Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
Fiatalok fóruma I'll" Erkel Diákünnepek Török Tamás (Szeged) Téi (Bronzéremülej kitüntetett alkotás) Emberek a boldogságról A boldogság csalóka kok madár, habár Elérik néha néhány an mondták rég Mi hát a boldogság öröm, üröm? Emberi agyban e kérdés ég. Bányász feketearcú, mert szenes, meszes kőmfiveslegény a pallón. Izzadtságban fürdő dolgos paraszt, ki kalászt aratsz a végtelen tarlón, Mit ideinél, ha e kérdés 1 végét Neked szegeznék, — mi a boldogság?! Olajosképü ifjú műszerész, tengerész A kéklő fodroshabú tenger hátán, Mit telelnél te atomtudós, űrhajós Ki a végtelent vigyázod, T* tanító fent a dobogón, színpadon Színész, ki már az életet játszod? Mit mondanának az életért küzdő orvosok, boltosok Kik a pult mögött álltok, fismit mondanátok ti fiatalok, miattatok építenek egy boldog világot, Mind kik e szebb világot építitek, feleljetek! Mikor vagytok igazán boldogok? A sokféle ember mind egyszerre mondja: hogyha Béke van, nyugodtan dolgozhatok, boldog vagyok. • Adorján Katalin (Bronzéremmel kitüntetett költemény. A szerző a békéscsabai közgazdasági technikum tanulója.) Telekgerendás község története — Részletek Harmati Irma [orosházi Táncsics Gimnázium] aranyérmes Bevezető helytörténeti dolgozatából — Kalocsai Mária (Szeged) Ló és kecske (kerámia) (Bronzéremmel kitüntetett alkotás) Telekgerendás község nemrégiben vonult be az önálló települések sorába. Steinte a földből nőtt ki — egyik napról a másikra. Szorgalmas, dolgos népe azonban máris több alkalommal észrevétette magát a megyén belül is, de a megye határán kívülre is eljutott híre. A lakosságot a közös megélhetési mód, a szervezett gazdálkodás fogja össze, és maga a község is a közös gazdálkodási formának köszönheti létét. Munkám megírásánál ezt a tényt mindenekelőtt figyelembe kellett vennem. Ezért van az, hogy á helység rövid, alig több, mint egy évtizedes történetének jó része gazdaságtörténeti jellegű; a régi idők romantikáját benne az új idők alkotásainak lüktető ereje helyettesíti. Ügy gondolom, hogy a fiatal község történetének majdani kutatói számára nem végeztem haszontalan munkát, amikor rögzítem a „születés és a gyermekkor” néhány mozzanatát. II község történetének vázlatos áttekintése 1950-ig 1949 őszéin alaikudt meg a Felsönyomási Állami Gazdaság, mely alapja lett Telekgerendás község létrejöttének. A gazdaság megalakulása előtt a község területe Békéscsabához tartozott. Szétszórt tanyavilág volt, távol a közigazgatás szerveitől és a kulturális lehetőségektől. A gazdaság nehéz körülmények között kezdte működését. A lakosság akkor még nem ismerte a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, lehetőségeit, ezért idegenkedve fogadta az új viszonyokat. A gazdaság fejlődésével azonban a dolgozók száma i6 növekedett, és a javuló körülmények között egyre inkább kezdték megtalálni számításaikat. Annak érdekében, hogy az itt dolgozó és itt letelepedni kívánó személyek megfelelő lakáshoz jussanak, az állam kölcsönt biztosított az igénylőknek. Ez nagy ösztönzés volt, és 1951-ben megkezdődött a lakásépítés. Rövidesen utcasorok jelentek meg. A gazdaság dolgozói egymást segítve, ösz- szefogással építették otthonukat. A több és több lakóház megjelenésének eredménye végül az lett, hegy 1952 januárjában a település levált Békéscsaba várostól, és önálló község lett. A belterületen akkor 31 új ház volt. Ezután a tanács és a párt vezetői a lakosokra KÖRÖST AJ támaszkodva hozzálátták a község felépítéséhez, fejlesztéséhez, a mezőgazdaság korszerű átszervezéséhez. Szervező, irányító munkájukat a vasútvonal mellett levő, ún. Palyusik-tanya egyik helyiségében végezték. Itt dolgozott a vb elnöke, titkára, az adóügyi és a begyűjtési csoport munkatársai. A tanácskozóterem a szórűskert volt. A „bársonyszékeket” kidön- tött fatörzsek helyettesítették, de a munka így is eredményesen haladt előre. A tanács apparátusa 1952 végére költözött az új tanácsháza épületébe. A község vezetőinek munkájához jelentős segítséget nyújtott a járási tanács és az állami gazdaság. A gazdaság évről évre jobb eredményeket ért el. Ezekig az eredményekig sok nehézség árán jutott el, de a község megerősödésével együtt kialakult a gazdaság állandó mu rvkáskodlektí vá- ja is, és az 1961-es évet már mintegy 14 millió forint nyereséggel zárták. A kezdeti 8 q-ás búzaátlag helyett országot rekordot, 23 q-t értek él, a 12,5 q kukoricaátlagról pedig 27 q-ra léptek elő. Hasonló jó eredményeket mutatott fel az állattenyésztésben