Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
KÖRÖSTÁJ ___________KULTURÁLIS melléklet_____________ A mi időnk Békéscsabai írók antológiája hetóségrőL az újság viszont , rók puszta életét nap mint IrodaJmi életünk (közel , másfél százada fővá- roscentriikus. A vidékről szóivá irodalmi köztuda- tts«k a jobb sorsa érdemes meghasonilottaikat, a megkeseredett kiűzőiteket tartja számon, s nagyvonalúan lekezeli azokat, akiknek a fővároson kívül élni nem feltétlenül mártíromság. A sommás ítélet — valljuk be — nem egészen alaptalan. Erősen kísért ugyanis annak a veszélye, hogy a vidéki irodalmat: mi magunk is más mércével mérjük. Hisz resíellfkedünk, ha őszintén meg kell vallani, hogy a kérdéses könyv csak vidékien kaphatott publicitást, s a legnagyobb dicséretnek szánjuk a ..Pesten is megjelenhetett, volna” ki- nyilvánítását. Az öröklött előítéletek ellen generációk sorának kell még hadakoznia. S ha komolyan vesszük a magunk munkáját, ha nem kérünk elnézést a vidéki jogán, szembe kéül néznünk a lesújtó ítélettel, még akkor is, ha legjobb szándékunk előítéletnek tudja. A fenti gondolatokat azt ** hiszem kellően indokolja a jelen alkalom. A békéscsabai írók antológiáját elemezve mind a hibákat, hiányosságokat palástoló, mind a nagyvonalúan ítélkező nézőponttól óvakodnia kell a kritikusnak. A kötet íróit megyeszerte ismerik, hisz az egyetlen helyi irodalmi fórum, a Köröstáj állandó munkatársai, s ez az élső együttes bemutatkozásuk. Á bátor kezdeményezést, a szinte hagyomány nélküli nekibuzdulást a lelkes üdvözlés illeti meg! Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy a megye határain kívül aligha fogadja osztatlan elismerés az antológiát: könnyen helyi érdekességünek tarthatják. Miért? A válasz során okokozati láncolatokat kellene nyomon követnünk, erre azonban ehelyütt nincs lehetőség. De a megközelí tően helyes mérlegelésnél elengedhetetlen annak számbavétele, hogy a helyi érdeklődésre számot tartó irodalom milyen joggal keresheti helyét a magyar irodalom egészében. Az antológia műfajilag és tematikailag meglepően gazdag. A tíz bemutatkozó író és költő műfaji érdeklődése az irodalmi igényű publicisztikától (riport, karcolat) a ,,direkt"-szépi rod almi műfajokig terjed. A hagyományos műfajoknak a publicisztika felé történt kiszélesítése dicsérendő erénye a kötetnek. A megyei irodalom jelen állapotában nem mondhat le a napi sajtóról, mint publicikációs lea műfaji kereteket is megszabja. A továbblépés, új út k elesése tehát sokkal inkább a publicisztikával szoros kapcsolatban, mint attól elkülönülve remélhető. Nem véltflen. hogy néhány figyelmet keltő írás par excellence publicisztikai. Fi- ladelfi Mihály karcolata (Hajnali köd) egy fiatal tanítónő életbe-indulásának szimbolikus értelmű, a társadalmi problémákra pontosan ráérző pillanatképe. A lélektani alaphelyaet — otthoni vitákban formálódott csak azért is etha tárovi Hantja fel. Az újságműfaj figyelemre méltó példájaként Sass Ervin riportját szintén ki kell emelnünk. Indíttatásában az ismeret- terjesztés, dokumentatív közlés és személyes vallomás egyaránt szelepet játszik, s az író biztos kézzel ötvözi egybe az első pillanatra nagyon távolinak tetsző gondolati-érzelmi motívumokat. A szűkre szabott keretek között nincs alkalmunk minden író szándékának, minden írás értékének — hiányosságainak felvillantására. Az eddigiekkel is azért foglalkoztunk részletesebben, mert az újságírás termékenyítő hatásának példáira akartunk rámutatni. A témaválasztás problémáiról viszont kiemelten kell szólnunk, a tematikai gazdagságra vonatkozó megjegyzésünk ugyanis árnyaltabb megközelítést kíván. Ami a lírát illeti, az érzelmi-hangulati gazdagság valóban jellemző. Kovács György férfias lírája az egyén társadalmi rangját kereső töprengéstől a szerelem, a magánélet hullámveréséig terjed, s ugyanezt mondhatjuk él — ha érzésünk szerint nem is jelentkezik ugyanilyen hőfokon — Üj Rezső, Füadelfi Mihály, Vajnai László verseiről. A prózai írások nagyobbik fele azonban — mintegy az antológia címét megcáfolva — a múltat idézi, bizonyos egysíkúságot adva a prózai anyagnak. Az egyik témavariáns a Hor- thy-korszak nyomorgó emberének bemutatása. Ilyen Varga Dezső: Alma és kenyér c. novellája is. Tény, tehát vitathatatlan, hogy a kapitalizmusban farkastör- vényék uralkodnak, s az embertelenség végletesen kegyetlen példáival szolgál a két háború közötti időszak. Az viszont már erősen kérdéses, hogy a kisembenap veszély fenyegette a létért folytatott küzdelemben. A megoldásnak ilyen lehetőségei annyira szélsőségesek, hogy a mondandó hitelét is veszélyeztetik. A megnyomorított lélek vo- naglásai sokkal jobban, döbbenétesebben emlékeztetnek a múltra, mint a brutalitás exíremitása. S ugyanez vonatkozik a háború időszakát témául választó írásokra is. A milita- rizmus felvetette problémák egyrészt nem foelallhatók maradéktalanul a „ki kit ölt meg” fogalmába, másrészt a háborús lelki sérülések feltétlenül defektust. Beck Zoltán elbeszélésének. első része — mely önmagában is kerek novella lenne — jól példázza, hogy a háborús téma lélektani lehetőségei nemcsak a „szuronyt szegezz” parancsából bonthatók ki. Az ellenpélda a fiatal és tehetséges Bencsik Máté elbeszélése. A közvetett élmények labilitása magyarázhatja (de nem mentiheti), hogy az elbeszélésnek kevés a valóság-hitele. ' spekulatív kors+rukciónak hat. Témájában a mához közelítő írások közül Sándor Magda novellája emelkedik ki. Az első személyes előadásmód a hányatott sorsú kislány szegényes gondolatvilágát, nehézkes előadásmódját is.jól érzékelteti. Kovács György írása frappánsan jellemzett alak iaival. helyzetteremtő erejével hívja fel magára a figyelmet. Cserei Pál írása (Tócsa az irodában) a személyi kultusz időszakát ironikus hangvétellel ábrázolja. * A kritikus nem váüa- ** szolhatott az antológia felvetetté minden problémára, hisz egyetlen kötet elemzése kapcsán általánosító jellemzésre vállalkozott. A summázó értékelés azonban idekívánkozik. A békéscsabai írók együttes jelentkezése megyénk kulturális életének jelentős eseménye, s hisszük: a folytatás sem marad el, A tanulságoson szép írások mellett jelentőssé teszi az is, hogy a hibák számbavételének első alkalmát szolgáltatta. A napisajtóban egy-egy írás negatívumai kevéssé szembe- ötlőek. más akusztikájú környezetben — kötetbe gyűjtve — azonban felerősödnek. S a kritikus talán nem vét az illendőség ellen — éppen a könyv ünnepén — ha ezekre is rámutat, ha mér és nem viszonyít. Szilágyi Miklós zás s a tanyai fogatos halil- gatagsága — a régi és új er- nem jelenítenek köles ütközésének színterét egész életre kiható Koszta Rozália rajza I «-!*■■■• BE BB A 700 éves Dante nyomása alól, s állandó harAlakja úgy bontakozik ki hét évszázad homályából, ahogy a nagy reneszánsz festő, Raffaello megörökítette a vatikáni stanzák egyik freskóján, a Disputám. A középkori világfelfogás nagy lá tomásának vezető szellemei közül magányosan, sötéten válik ki a költő alakja. Fej tartása büszke, feszült arcvonásaiban szigorúság és tetterő, aszkézis és a száműzetés szenvedései, az összevont, sűrű szemöldök alatt mélyen ülő sötét szem kutat, mérlegel és ítél. A lélek mélyére néz — a magáéba és kortársaiéba —, s a messze távolba mered: a jövő távolába Homlokát úgy