Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

1M5. május 30. 5 Vasárnap Elkészült a negye mérnek- és technikus- ellátottságáról szóló tanulmány a továbbképzéssel és a baiskolá­Érettségi után Á Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége megyei Intéző Bizottságának meg­bízása alapján az ipargazdasági bizottság mintegy évig tartó adat­gyűjtés és feldolgozás után elké­szítette a megye mérnök- és tech- nikuseHátotteágát elemző tanul­mányát Az intéző bizottság leg­utóbbi ülésén, amelyen felszólalt ár. Szabó Sándor, a megyei párt- biaottség titkára és Rónai János, a Magyar Elektrotechnikai Egye­sület főtitkárhelyettese is, a vita részvevői elismerően nyilatkoztak a tanulmányról. Mint mondot­ták: jó alapot jelent althoz, hogy ennek nyomán kidolgozzák a mér­nök- és techmkusszükséglel tel, a műszaki szakemberek szellemi 'ka­pacitásának jobb kihasználásával, A közelmúltban arról hallot­tunk, hogy változások következ­nek be a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szervezeti felépítésében, továbbá tevékenységében. Ezzel kapcsolatban néhány kérdést tet­tünk fel dr. Bankotai Istvánnak, az MSZBT elnökségi tagjának Első kérdésünk: — Milyen szervezeti válto­zásokról van szó és mi tet­te szükségessé? — Alapvető változásokról nincs saó, téves az a megállapítás, melyről itt-ott már hallottam, hogy megszűnik az MSZBT, s be- ieolvad a Hazafias Népfrontba. Az igazság . az, hogy a dolgozók igénye jelentősen megnövekedett a Szovjetunió megismerése iránt, s ezt a jelenlegi szervezeti formá­ban kielégíteni nem tudjuk. Ezért keressük azokat a lehetőségeket, hogyan tudjuk a baráti munkát továbbfejleszteni. Mivel a nép­san döcög tova, mégis olyan megbabonázva mered rá, mint­ha gyorsvonat robajlana el köz­vetlenül az arca előtt. Vidékiesen, mint a kútigém, fölemelkedik a sorompó, de ő nem indul. Rádudálnak a mö­götte álló kocsik, mire észbe kap, és folytatja útját a város felé. Bent gyalogosan, céltalanul őgyeleg a forgalmas utcákon. Látszik rajta, a jelennel vajmi keveset törődik, haja csapzott, felöltője kigombolva. *** Nyáron egészen másképp fes­tettek ugyanezek az utcák. Sok­kal frissebb, tarkább volt min­den. Gesztenye helyett fagylal­tot vásároltak a járókelők, téli­kabátok és havas fenyők helyett fürdőruhák, balatoni tájat ábrázoló óriás tabló virult az állami áruház kirakatában. Zsupán akkor jól illett a nyári utca forgatagá­hoz, barna volt és vidám, újon­nan vásárolt strandcikkek foglal­ták le minden kezét. Vali jött vele szembe üdén, könnyű ruhában, Homok Lajos oldalán. Az orvos gondtalan de­rűje nyomban szertefoszlott, mi_ kor meglátta őket. — Csókolom, Sándor bácsi — köszönt a lány tisztelettel, örven­dezve, de a hangjában csipetnyi gúny és csipetnyi szégyenkezés érződött. zással kapcsolatos intézkedési ter­vet. Vagyis kimunkálják azokat a javaslatokat, amelyeket a tanul­mánnyal együtt a megye párt- és tanácsvezetői elé terjesztenek. Az ülésen határozatot fogadtak el ar­ról, hogy a megye tudományos szervezeted július végéig szintén napirendre tűzik a tanulmány megvitatását, s összeállítják a szakemberképzés és ellátottság ja­vítására tett javaslataikat. Az ülésen ezután a Magyar Elektrotechnikai Egyesület