Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

1065. május 38. Vasárnap CSALÁD-OTTHON MAWAWAWNWWVVVSAAVAM WVVVWW TIZE Az új iskola előtt nagyokat zök­kennek a teherautók és a csengő hangjára bent csapódnak az aj­tók, kiürül a zsibongó, a tanárok fehér köpenyben, hónuk alatt a naplóval indulnak az osztályok fe­lé. Még egy perc és elkezdődik a nap, amely fárasztó, idegőrlő, jó kedvre derítő és bánatot okozó; így halmozva egymásra jelzőt, ér­zést. Az udvaron már vezényszó harsam a tornaórán, s az el60 kórt futja az osztály. Fehér papírok A békéscsabai vásártéri 10. szá­mé iskolában 38 helyről jöttek össze a tanulók. S akiket legjob­ban megviselt a változás, azok a nyolcadikosok. A két osztály kö­zül az A-t választjuk s 28 fehér papírt osztunk ki a tanulók kö­zött. Az első adatfelvétel simán megy. Huszonegynél munkás, hétnél alkalmazott a családfő, a kereset» átlag 1700 forinttól 7 ezer forintig; egy-egy gyerek havi zseb­pénze 10-től 40 forintig. —t Ugye, a kiflipénz is beleszá­mít? — áll fel az első sódból egy fái. — Bele. A többi kérdés elé nem fűztem semmi magyarázatot. Csák felír­ták a számot: — A. Mi a protekció? Az előbb még hófehér papírla­pok lassan telnek. Sorjáznak a vá­laszok: „kapcsolat, amellyel” és itt abbamarad a válasz. Egy kis értelmes így válaszol: „hát a pro­tekció azt jelenti, hogy például a konzervgyárban betelt a létszám és mégis felvesznek valakit, ha ■ ott jó barátja vagy rokona van”. Egy másik: „protekcióval vesznek fel például egy rossz magatartási!, rossz tanulót a középiskolába”. És a válaszok mind ezt fejezik ki. Egy tanuló húzta ki csupán a kérdést, ő vagy nem tudja, vagy nem akart válaszolni. Zúgás a válasz, mikor az ötödik kérdés elhangzik: — Mi a véleményed erről az is­koláról? A tanulók 30 százaléka dicséri az épületet, meg van elégedve az osztálytársaival, a tanulókkal és azt a két-három gyereket hibáz­tatja, aki miatt rossz híre van az osztálynak. így írnak: „Nagyon saép ez az iskola, de a diákok rosszak, tisztelet a kivételnek”. Ebben a válaszban 1 ' anyára ön­kritika is van. „Akaratom van...” Belejöttek a gyerekek a válasz­ba s én szívesen teszem fel a kér­déseket és a halk susog ásón mé­EVE rém le, hogy könnyű vagy nehéz-e válaszolni. — Mi szeretnék lenni és miért? Egyetlen, aki a miértre így vá­laszolt: „mert akaratom van az autószerelő szakmához”. S azt hi­szem a 10. számú iskola nyolcadik A osztályában nemcsak az akarat van meg, hanem a kedv és a le­hetőség is ahhoz, hogy a válasz­tott pályát elérjék. Ugratom a lá­nyokat — írjátok be bátran azt is, ha valamelyikötök színésznő alkar lenni. Blnevetiik magukat. Az osztály középső részén feláll egy fekete kislány: — Már régóta tanárnő szeretnék lenni. Egyszerűen, s ehhez nem tesz semmit, elhatározta és az osztály egyik legjobb tanulójának szavát ki vonhatná kétségbe? Mindezek után egy diplomáciai kérdés. — Mi az agresszió? Csönd lesz. A gyerekek nézik a térképet, a kis Szűcs Laci pad- szomszédj ának akar súgni vala­mit, aztán meggondolja magát és amikor összeszedjük a papírokat, ilyen válaszókat olvashatunk: „Dél-Vietnamot