Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

1W5. május 30.

4

Vasárnap

Ma délelőtt 10 órakor less Békéscsabán as ünnepi könyvhét megnyitója

Az ünnepi könyvhét megyei megnyitójára ma, vasárnap dél- eiőtt 10 órakor kerül sor Békéscsabán, a TIT klubjában. A könyvhét alkalmából a megyei megnyitóra Abody Béla író és kritikus, Mesterházi Lajos Kos- suth-díjas író, Zelk Zoltán Kos- sutt-díjas költő, Pákolitz István Jóasef Attila-díjas költő és Bélád! Miklós érkezik Békéscsabára. A műsorban a békéscsabai Thália Irodalmi Színpad tagjai szerepeinek.

Az ünnepi megnyitó után a budapesti vendégek Sarkadra, Orosházáira, Gyomára látogatnak. A megye ünnepi könyvhetének programja több író—olvasó-találkozóval bővült. Június 2-án, szerdán délután 5 órakor a dévavá- nyai gimnázium meghívására a tanintézet ifjúságával Bencsik Máté, Huszárné Sándor Magda, Sass Ervin és Üj Rezső találkozik, szombaton este 7 órakor pedig a gádorosi művelődési otthon látja vendégül Kovács György, Sass Ervin és Új Rezső békéscsabai írókat.

A könyvhét második felében érkezik Békés megyébe Papp Lajos, Tímár Máté és Mocsár Gábor író, hogy — többek között — bókécsabai, nagyszénási, dobozi, békési, okányi és csabacsü- di olvasóikkal találkozzanak.

Mindkét fél számára hasznos az új munkakapcsolat

A kötöttárugyáriak és a ruhagyáriak tanácskozása az együttműködés fejlesztéséről

| (Tudósítónktól)

A TEXTILIPARI MŰSZAKI ÉS TUDOMÁNYOS EGYESÜLET

, A két gyár közötti közvetlen kooperáció még csak néhány hónapra tekint vissza, de máris

megyéi szervezete munkaprog- ■ szükségszerűvé vált, hogy a felramjának keretében kooperációs tanácskozást tartott a Békéscsabai Kötöttárugyár és a Férfifehér- neműgyár itteni gyáregységének műszaki és áruforgalmi vezető gárdája. A ruhagyári kultúrteremben lefolytatott kötetlen eszmecserén a kötöttárugyáriakat Lévay Kálmán főmérnök, tárgyaló partnereiket Nagy Lajos főmérnök vezette.

A MI GYEREKEINK

Nehez visszaadni azt a hangulatot, amely végigkísérte az elmúlt pénteken az ifjúsági bri- gád tagok találkozóját. A program úgy hirdette, hogy „ifjúsági szocialista brigádok találkozója ’. De nemcsak szocialista brigádtagok, hanem ifjúsági brigádtagok is ott voltak eszükkel, lelkesedésükkel és vágyaikkal.

Visszaadni meg éppen azért ne- héA mert mondhatjuk erre a 25 fős találkozóra azt is, hogy sikerüli, meg azt is, hogy nem sikerült. A „sikertelenség” oka az volt, hogy alig voltak ketten-hárman szocialista brigádtagok, meg az, hogy a meghívott gazdaságvezetők sem értek oda, — a siker pedig: hogy a fiatalok a munkáról, az üzemvezetésről, a mozgalmi életről meggondoltan, okosan és lelkiismerettel beszéltek.

Vaszkó Margit mint „házigazda” KISZ-titkár kezdett szót a békéscsabai Férfifehémeműgyár kultúrtermében. Papírról kezdte, s aztán nem is nézett a leírt szövegre. Fűtötte már a fiatalos lendület és a szenvedély, hogy a szocialista címért harcoló varrólányok nevében beszéljen. Mondta is: Ha velünk az üzemvezetők türelmesek, és megértik, hogy mi jót akarunk, akkor mi hegyeket is megmozgatunk.

Sokféle gondolat születhetik ilyen helyen abban, aki már nem tartozik, az ifjú korosztályhoz. Az is példáiul, hogy ezek a gyerekek néhány dologban felnőttebbek a felnőtteknél. Meg az is, hogy egyszerre, egy szóra vagy egy kézlegyintésre mégsem igazodik minden úgy, ahogy szeretnénk. Ki- szely Páli, a faipari ktsz talpraesett ifjúmunkása okosan elemezte szövetkezetük „brigádtörténelmét”.

