Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-28 / 124. szám

5 Pén tét 1863. május 28, Elsfi a megyében Félautomata rendszerű oktatásra alkalmas tanterem létesült a mezőberényi gimnáziumban Egy évvel ezelőtt mutatta be Békéscsabán, a TIT értelmiségi klubjában Furák György nyelv- \ta.nár, az audio-vizuális oktatás módszerét a nyilvánosságnak. A lélautomata tanításnak is nevez­hető új eljárás jóformán teljesen megszabadítja a hallgatókat a jegyzetelés és leckekészítés fá­rasztó, időrabló munkájától. A tananyagot az agy látás és hal­lás út ján egy időben rögzítheti. A bemutató idején, de azóta sem hallottunk arról, hogy ez a félautomata oktatási módszer me­gyénkben követésre találna, ho­lott a fővárosból s az ország más tájairól — legutóbb Sátoraljaúj­helyről — érkezett a híre annak, hogy elterjedőben van. Annál kellemesebb meglepetésként ért bennünket a közlés, hogy a me- zőberényi gimnáziumban egy egész tantermet félautomata ok­tatásra alkalmas berendezéssel szereltek fel, a csabai TIT-klub- ban látottaknál is fejlettebb. Gazdag program a bucsai gyermeknapon A május 30-i gyermeknapra gazdag programot állított össze Bucsán az iskola csapatvezetősé­ge, valamint a KISZ-szervezet. Az egész napra tervezett ese­ménysorozatot kisdobos- és úttö- rőavatás nyitja meg. majd ezt kö­veti azoknak a nyolcadikos úttö­rőknek az eskütétele, akik ettől a naptól kezdve a KISZ-szervezet tagjai lesznek. Az ünnepélyes fogadalmak után, a délutáni órákban a központi is­kolában filmvetítés lesz, az óvo­dában bábműsor szórakoztatja az érdeklődőket, akit pedig a labda­rúgás érdekel, az ezen a napon ingyen szurkolhatja végig a fel­nőttek mérkőzését. Este a tábor­tűz fényénél találkoznak majd is­mét a gyermekek, ahol tréfás ügyességi vetélkedőn vehetnek részt, valamint megtekinthetik azt a tűzijátékot, melyet a helyi MHS-fiatalok mutatnak be. Sz. A, zel. Diadalmas pillanatokat élt át. Amikor a tanácstalan, rosszat gyanító Vali megjelent az udva­ron, hosszan és hitetlenkedve nézte. Boldog megrendültséggel, nagyon egyszerűen mondta: —■ Meggyógyultál! Vali majdnem összeesett az örómtöl. Tétován meg is ingott, de aztán határozottan repült az orvos nyakába. Valósággal főj to. gáttá Zsupánt és nagy ragaszko­dásában csókolta az arcát, ahol érte. — Sándor bácsi... Drága, egyet­len Sándor bácsi — mondogatta, miközben hangosan sírt. Zsupán egyre zavartabban védekezett a roham ellen, míg végire megértette, hogy Vali sze- retetnyilvánítása több a hálá­nál. Gyengéden bár, de határo­zottan józanságra intette a lányt. — Na... Vailika... Nézz rám! De a lány ezt nem merte meg­tenni közelről. Örömmámora hirtelen elcsitult, komoly és zavart lett. Elhúzódott az orvos­tól, távolabbról nézett véle szembe. — Menjünk el... vigyen el valahova! — könyörgött. Az orvos csodálkozva meresz­tette a szemét. — Itt mindenki isméi-. Félre­ért iik. Vali mintha nem is hallotta votaa4 úgynevezett audio-vizuális-orális rendszerben. A tanulók nemcsak láthatják, hallhatják, hanem visz- sza is kérdezhetik az anyagot. Mindezt anélkül tehetik, hogy az előadó tanárt vagy egymást zavarnák. Minden tanuló előtt mikrofon és jeladókészülék, a fe­jen fejhallgató van. Hasonló sze­relék áll az előadó rendelkezésére is. Ezenkívül magnetofonok a fe­ktetők rögzítésére és az ábráik, szemléltető képek, magyarázó szö­vegek vetítésére ‘ pedig diagép egészíti ki a berendezést. A tanári asztal valóságos vezérlőpult. Mű­anyag gombok és billentyűk sere­gében apró villanykörték sora hú­zódik. Ahány tanuló, annyi lám- pácska. Mikor a tanár fel akarja szólítani valamelyik diákot vagy ő kérdez a tanártól, a katedrán és a megfelelő iskolapadon kigyul­lad a villanylámpácska. Ily mó­don a kérdezés és fellelés teljes csendben, másók zavarása nélkül lebonyolítható. A mezőberényi gimnázium audio vizuális-orális tanterem első ilyen helyiség a megyében, de még ott is csupán kísérlet, afféle prototípus. Rendszeres igénybevé­telére majd csak a már épülő új gimnáziumban kerül sor. A kez­deményezés azonban mindenkép­pen közérdeklődésre tarthat szá­mot megyénk határain túl is, hi­szen a vidéki iskolák sorában, a sátoraljaújhelyi és hódmezővásár­helyi után harmadik a fél­automata- oktatás bevezetésében. Butsi Róbert tanár, aki az öt­letet a gimnáziumban nemcsak felvetette, de hazai és külföldi szakirodalom, valamint személyes tapasztalatok alapján meg is valósította, elmondotta, hogy a bo­nyolult műszaki feladatok megol­dásában és a szerelés nehéz mun­kájában nemcsak az iskolának elektronika és villanyszerelés iránt fogékony tanulói — lányok és fiúk —. hanem a Mezőberényi Műszaki Villamossági Ktsz dolgo­zói, szakemberei is részt vettek társadalmi segítségként. -Üj— — Meséire vigyen. Egy idegen városba, ahol soha se jártam. Menni akarok. Élni... élni... — és küzdött a sírással, de már nem annyira az örömtől, mint inkább a keserű dactól. Sürget­ve, türelmetlenül, majdnem pa- rancsolóan nézett az orvosra. Zsupánt szíven ütötte a bizo­nyosság, hogy a lány szerelmes belé. Gondterhelten tétovázott, alig titkolt ijedelemmel fürkész­te a lányt. Mégis eltökélten egyezett bele: — Hát menjünk! Sokáig utaztak, aztán eléjük tárult az élénk, frissen tataro­zott barokk városka, szokatlan színekkel és nyugodt emberek­kel. Az orvos meg a lány ön­maguknak is idegenül, kamaszos feszólyezettséggel, de vidáman nézelődtek a városkában. Egy­másra csak kapkodva, némi za­varral mertek pillantani, noha a zavarnak mindkettőjüknél más-más volt az oka. őszintén őrültek, de a viselkedésükbe belevegyült valami elkerülhe­tetlen mesterkéltség. Vali naiv, lelkendező érdeklődését megra­gadta az egyik gazdagon díszí­tett, zárt sarokerkély. — Jé, ott lehet jó! Mint a pá­holy! — Az is — bólintott az orvos. (Folytatjuk) Színvonalas irodalmi, képzőművészeti és helytörténeti munkákat jutalmaztak az EDÜ pályázatain A vasárnap zárult gyulai Erkel Diákünnepek pályázataira az idén is sok mű érkezett. A zsűrik kö­rültekintő munkával döntötték el az odaítélhető arany-, ezüst- és bronzérmek sorsait. Különösen nag.v* sikert hozott a helytörténeti pályázat, melynek nyolc aranyér­me közül hatot Békés megyei pá­lyázó, illetve szakkör nyert el. AZ egyéni pályázók közül Harmati Irma, Kis-s Katalin, és Körmendi •János orosházi, Tóth Ilona jász­apáti, Hubina László, valamint Nadabán János és Tollas Imre gyulai gimnazisták közös tanul­mánya kapott aranyérmet. A szak­körök által benyújtott tanulmá­nyok közül aranyéremmel jutal­mazták a békéscsabai gimnázium történelem-szakkörének „Az egészségvédelem fejlődése Békés­csabán” című, valamint az újszá- szi gimnázium szákkörének „Ada­tok az újszászi Szabadság Tsz éle­téből” című munkáját. Az ezüst-, érmesek között szerepel Németh Mária, Valaczkai Klára és Györ­gyi János orosházi gimnazisták, a gyulai gimnázium Úja osztálya KISZ-csoportjának és Váradi Ka­talin — Nagy Katalin — Nagy Jolán — Barna Agnes gyulai gim­nazisták közös dolgozata. A néprajzi tanulmányok közül Nagy Eleonóra, a gyulai gimnázi­um tanulója kaipott aranyérmet, ezüstöt Szamos Erzsébet batto- nyai gimnazista. Az irodalmi pá­lyázat aranyérmesei között Iványi Gergely szarvasi, Kónyái Sándor szarvasi, Vedres Zsuzsanna szege­di diákok szerepelnek; ezüstérmet megyénkből Barabás Judit gyu­lai gimnazista, bronzérmet Ador­ján Katalin (Békéscsaba, közgaz­dasági technikum), Kristóf István és Mocsári Katalin gyulai, Tóth László békési gimnazisták nyer­tek. Az irodalmi tanulmányok kategóriáiban a legtöbb érmet a szegedi és a hódmezővásárhelyi diákok kapták. Az ifjúság problémáinak tükröződése az áj magyar filmekben A diáik írja: Megszokott, hogy pedagógusaink nevelési, oktatási problémák­ról rendszeresen kifejtik véleményüket lapunk hasábjain. ,,A pe­dagógus írja’ rovatunk sok visszhangot váltott már ki, többen le­velekben is kifejtették véleményüket egy-egy ilyen cikk után. Megyénk középiskoláinak színvonalas diáklapjait forgatva ve­tődött fel a gondolat: több közlésre érdemes cikkel lapunk olvasóit is megismertethetnénk, ezúttal „A diák írja” rovatcím alatt. El­ső ilyen cikkünk szerzője Serbán Valéria, a békéscsabai gimná­zium tanulója. „Fiatalság — bolondság” — mondják, és legyintenek az idő­sebb nemzedék tagjai, pedig mennyire nincs igazuk. A „ bo­londságot” még eltűrjük vala­hogy, magunk is belátjuk — egy kicsit bolondozunk még a nagy­betűs Élettel. Ebben nincs semmi kivetni való, ez így volt és így lesz évszázadokon keresztül; ez már hagyomány. De a legyintés­sel sohasem békülünk ki. A felnőt­tek, akik így kezelnek bennün­ket, tehet, hogy sokkal több „ba­kit” követnek el, mint mi, csak ők komoly arcot vágnak hozzá, rájuk nem szól senki és már*,.megenged, hetik maguknak ennyi élettapasz­talat után” — csupán azért, mert 20—25 évvel korábban születtek, mint mi. ' Az utóbbi időben különösen szé. les körök tárgyalnak, vitatkoznak a mai fiatalokról. Rólunk írják a tanulmányokat, riportot készíte­nek, hosszú eszmefuttatások szü­letnek. Minket ócsárolnak vagy magasztalnak, a problémát, ame­lyet magatartásunk, vagy élet- szemléletünk jelent eltúlozzák, vagy leegyszerűsítik — , de min­denképpen témát jelentünk, ál­lásfoglalást követelő témát. Egy-egy ilyen beszélgetés alkal­mával előkerülnek a mi problémá­ink, a velünk kapcsolatos kérdések is. Sok felnőtt így mondja: „Sem­mi gondjuk, csak a tanülás”. Ezt azonnal meg lehet cáfolni. Vegyük csak sorra! Itt van például a sze­relem. Hány éjszakát átvirrasz­tunk, pedig csak egy kérdés lebeg előttünk: helyes-e amit csinálunk vagy sem? Ha felnőtthöz fordu­lunk segítségért, ő az egy dosszié­val ezelőtti szokások szerint ad választ. Ha barátnőhöz, ő túl me­rész erkölcsi normához igazodik. , Melyik a helyes? A másik a pályaválasztás prob­lémája. A nagynéni azzal biztat: „Csak sok pénzt keressél!” — a férje a hivatástudat fontosságát