Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
május 1. 6 Króm best CSALÁD-OTTHON VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAV^W^/VWWS^WWV/WWS/WVWW\ikW\AAAA^ A 'I ■ r ? Fazekas Anna: Anyák n3pjára ^ásus elsején Véletlene a ‘naptárnak, hogy most a tavasz két legvirágosabb ünnepét csupán huszonnégy óra választja el egymástól. Az egyik a munka, a másik az anyáik ünnepe. Friss csokorral cseréljük jel a május elsejei vörös szegfűt, csendben és észrevétlenül, mert úgyis azt mondaná az ünnepelt: „Ugyan, gyermekem, miiért költekeztél?” Ma, ezen a gyönyörű tavaszi napon őket ünnepeljük, amikor a megújhodott természet is őket köszönti. Szerető szívünk minden melegét az Édesanyák felé sugározzuk. Korunkban és országunkban a nő mindent elérhet. Tervezhet hatalmas gépeket és városokat, nyitva áll előtte a tudomány minden területe. Bármilyen nagy eredményt ér el a politikai,. társadalmi és gazdasági életben, akármennyire maradandót alkot a tudományban és a művészetben, a nő akkor alkotja a legszebbet, a legnemesebbet és legértékesebbet, amikor gyermeket hoz a világra. Gyermeket, hiszen a nők min. denre képesek, hogy legyen gyermekük, hogy könnyes szemmel nézhessék az első botladozó lépteket, s a legszebb muzsikaként hangozzék fülükben a csi- Ivngeló gyermekhang: Mama, Édesanyám! Köszöntjük az Édesanyákat, akik könnyebbé, napfényessé tudják varázsolni a családok életét. A fáradhatatlan Édesanyákat, akiknek szeméből min. dig a szeretet sugarai áradnak a család, a gyermek felé. Sokszor megbántjuk őket meggondolatlanul, könnyedén. Az anyai szeretet szavakkal ki- fejezhetetlen megnyilvánulásaiért — gorombasággal, hálátlansággal fizetünk. Ám az anyai szív nem ismeri a haragot, s boldogság árad el szívében az első kedvesebb szóra, amely kedvesebb minden ajándéknál. Az anyai, a szülői szeretetet so. hősem lehet ajándékkal letör- lesztenünk. Az anyai szív a legérzékenyebb műszer, amit nem az ajándékok tesznek boldoggá, hanem az őszinte gyermeki szeretet. Ma, az ö ünnepükön hálatelt szívvel köszöntjük az ifjúsági szövetség nevében, a megye valamennyi kisdobosa, úttörője, KlSZ-fiatalja nevében az Édesanyákat. Üdvözlő virágcsokrunkat a szeretet és hála virágai díszítik, s ezt nyújtjuk ma át minden Édesanyának. Kívánjuk, hogy még szebbé, derűsebbé, boldogabbá váljon életük. A bánat soha ne felhőzze kedves arcukat, a boldogság szelíd bája sugározzák tekintetűkből. Ígérjük, hogy az ifjúsági szövetségben úgy neveljük a gyermekeket, fiatalokat, hogy soha ne feledkezzenek meg azokról, akik emberré nevelték őket. Munkánkat úgy végezzük, hogy a -ránk bízott fiatalokból dolgos, hazájukat szerető, szüleiket tisztelő, derék embereket neveljünk, akikre méltán lehet büszke az anyai szív. , MEGYEI KISZ-BIZOTTSAG MEGYEI ÚTTÖRŐELNÖKSÉG i Reggel korán kelek fel én, | a fényes május elsején. 'Sietve mosdok, készülök, i a kávéhoz le sem ülök, ; hajam tükörnél is simább. | Utunk a városon visz át. > Kezemben fürtös orgonák. > A gyárba kísérem a mamát, Jött várnak ránk a többiek. [Az udvart víg zaj tölti meg. ' Nem morcos senki, — bár korán [ keltek fel. Kérdik: — Kiskomém, [velünk tartsz? Ez derék dolog! [ Fejünk felett zászló lobog, ' s földszagú szél lengeti. i Arany napfény melengeti. i Ha nagy leszek, s már dolgozom, , fiam majd én is elhozom, [ s oly boldog lesz a kislegény, [mint én ma, május elsején. Heti rajzos kommentár Tradíció (Mészáros András rajza) Piros gyöngysor „Szeretnék egy gyöngysort!" — hajtogatta Liliké. — „Sajnálom, nem vehetem meg” — felelte mama. Liliké mélyet sóhajtott, mert tudta, ha mama azt mondja: „nem”, az úgy is lesz. Vasárnap nagymamához látogattak, de