fenyegeti ..az­tán meg egy válasz, amely legjob­ban fedi a lényeget: „Ha valame­lyik országot orvul megtámadják, mint Dél-Vietnamot”, s még egy: „Valamely idegen állam korlátlan uralma más nemzet fölött”’. — Olvastok újságot? A karok magasba lendülnek és tudják ^mi történik Dominikában, mi történik Vietnamban. Mind­annyian nézik a tv-t, moziba jár­nak, tizennégy évesen már ismerik —- félve írom le — a. világot... A felnőttek világát.., A csodatévő szemüveg Tíz különböző kérdésre adott választ a nyolcadik. Megtudtam, hogy a kedvenc írók névsora így alakul: Verne, József Attila s a ma élő Garai Gábor és a verhe­tetlen Jókai, de kedvenc Tabi László, és van, aki Zoláért rajong. Filmek közül ebben az évben a Kőszívű ember fiai vitte el a pál­mát. Mindenki látta s mindenki erre a filmre szavaz. Romantika... Tehát még itt él közöttünk. Ját­szom veiül?; egy órát töltöttem az osztályban s az utolsó percek már megengedik ezt. — Ki a legrosszabb közöttetek? — nevetnek s a pad szélén feláll Zelenyánsziki Jancsi. — Önként vállalod? — Mindenki azt mondja úgyis. — De miért? — Túl mozgékony vagyok. 30­MÁJUSI VÁSÁR! MOST VÁSÁROLJA MEG KEDVENC LEMEZEIT!-50 százalékos árengedmény! 1569 — Hallottam cigarettáztál is. — Régen volt, abbahagytam. — Ki a legjobb focista? — A kis Szűcs — kiáltják a lányok, a fiúk maguk elé néznék. Hozzájuk for­dulok. — Mi az, ti nem szavaztok Lacira? — Hát őrá is szavazhatunk, tényleg ő a legjobb, de tanulónak is. — Ez holtverseny, persze — súg­ja az igazgató —, mert Szűcs Laci mellett a másik kitűnő tanuló Nagy Ica. — Mi a legnagyobb kívánságo­tok? — s félig tréfásan teszem hozzá, a tanári asztalon fekvő szemüvegemre mutatva — ezzel csak egy kört írok le s máris tel­jesül a kívánság. Várok. Nem nyúlik kar magas­ba. Aztán egy kislány feláll és szinte súgja: — Én a gyermekruházati áru­házban úgy szeretnék eladó len­ni... — Te is akarsz mondani valamit, Viczián? — szól az igazgató az utolsó padok felé. Egy ids tömzsi fiú feláll. Tiszta gyerekképén va­lami ábrándozás ömlik el, aztán így szól: — Szeretnék még SataJátíb len­ni .... — Még? — döbbenek meg. — Igen .:. hát amit elrontottam, akkor újra kezdhetném és kijaví­tanám ... — hirtelen leül, lehajtja fejét, aztán a többiek nevetésére ő maga is elmosolyodik. Gyerekek, közel a játékhoz, közei az élethez. Tizennégy évesek. fi őrzi Imre ^pmíiektiafLö n Május utolsó vasárnapján ha­gyományainkhoz híven őket fcö- szörvtjük. Őket, akiknek kacagá­sától derűs az otthon, önfeledt játékuk napfényt varázsol. Ez a hagyomány iát, nálunk már 20 éves. S vajon hol vannak a húsz évvel ezelőtti gyerekek? Emlékeznek? Először 1945 májusában ká­vét, kalácsot vittek a békéscsa­bai ligetbe az édesanyák és az uzsonna után körbefogódzva ját­szottak. a gyerekek, felnőttek. E játék előtt néhány hónappal még háború dúlt, emberek hal­iak meg, de a világ ocsúdott a romok fölött s új hittel kezdett élni az ember. Élni. mindig azt jelentette, hogy család és gyermek. Mi, fel­nőttek most az ő napjukon, az ö ünnepükön az első gyermekna­pokra emlékezünk, s a békére. Kívánjuk, hogy