Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-17 / 141. szám

»65. június 17. 2 Csütörtök ütközet Santo Dominyoban Santo Domingóban (kedden sza­bályos ütközet zajlott le az „ame- rikaközi” erők és Caamano alkot­mányos elnök katonái, között. Mint a felkelők közölték, a támadást a fővárosban tartózkodó amerikai egységek indították el, később pe­dig bekapcsolódtak a küzdelem­be az AÁSZ égisze alatt Santo Do- mingóba érkezett brazil csapatok is. A megszálló egységek tüzérsé­gét is bevetették az alkotmányos erők ellen, amelyek végül kény­telenek voltak feladni mintegy 35— 40 háztömböt. A tűzszünet nyolc­órás szüntelen csatározás után este fél 9-kor állt helyre Mayob­re ENSZ-megíbízott közvetítése nyomán. Az első jelentések szerint az al­kotmányos erők vesztesége öt ha­lott és negyven sebesült, míg az „ameriikaközi" csapatok soraiban három tiszt 'két amerikai és egy brazil), továbbá 22 amerikai köz­katona megsebesült A megszálló erők támadása kö­vetkeztében a keddre tervezett politikai tárgyalások elmaradtak. A Caamano híveinek kezében le­vő városrész északi és keleti ré­szén egyaránt három-három ut­cát foglaltak el az amerikai és a brazil csapatok, (MTI) Pártkonferenciák Romániában Bukarest Romániában folytatódnak az RMP IV. kongresszusát előkészítő pártkonferenciák. A fegyveres erők aktívagyűlésén megjelent és felszólalt Nicolae Ceausescu, a párt Központi Bizottságának első titkára is. Ceausescu beszédében hangsú­lyozta, hogy a párt és az állam különleges figyelmet fordít az or­szág védelmi kapacitásának szün­telen fejlesztésére. „Évről évre je­lentős összeget fordítottunk arra — mondotta —, hogy fegyveres erőinket modern fegyverzettel lássuk el. Elmondhatjuk, hogy hadseregünk ma olyan harci tech­nikai felszereléssel rendelkezik, amely képessé teszi, hogy bármi­kor, bármilyen megbízatás teljesí­tésére készen álljon. A Román Népköztársaság hadserege, ame­lyet a párt teremtett és nevelt, megbízható védőpajzsa népünk forradalmi vívmányainak, nem­zeti függetlenségünknek és szu- ve ren i tásunkn ak. ” Ceausescu hangsúlyozta, hogy a hadseregben folyó politikai mun­ka érdekében létrehozták a poli­tikai tanácsokat, majd kijelentet­te: „Szüntelenül emelve a kato­Meghosszabbították az ENSZ-csapatok ciprusi tartózkodását New York Az ENSZ Biztonsági Tanácsa keddi ülésén egyhangúlag elfo­gadta Elefántcsontpart, Uruguay, Bolívia, Hollandia és Malaysia közös határozati javaslatát és fél évre, 1965. december 26-ig meg­hosszabbította az ENSZ békefenn­tartó erőinek ciprusi tartózkodá­sát. A határozat meghozatalát meg­előzte U Thant főtitkár jelentésé­nek megvitatása. A jelentés rá­mutatott arra, hogy a szigetország­ban jelenleg megfigyelhető nyu­galom nem látszik szilárd jelle­gűnek és feltehető, hogy az ENSZ- csapatok kivonása a harcok fel­új ulását vonná maga után. (MTI) nai kiképzés színvonalát, önöknek készen kell állniuk, hogy — a testvéri szocialista országok had­seregeinek oldalán — hozzájárul­janak a béke, a szocializmus meg­védéséhez, bármely agresszor megsemmisítéséhez”. A szónok erélyesen elítélte az Egyesült Államok* vietnami inter­vencióját. „Országunk — mondot­ta — segíti és továbbra is segíte­ni fogja a Vietnami Demokratikus Köztársaságot igazságos' harcá­ban.” Hangsúlyozta, hogy Romá­nia békepolitikát folytat, majd kijelentette: „Határozottan ellene vagyunk annak, hogy valamely állam bármely formában is be­avatkozzék más állam belügyeibe, úgy véljük, minden népnek meg kell engedni, hogy maga egyedül határozzon belső fejlődéséről.” (MTI) Élei nii§zerfog} a§zíá§ a Földön Térképünk a legutóbbi (19«2. évi) UNESCO-jelentés alapján kósizült s a világ egyes országainak, illetve a vi­lág lakosságának élelmiszerei látó tt­ságát mutatja be. Szomorú kép bonta. kozik ki előttünk, ha figyelembe vesiz- szük, hogy a feketével jelzett orszá­gok túlnyomó többsége i® messze alatta van az alsó határként megjelölt 2200 napi kalóriamermyiségnek. Az ember átlagos napi normális élelmiszer-szükséglete kb. 3000 kalóriát tesz ki. Jóllehet, a trópusokon ez a szám a® éghajlati viszonyok mi­att csökkenhet, azonban az egyes af­rikai és dél-amerikai országokban ki­mutatható 1200—1400 kalória még itt is csak a létminimumot jelenti. Még az első kategóriába sorolt fej­lett kapitalista államokban is igen Bomba robbant a saigoni repülőtéren A saigoni polgári repülőtéren j kormány további dél-koreai csa- szerdán bomba robbant, amely patok Vietnamba küldését kérte romba döntötte a központi épület egy részét. A robbanás akkor kö­vetkezett be, amikor egy ameri­kai szállítórepülőgép felszállni készült. A robbanást követően amerikai katonai rendőrök a re­pülőteret és környékét kordonnal vették körül, hogy az „illetékte­leneket” távol tartsáik. így az új­ságírók csak a repülőtérről a saigoni kórházak irányába élszá­guldó mentőautókat figyelhették meg. A robbanás áldozatairól ki­adott jelentések igen különböző adatokat tartalmaznak. Amerikai szakértők sürgősen megkezdték a repülőtéri robba­nás körülményeinek kivizsgálá­sát. Feltevések szerint szerdán reggel plasztikbomba robbant amelyet bőröndben csempésztek a repülőtér területére. Az UPI hírügynökség szöuli tu­dósítója szerint a dél-koreai kül­ügyminisztérium szóvivője sem nem erősítette, sem nem cáfolta azokat a híreket, hogy a saigoni Műszaki vezetői beosztásba vízépítési és tervezési gyakorlattal rendelkező mérnököt vagy technikust keresünk Lakást biztosítani tudunk. Fizetés az OVF-besorolás szerint. Jelentkezés részletes önéletrajz mellékelésével alsö-zalámenti vízgazdálkodási társulat, KOMARVAROS, ZALA M. címre küldendő. 268 és rövidesein egy dél-koreai had­osztályt el is indítanak Dél-Viet- naroba. (MTI) nagy a lakosság egyes rétegei között az éiekruszerfogyasztás szempontjából kimutatható eltérés. Kennedy például kénytelen volt elismerni, hogy 17 mil­lió amerikai minden este éhesen tér aludni, 7 millió családnak pedig har­colnia kell a puszta létfenntartásért, vagyis az éhhalál küszöbén élnek. Boyd-Orr angol tudós közlése szerint Nagy-Britannlában nemrégen még a la­kosság csaknem fele szenvedett ki- sebb-nagyobb mértékben az éhségtől; Franciaország lakosságának 30 száza­léka hiányosan táplált. Jogos tehát a világ népeinek az a követelése, hogy a fegyverkezésre for­dított összegeket többek között e problémák megoldására fordítsák. Szolidaritás Kubával Montevideo Június 18 és 20-a között ül ösz- sze Montevideóban a Kubával va­ló szolidaritás kongresszusa. A kongresszust előkészítő koordiná­ciós bizottság felhívást intézett azokhoz a latin-amerikai mozgal­makhoz, amelyek szolidárisak Ku­bával, kérve, hogy képviseltessék magukat a kongresszuson. A felhívás hangsúlyozza, hogy minden népnek joga van megvá­lasztani sorsát, megszervezni kö’ zösségét. A kubai nép ezt tette. Az az elhatározás, hogy Kuba a nagy társadalmi elhatározások út­jára lép, nem fenyegeti sem a világ, sem a nyugati félteke egyet­len országát sem. Ennek ellenére vannak külföldi erők, amelyek mindent elkövetnek azért, hogy visszaszerezzék kubai előjogaikat, s e cél érdekében nem riadnak vissza az erőszaktól sem, gazdasá­gi blokádot alkalmaznak Kuba el­len és agresszív kalandjaikkal ve­szélyeztetik a világ békéjét. Ezért annak ellenére, hogy sok terüle­ten nézeteink nem azonosak Ku­ba nézeteivel, egységesen fel kell lépnünk az agresszorok ellen — hangoztatja a koordinációs bizott­ság felhívása. (MTI) Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 6. Kissé elfáradt a céltalan őgyelgésben, leült a villamos- és autóbuszmegállónál egy pád­ra, egy fiatal kanadai nyárfa ár­nyékában. Így éppen szembe­került a gyárakkal. Óriás, feke­te csarnokaik, kormos fejű, ra­jokban sorakozó rengeteg ké­ményük, s az egész várost el" öntő zúgásuk megfélemlítően, idegesítően hatott rá. S most, hogy azt a kérdést is föl kellett tennie magának, szívesein dol­gozna-e valamelyikben, azonnal felelni tudott rá: nem. Élt ben­ne valami mélyben meghúzódó kívánkozás a misztikus, férfia­sán erős világ iránt, de nagyobb volt a gyöngébb fizikumából táplálkozó ellenszenve és félel­me, s nehogy az esetleges találko­zás csalódást keltsen, megaláz­za, inkább úgy döntött, semmi esetre sem választja a gyárakat. Annyi minden adódik ilyen nagy városban, ahol — azt mondják — másfél száz ezer ember él. Csak akad nekivaló munka is. Sokáig elnézte az autósztráda eleven nyüzsgését. Mi volt eh­hez képest az ő faluja, de még Nyíregyháza is; csöndes kis fész­kek. A nagyvárosi forgalom iga­zán tetszett neki, ez sokáig el­szórakoztatta. Magasra felka­paszkodott a nap, melegen tű­zött rá, izzadni kezdett. Végül elunta a nézelődést, hazasétált. Levetette a cipőjét, bekapcsol­ta a rádiót, felolvasást sugárzott, nem érdekelte a téma. A hang­lemezek köpött keresgélt, de csak három táncszámot talált. Legnagyobb örömére az egyik twist volt. Azt föltette, rákap­csolta a rádiót, fölerősítette. Csukva volt az ablak, a böm­bölő hangszóróból áradó vad muzsika fülsiketítőén megtöl­tötte a szobát, néha megrezzen­tek az ablaktáblák. Egy ideig moz­dulatlanul állt a szoba közepén s egy-egy ablakzörrenésnél öntu­datlanul elmosolyodott. Aztán előbb csak lassan kezét, lábát himbálta, majd átmenet nélkül belevágott a vonagló táncba. Le- riszálta magát a szőnyegig, hát­rahajolt, hogy feje majdnem a parkettet érte, aztán ritmikusan fölegyenesedett, s akkor oldalra kirugdalt lába adta meg táncá­nak jellegzetességét. Sovány, sá­padt arcát öröm vonta be, szá­raz, fehér artbőre fénylett a ki­ütköző verejtéktől, és nagy, vi- zeskók szeme tűzben égett. Lejárt a lemez, de visszaug- rasztoíta a tűt az elejére és foly­tatta a táncot, míg csuromvíz nem lett az inge: lihegett a ki­merültségtől. Akkor hangosan felkacagott, beledobta magát a fotelba. Lökésszerűen fújtatott néhányszor, megtörölte arcát, közben tovább dúdolta a buta dalt, mely mégis annyi örömet szerzett neki. Hű, de élvezné öcsi, gondolta. A kis bitang, ő már biztosan twistéi! Mi az hogy! Ezen me­gint mosolygott. Ha tükörbe néz, láthatta volna, mennyire hason­lít e percben kisöccsére, meny­nyi rokonság van bennük. De mások jelenlétében képtelen volt efféle kitárulkozásra: má­sok jelenléte mindig valami szó. rongató befalazásra, alakosko­dásra, ellenséges szembenállás­ra kényszerítette. *** Radovánné sehogyan sem tu­dott a munkára koncentrálni, mert folyton a fiára gondolt. Pe­dig össze kellett állítania Schütz Frigyes kiadós jelentését leg­utóbbi, egyhónapos szovjetunió­beli tanulmányújáról és legé­pelni, mert az igazgató már sür­gette. De az esze mindegyre a fián jár. Szerette volna megfej­teni érthetetlen viselkedését, magyarázatot akart találni az es. ti szívszorító bemutatkozására.

Next

/
Thumbnails
Contents