Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-28 / 124. szám

•\ IM5. május 88, 4 Péntek Mindig újat újat Labdajáték, 19S5 Á 2047889 cikkszámú gáztűzhely és negyvenkilenc társának kálváriája Termékeink korszerűségének jellemzésére ma már egyre általá­nosabb, hogy nem a korábbi hazai színvonal, hanem a legfejlettebb külföldi gyártmány a mérce. Mind több üzemben ismerik fel, hogy a világszínvonal elérése, sőt félűi­mül ása alapvetően fontos ahhoz, hogy rendszeres kereskedelmet folyta Ihassunk és exportterveink évről évié rnegva lóéul janak. Erről a kérdésről beszélgetünk a Békéscsabai Szőnyeg- és Ta­kácsáru Háziipari Szövetkezet ve­zetőivel, akikre — mivel az üzem termékeinek jelentős százaléka exportra készül — ilyen szem­pontból is igen nagy felelősség hárul. A termeléssel kapcsola­tos mindennapi gondjaik mellett azzal is törődin ifik keil, hogy olyan cikkeket állítsanak elő, an vei vek felkeltik a külföldi, vásárlók ér­deklődését, megnyerik tetsaéeüket. A piacot nemcsak megtartani, hanem szélesíteni is kell. Ez a tö­rekvés különösen az utóbbi idők­ben igen jó eredményre vezetett. Nemiég Jamtyik Pál, a perzsasző­nyeg termelési irányítója két új­fajta szőnyeget tervezett, amely nagyrészt hazai alapanyágiból ké­szült. Bozsó Tamásné gyártásve­zető a láma elnevezésű torontáli szőnyeggel aratott sikert es ha­marosan bemutatnak a külkeres­kedelmi vállalatnak még két faj­tát, a Donegált és ä Csárdást. A takácsáru is változtatást kö­vetelt, mert az egyszerű szövésű anyagokat a gyáripar ma már jó­val olcsóbban tudja előállítani. Mi legyen a megoldás? — vetődött fel még tavaly a kérdés. A háziipari szövetkezeteik feladata többek kö­zött a táj jellegnek megfelelő népművészeti hagyományok meg­őrzése. Ezt kellett felkutatni elő­ször Békés megyében. Egy kis kol­lektíva magára vállalta a felada­tot, Bozsó Tamásné erzsébethélyi ismerőseinél látóét házilag készí­tett szép, mintás szőtteseket. Tu­lajdonosaik 60—»0 éves asszonyok, akik ma is féltett kincsként őrzik ezeket és csak nagy ünnepékem veszik használatba. Ki nem adják a kezükből. Gyuriké Jánosmé. Ve- raj Györgyné és még mások is ta­nulmányozás céljából szívesen a kinőtte már jelenlegi telephe­lyét. 1954-ben megvásároltak a tanácstól egy jókora területet s azt tíz év alat,t annyira beépítet­ték, hogy már tűzrendészeti szempontból is kifogást emeltek ellene az illetékesek. Több mil­lió forintot fordítottak annak idején a fel töltésére (ugyanis erősen belvizes volt a talaj) s fordítanának most is jelentős összegeket a továbbfejlesztésre, mert a beépítettség ellenére ma sincs a dolgozóknak öltözőjük, fürdőjük s más szociális létesít­ményük. De nem fordíthatnak, ezt nem engedélyezi a tanács. A telephe­lyüket és környékét ugyanis már 1955-ben lakóteleppé nyilvání­tották s társasházak építését tervezték oda. Közben pedig hagyták, hogy a szövetkezet fej­lessze üzemeit, több millió fo­rintot fordítson olyan épületek emelésére, amelyeket majd le kell bontani. A szövetkezet szomszédságá­szövetkeaet rendelkezésére bocsáj- tották a szlovák jellegű kézitnun- kákart, amikor megtudták, hogy miiről van szó. Tábori György, a békéscsabai múzeum igazgatója a kutatóknak átadta a múzeum gyűjteményét, melyek között fel­tűnt szépségével az a két abrosz, amit Achim L. András kapott nászajándékba. Segített a munká­ban dr. Oláh András dobozi orvos és a felesége. Körösladányban pe­dig Szatmári János tanácselnök, akiknek az önzetlen fáradozásaira ma is hálával gondol a szövetke­zet vezetősége. A régi motívumok felhasználá­séval Hollósi János szövőmester nagy gondossággal készítette a mintadarabokat, amelyeket aztán Budapestre küldtek elbírálásra. Mindenki izgatottan várta, hogy mi lesz a szakértők véleménye. Köztudomású, hogy a Népi Ipar- művészeti Tanács magasra állítja a mércét. Végül 21 mintadarabból húszat elfogadtak és a szövetke­zet 50 dolgozója rátért ezeknek a készítésére. Különösen a mezőbe- rényi asszonyok tettek ki magu­kért, akik közül Oczot Jánosné. Juhász Ádámné. Szendrői Imréné es Hoffmann Mihályné a második negyedévi tervét jóval a határidő előtt telj esitette. Körösladányban és Gyulán tanfolyam létesült, hogy minél többen elsajátítsák ezt a szép munkát. Mert a szövetkezet bel Soldi megrendelésre már az idén 1 millió 200 ezer forint érté­kű népművészeti szőttes előállí­tását tervezi, de jelentős export­lehetőség is kínálkozik. Hollósi János most készíti azokat a min­tadarabokat. amelyek utón a kül­földi megrendelőik érdeklődnek: sezlontakarókart, falvédőket, dísz­párnákat. A különféle termékek utáni ku­tatás ezzel természetesen nem zá­rult le. A szövetkezet vezetőségé­nek az a véleménye, hogy mindig újat és újat kell a vásárlóknak nyújtani. Olyat, ami megfelel a ntai kor igényeinek, Ízléses és ami­lyet; még senki sem tett a pultra. Ez a szemlélet vált uralkodóvá a békéscsabai szőnyegszövőben, ami az eredmények további növe­lésének a legreálisabb alapja. Pásztor Béla ban már meg is kezdték az OTP házak építését s kilátásban van, hogy egyelőre másfél méteres sávot elvesznek az amúgy is túl­zsúfolt telepből. Szükség van a lakóházakra, de hová menjen a szövetkezet? Erre is van határo­zata a tanácsnak: a szövetkeze­tét, néhány más üzemmel együtt, a légi vásártérre akarják tele­píteni. A ktsz a két malom kö­zött kapna helyet. Ügy fest, nem nagyobbat, mint a mai helye, de azt is mikor, és ki fedezi majd az áttelepítés költségeit? Ez a kérdés máig is nyitott, a tanács egyikre sem tud pontot tenni, a szövetkezet vezetői pe­dig a bizonytalanság miatt őr­lődnek a két malom között. Javaslatunk: üljenek össze az érdekelt felek és döntsék el vég­re, hogy az éppen egy évvel ez­előtti, határozatot hogyan kell értelmezni — van-e helye a fa­ipari szövetkezetnek Mezőbe- rényben ? ... v. d. 2 «47 88«. c. számú háromlángú gáz­tűzhely zománcozása leülve három­szor egy centiméteres darabon, két helyen egyszer egy centiméteres da­rabon, 15 centiméter hosszan karcolt, oldalt feltámasztható része sérült. (Készlet az átvételt jegyzőkönyv­ből.) A sérült gáztűzhelyek Az elmúlt év végén a Körös Ál­lami Áruház a Vastömegcikk Ér­tékesítő Vállalattól hatvan darab gáztűzhelyet , kapott. A vagon megérkezése után a MÁV — mint az áru érkezésekor szokás — ér­tesítette a címzettet, hogy sürgő­sen vegye át az árut. A Körös Állami Áruház megjelent az áru átvételére és a vagon felnyitása után azonnal észlelték, hogy a gáztűzhelyek közül 50 sérülten érkezett meg. A tény jegyzőkönyvbe került. Tételesen felsorolták a cím alatt jelzett módon, hogy a gáztűzhe­lyek hogyan sérültek meg. Megállapították, hogy a szál­lítmányt hullámpapírba csomagol­ták és a kiállított jegyzőkönyv szerint kára keletkezett a Körös Állami Áruháznak, mert a kere­sett árucikket csak leértékelve hozhatta volna forgalomba. Ilyen esetben az eljárás az, hogy az óruátvevő kéri a feladót a kár helyreállítására vagy a le­értékelés megtételére. A vállalat azonban visszaírt és a MÁV-ot hibáztatta. Arra hivatkozott: bi­zonyára szállítás közben történt a sérülés, tolatás, összeütközés kö­vetkezményéként. A MÁV vi­szont jegyzőkönyvében megállapí­totta, hogy „a tűzhelyek a kocsi végében két sor magasságában feküdtek, eredeti helyükön álltak, Gerencsér Miklós: Tanúk 15. — A városban is. Oda akarsz menni, ezen töröd a fejed. — Talán. Minden csak talán. Mostanában örökké vitatkozom magammal. — Búcsúzóul meg­öleli, megcsókolja az anyját. — Szaladnom kell. — Hova sietsz? — Nem tudom. Zsupán már az udvaron van, anyja nehezen engedi el. — Holnap is gyere. Minden­nap. Hozd magaddal a gyereke­ket. Az orvos szomorkás mosollyal bólint. Anyja még utána kiált: — Békülj ki Katóval. Minek gyűlölködtök? — Egyszer majd elmondom. Zsupán nézelődve, mintegy a gyermekkori emlékeket keresve ballag le a hegyről. Tűnődésé­ből egy legény rezzent! fel, aki eléje vág a fák közül. — Szervusz, Sándor. Teri, tényleg? — Csak nem rossz a lelkiisme­reted? — Gazembernek nézel? — Hát akkor? mozgást nem konstatáltak. A ki­rakó raktár csak két bakelit- gomb törését észlelte és a hul- lámpapírburkolat szakadozott és nyomódott állapotát észrevételez- le.” Rossz csomagolás? Rossz szállítás? A tény, tény maradt, ötven gáztűzhely várta a vásárlókat s foglalta a Körös Állami Áruház­nak amúgy is szűkre szabott rak­tárát, A vevők pedig ebben az időszakban hiába keresték a gáz­tűzhelyet. az hiánycikk volt, mint ahogy hiánycikk legtöbb esetben ma is. Az áruház nem tehetett mást, panaszával döntőbizottság­hoz fordult. Azzal érvelt — jogo­san —, hogy akár csomagolás, akár szállítás okozta a gáztűzhe­lyek sérülését, a vásárlókat, min­den esetben kár érné, ha ézeket így venné meg. A döntőbizottság­tól tehát azt kérte, állapítsa meg a felelősséget és jelölje meg azt is, ki térítse meg a kárt. Összeg­ként 47 219,48 forintot jelölt meg. A döntőbizottsági tárgyaláson mindenki felsorakoztatta érvét. A másodrendű alperes, azaz a Vas­tömegcikk Értékesítő Vállalat arra hivatkozott, hogy ő a Cso­magolástechnikai Intézet előírása szerint csomagolt. Később azon­ban elismerte, hogy az árut hiá­nyos csomagolással adta fel. A darabáruként feladott gáztűzhe­lyeknek azonban nemcsak a cso­magolása volt hiányos, hanem azok berakása is szabálytalanul történt. Törékenységük miatt léckeretbe kellett volna berakni, amit szintén elmulasztott a má­sodrendű alperes. A döntőbizottság első tárgyaié­nélkül — Semmi. Csak olyan... furcsa egy kicsit. Nehéz elhinni. — Pedig apa vagy. Menj, be­szólj a lány anyjával. — Félek. — Milyen jámbor lettél egy­szerre. Na, lódulj