Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-11 / 109. szám
IMS. május 11, 3 Kedd Szakemberek a januári párthatározatért: Szombaton gépesített kombájnszérű-bemutató Őszinte beszélgetés a pénztár előtt Badar Bálint, a Gépállomások megyei Igazgatóságának főmérnökié lapunk március 10-i, 58. számában Műszakiak a gépek jobb kihasználásáért című anyagban arról nyilatkozott, hogy egy gépészmérnök- és agronómus- csoport a kombájnszérű teljes gépesítésén munkálkodik. Egy úgynevezett minta kombajnszé- rűt készítenek, melyet a tsz-ek- nek megvételre, felállításra javasolnak. Kiss József, a Gépállomások megyei Igazgatóságának főmérnöke május 10-én a minta kombájnszérű összeállításával kapcsolatban a következőket közölte szerkesztőségünkkel. — A párt megyei bizottságának január 22-i üléséről kiadott határozat igen kedvező visszhangra talált a gépállomásokon Ebben az évben megyénklten 8—10 tsz vállalkozott íégiaégetés- re. A szénporos eljárással készült tégla kiváló minőségű. Már tavaly is igen ered menyesen égettek téglát a nagybánhegyesi Zalka Máté, a tótkomlósa Viharsarok, a kondoros! Lenin, a szarvasi Dózsa Tsz- bem és még néhány helyen. Ebben az évben a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának kérésére a tsz-ekben fokozták a téglagyártást. Az anyaghiány leküzdéséhez így adnak segítséget egymásnak. A nagybánhegyesi Zalka Máté és a tótkomlósá Viharsarok Tsz 2—2 millió tégla égetését vállalta a környező tsz-efc építkezéseihez. A kondorosi Lenin Tsz 800 ezer, a szarvasi Dózsa Tsz pedig félmillió téglát ad át a szövetkedolgozó mérnökök körében. Badar elvtárs március 10-én arról nyilatkozott a Békés megyei Népújságban, hogy egy mérnökcsoport feladatul kapta, a gépesített kombájnszérű összeállítását. Most arról számolhatok be, hogy a párthatározat megvalósításában öntevékenyen több mérnökcsoport kapcsolódott be. A márciusban bejelentett egy kombájnszérűből négy típust hoztak létre. A békéscsabai, a mezőbe- rényl, a dévaványai és az orosházi mérnökcsoport konstrukcióját szombaton, május 15-én a Békéscsabai Gépjavító Állomáson mutatjuk be a megye és a járás mezőgazdaságát irányító szakembereknek. Ezt követően pedig majd a termelőszövetkezetek is megtekinthetik, választhatnak az egyes konstrukcióikból. (dupsi) munkája. Néhány héttel ezelőtt a tsz tégLaégetői Horvát Imre. a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának anyaggazdálkodási előadója előtt egy nem vasas téglával, amely egész télen, a szabad ég alatt az időjárás viszontagságainak volt kitéve, tíz .gyárt téglát vertek szét, miközben a tez-iban égetett téglának csak a sarkai tompul tak meg. Vagy hatan várnak sorukra a dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezet irodájában a pénztár előtt. Tőlük kérdezzük meg: — Az elnököt, vagy a párttitkárt hol találhatnánk? — Az elnököt Gödöllőn, a párt- titkár meg itt van, ha vele akarnak beszélni — világosít fel bennünket valaki. — De elnökkel is találkozhatnak — mosolyog szélesen egy hatvan év körüli, jól megtermett ember, Katona András, s a mellette levő hátára csap. — Ehun-e, a mi elnökünk... Ha őt választjuk — folytatja tréfásan —, biztos többet osztott volna. Igaz-e, komám? — Hát... — De Katona közbevág: — ... Aztán, hogy holnap mi lesz, azzal a kutya se törődött