a mai gyerme­kek békében, játékok között nőj- ienek fel, ne rontsa kedvüket so­ha semmi! A világ mindeni gyermeke is­merje meg a szépet s adassák meg minden szülőnek, hogy örülhessen gyermeke boldogsá­gának. Egyszer egy méhecske őzt mondta egy másik méhecs­kének : — Zümi, én nem megyek többé haza, nekem unalmas a mi kaptárunk, vasárna­ponként nem lehet sehová menni, nincs egy jó kis ját­szótér és a hinta is mindig rossz. Elmegyek Zimiékhez, náluk szebb és jobb bizo­nyosan. ö mondta. — Zimit ismerem: szerel nagyokat mondani. Azt nem hallottad véletlenül, hogy minden ezredik zümmögése igaz? — Irigy vagy, mert téged nem hívott. Azért mondod Zimiröl, hogy hazudós, hogy olyat is mond ami nem igaz, — Nem vagyok irigy Zuzu. Sajnálnám, ha elmennél. Sze­retünk téged, tudod ugye? —1 Persze, hogy tudom. De ti olyan szürke kis méhecs­kék vagytok, nincs bennetek semmi nagyravágyóé. Én vi­lágot akarok látni. Ügy bi­zony ! Zümi és Zuzu — Ha világot akarsz látni, annak semmi akadályul Ne mondd .. .1 Majd elmegyünk együtt, valamennyien! —* Szó sem lehet róla! Én egyedül megyek és azt te­szem majd, ami jólesik. Ez az igazi, Zümi, ne is beszélj nekem többet másról. jó, nem beszélek. De ugye, ma este még ’haza­jössz? —• Hazamegyek, jól van! Úgyis fáradt vagyok, majd holnap reggel repülök el Zimiékhez. Náluk jobb lesz, Zimi megígérte. * Másnap az egyik méhecs­ke azt mondta a másik mé­hecskének: Nem gondoltad meg magad, Zuzu? Nem, Zümi. Zimi vár, náluk a hinta sem nyiko­rog és körforgó is van a játszótéren, meg sárga ka­vics, nem salakos, mint a miénk. r— És mikor indulsz, Zu­zu? ~ Máris, Zümi. Szervitől A többiektől el sem bú­csúzol? — Nem érdekelnek a töb­biek, Zümi. » Harmadnap az egyik mé­hecske azt mondta a má­sik méhecskének: ?— Zuzu, Zuzu, mi történt veled? Miért sírsz? — Zimiék hazaküldtek. M Haza? Miért? Mert azt mondták, hogy a vendégségből elég egy nap is, és biztosan dolgom van, ők sem, lustálkodnak. — És Zimi? Ott volt. — Nem fogadott testvéré­vé? Azt mondtad, vissza sem jössz többé! «= Te vagy az én testvér­kém, Zümi! Ejha, hát ez is eszedbe jutott? —i El sem felejtettem,. — Te is' hazudós vagy? Tegnap még azt mondtad. hogy örökre elrepülsz, é—< Azt hittem... — Látod, így járnak a hi- ' székeny méhecskék! — Ne haragudj, Zümi, hi­szen visszajöttem. Itthon, a légi jobb, tudom most már. Zimi csak beszélt össze­vissza. — És te azt gondoltad, ná­luk munka nélkül is meg­élsz, örökös vendégségben, a játszótéren hancúrozva? i— Tényleg azt gondoltam; de megbántam már. —* Akkor gyere, repüljünk el együtt, várnak a mezön a vadvirágok! rra Repüljünk, Zümi! — Zuzu, odanézz! Ezren is vagyunk! — És te vagy az én leg­jobb testvérkém, Zümi. Sass Ervin 1 VWW^VVWV' Móka Matyi, a horgász Matyi szenvedélyes horgász, Szorgalmasan ki-kijárogat a folyóra — pecázni. Egy alkalomn hal helyett — egy rugót fogott! Aztán horpadt, rozsdás alkatrészeket. A vashalom láttán csodi !a<os ötlete támadt. S legközelebb — amint látjátok—, maga barkácsolta kisautóval ment hor gaszni! (Vadász György rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents