Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-11 / 109. szám

1965. május 11.

4

Ke4M

A fejlődés lehetősége

Sokszor és sokan vitatkoznak ma is Békéscsabán a város fejlődéséről. Ki így, ki úgy dicséri, vagy elmarasztalja. A tények azonban mindennél világosabban bizonyítják, hogy a megyeszékhely az utóbbi négy-öt esztendőben lényegesen többet fejlődött, mint az azt megelőző években. 1960-ban. az első ötéves terv utolsó évében a beruházásokra a város egész területén 82 millió forintot irányoztak elő. Ez az ősz- szeg a második ötéves terv során évenként emelkedett; 1961-ben 113, 1962-bem 151, 1963-ban 204,

1964-ben 190 és az emelkedés tovább tart. E beruházások jelentik azt, hogy néhány kisüzemből komoly iparvállalat lett, így a kötöttárugyár vagy például a modern gépekkel felszerelt Békési Nyomda komoly nagyüzemmé vált. Ez a vállalat Európa-szerte becsületet szerez városunk nevének. A konzervgyár és a hütőház, két legnagyobb új üzemünk nemcsak azért jelentős, mert több száz embernek biztosít állandó munkaalkalmat, hanem a munkaigényes zöldségfélék termeltetésén keresztül a megye termelőszövetkezeteiben is sok száz tagot juttat lakóhelyükön munkához.

Öröm és bosszúság

A tények felsorolása hosszú lenne. Azonban érdemes ismételgetni, mert sokan e tényeket néhány

ba.n. zsűrizték és elfogadták, és meg is vásároltak a pályaművek közül többet. Egyelőre még ismeretlenek ezek a tervek és ezek nem is azt jelentik, hogy a város így fog megépülni, hanem csupán ötlelet ad a végleges rendezési tervhez. Jó lenne azonban, ha a következő tervezés előtt mindenesetre tisztáznánk azt a sokszor elmondott és megállapított tényt, Békéscsaba jelenlegi épületei nem képeznek műemléki értéket és megóvásuk csupán annak a kény- szerűségnek a következménye, hogy nem rendelkezőnk olyan anyagi eszközökkel, hogy teljesen új várost építsünk fel. Ez azonban azt is jelenti, hogy ne a meglévő épületek határozzák meg a tervezést, mert azok 20 vagy 30 év múlva állagúiénál fogva már úgyis elöregednek, hanem az új épületek felépítésénél az legyen az irányelv, hogy a régiek úgyis lebontásra kerülnek majd. Tulajdonképpen csak a sorrend változik, de ez, azt hiszem, jelentős. Mert nem a rosszindulat és nem a góncsoeko- dás mondatja velünk, hogy a Csaba-száiló épülete a ráfordított százezrek ellenére is öreg és elavult! Hogy most nem bonthatjuk le? Ez természetes. És sorolhatnánk más ilyen épületeket is, de ez nem kötheti gúzsba kezünket és fantáziánkat semmiképp.

Mindannyiunk ügye

zás, az emberek szívesen segítenek a feladatok megoldásában nemcsak szavukkal, hanem tetteikkel is.

Mi ad igazi rangot?

Ehhez tartozik az is, hogy szólni kell az elkészült létesítmények megbecsüléséről épp úgy, mint azokról, amelyek majd csak ezután készülnek el, de már megszületésük pillanatától kezdve bírálat; tárgyát képezik. Nemrégiben nyíltak ki a tulipánok a Szabadság téren. Azonban egy-két éjszaka leforgása alatt sokat ellopkod- taíc vagy letördeltek. A Kossuth tér széles járdái mellett átlósan egyesek újabb csapást tapostak, mert két métert nemi akartak kerülni. Bizonyára azok az emberek, akik letördelik a tulipánokat, vagy kitörik a kisfákat, letapossák a parkot, szidják a születendő létesítményt, nem őszintén szeretik városukat.

A fejlődés lehetősége Békéscsabán biztosítva van. Naponta újabb méterekkel lesz hosszabb a csatornahálózat, egyre több zöldülő park készül, magasodnak a házfalak és így kellene, hogy magasodjon, nőjön a város iránti szeretet, a munka tisztelete mindannyiunk- ban. A város iránti szeretet tüze lesz igazi kohója a város fejlesztésének és ez ad rangot a város polgárainak.

Dóczi Imre

Szakszervezeti mozaik

Két-két tagú csehszlovák, illetve mongol szakszervezeti delegáció látogatott el megyénkbe a múlt héten. Részletesen megismerkedtek a mozgalom feladtaival és tanulmányozták a Kner Nyomda, a Békéscsabai Kötöttárugyár, az Orosházi Üveggyár, a Felsőnyomási Állami Gazdaság és a szarvasi ÖRKI szakszervezeti bizottságának munkáját.

*

A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának szervezésében május 12-én, 13-án és 14-én Békéscsabán, Gyulán, s Orosházán kerül sor a brigádvezetők értekezletére. Vandlik Jánosné, aki részt vett a szocialista brigádvezetők országos tanácsán, élménybeszámolót tart. Ezt követően megvitatják az I. negyedév gazdasági eredményeit.