volna ... — Úgy látjuk, most is osztanak, vagy nem azért állnak a pénztár előtt? — kérdezzük. — A fenét! Most mi fizetünk — mondja a másik, szintén olyan hatvan év körüli ember, Magyar János. — Most lesz a kiverés, a járáspénzt hoztuk be ... De azt még nem tudjuk, hogy mikor csaphatjuk ki a teheneket... S máris megindul a panaszáradat, ami ennek az öt hete tartó esős időszaknak, meg az állatbetegségnek a következményeként bizony nem kis nyomot hagy a ványai tsz-gazdák hangulatán. — Megesznek bennünket a jószágok, takarmány nincs, eladni sem lehet a süldőket, s a legelőre sem lehet még kihajtani. — Ez már él van intézve, emberéit — szól most Várdai János, a tsz robosztus termetű, de halk szavú párttitkára. A többiek érdeklődve figyelnek rá. — El? Hogyan? — Úgy, hogy a jövő hét szerdáján feloldják a legelőzárlatót. — Végre egy jó hír! No, akkor nemhiába hoztuk a pénzt — könnyebül meg Katona ... A párttitkár köré csoportosulunk, s szinte észrevétlenül valóságos kis röpgyűlés alakul ki. Az emberek kötetlen beszélgetésbe kezdenek és őszinte szavaikra, aggódásaikra várnak megnyugtató választ. S a rögtönzött, kisgyű- lésen kapnak is, utána pedig szinte szemmel láthatóan változik a hangulat... — Mert úgy igái, ahogy mondom — folytatja az előbbi gondolatot Katona — én már tegnap talicskával vittem haza a csutkáit. A disznóknak már nem is tudok mit adni, pedig huszon- valahány van belőlük ... Hatot „át is kötöttem” a vállalatnál, ahol egynek-egynek másfél mázsa árpára adtak utalványt... Megkapjuk ezt az árpát, János? — Meg hát. Most érkezik Vá- nyára — mondja a párttitkár. — Tudják — fordítja tréfára a szót ismét Katona és felénk néz —, törekvő emberek vagyunk. A tejet is, a húst is szeretjük. Meg másnak is kéll enni, nem igaz? Hát szeretnénk pótolni a kinti keresetet. Sajnos, idén a jószágtartásra sok pénzünk ráment. — Ha így marad, a növénytermesztésből is sok lesz a kiesés — aggodalmaskodik Magyar János. — Én úgy teszek, hogy ha van egy kis szabad árok, veszem a kaszát, persze engedéllyel, s levágom a füvet. Tehet más is így — mondja valaki. — Az ám. De ugyanígy kéne tenni a közösben is — szólt a Újabb szövetkezetek csatlakoztak a békemüszakhoz Egy a tíz ellen, kiváló a minőség Tégtaégetö brigádok könnyítőnek a tsz-ek anyaghiányán zetefcnek. A tsz-ek téglaégető brigádjai közül minőség, szilárdság tekintetében legjobb a nagybánhegyesiek akár a KGST titkárságának felkérésére. A megállapodás végrehajtásával kapcsolatban esetleg felmerülő problémákat a KGST és a jugoszláv kormány képviselőinek tárgyalásai útján oldják meg. Az új megállapodás szervesen fakad abból, hogy kedvezően alakultak Jugoszlávia gazdasági kapcsolatai a KGST tagállamaival. Ezek a kapcsolatok immár tekintélyes múltra tekintenek vissza. Az utóbbi időben, már harminc százalék volt a KGST- országok részaránya a jugoszláv külkereskedelemben. Jugoszláviának hosszú lejáratú árucsere- forgalmi megállapodásai vannak ezékkel az országokkal: az árucsere egyébként évente 12—15 százalékkal bővül. Mind a KGST-országok, mind Jugoszlávia szempontjából előnyös ma már az, ha a szerteágazó sokoldalú együttműködést elsősorban az ipari kooperáció és szakosítás irányában fejlesztik, aminek révén az összes érdekelt felek fokozhatják exporttermelésüket. A