békés­csabai csoportjának tevékenységét értékelték. Megálllapították, hogy a csoport eredményesen dolgozott, segített a továbbképzésben és ren­dezvényeivel igyekezett tagjainak front tömegbázisa igen széles kö­rű, a legkézenfekvőbb és célra­vezetőbb megoldásnak jelenleg az látszott-, hogy a népfronttal szo­rosan együttműködve szélesítsük tömegkapcsolatainkat. A szerve­zeti változásban csupán annyi tör­tént, hogy egy épületbe költöz­tünk, de továbbra is önálló elnök­séggel tevékenykedünk. Az össze- költözés előnye, hogy jobban ösz- sze tudjuk hangolni az MSZBT és a népfront tevékenységét, köl­csönösen segítjük egymás mun­káját, de továbbra is önálló fő feladatunk a barátsági munka. — Hogyan értékelik az MSZBT eddigi munkáját? — A közelmúltban tárgyalta a megyei párt-végrehajtóbizottság az MSZBT megyei választaná^ nyának elmúlt 5 éves tevékenysé­gét. Örömmel közölhetem, hogy igen pozitív értékelést kaptunk. Külön kiemelte a végrehajtó bi­1— Szervusz, szervusztok — köszönt az orvos, de inkább kér­dezett a hangsúlyával. Homok Lajos elégtétellel nyugtázta sógora meglepettsé­gét. Mint afféle minden hely­zetben gyorsan alkalmazkodó ember, társalgó stílusban kez­dett beszélni. — Valikénak már állása van. Ezt nem dicsekvésből, hanem csak a megnyugtatás kedvéért mondom. Jövő héten munkába állhat a vetőmagvizsgáló intézet­nél. Utána jön a tanulás. Érett­ségizni kéül. Igaz, Vali'ka? — Lali bácsi biztat, hogy érettségizzek le — újságolta a lány. Zsupán csak hüledezett. — Helyes, helyes! — Elvégre már elmúlt tizen­nyolc éves. Akármilyen fiatal, az idő neki sem könyörül — böl- cselkedett Homok. — Ha rajtam múlna, minden fiatalt köteleznék az érettségire, — Ez is helyes — hagyta rá gépiesen Zsupán. De a tekinte­tén látszott, hogy valamit még­sem tart helyesnek. A sógor észrevette, igyekezett eloszlatni az aggodalmat. — Ne gondolj rosszra. Azt hi­szed, egyedül a te kiváltságod az önzetlenség? Valikéért nem kell aggódni! Felnőtt ember. Zsupán hanyagul rászólt. (Folytatjuk) vasolták a híradástechnikai cso­port megalakítását, amelynek szükségességét a technika fejlődé­se immár nap mint nap sürgeti. Körösfalvi Pál, az intéző bi­zottság titkára a műszaki filmhét előkészületeiről tájékoztatta az ülés részvevőit. Elmondotta, hogy a műszaki filmhetet június má­sodik felében rendezik meg. A bemutatandó filmek elsősorban a műszaki fejlesztés témáit ölelik fel. Csepregi Pálnak, az. intéző bi­zottság elnökének javaslatára Gyulavári Pált, az ipargazdasági bizottság vezetőjét az intéző bi­zottság álelnökévé, az ipargazda­sági bizottság vezetőjéül pedig Porkoláb Károlyt választották meg. <p. p.) zotlság a Magyarországon állomá­sozó szovjet alakulatokkal való igen jó kapcsolatunkat, továbbá azt, hogy 1958 óta megyénkből több mint 1400 ember szovjet- unióbeli látogatását szerveztük meg. Pozitív értékelést nyert a Szovjet Híradó szerkesztőségével kialakított eredményes jó kap­csolatunk is. A párt végrehajtó bizottságának értékelése további jó munkára serkenti elnökségün­ket. — Melyek az MSZBT közeli tervei? — Elsődleges feladatunk. a társadalmi elnökségek jobb s eredményesebb foglalkoztatása. Elnökségi terveinkből néhány konkrét feladat: júniusban fog­lalkozni kívánunk az iskolán kí­vüli orosz nyelvoktatás helyzeté­vel. Augusztus 25-én elnökségi ülésen vitatjuk meg a Szovjet­unióval kapcsolatos. 