*

Külföldi és belföldi üdültetések szervezésével foglalkoznak jelenleg a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottságán. A wroclavi vajdaságban júliusban

harmincöt Békés megyei általános és középiskolai tanár tölti szabadságának egy részét. Ennek viszonzásaként augusztus elején harmincöt lengyel pedagógus érkezik hozzánk. A Német Demokratikus Köztársaságba és a Szovjetunióba tízen utaznak.

A nyári hónapokban a gyulai középiskolák kollégiumaiban kilencvenhat felnőtt és huszonegy család üdültetését bonyolítják le. Bács, Baranya, Nógrád és Pest megyéből érkeznek pedagógusok, Békésből pedig az ország különböző tájaira mennek.

*

A MÉSZÖV politikai osztálya, a KPVDSZ megyei bizottságával közösen május közepén értékeli a TótkamilÓ6Í Földművesszövetkezet szakszervezeti bizottságának és gazdasági vezetőségének irányító, szervező munkáját.

Ugyancsak ebben a hónapban vitatja meg a megyei bizottság a Szakma Ifjú Mestere mozgalom eddigi eredményeit, s az I960— 66-os tanévvel kapcsolatos feladatokat. (d. s.)

Á békéscsabai téglagyár fiataljainak kultúrműsora

a Szőlősi Állami Gazdaságban

Megyénkben egyre divatosabbá válik — s ez hasznos jelenség — hogy két KISZ-szervezet közt kapcsolat alakul ki. Ezért fáradoznak a békéscsabai téglagyár és a Szélősi Állami Gazdaság fiataljai is. A napokban minta klubdélutánt rendeztek, ahol a műsort — vidám', tréfás jelenetek, monológok — a téglagyár KlSZ-szervezetének kultűrcsoportja adta. Közreműködött a békéscsabai honvédség tánczenekara, amely a kora reggeli órákig húzta a talpaláva- lót.

A fiatalok elhatározták, hogv a jövőben minden hónapban találkoznak majd hasonló rendezvényen.

hónap után úgy veszik, hogy azok természetesek és a város fejlődését egy olyan szemüvegen keresztül vizsgálják, hogy rosszul sikerült szökőkút van a Március 8 téren, vagy a Dózsa György út sar- kán még mindig ott van a régi, omladozó sárga ház.

Az ellentétek a város fejlődéséiben nyilvánvalók. És azt is el kell mondanunk őszintén, hogy sokszor még a városukat szerető em- Iberék is kedvetlenekké válnak egy-egy jelenséget látva. Mindenki örül annak, hogy a Szarvasi üti. felüljáróról lepillantva, modern városrész tárul a szem elé. Azonban, ha közelebb megyünk ebhez a területhez^ akkor bosz- tizankodássá válik örömünk, mert ja modern épületeik közé beékelődve az épülő földszintes óvoda nemcsak falusi képet, de sokkal elkeserítőbb látványt nyújt.

Jelen és távtat

Az illetékesek ma azzal érvelnek, hogy ,a típustervek felhasznó- üását rendelet írja elő. Bizonyára Egazuk van. Azonban, ha már a város fejlődéséről beszélünk, akkor néhány gondolatot érdemes volna ismételten a közvélemény elé bocsájtani.

Mindenki előtt világos, hogy egy-egy ú-j létesítmény nem 5—10 esztendőre épül, hanem évtizedekre meghatározza, hogy a városkép ilyen vagy olyan lesz. Tehát a vásártér évtizedekig őrzi majd a már többször megirt, s rosszul sikerült — külső megjelenésében — bölcsődét és még pluszként az óvodát is. Most jelent meg lapjainkban, hogy Békéscsaba város- központjának rendezési tervpályá- »lét az Építésügyi MinisztériumA város fejlődése nem csupán Békéscsaba ügye. Erről is esett már szó épp elég. Nyilván érdeke Békés megye egészének a megye- székhely fejlődése, hisz kulturális centrum jellege, igazgatási, közlekedési és más központi adottsága ezt világossá teszik.

Békéscsabán mégis hallani olyan hangokat, hagy a másik városban, vagy abban a községben milyen szép „ez vagy az az épület.Ez épp olyan, mintha a szeghalmiak irigyelnék Békéscsabától a vásárteret, vagy más város a konzervgyárat, vagy más üzemet. Szerencsére az emberek fejlődtek és ma már egyre kevesebb ilyen hang hallatszik és még kevesebb akkor, ha a számok és a tények, az ésszerűség hangján beszélünk a született létesítményekről, a városok, a községek fejlesztéséről Mindannyian, Békés megyeiek tehetünk azért jócskán, hogy községünk, vagy városunk így, vagy úgy fejlődjön. Az elmúlt évek bizonyítják, hogy történt is váltoAmiről a 2267. számú újítás árulkodik:

A szakmunkás is újíthat adminisztratív területen

(Tud őst tónktól)

Üzemeink, vállalataink gazdálkodásában mostanában sok szó esik az egyik legfontosabb gazdasági mutatóról, a minőségi indexről. Természetes ez, hiszen az első osztályú termékek részarányának növelése egyszersmind növeli a vállalat árbevételét, javítja a gazdálkodás eredményességét.

így van ez a Békéscsabai Kötöttárugyárban is, ahol a konfekcionálás a több szakaszos gyártási folyamat befejező része. A ki fogas tálán minőségű késztermék előállításához természetesen kifogástalan minőségű kötött kelmére van szükség. Az erre irányuló törekvést fejezi ki az a köKözületek munkaerőigénye

Az ÉM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal fölvesz — budapesti munkahelyekre — ács szakmunkásokat, vasbetonszerelőket, férfi segédmunkásokat és kubikosokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazoiás és munkaruha szükséges. Jelentkezés: Budapest V., Kossuth Lajos tér 13—15. földszint. 2475 A Csöng rád—Békés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat Telepe Békéscsaba, II., Kazinczy utca 1/a. azonnali belépéssel 1 férfi segédmunkást vesz fel. 48023

A Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. ISTVÁN MALOM üzeme belső útkövezési munkálatokhoz két fő kövezöt felvesz. Nyugdíjasok jelentkezését is elfogadjuk. 48040

A FŐVÁROSI 3. SZ. ÉPÍTŐIPARI VÁDDAL. AT felvesz ács,

épületlakatos.

hidegburkoló szakmunkásokat

és építőipari segédmunkásokat.

Munkásszállás van. Jelentkezés: Bp., VIII., Csokonai u. 6. Munkaügyi osztály. 1434

Betonelemgyártási munkálatokra férfi segédmunkásokat azonnali belépésre felveszünk. Tanácsi igazolás szükséges. Korszerű munkásszállás és üzemi étkezés van. Jelentkezni lehet az £M Szentendrei Betonárugyár munkaügyi osztályán, Szentendre, Dózsa György út 34 szám alatt, 34191

rülmény, hogy a gyár kelmetermelő üzemrészeiben úgynevezett minőségi bérezés dívik.

Kovács Pál a lánckötő üzemrész szakmunkása. Huszonhat éves fiatalember, de már többszörös újító. Napi munkáján túl a továbbképzést sem téveszti szem elől: textiltechnikumba jár.

Őt is sokszor foglalkoztatják a minőséggel kapcsolatos kérdések. És mert sokat gondolkodott, valahogy úgy találta, hogy a minőségi bérezés alapjául szolgáló kiértékelő rendszer nem eléggé precíz. Kidolgozott hát az értékelő módszer megváltoztatására egy újítási javaslatot, amely a 2267-es iktatószámot kapta.

A javaslat alapján kísérleti méréseket, összehasonlításokat végeztek a gyárban, s kiderült, hogy a javasolt módszer nagyon is hasznos motívumokat tartalmaz. Kimutatható volt, hogy a jelenleg alkalmazott módszer 0,5 —1,4 százalékos torzításokat eredményez havonta egy-egy dolgozó esetében. Ez onnan adódik, hogy ón. előfordulási esetenként — azaz dolgozónként, műszakonként, s ezen belül kelme-végszámonként — képeznek minőségi mutatókat, az így nyert százalékos viszonyszámokat havonta összegezik, s az eredményt — egyszerű számtani átlagolás alkalmazásával — az előfordulások számával osztják. Ez a számítási mód nem veszi figyelembe, hogy egy-egy kelmefajtából az egy-egy dolgozóra jutó termelés mennyisége jelentősen eltér.

Kovács Pál módszerének lényege az, hogy hó közben csupán a

dolgozónként termelt mennyiség és a hibapontok számának pontos rögzítésére korlátozódik, s csupán a havonkénti végösszegekből képez minőségi mutatót, amely már precízen, súlyozva tükrözi a munkások termelvénye- inek a minőségét. E legfontosabb szempont mellett a javaslat még számottevően le is egyszerűsíti az értékeléssel kapcsolatos adminisztrációs munkát, A próbaszámítások szerint ugyanis a javasolt módszer egy év alatt körülbelül 54 ezer osztási műveletet és mintegy 162 ezer számadat írásos rögzítését teszi feleslegessé. Felmérések szerint ez nem kevesebb, mint 435 munkaóra megtakarítását eredményezi, ami gyakorlatilag egy munkabeíró adminisztrátor kéthavi munkaidejének felel meg, s összegszerűen eléri a két és fél ezer forintot.

Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a még jelenleg alkalmazott módszerben a rengeteg osztási és addiciós művelet megannyi hibaforrás eredője lehet. Az új módszer hó közben egyszerű adatgyűjtést jelent, s az adatok tetszés szerinti időközönként halmozhatok, míg hó végén a kigyűjtés készen adja az értékelés alapjául szolgáló végszámokat.

Az előkalkuláció során végzett próbaszámítások, összehasonlítások egyaránt azt igazolják, hogy hasznos javaslatról van szó. S értékét csak növeli, hogy az adminisztratív jellegű ötlet — munkásfejben fogant.

Kazár Mátyás