KGST-hez tartozó egyes országok és Jugoszlávia között bizonyos mérvű kooperáció és szakosodás már korábban kialakult a fémfeldolgozó iparban, a kokszgyártásban, a A nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz gazdái üzemegységgyűlésen vitatták meg a kaszapert Lenin Tsz tagságának felhívását, hogy a cső- és hengereltáru-igyártásfaan, a színesfémdparban, a gépgyártásban. Így például a jugoszláv vállalatok együttműködnek a lengyel és a magyar vállalatokkal a traktor-, a bányagép-, az épületgépgyártásban. A KGST és Jugoszlávia megállapodása azt is jelenti, hogy ennek az együttműködésnek újabb távlatai nyílnak. A KGST és Jugoszlávia megállapodása újabb bizonyítéka annak, hogy a szocialista országok nemzetközi gazdasági szervezete teljesen nyílt Mindazok, akik egyetértenek a KGST céljaival és elveivel, készek teljesíteni a szervezet alapszabályában foglalt kötelezettségeket, teljes jogú tagként beléphetnek a KGST- be (amint azt Mongólia tette), vagy — kölcsönösen elfogadható feltétele!! és az egyenjogúság alapján — bekapcsolódhatnak a KGST keretein belüli együttműködésbe (amint azt Jugoszlávia tette). Jugoszlávia együttműködése a KGST keretein belül ékes példája annak, hogy milyen gyümölcsöző a KGST tevékenysége az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kialakításában és fejlesztésében. V. Morozov júliusban Helsinkiben megtartandó Béke-világtanáes kongresszusának tiszteletére tartsanak béke- műszakot a szövetkezetek. A Zalka Tsz gazdái bejelentették csatlakozásukat, s a versenyfelhívást kibővítették azzal, hogy a nyári betakarítást a legoptimálisabb időben végzik el az emberi erő és a gépek munkájának jó szervezésével, kihasználásával. Ezen túl vállalták, hogy kukoricából holdanként 26 mázsa májusi morzsoltál, cukorrépából holdanként 240, vö_ röshagymából holdanként 80, cirokból holdanként 7 mázsa szafcáll- és 14 mázsa magtermést takarítanak be. Az MTZ-vel dolgozó trak_ torosok 1900, a K—25-ös Zetorral dolgozók 1200, a Szuper-Zetorral dolgozók 1400, a DT—54-es traktorral dolgozók 2600 normálhold gépi munka teljesítését ajánlották fel a bókeműszak tiszteletére. A nagybánhegyesi Aranykalász Tsz gazdái is csatlakoztak a kaszapert felhíváshoz. Vállalták, hogy kukoricából 22 mázsa morzsolhat, cukorrépából 200 mázsát, vöröshagymából 80 mázsát érnek el, s a maghozó növényekből is igyekeznek a tervezett mennyiséget vagy annál nagyobb átlagtermést elérni. Ezeket a terméseredményeket úgy akarják elérni, hogy biztosítják minden növényből a megfelelő tőszámot, a lehetőség szerint növelik a sorközök gépi művelésének számát, a több- í szőri kézi kapálást és a szakszerű l műtrágyaadagolást. párttitkár. — Sokan nem gondolnak a közös tartásra, csak a saját dolgaikat nézik. Ha van egy kis jó idő, elmennek az állami gazdaságba, nem törődnek azzal, hogy milyen munkát hagynak itt... — Ez már igaz — véli Katona —, tavaly is így volt. Idős létemre én tizenegy nap alatt 15 400 öl borsót vágtam le. Sokan még a negyedét sem... S mégiscsak 286 munkaegységem lett... — No, meg a huszonvaiahány disznó, s a tehenek — mosolyog Várdai. — Nem vagyunk mi azért olyan kutyaszeg'ények, nem kell annyira elkeseredni... — Nem is azt mondom, János, de azért jobban is tehetnénk. Előrelátóbban, takarékosabban, okosabban