Lili ké még akkor is bánatos volt „Mi bánt, kislányom?” — tudakolta nagymama. Liliké elbeszélte búját, baját. „Ha csak ennyi a baj, könnyen segíthetünk!” Fürgén térült, fordult és egy szakajtó száraz babot hocAz immjfd. e±őköv nullÁ Ott ült a pénztárban azon a piaci napon is, amikor Füzesgyarmaton jártam: A vásárló asszonyok némelyike türelmetlenkedett, hogy soká kerül rá a sor. De a pénztárhoz lépve mindenki megbékélt. Makra néni mosolyával, derűt keltő megjegyzésével vagy éppen az ismerős vásárlók gyermekeinek, hozzátartozóinak hogyléte iránti érdeklődésével minden arcról egyszeriben letörölte a türelmetlenséget. Közben 52 óvét meghazudtoló fürge kézjó- rásával egymás után ütötte a „Fizetve” bélyegzőt a blokkokra, számolta a visszajáró forintokat és írta be ellenőrző blokkjára a vásárlás összegét. A reggelenként! nyitástól az esti zárásig évek óta mindennap ott találják a füzesgyarmatiak özvegy Makra Péternél a méter-, kötöttáru boltban. Makra néni élete olyan gazdag, amely messze túlnő a kis pénztáros fülkén, s a bolt falain. Arcára és homlokára barázdákat szántott a családi elet tengernyi gondja. Fekete hajfürtjei között bőségesen van mór féhér. % külső jelek azonban vajmi keveset sejtetnek abból, hogy Makra néni 12 gyermeknek adott életet, akik közül hármat igen hamar eltemetett. Még kevésbé lehet barázdált arcáról, őszülő hajáról leolvasni, hogy kilenc gyermeke közül a nyolc otthon maradottat milyen emberfeletti erőfeszítéssel nevelte,miután kilencówel ezelőtt férjét is eltemette. Esténként hat iskolás és két óvodás gyermeke kért vacsorát, meleg szobát és másnapra tiszta ruhát. Reggelente szintén nyolcán nyújtották reggeliért, uzsonnáért kezüket. S ő, az egyedül maradt édesanya 1000—1200 forintos fizetéséből és a kapott családi pótlékból eddig hat gyermekét már szárnyára eresztette. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan bírta a nyolc gyermek gondját, baját egyedül, így válaszolt: „nem volt könnyű...” A két iskolás gyermekén kívül a többi már felnőtt, emberré lett vagy a közeli években lépnek a dolgozó és alkotó emberek sorába. Gyula fia tanító lett. János a Füzesgyarmati Földművesszövetkezet vegyesboltjában eladói munkakörben dolgozik. Zoltán gépipari technikumban tanul, Magdolna Füzesgyarmaton a IX. számú általános iskolában tanít. Mária a községbeli Vörös Csillag Termelőszövetkezetben dolgozik. Gábor most 15 éves, ipari tanuló akar lenni. S a legkisebbek: Péter most nyolcadik osztályos, ősszel gimnáziumban folytatja tanulmányait, Klári pedig hatodikos. Özvegy Makra Pétérnének temérdek otthoni gondja és munkája mellett jutott ideje arra is, hogy 20 év óla mint kommunista mindig ott legyen, ahol tenni kell a társadalomért. A tanácsok megalakulása óta tanácstag, és a népművelési állandó bizottságnak először elnöke volt, az utóbbi három évben pedig titkára. 1962. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján Maikra néni életében nagy esemény történt. Meghívót kapott az Országháziba, ahol a pártban és a tanácsban kifejtett munkájának elismeréseként a Munka Érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki. Idén, március 8-án az Országos Földművessizövetkezeti Tanács „Kiváló Földművesszövetkezeti Dolgozó” jelvénnyel tüntette ki. Ma, amikor az édesanyákat köszöntik gyermekeik, özvegy Makra Péternének négy lánya, s öt fia nyújtja át majd a legjobb édesanyát megillető és a legnagyobb szeretetet, ragaszkodást jelképező virágokat. És a sok-sok gondban kissé elfáradt édesanya egyszeriben elfelejti mindazt, ami rossz volt, ami nehéz volt. Ezután is ott látják a füzesgyarmatiak a boltban, a pártban, a tanácsban, s a