1965'66-os propaganda- és turisztikai helyze­tet és az ezzel járó feladatainkat. Június 7-én a Novosztyi hírügy­nökség és a Szovjet Híradó szer­kesztőjének látogatását szervez­zük meg. E látogatás során Oros­házán ifjúsági nagygyűlést ren­dezünk, majd Mezőhegyesen a Szovjet Híradó olvasói találkoz­nak a lap szerkesztőivel. Június közepén szovjet kereskedelmi küldöttség látogat megyénkbe és a Gépipari Tudományos Egyesü­lettel közösen ankétot tervezünk, melyen a szovjet elvtársak értéke­lik a szovjet—magyar gazdasági együttműködés 20 évét. Ezzel egyidejűleg Mezőhegyesen rende­zünk nagyszabású, mezőgazdasági gépekkel kapcsolatos szakmai ta­nácskozást szovjet szakemberek részvételével. Tárgyalásokat folytatunk a Gavrilov művészegyüttes vezetői­vel, hogy június végén látogassa­nak megyénkbe. Ha a Gavrilov- együttessel megegyezésre jutunk, akkor június végén a szabadtéri színpadon több előadás kereté­ben láthatná a kultúraszerető kö­zönség a kiváló művészegyüttest. A július havi programunk ki­emelkedőbb eseményei közé so­rolhatók a Sarkadon és Zsadány- ban megrendezésre kerülő barát­sági estek, továbbá az ugyancsak júliusban sorra kerülő szovjet pe- 'dagógusküldöttség részvétele me­gyénk orosz nyelvszakos tanárai­nak továbbképzésén. Ezek most a legfőbb feladatok — fejezte be nyilatkozatát dr. Pankotai István. Háló Ferenc Még néhány nap és lezajlanak az érettségik; kezdődik „az élet”. A most érettségizők nagy re­ményekkel lépnek az életbe, hi­szen a tények mutatják hogy va- lamennyiük részére lehetőség nyílik a boldogulásira. A techni­kumot és szakközépiskolát végző mintegy 14 ezer fiatal elhelyez­kedését. például biztosítottnak kell tekinteni, sőt az ipari és a mezőgazdasági technikumokból kikerülő friss szakemberek száma kevésnek is bizonyul. A gimnázi­umot végző fiatalokkal azonban már más a helyzet. Az ő helyze­tük sem a lehetőségek hiánya miatt bonyolultabb. Nem, leg­alábbis a számok azt mutatják. Az idén mintegy 30 ezer fiatal érettségizik a gimnáziumokban. Az első gond, hogy közülük csak­nem 19 ezer — tehát több mint 60 százalék — a leány. S tegyük hozzá azonnal, hogy a 19 ezer érettségizett lány sem okozna semmi gondot, hiszen megannyi lehetőség nyílna számukra is el­helyezkedésre, a szakmatanulás­ra. Többségük azonban fodrász, kozmetikus, kirakatrendező, fény­képész, fogtechnikus vagy admi­nisztratív dolgozó szeretne lenni. Bennük él még ugyanis — külö­nösen a szüléikben —, hogy a szakmunkáspálya általában nem lányoknak való. Az ipari terme­lésben dolgozók 36,6 százaléka nő, de az ipari szakmunkástanulók között csak 13 százalék a lány. Feltűnő, hogy még a műszeripar­ban — amely pedig igazán tarto­gat a lányoknak is kiválóan meg­felelő jó néhány helyet — az ipari tanulók közül csupán 12 százalék a lány. Az ipari és a mezőgazdasági szakmunkásképzésen kívül más lehetőségek ugyancsak kínálkoz­nak a lányok számára. A MÁV és a posta például minden eszten­dőben indít olyan tanfolyamokat, amelyeken a lányok is részt ve­hetnek. Aztán ott vannak a kü­lönböző szaktanfolyamok, gyors- és