Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-28 / 124. szám
11*65, május 28, 2 Péntek Háromszáz amerikai repülőgép a veszteségiistán Ausztráliai katonákat hajóztak be Sydneyben HANOI ^ A Vietnami Tájékoztató Iroda jelenti: Csütörtökön, helyi idő szerint reggel 7 árakor, az amerikai imperialisták több hullámban va- dászbom bázóka t küldtek NgheAm tartomány székhelye. Vinh légiterébe. A kalózrepülőgépek közül a helyi légvédelmi egységek egyet azonnal 'lelőtték, még mielőtt támadásba kezdhetett volna. Ez volt a 300. amerikai repülőgép, amelyet Észak-Vietnam hadserege és népe 1964 augusztusa óta megsemmisített. A dél-vietnami nemzeti feiszaíbadítási front jelentése szerint május első húsz napja alatt négyezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné a partizánok. A négyezer halott, sebesült, illetve fogoly közül 156 amerikai. SAIGON Szerdán késő este és az éjszaka folyamán a dél-vietnami partizánok — a UPI és a Reuter jelentése szerint — sikeres támadásokat hajlottak végre Da Nang és Phu Bon térségében. A harcokban két amerikai „tanácsadó” is életét vesztette. Csütörtökön korán reggel a partizánok két város katonai célpontjait tűz alá vették Dél-Vietnam északi körzeteiben. SYDNEY UPI-jelemés szerint csütörtökön 900 Saigonba vezényelt ausztráliai katonát hajóztak be Sydneyben. A hírügynökség hangsúlyozza, hogy nem segédcsapatok- ról, hanem harci alakulatokról van szó. WELLINGTON Keith Hoiyoake űj-zélandii miniszterelnök csütörtökön bejelentette, hogy Üj-Zéland, amely eddig 25 hadmérnököt küldött Dél- Vietnamba a katonai út- és híd. építések segítésére, most tüzérségi alakulatot indít a dél-vietnami kormány támogatására. A tüzér- alaikulat kiküldésével egyidejűleg hazavezénylik a hadmérnököket. TOKIO Norodom Sziltanuk herceg, kambodzsai államfő a Khmer sajtóügynökségnek adott nyilatkozatában Kambodzsa legádázabb ellenségének nevezte az Egyesült Államokat. A vietnami háború egyetlen lehetséges megoldását az amerikai intervenció megszüntetésében, a genfi egyezmények tiszteletben tartásában jelölte meg (MTI) Tüntetés Venezuelában az USA dominikai agressziója miatt Százötven embert letartóztattak Santo Domingo McGeorge Bundy, Johnson elnök „nemzetbiztonsági” tanácsadója szerdán este visszaérkezett Washingtonba, hogy beszámoljon Dominikában folytatott tárgyalásairól az elnöknek. Caamano, szerdai sajtóértekezletén elmondotta, hogy Bundyval folytatott tárgyalásain a politikai kibontakozáshoz szükséges alábbi pontokat vázolta fel: 1. Az 1963-as alkotmány tiszteletben tartása. 2. Az 1962-ben alkotmányosan megválasztott köztisztviselők visszahelyezése posztjukra. 3. Az új kormányban csak demokratikus érzelmű polgári személyek vehetnek részt. 4. A megszálló erők mielőbbi kivonása Dominikából. 5. A fegyveres erők élére alkotmányhű vezetőséget kell állítani. Santo Domingóban a fegyver- szünetet egyelőre betartják, űjabb ellenségeskedésekről nem érkezett hír, viszont — jelentik nyugati újságírók — az alkotmányhű erők táborában felkészültek az újabb támadásra: a Caamano- csapatok által ellenőrzött városrészekben tankcsapdák, lövészárkok készülnek. A szemben álló fél, Imbert tábornok viselkedése ugyanis a tűzszünet ellenére megint baljós. Előzőleg bejelentették, hogy Imberték átadják az AÁSZ-csapatoknak a rádióállomás épületét, amelyet a tűzszünet megsértésével vettek ki Caa- manóék kezéből. Az átadás megtörténtét azonban az AÁSZ szerdán egész nap nem nyugtázta. Este mondták csak meg, hogy a rádió — legalábbis szombatig — továbbra is Imberték ellenőrzése alatt marad. Szerdán este Brazíliából útnak indítottak Dominikába 221 katonát és 267 