neki pajtás, nem olyan meredek ez a hegy­oldal. — Ugye, nem kell röstellnem? — Én röstellem, hogy ilyen buta vagy.'Na, menj csak, ves­setek számot magatokkal! Ma­radjatok mindig jókedvűek. ha már egyszer ilyen komoly a já­ték! — Komoly bizony, öregem. Megyek is. Gyorsan fogj velem kezet, amíg legény vagyok! Leg­közelebb egy családapának ütsz a markába. — Szavadon foglak, te be­tyár! — Soha se legyen nehezebb dolgod az életben! — kiáltja tá- voztában jókedvűen a legény majd búcsút intve, nekivág a kapta tónak. Zsupán helyeslést bólogat, de nem szól, csak gondolja: — Bizony, Volt mór nehezebb dolgom is, jópajtás. Azóta tob­sán nem született végzés. Közben telt az idő, a vásárlók hiába ke­resték az árut. A második döntő- bizottsági tárgyaláson végül már újabb ténnyel kellett számolni, mert közben kijavították a gáz­tűzhelyeket s azok forgalomba kerültek. Így csupán a másod­rendű alperesnek 236 forint eljá­rási illetéket kellett befizetnie, perköltségként. Tanulság Bizonyára az olvasó is csóvál­ja a fejét, mint ahogy tettem én is. Több mint harminc oldal jegyzőkönyvet olvastam el és Iz­gatottan lestem, hogy az utolsó oldalakon vajon a végzésben kit marasztalnak el. Rövidesen rá­jöttem: senkit! Azaz, a másodrendű alperest, tehát a VASÉRT-et kötelezték 236 forint eljárási illeték megfi­zetésére. Mell ugye, mint az előbb írtam, ő közben a kereset benyújtása után a gyártó válla­lattal garanciális kötelezettség­ként kijavíttatta az ötven darab gáztűzhelyet! És a perben arról sem esett szó, hogy a népgazdaság vajon erre az ötven darab gáztűzhely­re mennyit fizetett rá? Arról sem beszéltek vagy legalábbis én a jegyzőkönyvben nem olvastam, hogy a népgazdaságnak mibe ke­rült a gondatlan szállítás, a gon­datlan csomagolás. Arról sem ír­tunk, hogy a vásárlók mennyit dühöngtek és mennyit bosszan­kodtak a Körös Állami Áruház eladói, ha éppen ezt kértek tőlük. Mert ez volt, de még sem adhat­ták el, csak négyhónapos késéssel. bet tudok, de kevesebbet örü­lök. Téged akarlak a szavadon fogni, holott magamat kellene. Neked esélyed van a szerencsé­re, én meg a veszteségeim elől menekülök. Na, ha nem is egé­szen mindegy, de azért menjünk tovább... A távolodó alak egyre kiseb- bedik, a hegy teteje táján nem egyéb, mint parányi, közömbös látvány. Zsupán kocsija úgy­szintén, amely lent a völgyben robog már ellenkező irányban. *** A szokásos kihaltság ólálkod- ta körül Szabados Valiók házát. Senki sem volt otthon, csak a lány. Zsupán éppen most fejez- - te be a vizitet. Nem mondott semmit. A minden vizsgálat al­kalmával kijáró kedvessége is hiányzott. Izgatottság vibrált benne, kissé furcsán viselkedett. Halkan szólt a lányhoz: — Öltözz fel! — s indult ki a házból. — Rendes ruhába?! — kérdez­te csodálkozva a lány. — Rendes ruhába! Zsupán az udvarra lépett. Va­lósággal rárobbant a nyári nap­fény. Ismerkedőén nézett körül, mintha most járt volna itt elő­ször. Enyhe szédülettel támoly- gott a gémeskúthoz, vizet húzott magának, mohón ivott. Pacallá ázott mellén az Ing, cipője csata­kos lett, de mit törődött most ez­Két malom között... A Mezőberényi Faipari Ktsz Dócpl Imre

Next

/
Thumbnails
Contents