szakszervezeti és a szövetkezeti munkában. Ott, ahol tenni, dolgozni kell a közösségért, a még szebb holnapért. Balkus Imre zott a kamrából. „Minek a bab?” — érdeklődött Liliké. „Majd meglátod”, válaszolta titokzatosan nagymama. Kiválogatott egy csomó egyforma nagyságú, szép fehér babszemet. Fazékban, vizet tett a tűzhelyre és amikor felforrt, beledobta a babot. Néhány perc múlva leszűrte a vizet s nagy hegyes tűvel lyukakat fúrt a babszemek közepébe. Szekrényéből egy üveg piros lakkfestéket és két kis ecsetet vett elő. „Te is segíthetsz!” biztatta Lilikét és ügyesen, szépen befestették a babot. Száradás után ■ nagymama erős fonálra főzte a bafoszemeket és unokája nyakába akasztotta. Liliké szaladt a tükörhöz: „De gyönyörű!” lelkendezett, köszönöm, köszönöm!’’ és össze-vissza csókolta örömében. A következő szombaton Lütke barátnődhez ment frissein mosott, vasalt fehér ruhában, nyakén a piros gyöngysorral. Barátnői mindjárt körülfogták. „Milyen szép gyöngyöt kaptál” — szólt Klárika. „Ez nem gyöngy, nézzétek csak meg alaposan” — nevetett Liliké. A többiek közelebb húzódtak „Hiszen habból van !” kiáltotta a szemfüles Juiika. „Igen, nagymamával készítettük” — magyarázta Liliké. „Én is szeretnék ilyet” — mondta Juditka. „Gyertek el nagymamához holnap délután” — hívta óikét. Liliké: > Nagymama szívesen látta a vendégeket. A kislányok igyekeztek, szorgoskodtak és gyártották a sok gyöngyöt, egyik szebb volt, mint a másik. Készítettek kéket, pirosat, sárgát, zöldet, kinek milyen illet hajszínéhez, ruhájához. Hálásak voltak mind a nagymamának és nagy csokor virággal kedveskedtek neki. . Szűcs Mária Egy nap az emberségből Vannak alkalmak, amikor egy-egy nap sorra következő eseményeit az ember nem tudja megható- dottság nélkül összegezni. Ilyen nap volt április 23-a, amikor utunk Orosházára, majd onnan Végegyházára vezetett a Vöröskereszt áltál szervezett véradónapok megtekintésének szándékával. Mindkét helyen jólesett tapasztalnunk a vöröskeresztes aktívák, az állami és társadalmi szervek vezetőinek dicséretre illő összefogását a véradónapok megrendí. tően szép és eredményes megszervezésében, előkészítésében. Orosházán mintegy háromszázhúsz megértő, jó szándékú ember jelentkezett véradásra, s csaknem száz liter vért adtak a gyógyászatnak a bajba jutott emberek megsegítésére. Nem az első alkalom, hogy ebben az egyre jobban szépülő és iparosodó városban több száz véradó juttatja kifejezésre emberségess égét vezetőivel együtt. Ebben az évben még sor kerül néhány üzemi vér- adónap megrendezésére is: az üveggyárban, ruhagyárban, BARNEVÁL-ban, a vasasoknál és a Dózsa Termelőszövetkezetben is. Az emberek életéért és egészségéért folyó küzdelem koszorúját a napra, a végegyházi véradás nagyszerűsége tette fel. Ebben a kicsi, csendes, de szívélyes, alig két és fél ezer lakosú faluban száznegyven ember jelent meg a véradáson. A jó hangulatban, páratlan lelkesedéssel véget ért vérvételek után a termelőszövetkezet vezetősége ünnepi vacsorán látta vendégül áldozatkész véradóit. A véradók társadalmi megbecsülésének, tettük, cselekedetük emberi nagyságának kedves kifejezésre juttatása volt ez, amely azáltal vaut felejthetetlenné, hogy a rövid ünnepség keretében itt osztottak először a megyében aranykoszorús véradójelvényeket. Az első jelvényt a nap összefogást tanúsító előharcosa, a vöröskeresztes tevékenységet évek óta komoly törekvésekkel segítő Kerekes András elvtárs, a Szabadság Termelőszövetkezet Kos- suth-díjas elnöke kapta. Egy nap az emberségből, mely komoly hozzájárulást jelent a megye gyógyintézeteinek a folyamatos vérellátáshoz. Szép volt, követendő példa volt ez! (Szejó)