fejtegeti. Melyik legyen az irány­adó? Hiába van meg a hivatástu­datom, ha nem ihatok meg egy duplát, mert nem telik, viszont hi­ába van házam, ha mindennapi munkám kellemetlenül, unottan végzem, nincs is minek örülnöm. Legyek zárkózott? Hisz akkor saját problémáimba, kérdéseimbe fogok belefulladni. Legyek bizal­mas? De akkor holnap engem ne­vetnek, a naívságomat, hiszékeny, ségemet. Sok-sok kérdés van, nem is lehet egyszerre mind felsorol­ni. Már említettem, hogy témát je­lentünk, többek között a filmek­ben is. Az Esős vasárnap , című film is fiatalokkal foglalkozik. Nem véletlen, hogy a filmbeli IÍI/b osztály jelszava: „Őszinte­ség, őszinteség, őszinteség”. Azt hiszem, ez az alapja annak, hogy kialakulhasson egy olyan osztály- közösség, ahal nemcsak összetar­toznak, hanem segíteni is képesek a bajba jutotton. A filmen a leg­több válságos pillanat a jelszó megszegéséből ered. Olga azért vesziti el az osztály bizalmát, Er­zsinek azért kell szégyenkeznie idegenek, sőt a szülei előtt, azért nem sikerült a magyar dolgozata sem. A két főhős — Ági és Pali — problémája a legégetőbb. Ben­nünk marad a kérdés: Maradi-e Ági azért, mert szerelmét csak lelkileg táplálja és teljes-e így szerelme? Erkölcstelen-e Olga, mert hirtelen fellángolt szerelmét, kívánalmait kielégíti? A film csak i fejtegeti a kérdést, az esemény e- | két bonyolítja (például azzal, hogy Ági és Olga egy fiút szeret), de választ a kérdésre nem kapunk. Az Utak című tv-filmiből a sok közül csak egy problémát szeret­nék kiemelni — a pénz kérdéséi. Vali, mint szegény, elhanyagolt lány, a fiúk segítségével jut mun­kához és megy férjhez. Lelkiisme­retesen dolgozik, jól keres, szeret „jól élni”. Nála a jól élés az öl­tözködést, szórakozást jelenti. Fér. je csendet, szeretetet kíván, ő tás­karádiót, kocsit. Irigyen nézi új barátnője lakását, bundáit. Neki nem lehetne? De igen. Csak ő nem tesz semmit annak érdeké­ben, hogy élete megváltozzék. Az nem jut eszébe, hogy nem magá­tól teremtődnek a dolgok, azért „spórolni” is kell. Nem a végte­lenségig, mert annak megint nincs értelme, csak a felesleges kiadá­sokat kell mellőzni, s egy kis mér­téktartással kell költekezni! A Nagy fény című tv-film mon­danivalója a bizalmatlanság. Az új munkás bizalmatlan az öreg­hez, a fiú a lányhoz, a lány a szü. leihez stb. Az egyik fél bizalmat­lansága tönkre tudja tenni a leg­tisztább, legerősebb érzéseket is. A fiú azt szeretné, ha a másik előtte nem is élt volna. Féltékeny a gyermekkorára, a szüleire, min­den emlékére. Nagy hiba ez, mert bizalmatlansággá válik. Egy pilla, natra meginog munkahelyén is, de barátja segítségére siet. Sok kér­dés van azért itt is. A fiú miért csak a munkahelyén tudott egye­nesbe jutni? Baj. hogy a lány az első találkozás után bizalmas tu­dott lenni? A bizalmasság min­dig valami rossz hátsó gondolat­tal jár? Itt is fennállnak tehát a kérdések és a filmnek már vége van. Ezek a filmek nem adnak vá­laszt a felvetődött kérdésekre, s ezzel késztetik a nézőket, hogy foly­tassák a megkezdett „sorokat" ankétokon, összejöveteleken keres­sék a választ! Ha minden ilyen film után csak egy órát beszélge­tünk, a film elérte célját, s talán a kézlegyintés is lassan elmarad. Sorbán Valéria III/c tan.

Next

/
Thumbnails
Contents