Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

IMS. május 1. 7 Szombat A MAGYAR CUKORIPAR » Mezőhegyes! Cukorgyára keres jó írású, adminisztrációs gyakorlattal rendelkező, büntetlen előéletű, 25—55 kö­zötti életkorú FÉRFIAKAT ÉS NŐKET őszi répaátvevői munkára Jelentkezés saját kezű életrajz és kerelem beküldésével eszközlendő a Mezőhegyesi Cukorgyár címére. x Bekopogtatunk a magyarbánhe- gyesi általános iskoláiba azzal, hogy Tompa Ádám Állami-díjast keressük. — Ádi bécsi ma Kevermesen van, holnap pedig Békéscsabán, a A gazdag tapasztalaté Adi bácsi megyei tanácsnál található — hangzik az eligazítás. A keverme- si iskolából pedig az újtelepi rész­re irányítanak minket, hogy az ottani iskolában felügyelősködik éppen. Errefelé sem hivatalos ne­vén említik, hanem kedves köz­vetlenséggel Ádi bácsiként. A mondott helyen megleljük végre. Szinte el szeretne bújni, annyira távol áll tőle, hogy „nyi­latkozzék”, hogy riporthősnek tűnjék. Lencsevégre sem kapható másként, csak pedagógus kollé­gáival. Nagy fejcsóválások közben jó néhányszor elismétíi, hogy „nem lőhetne ezt a riportot mellőzni?” —' közben azonban maga 'sem ve­szi észre, hogy mind belemerüi- tebben felelget az életét és mun­kásságát érintő kérdésekre. — Hatvanhetedik esztendőm ta­posom. Három felnőtt gyermek és nyolc unoka apja, nagyapja va­gyok! Almáskamaráson születtem. Hatan voltunk testvérek. Édes­apám 3 holdas kisparaszt, az első világháború alatt fogságban halt meg. Szegeden kijártam a tanító­képzőt. Utána rövid katonai ki­képzés és 1916-ban kidobtak a frontra. Kétszer sebesültem... Tiszta, szép szófűzéssel, kerek, világos mondatokban idézi a to­vábbiakat. Leszerelés után Kür­tösre került tanítónak, onnan ön­ként váltott át egy Kunágota mel­letti tanyai iskolára, mivel hallot­ta, hogy ott kétszáznál is több gyermek tanító nélkül, iskolázat­lanul tengődik. — Húsz évig taní- tóskodott a tanyavilágban, majd Magyarbánhegyesre került iskola­igazgatónak. A felszabadulást kö­vetően — mint azt Lantos István, a Hazafias Népfront magyarbán- hegyesi elnöke, Tompa Ádám régi jó ismerőse egy alkalommal me­sélte — Ádi bácsinak az volt az első dolga, hogy a községben megszervezze az oktatást. Arra törekedett később, hogy a bánhe- gyesi tantestületben is mindjob­ban érvényesüljön a szocialista szellemű rievelés elvi, gyakorlati módszere. eső érzéssel tölt el, hogy me­gyénkben a szocialista pedagógia elvei egyre több gyakorlati ered­ményben virágoznak ki. Egy tény a sok közül: nevelőink mind sű­rűbben vállalnak bemutató taní­minden szava aranyat ér, tást és társadalmi munkát, holott régebben bizony berzenkedtek vagy kelletlenül csinálták. Mióta megszerveztük az alsó fokú szak­felügyeletet és rendszeres szakmai tanácsadás és tapasztalatcsere fo­lyik, azóta a nevelők felkészülteb­bek és így nagyobb eredményekre képesek. Munkájuk hatásfoka, színvonala emelkedett, az egész helyzet előnyükre változott. — Az én munkámról is vala­mit? A nevelő vegye észre, hogy a szakfelügyelő figyelemmel kí­séri tevékenységét. Az igazgatók­kal való kapcsolatunknak is za­vartalannak kell lenni. A jó fel­ügyelői munka egyik, nem is utol­só titkai hogy útja elején lévő pedagógustársunkban ébresszünk bizalmat feladata iránt, mert a bi­zalommal felruházott ember nagy eredményekre képes! — Viselkedtem én valamikor ellenkezőleg is, méghozzá egy his tanítványommal szemben. Nagy létszámú osztályt tanítottam. Ügy hittem, képtelen lennék minden gyermekemmel személy szerint foglalkozni, vele sem. Mivel rend­szeresen gyengén felelt, elköny­veltem, hogy rossz tanuló és fél­évben megbuktattam. Egyszer, is­kola után, véletlenül összetalál­koztunk az utcán. Beszélgetni kezdtünk, mint két férfi: időjárás- 1 ról, emberekről, napi események­ről és ezen az alkalmi „egyéni foglalkozáson” azt tapasztaltam, hogy egy fogékony szellemű, ér­telmes fiúcskával van dolgom, akinek csupán a biztatás hiány­zott. Ott, akkor tanultam meg, hogy a pedagógusnak legbokro­sabb teendői közepette is időt kell szakítania, hogy az osztályá­ban ne csak fejecskéket lásson, hanem időnként szemébe is néz­zen növendékeinek és a leggyen­gébbekkel is alaposan foglalkoz­zék. Elgondolkozva folytatja: — Nem mentek mindig simán a dolgok. Akadt meg nem értés. Volt, ha elvétve is, olyan igazgató, aki kizárólag a maga nevében és nem, mint az Iskola igazgatója gondolkodott és irányított. Ilyen esetben fokozott munkára volt szükség. A változás azonban a fel- szabadulás