— öt évvel ezelőtt volt, amikor az első brigád megreszkírozta a verekedést a szocialista címért. Tizenegy pont volt a feltétel. Tízet teljesített a brigád, egyet nem: a közösségi szellem nem úgy fejlődött, hogy szocialista jelzővel lehetett volna rangozni. Az értékelők tehát nem ítélték oda a címet! Sokan akkor megijedtek — mondja Kiszely Pali. — Azt gondolták, (rogy ezzel elijesztik a többieket és nem is próbálkozik majd senki. Tévedtek, ugyanis 1963-ban már hat brigád versenyzett — azonban, mert egyik sem tudta teljesíteni kivétel nélkül a feltételt —, egyik sem kapta meg a címet. Utána pedig — bizonyítja ezt az eredményt — már több mint tíz kollektíva rugaszkodott neki és közülük hét (kettő ifjúsági) brigád nyerte el a Szocialista brigád címet!

NittCS is ma már panasz a közösségi érzésre vagy az öntudatra. Szerintem díszes naplóban

kellene emléket adni azért, amit j tójának, hogy hívják már egyszer ott a faipari ktsz-nél néhányan tettek: múlt év szeptemberében és ez év januárjában önkéntes

normarendezést hajtottak végre a brigádtagok! Ha ez nem felnőt- tes tett a mi társadalmunk építésében, s ha ez nem az öntudatot jelzi, akkor vesse a követ az önmagára, aki kételkedik a mi ifjúságunkban.

No, persze nemcsak a szép dolgok villongtak ezen a találkozón. Mert amikor panaszkodtak a fiúk, meg a lányok azért, mert sokan nem is tudják a szalagban, hogy a szocialista címért harcol a brigád, akkor ez bírálat volt a gyárvezetőkre is, meg az ifikre is. A bajokról legtöbbet azt hiszem, Gyarmati elvtárs, az építőipari vállalat gépjavító brigádjának a tagja beszélt. Egy-lcét mondatát idei’agasztom, nehogy „titokban” maradjon a vállalat vezetői előtt.

— A brigád szó nekünk azt jelenti, hogy közösen, együtt vállalunk felelősséget a munkáért, a tervteljesítésért és még egymás viselkedéséért is. Ez azt jelenti, hogy a munkát is a brigád kapja meg és tartozik annak elvégzésével. De ha a vezetőség egyénileg adja ki a munkát, s nincs a brigádnak terve, amit teljesíteni kell, akkor ebből soha nem lesz brigádmozgalom. Furcsa dolgot mesélt el Gyarmati egy példával. Azt mondta, hogy csapágycseréknél rengeteget meg lehetne takarítani, ha nem bürokratikuson néznék a vezetők a munkát. Előfordul, hogy egy csapágyat megfordítással, kisebb javítással tovább lehetne használni. Nyilván munkába kerül ez. Igen ám, csak a vezetés úgy van vele, hogy megköveteli a csapágycserét, mégpedig űj anyaggal! Mert ha nincs „ráfordított anyag”, akkor nem ismerik el a ráfordított munkát sem. Ebből aztán mi származik? A még használható csapágyat is összetörik vagy selejtbe dobják, csak azért, hogy űj anyagot pocsékolhassunk el.

Ideírom a sóhajt is, mely elhagyta az ifjúmunkás ajkát: — Hej pedig milyen óriási termelési érték!

Állítom, hogy ezek a gyerekek tudnak felelősséget vállalni a mi társadalmunkért. Közönyös emberek és felelőtlen egyének nem tudnak így beszélni közös dolgainkról.