övezi a babér, mint a töv isikoszorú. A nagy festő nemcsak mindenkinél találóbban jellemzi Daniét, hanem egész életsorsát is bemutatja ebben a portréban. Az alak mögött ott érezzük az erőket, amelyek ezeket a vonásokat formálták: a kort és az egyéni ólet jellemalakító tényezőit. És érezzük azt is, hogy ez a jellem nemcsak a körülmények, a külső és belső adottságok eredménye, hanem formálója is a sorsnak, a saját egyéni sorsának és — a géniuszok erejével — népe és az egész emberiség életének, jövőjének is. Dante kora is nagy átalakulás időszaka. Európában még virágkorukat élik a feudalizmus erői, de Itália politikai és kulturális életében már megjelenik az új történelem-formáló osztály, a polgárság. A költő szülővárosa, Firenze már felszabadult a hűbérurak elcot folytat a környező varak nemeseivel. Ugyanakkor a váróé pártharcok színhelye is, s a különböző politikai csoportok szövevényében csak Dante lángelméje tudja felismerni a haladás és a maradiság erőinek küzdelmét. A politikai és gyakran fegyveres harcok ellenére Firenze ekkor küzdi fed magát nemcsak Itália, hanem egész Európa gazdasági élete és a kibontakozóban lévő reneszánsz vezető városává. Itt él a kor legnagyob festője, Giotto, egyik legnagyobb tudósa, Brunefcto La tini, és Firenze adja az emberiségnek Damtét, az olasz irodalom máig is legnagyobb költőjét, akinek alkotásai az egész emberiség kincsévé váltak, s aki műveivel napjainkban is utat mutat, s ma is példakép gyanánt állhat előttünk emberi és művészi magatartása. A hótszáz évvel ezelőtt született Dante szerény anyagi körülmények között folytatott tanulmányok után csakhamar városa ismert költője, majd bekapcsodó- dik Firenze politikai életébe. Pályafutását hadd jellemezzük a kor nagy krónikásának, Filippo Villámnak szavaival: „Minthogy a költő igen híres, s mindenkinek kedvére való, befogadott ember volt, s mindenki sokra becsülte, azért gyakran működött közhivatali állásokban. Mint buzgó polgár teljes leikéből a haza dicsőségére és felemelésére törekedett... Azokban a napokban tovább harapó- zott az a veszélyes viszály, amely a fehérek és a feketék pártja között támadt, a firenzeieket testvérviszály- lyal mocskolta be, s gyalázatos felkeléseket szült. A poéta kezdetben teljes erejével megpróbál szembeszegülni, s végül ahhoz a pártihoz csatlakozott, amelyiknek az ügyét igazabb- nak vélte, majd azzal együtt kiűzetve a városból, számkivetésbe menni kényszerült. Egyébiránt ezt a hatalmas szellemű embert, aki ismerte a dühöngő Fortuna őrjöngéseit, sem vagyona elvesztése, sem köztisztségeinek elvesztése, sem a számkivetés gonosz sa- nyarúsága nem dönthette le fennkölt méltóságáról. De szörnyű bánattal sújtotta, hogy a polgárháborúk tépázzák a haza becsületét, pedig ő maga békeszerető lévén, le akarta csillapítani a viszályokat.” A politikai küzdelmek során s a számkivetés hányattatásai közepette bontakozik ki jellemének nagysága: anyagiakat megvető áldozatkészsége. politikai éleslátása, elvhűsóge, büszkesége s a hálátlan Firenze iránt soha nem csökkenő sze retete. S ekkor írja meg — a még ifjúkorában alkotott Űj Élet után — töredék voltuk ellenére is nagy jelentőségű műveit, a Vendégséget, A nép nyelvén való ékesszólásról és Az egyeduralom című tanulmányait, valamirtt halhatatlan remekművét, az Isteni Szinr játék-ot. Első műve, az Űj Élet, már forradalmat jelent a világirodalomban. Ez a lírai önéletrajz, mely Beatrice Portinari iránti, egész életét beltöltő szerelmének emlékét őrzi, az „édes új stílust” viszi diadalra az olasz költészetben. Az új stílus költői a provence-i lovagköltészet témáit plántálják át szicíliai kozvetí-