gépíró, valamint az egészség- ügyi szakiskolák. És természete­sen nem szabad számításon kí­vül hagyni azokat a helyeket — köztük a „divatos” szakmákat sem —, amelyek, ha külön-külön nem is nyújtanak tömeges elhe­lyezkedési lehetőségeket, összessé­gükben mégis számottevően hoz­zájárulnak a lányok álláshoz jut­tatásához. A gimnáziumokban érettségiző fiúk elhelyezése szinte semmi gondot sem okoz, hiszen minden gyár, vállalat, mezőgazdasági üzem szívesen felveszi őket szakmunkástanulónak. Azzal szintén számolni kell, hogy az egyetemek ós a főiskolák első évfolyamára mintegy 14—15 ezer fiatalt vesznek fel, s köztük — a sok évi átlagot figyelembe vé­ve — körülbelül 9-—10 ezer lesz a frissen érettségizett. Ezenkívül 1—2 ezret a következő tanévre vesznek fel, úgynevezett előfelvé- tellel. Akik nem juthatnak be a felsőfokú oktatási intézmények­be, még mindig elmehetnek szak­munkásnak. Az adatok tehát bizonyítják, mintegy 35 ezer végző diók jövő­je valóban biztosítva van. Ám. ez nem jelenti, hogy minden esetben teljesülhetnek az egyéni vágyak, elképzelések. Hogyan is teljesül­hetne például a hagy „verseny­ben” az egyetemekre, különösen az orvosi és a tudományegyete­mekre jelentkezett gyenge tanu­lók vágya, amikor minden bi­zonnyal a jó tanulók közül is többen aspirálnak felvételre, mint ahány hely van. Vagy ho­gyan sikerülhetne minden arra vágyónak kozmetikus, fodrász, avagy rádió- és televízióműszerész szakmát tanulni? Ilyen esetekben — sajnos, saját kárukon győződ­hetnek meg az érintett fiatalok, hogy jobban kell számolni tudá­sukkal, képességeikkel, valamint az ország igényeivel. Egyetlen társadalom sem engedheti meg magénak, hogy csupán az egyéni elképzelések alapján képezzen szakembereket. Természetesen nem a kellően meg nem alapozott vágyak okoz­nak gondot az ifjúságnak, s szü­leiknek. Előfordulhatnak esetek — különösen a kevésbé iparoso­dott megyékben —, amikor a megfelelő munkaalkalom hiárvzik az érettségizettek számára. Meg­történhet, hogy valaki négy éven át tanulta az 5+1 keretében pél­dául a műszerész vagy az eszter­gályos szakma alapelemeit — sőt szakmai vizsgát is tett — s mégsem tud a környéken eszter­gályos tanulónak menni. Mi taga­dás, ilyen esetekben előfordulhat, hogy szakmát kell változtatni a fiatalnak. De hót remélhetően ilyen eset kevés lesz. Most az a legfőbb feladat — s ez mindenekelőtt a tanácsok munkaügyi osztályainak, valamint a gyárak, vállalatok és a mező- gazdasági üzemek feladata —, hogy a különböző helyek „bedu­gulósa”, valamint az egyetemi, főiskolai elutasítások miatt el nem helyezkedett érettségizett fiatalokat megfelelő életpályára juttassák. Ezt pedig úgy kell el­érniük, hogy a lehetőségekhez mérten a legkisebb megrázkódta­tást okozzák nekik. Vegyék figye­lembe messzemenően érdeklődé­süket, hiszen az egész életük to­vábbi alakulásáról van szó. Sem nekik, sem a társadalomnak nem mindegy: megtalálják-e helyüket, s kedvvel, odaadással dolgoznak-e a leendő életpályájukon. T. L. Korlátlan mennyiségben átveszik a [.elvi földmiivesszövetkezetek. 225 igényeit kielégíteni. A vitában ja­Tovább szélesítjük kapcsolatainkat a szovjet néppel Interjú az MSZBT munkájáról

Next

/
Thumbnails
Contents