Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
IMS. május 1. 7 Szombat A MAGYAR CUKORIPAR » Mezőhegyes! Cukorgyára keres jó írású, adminisztrációs gyakorlattal rendelkező, büntetlen előéletű, 25—55 közötti életkorú FÉRFIAKAT ÉS NŐKET őszi répaátvevői munkára Jelentkezés saját kezű életrajz és kerelem beküldésével eszközlendő a Mezőhegyesi Cukorgyár címére. x Bekopogtatunk a magyarbánhe- gyesi általános iskoláiba azzal, hogy Tompa Ádám Állami-díjast keressük. — Ádi bécsi ma Kevermesen van, holnap pedig Békéscsabán, a A gazdag tapasztalaté Adi bácsi megyei tanácsnál található — hangzik az eligazítás. A keverme- si iskolából pedig az újtelepi részre irányítanak minket, hogy az ottani iskolában felügyelősködik éppen. Errefelé sem hivatalos nevén említik, hanem kedves közvetlenséggel Ádi bácsiként. A mondott helyen megleljük végre. Szinte el szeretne bújni, annyira távol áll tőle, hogy „nyilatkozzék”, hogy riporthősnek tűnjék. Lencsevégre sem kapható másként, csak pedagógus kollégáival. Nagy fejcsóválások közben jó néhányszor elismétíi, hogy „nem lőhetne ezt a riportot mellőzni?” —' közben azonban maga 'sem veszi észre, hogy mind belemerüi- tebben felelget az életét és munkásságát érintő kérdésekre. — Hatvanhetedik esztendőm taposom. Három felnőtt gyermek és nyolc unoka apja, nagyapja vagyok! Almáskamaráson születtem. Hatan voltunk testvérek. Édesapám 3 holdas kisparaszt, az első világháború alatt fogságban halt meg. Szegeden kijártam a tanítóképzőt. Utána rövid katonai kiképzés és 1916-ban kidobtak a frontra. Kétszer sebesültem... Tiszta, szép szófűzéssel, kerek, világos mondatokban idézi a továbbiakat. Leszerelés után Kürtösre került tanítónak, onnan önként váltott át egy Kunágota melletti tanyai iskolára, mivel hallotta, hogy ott kétszáznál is több gyermek tanító nélkül, iskolázatlanul tengődik. — Húsz évig taní- tóskodott a tanyavilágban, majd Magyarbánhegyesre került iskolaigazgatónak. A felszabadulást követően — mint azt Lantos István, a Hazafias Népfront magyarbán- hegyesi elnöke, Tompa Ádám régi jó ismerőse egy alkalommal mesélte — Ádi bácsinak az volt az első dolga, hogy a községben megszervezze az oktatást. Arra törekedett később, hogy a bánhe- gyesi tantestületben is mindjobban érvényesüljön a szocialista szellemű rievelés elvi, gyakorlati módszere. eső érzéssel tölt el, hogy megyénkben a szocialista pedagógia elvei egyre több gyakorlati eredményben virágoznak ki. Egy tény a sok közül: nevelőink mind sűrűbben vállalnak bemutató taníminden szava aranyat ér, tást és társadalmi munkát, holott régebben bizony berzenkedtek vagy kelletlenül csinálták. Mióta megszerveztük az alsó fokú szakfelügyeletet és rendszeres szakmai tanácsadás és tapasztalatcsere folyik, azóta a nevelők felkészültebbek és így nagyobb eredményekre képesek. Munkájuk hatásfoka, színvonala emelkedett, az egész helyzet előnyükre változott. — Az én munkámról is valamit? A nevelő vegye észre, hogy a szakfelügyelő figyelemmel kíséri tevékenységét. Az igazgatókkal való kapcsolatunknak is zavartalannak kell lenni. A jó felügyelői munka egyik, nem is utolsó titkai hogy útja elején lévő pedagógustársunkban ébresszünk bizalmat feladata iránt, mert a bizalommal felruházott ember nagy eredményekre képes! — Viselkedtem én valamikor ellenkezőleg is, méghozzá egy his tanítványommal szemben. Nagy létszámú osztályt tanítottam. Ügy hittem, képtelen lennék minden gyermekemmel személy szerint foglalkozni, vele sem. Mivel rendszeresen gyengén felelt, elkönyveltem, hogy rossz tanuló és félévben megbuktattam. Egyszer, iskola után, véletlenül összetalálkoztunk az utcán. Beszélgetni kezdtünk, mint két férfi: időjárás- 1 ról, emberekről, napi eseményekről és ezen az alkalmi „egyéni foglalkozáson” azt tapasztaltam, hogy egy fogékony szellemű, értelmes fiúcskával van dolgom, akinek csupán a biztatás hiányzott. Ott, akkor tanultam meg, hogy a pedagógusnak legbokrosabb teendői közepette is időt kell szakítania, hogy az osztályában ne csak fejecskéket lásson, hanem időnként szemébe is nézzen növendékeinek és a leggyengébbekkel is alaposan foglalkozzék. Elgondolkozva folytatja: — Nem mentek mindig simán a dolgok. Akadt meg nem értés. Volt, ha elvétve is, olyan igazgató, aki kizárólag a maga nevében és nem, mint az Iskola igazgatója gondolkodott és irányított. Ilyen esetben fokozott munkára volt szükség. A változás azonban a fel- szabadulás