tengerészgyalogost. A brazil fegyvereseket beolvasztják az AÁSZ-egységek kötelékeibe. . Az Egyesült Államok dominikai agressziója miatt szerdán Venezuelában újabb tüntetés volt — jelenti az AP. Körülbelül háromszáz diák indult el az amerikai nagykövetség épülete elé, de a rendőrség rácsapott a felvonulókra és szétverte a tüntetést. A diákok közül hatan lövedékektől sebesültek meg. Százötven személyt letartóztattak. (MTI) Irak átvette az Egyesült Arab Köztársaság állami lobogóját Bagdad Bagdadban Aref köztársasági elnök elnökletével szerdán megtartották a Minisztertanács és az Országos Forradalmi Katonai Tanács együttes ülését. A jelenlévők kifejezték, hogy egyhangúlag támogatják az egyesített politikai direktóriumról szóló határozatot és teljes mértékben helyeslik e szerv politikai tevékenységének terveit. Ugyancsak jóváhagyták az erről szóló döntés után Bagdad bán és Kairóban közzétett közös közleményt. A Minisztertanács és a Nemzeti Forradalmi Tanács együttes ülésén Aref köztársasági elnök javaslata alapján egyhangúlag határozatot hoztak arról, hogy átveszik az Egyesült Arab Köztársaság állami labogóját és himnt szát. (MTI) Péter János Prágában Prága Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere 1965. május 27-én Prágába érkezett. A repülőtéren Vaclav David, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere és a csehszlovák külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt Cséby Lajos, hazánk prágai nagykövete. A magyar külügyminiszter megbeszélést folytatott Vaclav Dáviddal, a csehszlovák külügyminiszterrel a két országot érintő legfontosabb nemzetközi kérdésekről. (MTI) Erzsébet angol királynő Hyugat-Berlinben Nyugat-Berlin Pillantás a vásárra Hajóiparunk A Budapesti Nemzetközi Vásár egyik leglátogatottabb hazai pavilonja a Magyar Hajó- és Daru- gyárnak a városligeti tavon lévő kiállítási anyaga. A terepasztal egy kompletten berendezett tengeri kikötőt ábrázol. Az öböl bejáratánál két világítótorony lámpái villognak. A parton különböző nagyságú és típusú portál-, kalapács-, szerelő- és rakodódaruk, ércrakodó berendezések és rakodót) idak sokasága, az eredeti nagyságnak százszorosán kicsinyített, de teljesen élethű másai „dolgoznak”. A daruk lábai és a rakodóhidak alatt vasúti szerelvéElőkészítik szállításra az 5/30-as típusú portáldarukal, a darugyáregység Duna-parti szerelőterén. II. Erzsébet angol királynő férjével, Fülöp herceggel együtt csütörtökön délelőtt háromnegyed tizenegy órakor Nyugat-Berlinije érkezett. A nyugat-németországi körúton levő királynő hivatalos angol megindoklás szerint a nyugat-berlini angol megszálló csaljatok megszemlélésére kereste fel Nyugat-Berlint, s angol részről igyekeztek is a királynőt nyugat- berlini látogatásának ilyen jelleget adni. Ugyanakkor szemmél látható volt a nyugatnémet hivatalos személyiségeik kínos erőlködése, hogy Erzsébet nyugat-berlini látogatásának olyan jelleget igyekezzenek adni, mintha ez azt bizonyítaná, hogy az angol kormány hivatalosan elismeri Nyugat-Berlinnek Nyugat-Németországhoz való tartozását. A királynőt szállító repülőgépet és gépkocsit például nyugatnémet zászlóval díszítették fel. A repülőtéri fogadáson a három megszálló hatalom himnuszán kívül a nyugatnémet himnuszt is eljátszották. A városnéző körúton' a királynő gépkocsijában Fülöp hercegen és Brandt polgármesteren kívül Erzsébettel szemben Erhard nyugatnémet kancellár is helyet foglalt, s ahol csak lehetett,. ott Erhard mindenütt i gyekezett az | angol királynővel együtt mutatkozni. (MTI) I nyék, szénnel és érccel rakott vonatok robognak, hogy a nézők jól érzékelhessék a kikötői berendezések