gazdálkodva. SZÖVETKEZETÜNK KŐMŰVESEKET, kőműveseik mellé férfi segédmunkásokat alkalmaz. Vidékieknek szállást biztosítunk. Munkahely: állandó budapesti munka teljesítménybérben. Ugyanitt általános iskolát végzett vagy végző 16 éven aluli fiatalokat Budapesten lakással, Budapest környékéről bejárással szerződtetünk kőműves, ács, asztalos, bádogos, vízvezetékszerelö, villanyszerelő szakmákban. Iskolai jelentkezési lap, tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés Budapest, VIII., Auróra u. 23. Április 4. Ktsz. 1573 Szegénységről szó sincs, i' nézd ... Van a feleségemnek lí; —20 kotlója, most is ülnek. Tavaly 11 tojópulykát szerzett. Tizenhat forintért adta el nemrég a tojásokat. Egyszerre 1600 forintot hozott haza. Ez csak summa, nem, így tavasszal? Egyik kra]- cárt aztán a másik dologra for dítjuk.. Most például takarmány ba. Megvagyunk valahogy, mer: kihasználunk minden lehetősége*. De miért nem teszik ezt a közösben is?! — Tesszük, ahogy lehet — feleli Várdai —, csakhogy ehhe: András bácsi, az emberek akar a ta is kell. — Emberek akarata. Senki se ellensége saját magának. Nézd. engem majdhogy kutaknak mondtak régen, de mi már egyén korunkban ilyenkor, mikor nyílott a tavasz és vetni lehetett, nü aludni sem tudtunk... És m volt most áprilisban? A szép na pos idő ellenére tele volt lóvá az istálló. A fogatosolcat is kiren delték pockot irtani. Leállítottál a borsó- meg a lucernavetést. A mai napig sincs elvetve 70 hold borsónk, pedig már kapálni kellene. S a lucernából is hiányzik ezer hold. Nem is volt annyi pocok a mi határunkban, hogy még a vetés is leálljon miatta. Pedig az, a vetés lett volna országos érdek, de nem csaptatok az asztalra, hogy menjenek mások pót kot irtani... — Ki tudta, hogy utána négy hétig eső lesz — mondja a párl- titkár. — Pocok meg azért voll élég és országos rendelkezi miatt is irtani kellett... Az a baj, hogy sok héten át áztatta a földeket az eső. — ... Kukoricából mennyit vetettünk már? — kérdi valaki. — Huszonnégy holdat. — No, akkor kétezer még hátra van .. . Milyen lesz ez az év?’ — Nem kell nyugtalankodni, emberek, vannak az időjárásnak különleges trükkjei — felel a párttitkár. — Én 1958-ban a Nagykunsági Állami Gazdaságban dolgoztam. Május 2-án kezd hettük csak él a tavaszi vetéseket, addig akkor is eső volt. Talán emlékeznek rá. No, azt mondom: csak annyi teremjen most is, mint 58-ban. Igaz, késett abe- érés, október végefelé sárgult meg a kukorica is, de annyi termett, hogy nem győztük törni ... — Emlékszem arra az évre — mondja Magyar —, tényleg sok termett akkor, csak később törtük. Hát bizony, lehetne most is így... — Lehetne. De akkor, ahogy az idő engedi, vetni és vetni kell. Jó minőségben, nem úgy, hogy éppen földben legyen a mag. — Igen, csak már lehetne! — sóhajtanak fél az emberek. — Ki vár még befizetésre!? — kérdi egy hang a pénztárfülke mögül. — Mindannyian, megyünk már, asszonyság... Mi ottmaradfunk még egy kis ideig, távol a többiektől, a párttitkárral. — Több ilyen beszélgetésre volna szükség az emberek között — mondja Várdai elvtárs, s hozzáteszi: a jövő héten pártcsoport-, utána pedig brigádértekezleteken beszéljük majd meg a közös gondokat ... De a munka oldja majd fel végképp az emberek idegességét ... . Varga Dezső