Amikor pedig nem a termelésről beszéltek közvetlenül, hanem egy kicsit politizáltak az ifjúsági mozgalomról; akkor az „érettségi fok” még inkább érződött a kultúrterem levegőjében. Mondták Baukó Mihálynak, a párt városi titkárának, meg Botyánszky Pali bácsinak, a Kner Nyomda igazgaössze a szocialista brigádok és a gazdasági vezetők találkozóját. Beszéljenek ott egymásnak a munkáról, s piruljon az, aki nem úgy csinálja dolgát, ahogy kellene. Mert igazuk van azoknak, akik nem a brigádot hibáztatják, ha nincs anyag; ha rossz a munkaszervezés, ha a tervet — mert erről is beszéltek a fiatalok —, csak utólag tudják már meg... És ha itt lett tolna ezen a megbeszélésen a konzervgyár meg a téglagyár képviselője, akkor pontosan megtudhatták volna, hogy miért van baj e két nagy üzemben az ifjúsági mozgalommal...

Sok-sok másról is szó volt a találkozón. És hogy okos dolgokról beszéltek — tisztesség ne essék —, amikor hazafele sétáltak a felnőttek, a megyei, a városi párt- és más szervek képviselői, akkor a találkozón született gondolatok kényszerítették őket a töprengésre: hogyan is kell mindjobban javítani a munkát.

A fiatalok adták a gondolatot...

Varga Tibor

merült nehézségeket, tisztázatlan kérdéseket, kifogásokat gyárközi munkaértekezleten rendezzék. Az év elején létrejött közvetlen szállítási kapcsolat eredményeként a kötöttárugyár negyedévenként mintegy 35 tonna hurkolt frottírkelmét ad át továbbfeldolgozásra a ruhagyárnak, amely abból fürdőköpenyeket, házikabátokat, köntösöket konfekcionál. Korábban az alapanyagot a Budapesti Habselyem Kötöttárugyár szállította éveken át finomított kooperáció keretében.

NYILVÁNVALÓ, HOGY AZ ÜJ MUNKAKAPCSOLAT nem

lehetett kezdettől fogva hibátlan. A ruhagyáriak az értekezleten máris kifogásolták, hogy a kötöttárugyár a kelmét közvetlenül gépről szállítja megfelelő kikészítés nélkül. Másrészt a négyzetmétersúly sem felel meg a gazdaságos- sági követelményeknek, miáltal csak kisebb nyereséggel tudnak konfekcionálni. A minőség is több kívánnivalót hagy maga után, mint a fővárosi partnerrel való együttműködés idején. A Férfife- hérnemügyár helyi vezetői ezzel szemben elismerően nyilatkoztak a gyorsabb és ütemesebb szállításról, a gondosabb csomagolásról. Lényegében tehát a helyi kapcsolat egyetlen pozitívuma eddig abban nyilvánult meg, hogy nem kell a kelmét Budapestről „sétáltatni”.

A kötöttárugyár képviselői elmondották, hogy a kelmének konfekcionálásra alkalmasabbá tételére valóban szükség van a nyújtásra és vasalásra. Megfelelő kikészítő gépet azonban előreláthatólag csak a fél év vég£n kapnak, s akkor majd ez a gond megszűnik. Ami a négyzetmétersúly optimális kialakítását illeti, azt a

hurkológépek átállításával máról holnapra megoldják. A minőség viszonylag kedvezőtlen alakulása a begyakorlottság hiányára vezethető vissza, miután korábban a kötöttárugyárban nem dolgoztak még lánchurkoló gépeken. A hibák miatti természetbeni boni- fikációra a kötszovő iparban eddig nem volt lehetőség. Intézkedéseket tesznek viszont — többek között a minőségi bérezés bevezetésével —, hogy a kötési hibákat a minimálisra csökkentsék.

A MEGBESZÉLÉS SORÄN ELHANGZOTT egy olyan igény, hogy a kél gyár között hasznosnak bizonyulna egy, a minősítésre vonatkozó házi szabvány rögzítése, amely szabályozná a minőségi átvételt. Érdekes vita alakult ki arról, hogy a kelmegyártásban szélesebb skálájú színválasztékok, a konfekcionálásban pedig űj fazonok kikísérletezésével kellene a kereskedelem növekvő igényeinek kielégítését elősegíteni. Ha a szükség megkívánja, a két vállalat erre szocialista szerződést köt.

A KÖTÖTTÁRUGYARIAK arra kérték partnereiket, hogy a továbbiakban észrevételeiket ne csak a tanácskozásokon, hanem soron kívül is tegyék meg.

A tanácskozáson még igen sok sajátos szakmai kérdést is megbeszéltek. Megállapodtak abban, hogy körülbelül egy hónap múlva hasonló tanácskozáson találkoznak újra, mert a mostani is igen hasznosnak, eredményesnek bizonyult. Elhangzott olyan igény is, hogy az újabb megbeszélésre a főhatóság és a ruhagyári gyäregy-, ség központjának megbízottait is meghívják. Ez annál is inkább kívánatos, mert szóba került a helyi közvetlen együttműködés további kiterjesztésének, valamint a frottírkelmékből konfekcionált köntösök exportra történő kiajánlásának gondolata is.

Kazár Mátyás

Gerencsér Miklós:

Tanúk nélkül

17.

— Szeretném, ha megértenél — beszélt egyre szelídebben az orvos. — Őszinte leszek. Furcsa helyzetbe hoztál, és erről egyikünk sem tehet. Ugyanúgy szeretlek, mint a gyermekeimet, de ez téged elkeserít. Dühös vagy rám, amiért csak a kislányt látom benned, holott már kész nőnek érzed magad. Tévedsz. Pontosan tudom, hogy felnőtt ember vagy. A két és fél év alatt, amíg az ágyat nyomtad, nagyon szép nő lett belőled. Büszke vagyok rád. Most elárulhatom, sokszor gondoltam, hogy milyen boldog lesz az a férfi, aki majd a magáénak mondhat. Ne légy türelmetlen! Nézz szét egy kicsit! Szokj hozzá az élethez! A felnőtték világához! Számíthatsz rám, akár az apádra, csak ahhoz nincsen jogom, ami egy másik férfinak lesz a kötelessége. Hej, nagyon buta dolog ez az egész. Mondj már valamit!

Vali nézte a sötét tájat és sírt.

— Rosszul bánsz magaddal — bizonygatta Zsupán. — Sírsz, amikor örülnöd kellene.

— Örömében is sírhat az ember — szólt a lány és arcvonásai nyugodtabbá váltak.

— Múló hangulat ez nálad. Egy idő után jót nevetünk rajta.

Vali megütközött az orvos szavain.

— Ezt kár volt mondani. Sándor bácsi már most is nevethet. Megteheti, igaza van.— Bocsáss meg.

— Csak minél higgadtabban — sóhajtott a lány. — Nem lehet panasz, becsületes adőktor bácsi.

— Hiába minden, nem akarsz megérteni!

— És engem ki ért? '

— Elvakult vagy, makacs vagy, egyetlen józan érvet sem vagy hajlandó elfogadni.

Valiban lassan feltámadt a harci kedv. Belefáradt a hosszú tűrtőztetésbe, s ahogy szájára parancsolta az indulat a szavakat, úgy mondta ki őket.

— Élet — élet... mindenki csak az életről beszél. Nem akarok többet hallani róla. Élni akarok! Három éve várom, hogy olyan lehessék, mint a többi lány. Oda ültek az ágyam mellé és titkaikról beszéltek. Nekem egyetlen

titkom volt, de hallgattam róla. Hát illik az orvosba beleszeretni? Hiszen felesége van, gyerekei vannak, különben is: ő a jóságos doktor bácsi. Én már any- nyiszor hallottam, hogy mit nem szabad. Én már annyit tűrtem. Hát hogyan parancsoljak tovább magamnak?

Zokogva mondta el panaszait, miközben Zsupán, döbbenten hallgatott és arca átíényesedett a verejtéktől. Nem mert a lányra nézni.

Vali annál mohóbban, annál, elszántáéban nézte. Először csak bátortalanul nyújtotta ki kezét az orvos nyaka felé, de amikor látta, hogy Zsupán szinte oda se figyel, hanem kínlódva tusa- kodik önmagával, szenvedélyesen megölelte, megcsókolta, ahol érte.

Zsupán hevesen a fékre taposott, elkiáltotta magát:

— Nem lehet!... . s lerázta magáról a lányt.

*

Csaknem elkésik a fékezéssel: szinte megriad, orrára roggyan a kocsi, s a sorompótól alig másfél méternyire blokkol. Noha ősz van, és az idő barátságtalan, Zsupán most is ugyanúgy Izzad a felinduliságtól, mint azon a nyári estén. Eléje tárul a közeli városkép, amelyet aztán eltakar a közeledő vonat. A rozoga szerelvény nyugodalma-