valóságos méreteit. Miért éppen tőlünk kérnek hajókat, darukat, kazánokat még a fejlett kapitalista országok, köztük régi, híres, nagy hajóépítő tradícióval rendelkezők is? Ennek egyszerű a magyarázata. A mi hajóink semmivel sem rosszabbak, mint más fejlett országok hajói, sőt, több tekintetben (teljesítmény, sebesség stb.) elérik a világszínvonalat, s valamivel olcsóbban is tudjuk adni, mint mások, Ez az 1400 tonnás tengeri teherszállító hajó norvég megrendelésre készült. Az én békém Újsághír: Az Orságos Béketanács — csatlakozva a nemzetközi békemozgalom felhívásához — május 9-től országos kampányt szervezett „A békéért, a nemzeti függetlenségért és leszerelésért” jelszóval. Nem tehetek róla, valahányszor háborús filmet látok a moziban, vagy a tv-ben, agyam valami rejtett ösvényén az emlékezet mindig visszatalál a húszegynéhány éve átélt borzalmakhoz. A legritkább esetben álmondom, a háborús emlékek azonban nem tudnak kikopni belőlem, kitéphetetlen gyökereket eresztettek bennem, hogy életem végéig gyötörjenek. Az emlékezés sajnos, nemcsak álmaimat teszi bírhatatlanná, lép- ten-nyomon belebotlok sötét árnyaiba, akarva-akaratlan, ha ébren vagyok is. Szeretem a vasárnap délelőttöket, „kerülni” egyet ebéd előtt, beszélgetni emberekkel, barátaimmal. A múlt vasárnap is egy ilyen beszélgetés után — minden előre elhatározás nélkül — bementünk egyik barátomhoz. Azelőtt nem voltam még I ' náluk. Felesége — ahogy már az asszonyok szokták — egyre hajtogatta, hogy ne nézzünk széjjel, csupa por minden. (Sehol nem láttam egy porszemet sem). Azért is nézelődtem. Az asztalon lévő fényképtartóból egy okos szemű szép kisfiú képe néz rám, szinte felnőttes komolysággal. — Hát a kiskomám ki? — kérdezem mit sem sejtve a következményekről. A háziasszony arcából hirtelen kiszalad a vér: — A kisfiúnk ..hároméves volt, ott maradt Auschwitzban ... válaszol könnybe lábadt szemmel. ' Pillanatok alatt vége a vasárnapi hangulatnak, közénk ereszkedett az emlékezet tragikus gyászlepelje, egy anyának felszakadtak az egyébként is soha be nem gyógyuló belső sebei. Egy szót sem beszélgettünk tovább, a szánk pedig olyan keserű lesz, hogy a jóféle kisüsti sem Ízlik úgy, mint máskor. Csendesen elköszönünk, úgy érzem magam, mintha temetésről távoznék. Hiába süt ragyogóan a májusi nap, valami jeges dermedtség szorítja szívemet, a könnyfátyolos szemű anya tekintete végigkíséri egész napomat. ♦ Ballagok a reggeli tejért, zöld hátú bogár igyekszik a járdán keresztül. Megállók. Nem is jut eszembe, kártékony vagy nem kártékony az a bogár,, csak azt látom, hogy él és ha nem állok meg, éppen ráléptem volna. Alap- természetemnél fogva azonban egy bogarat sem tudok lelki ismeret- furdalás nélkül eltaposni. És míg a bogár eléri célját, az árokpartot, villanásszerűen belémhasít a kép, hogy kint a fronton, hányszor lépkedett keresztül az ember teme- tetílen, hamuszínű, szőrös arcú halottakon kérges lélekkel, elfásul- tan, gondolat nélküli tompult agy- gyal. Emberi érzések nélkül, amelyeket megölt bennünk a háború. Eszembe jut egy galíciai menetelésünk is. Erőltetett menetben hajtottak bennünket, már a harmincadik kilométert is letapostuk pihenő nélkül. Az út két oldalán az árkokban puffadt hasú döglött lovak hevertek, halálba meredt lábaikkal mintha az eget fenyegetnék. Az út jobb oldalán terebélyes vadkörtefa alatt egy halott férfi feküdt, az arca a felismerhelet- lenségig szét volt verve, csak a fogai fehérlettek elő a legyek fekete tömegéből. Most gondolok csak rá, hogy akkor minden megrendülés nélkül mentünk tovább, ma pedig belém mar a gondolat, hogy azt az embert talán valahol