előtti időkhöz mérten az oktatás minden területén óri­ási.. Hogy csak egy külsőséges példával támasszam ezt alá: a múltban a tanítók a tanfelügyelő­nek „mély tisztelettel” jelentet­tek és „alázatos szolgájával” bú­csúztak, ez azonban az esetek túl­nyomó részében színlelés volt. Ma viszont az emberek többségét az egymás iránti megbecsülés őszinte érzése hatja át... Kint virágzanak a fák, az ud­varon és a folyosón zsibong a gyermekhad. A friss, hangos élet­tel körülölelt tantermi csendben jólesett hallgatni Tompa Ádám Állami-díjas megyei vezető szak- felügyelő, bensőségesebb rangján „Ádi bácsi” annyi évtized gazdag tapasztalatán átszűrt, bölcs okfej­téseit, érzelemmel teli visszaem­lékezéseit. Távozáskor — úgy, hogy az ér­dekelt észre ne vehesse, mag ne akadályozhassa, Csurgai János, a kevermesi iskola igazgatója csend­ben megjegyzi: — Ádi bácsi nemcsak Ke­vermesen meg Magyarbámhegye- sen, de a járásban* a megyében mindenütt igen népszerű. Felet­tébb gyakorlati ember, ugyanak­kor csupaszív. Gazdag, kiterjedt életkapcsolataival sokat segít. Az ifjúság is nagyon szereti. =. Csurgai igazgató mdndenzt kie­gészítésnek szánta, nem sejtve, hogy ennek az írásnak az össze­foglalását mondta tollba. Huszár Rezső (Fotó: Szeverényi) Rajzórán kességet kellene megnézni, de már egy óra. Találkozunk. A tanuláson kívüli munkájáról érdeklődöm. — A napokban az alapszervezeti ágit. prop. titkárokkal kidolgoz­tuk az 1965—66. évi munkatervet. Néhány újdonságról számolhatok be: rendszeressé tesszük a politi­kai konzultációkat — az ideoló­giai továbbképzés érdekében, s megalakítjuk a politikai klubokat. Ez olyan lesz, mint otthon az iro­dalmi presszó, csak a téma és az ital más; kávé helyett teát szolgál­nak fed. — A munkatervet ma délután elviszem a magyar nagykövetség­re, ahol Popovics elvtárs, a nagy- követség másodtitkára és Kapás elvtárs, a moszkvai pártfőiskola hallgatója átnézik, s javaslataik­kal kiegészítik. — Mindegyik napja ilyen zsú­folt? — Igen, tanulásira csak este van időm. Sokszor tíz után veszem át a másnapi nyelvleckét. Amíg elsétálunk a Vörös térre, Zsolt a Moszkvában tanuló ma­gyar ösztöndíjasok életéről beszól. „Mindannyiunknak sok az elfog­laltsága: tanulás* társadalmi mun_ kában ilyen, vagy olyan funkció.” Idejükből jut egy kis kikapcso­lódásra is. Pláne, ha otthonról, a szűkebb hazából keresik őket. Pa­pírt vesz élő, valamennyiük ne­vében írja: wi'GÍtrvzgctít' (X A Moszkvában tanuló Békés megyei ösztöndíjasok üdvözletét tolmácsolom a Békés megyei Nép­újság olvasóinak. Moszkva, 1965. április. Sajti Zsolt. Az üdvözletei átadja: Dékány Sándor — A fiatal pedagógusok nevelé­se mindig nagy gondom volt, iga­zolja az idézetteket a kitüntetett. Valahányszor új nevelő érkezett valamelyik községbe, még azon a héten meglátogattam, hogy segít­ségére lehessek. Hiszen végtelen öröm, mondhatni boldogság, mi­kor a fiatalabb átveszi mindazt az erkölcsi és szakmai tapaszta­latot, amit az ember sok-sok idő alatt és nem csekély fáradtsággal egybegyűjtött. — Különösen jöi­Fotó: Eszter gály Keve A sok más jelző mellett illik Moszkvára: a diákok városa. Egy. millióan tanulnak az egyeteme­ken, a főiskolákon és az egyéb tan­intézetekben — különféle nemze­tek fiai, lányai. A közeljövőben 500 magyar fiatal — köztük hat Békés megyei — itt szerzi meg az oklevelet... Ezeket az adatokat Sajti Zsolt­tól (Gyulán érettségizett) a ma­gyar ösztöndíjasak KlSZ-szerveze. te végrehajtó bizottságának agitá- ciós és propagandatitkárától tu­dom meg — reggel nyolc óra ellőtt, a Nemzetközi Kapcsolatok Intéze­tének bejáratánál. Zsolt diplomá­ciai szakos, már a hatodik sze­mesztert hallgatja Moszkvában. — Tizenkét országból, összesen kétezren tanulunk itt — mondja. Az előadásokon nagyon érdekes témákkal foglalkozunk. Különösen a politikai gazdaságtant szereltem, most a kapitalizmus és a szocializ­mus gazdasági versenyének jelen­legi szakaszával ismerkedünk. Órájára pillant. Elnézést kór, hogy a beszélgetést meg kell sza­kítani, de kezdődik a franciaóra. „Négyen-haitan vagyunk egy nyelvcsoportban — tájékoztat, s még hozzáteszi: ha ideje engedi, jöjjön vissza egyre, tudja olyan jó találkozni hazaiakkal.” Megígértem, hogy a megadott időben várom, de amíg tanul, az épülettel és környékével ismerke­dem. Négyemeletes, stílusa orosz klassziciZáló. A Moszkva folyó partján, a Gorkij-parkkal szem­ben található... Még sok érdé­Látogatás a nép egy régi szolgájánál

Next

/
Thumbnails
Contents