs bizottság felhívást intézett azokhoz a latin-amerikai mozgalmakhoz, amelyek szolidárisak Kubával, kérve, hogy képviseltessék magukat a kongresszuson. A felhívás hangsúlyozza, hogy minden népnek joga van megválasztani sorsát, megszervezni kö’ zösségét. A kubai nép ezt tette. Az az elhatározás, hogy Kuba a nagy társadalmi elhatározások útjára lép, nem fenyegeti sem a világ, sem a nyugati félteke egyetlen országát sem. Ennek ellenére vannak külföldi erők, amelyek mindent elkövetnek azért, hogy visszaszerezzék kubai előjogaikat, s e cél érdekében nem riadnak vissza az erőszaktól sem, gazdasági blokádot alkalmaznak Kuba ellen és agresszív kalandjaikkal veszélyeztetik a világ békéjét. Ezért annak ellenére, hogy sok területen nézeteink nem azonosak Kuba nézeteivel, egységesen fel kell lépnünk az agresszorok ellen — hangoztatja a koordinációs bizottság felhívása. (MTI) Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 6. Kissé elfáradt a céltalan őgyelgésben, leült a villamos- és autóbuszmegállónál egy pádra, egy fiatal kanadai nyárfa árnyékában. Így éppen szembekerült a gyárakkal. Óriás, fekete csarnokaik, kormos fejű, rajokban sorakozó rengeteg kéményük, s az egész várost el" öntő zúgásuk megfélemlítően, idegesítően hatott rá. S most, hogy azt a kérdést is föl kellett tennie magának, szívesein dolgozna-e valamelyikben, azonnal felelni tudott rá: nem. Élt benne valami mélyben meghúzódó kívánkozás a misztikus, férfiasán erős világ iránt, de nagyobb volt a gyöngébb fizikumából táplálkozó ellenszenve és félelme, s nehogy az esetleges találkozás csalódást keltsen, megalázza, inkább úgy döntött, semmi esetre sem választja a gyárakat. Annyi minden adódik ilyen nagy városban, ahol — azt mondják — másfél száz ezer ember él. Csak akad nekivaló munka is. Sokáig elnézte az autósztráda eleven nyüzsgését. Mi volt ehhez képest az ő faluja, de még Nyíregyháza is; csöndes kis fészkek. A nagyvárosi forgalom igazán tetszett neki, ez sokáig elszórakoztatta. Magasra felkapaszkodott a nap, melegen tűzött rá, izzadni kezdett. Végül elunta a nézelődést, hazasétált. Levetette a cipőjét, bekapcsolta a rádiót, felolvasást sugárzott, nem érdekelte a téma. A hanglemezek köpött keresgélt, de csak három táncszámot talált. Legnagyobb örömére az egyik twist volt. Azt föltette, rákapcsolta a rádiót, fölerősítette. Csukva volt az ablak, a bömbölő hangszóróból áradó vad muzsika fülsiketítőén megtöltötte a szobát, néha megrezzentek az ablaktáblák. Egy ideig mozdulatlanul állt a szoba közepén s egy-egy ablakzörrenésnél öntudatlanul elmosolyodott. Aztán előbb csak lassan kezét, lábát himbálta, majd átmenet nélkül belevágott a vonagló táncba. Le- riszálta magát a szőnyegig, hátrahajolt, hogy feje majdnem a parkettet érte, aztán ritmikusan fölegyenesedett, s akkor oldalra kirugdalt lába adta meg táncának jellegzetességét. Sovány, sápadt arcát öröm vonta be, száraz, fehér artbőre fénylett a kiütköző verejtéktől, és nagy, vi- zeskók szeme tűzben égett. Lejárt a lemez, de visszaug- rasztoíta a tűt az elejére és folytatta a táncot, míg csuromvíz nem lett az inge: lihegett a kimerültségtől. Akkor hangosan felkacagott, beledobta magát a fotelba. Lökésszerűen fújtatott néhányszor, megtörölte arcát, közben tovább dúdolta a buta dalt, mely mégis annyi örömet szerzett neki. Hű, de élvezné öcsi, gondolta. A kis bitang, ő már biztosan twistéi! Mi az hogy! Ezen megint mosolygott. Ha tükörbe néz, láthatta volna, mennyire hasonlít e percben kisöccsére, menynyi rokonság van bennük. De mások jelenlétében képtelen volt efféle kitárulkozásra: mások jelenléte mindig valami szó. rongató befalazásra, alakoskodásra, ellenséges szembenállásra kényszerítette. *** Radovánné sehogyan sem tudott a munkára koncentrálni, mert folyton a fiára gondolt. Pedig össze kellett állítania Schütz Frigyes kiadós jelentését legutóbbi, egyhónapos szovjetunióbeli tanulmányújáról és legépelni, mert az igazgató már sürgette. De az esze mindegyre a fián jár. Szerette volna megfejteni érthetetlen viselkedését, magyarázatot akart találni az es. ti szívszorító bemutatkozására.