előtti időkhöz mérten az oktatás minden területén óriási.. Hogy csak egy külsőséges példával támasszam ezt alá: a múltban a tanítók a tanfelügyelőnek „mély tisztelettel” jelentettek és „alázatos szolgájával” búcsúztak, ez azonban az esetek túlnyomó részében színlelés volt. Ma viszont az emberek többségét az egymás iránti megbecsülés őszinte érzése hatja át... Kint virágzanak a fák, az udvaron és a folyosón zsibong a gyermekhad. A friss, hangos élettel körülölelt tantermi csendben jólesett hallgatni Tompa Ádám Állami-díjas megyei vezető szak- felügyelő, bensőségesebb rangján „Ádi bácsi” annyi évtized gazdag tapasztalatán átszűrt, bölcs okfejtéseit, érzelemmel teli visszaemlékezéseit. Távozáskor — úgy, hogy az érdekelt észre ne vehesse, mag ne akadályozhassa, Csurgai János, a kevermesi iskola igazgatója csendben megjegyzi: — Ádi bácsi nemcsak Kevermesen meg Magyarbámhegye- sen, de a járásban* a megyében mindenütt igen népszerű. Felettébb gyakorlati ember, ugyanakkor csupaszív. Gazdag, kiterjedt életkapcsolataival sokat segít. Az ifjúság is nagyon szereti. =. Csurgai igazgató mdndenzt kiegészítésnek szánta, nem sejtve, hogy ennek az írásnak az összefoglalását mondta tollba. Huszár Rezső (Fotó: Szeverényi) Rajzórán kességet kellene megnézni, de már egy óra. Találkozunk. A tanuláson kívüli munkájáról érdeklődöm. — A napokban az alapszervezeti ágit. prop. titkárokkal kidolgoztuk az 1965—66. évi munkatervet. Néhány újdonságról számolhatok be: rendszeressé tesszük a politikai konzultációkat — az ideológiai továbbképzés érdekében, s megalakítjuk a politikai klubokat. Ez olyan lesz, mint otthon az irodalmi presszó, csak a téma és az ital más; kávé helyett teát szolgálnak fed. — A munkatervet ma délután elviszem a magyar nagykövetségre, ahol Popovics elvtárs, a nagy- követség másodtitkára és Kapás elvtárs, a moszkvai pártfőiskola hallgatója átnézik, s javaslataikkal kiegészítik. — Mindegyik napja ilyen zsúfolt? — Igen, tanulásira csak este van időm. Sokszor tíz után veszem át a másnapi nyelvleckét. Amíg elsétálunk a Vörös térre, Zsolt a Moszkvában tanuló magyar ösztöndíjasok életéről beszól. „Mindannyiunknak sok az elfoglaltsága: tanulás* társadalmi mun_ kában ilyen, vagy olyan funkció.” Idejükből jut egy kis kikapcsolódásra is. Pláne, ha otthonról, a szűkebb hazából keresik őket. Papírt vesz élő, valamennyiük nevében írja: wi'GÍtrvzgctít' (X A Moszkvában tanuló Békés megyei ösztöndíjasok üdvözletét tolmácsolom a Békés megyei Népújság olvasóinak. Moszkva, 1965. április. Sajti Zsolt. Az üdvözletei átadja: Dékány Sándor — A fiatal pedagógusok nevelése mindig nagy gondom volt, igazolja az idézetteket a kitüntetett. Valahányszor új nevelő érkezett valamelyik községbe, még azon a héten meglátogattam, hogy segítségére lehessek. Hiszen végtelen öröm, mondhatni boldogság, mikor a fiatalabb átveszi mindazt az erkölcsi és szakmai tapasztalatot, amit az ember sok-sok idő alatt és nem csekély fáradtsággal egybegyűjtött. — Különösen jöiFotó: Eszter gály Keve A sok más jelző mellett illik Moszkvára: a diákok városa. Egy. millióan tanulnak az egyetemeken, a főiskolákon és az egyéb tanintézetekben — különféle nemzetek fiai, lányai. A közeljövőben 500 magyar fiatal — köztük hat Békés megyei — itt szerzi meg az oklevelet... Ezeket az adatokat Sajti Zsolttól (Gyulán érettségizett) a magyar ösztöndíjasak KlSZ-szerveze. te végrehajtó bizottságának agitá- ciós és propagandatitkárától tudom meg — reggel nyolc óra ellőtt, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének bejáratánál. Zsolt diplomáciai szakos, már a hatodik szemesztert hallgatja Moszkvában. — Tizenkét országból, összesen kétezren tanulunk itt — mondja. Az előadásokon nagyon érdekes témákkal foglalkozunk. Különösen a politikai gazdaságtant szereltem, most a kapitalizmus és a szocializmus gazdasági versenyének jelenlegi szakaszával ismerkedünk. Órájára pillant. Elnézést kór, hogy a beszélgetést meg kell szakítani, de kezdődik a franciaóra. „Négyen-haitan vagyunk egy nyelvcsoportban — tájékoztat, s még hozzáteszi: ha ideje engedi, jöjjön vissza egyre, tudja olyan jó találkozni hazaiakkal.” Megígértem, hogy a megadott időben várom, de amíg tanul, az épülettel és környékével ismerkedem. Négyemeletes, stílusa orosz klassziciZáló. A Moszkva folyó partján, a Gorkij-parkkal szemben található... Még sok érdéLátogatás a nép egy régi szolgájánál