is a közben területileg ts szervezetileg megnövekedett gazdaság, melynek jelenlegi területe 13 000 kh, amiből 7000 kh a község területén van, és ez jelentősen befolyásolja a lakosság életét. Az eredményes gazdálkodás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tanácsi és a gazdasági vezetők megtalálták a közös célt, melynek érdekében dolgoznak; egymás munkáját segítve fejlesztik a települést. A község önállóságának kimondása után a vezető szervek hozzákezdtek a község dolgozó parasztságának a nagyüzemi termelésre való átállításához. Ez nagyon nehéz munkának bizonyult, mivel az állami gazdaság pártszervezetén kívül más pártszervezet nem volt, mely segített volna a feladat megoldásában. A községben egy tömegszervezet, a DÉFOSZ működött. Ezen belül megkeresték azokat a dolgozó parasztokat, akik egyetértettek a párt irányvonalával, a szocialista nagyüzemi mező- gazdaság megvalósításával. Miután velük összefogtak, hozzáláttak a szívós, türelmes munkához, melynek végül is megszületett az eredménye: 195Ö-ben két termelőszövetkezeti csoport alakult. Egyéves működés után a Ságvári Termelőszövetkezeti Csoportból Aranykalász néven mező- gazdasági termelőszövetkezet alakult 41 családdal, mely alapjául szolgált a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlődésének és megerősödésének. A fagy Jég kopog zord románcot, a fákra finom jégzománcot vont a durva tél. Egy veréb az ág közt vergődve száll, és lepottyan ... Arat most: kakzál, csépel..; és szaggat és tép a tél. A fagyott gallyakon — mint érett dohánylevél-ere az égő napon - ei-ei percen a jég, és szürke, s halott színű a lég, s gyötrődik a hőmérőben a higany. Konokul táncolsz. Zsörtölődsz, s nevetsz: hát mi vagy, te fagy?! Iványi Gergely (Aranyéremmel kitüntetett költemény. A szerző a szarvasi gimnázium tanulója.) Záróra után — Részlet Rónyai Sándor (Szarvas, Vajda Péter Gimnázium) aranyérmes kisregényéből — Kirándulni voltak. Kellemesen telt el a nap. Délután, amikor már jól kijátszottak magukat a szabadban és bementek a városba, valaki megjegyezte: — Jó film megy a mpziban. / — Gyerünk, nézzük ^neg! — javasolta Gabi, persze csak azért, mert tudta, hogy a lányok már nagyon él vannak fáradva és szeretnének mihamarabb otthon lenni. Először meg kellett kérni az osztályfőnököt. — Ha felborítjuk a programot, soká érünk haza, valamelyik kerékpár is elromolhat, várni fognak bennünket! Hétfőn pedig nehéz napotok van. Az osztályfőnök nem tudott ellenállni a sok kérő tekintetnek és úgy érezte, hogy nem tudná megtagadni e kérést. Erre még nem volt példa. Mindent megtett értük. Valamennyi tanítványát keresztnevén szólította, ami valami meleg, baráti hangot kölcsönzött viszonyuknak. A rendbontókkal könyörtelenül járt el. Ha akart valamit, csak Ha őt kérték meg, ő sem tudott efflentmondani. Szerették is ezért. Rövid számvetést tett magában, óráját nézte és felmérte még egyszer a kilométereket, a legrövidebb utat kiválasztva. — Jó, mehetnek, gyerekek! De én addig mit csináljak? — kérdezte hirtelen. Ha meghívnak engem is, szívesen megyek. Alkonyat előtt már a városon kívül jártak. A hangulat akkor érte el a tetőpontját. Mindenki vidám volt és jókedvű. Egymást érték a tréfák, vidám anekdoták. Majd később teljesen besötétedett. Még szerencse, hogy az osztályfőnök mindenre gondolt a program összeállításakor. Visszafelé már nem a gáton, hanem a sima főútvonalon karikázhattak. — Nézzétek ezt a két reflektorfényt! Az ott biztosan két motor. Ha Ideérnek, elmegyek köztük! — kiáltott Gabi. Mindannyian tudták, hogy az autó, de csak akkor tört ki a hahota, amikor kiderült, hogy rendőrkocsi volt. KULTURÁLIS MELLÉKLET kért, nem utasított. A ké- Lad az osztályfőnöke rést pedig sohasem merték mellett haladt a csoport az osztályfőnök, mert neki volt a legerősebb lámpája. Ez csak ürügy volt, valójában azonban beszélgetni szeretett volna vele. Eleinte szótlanul hajtottak, mindketten arra várva, hogy a másik hozzon fel valamit vagy kezdje meg a beszélgetést. Végül az osztály! önök szólalt meg: — Miért nem akartál bejönni a moziba, Lad? — Nem nagyon szeretek moziba járni. — Otthon sem szoktál elmenni? — Nem. Honnan tetszik tudni? — Feri mondta. — Ma? — Igen! — Nem, nem szeretek járni. — Miért? — Megfájdul a szemem. — Kár. — Igen, elég rossz és fájdalmas. — Miért nem mégy orvoshoz? Könnyen tönkremegy így a szemed. — Nem a szememnek fájdalmas. — Akkor, akkor minek? — Itt belül, tanár úr, itt- fáj, belül. — Hogy érted ezt? — nézett rá az osztályfőnök csodálkozással. ' — Félek, hogy ki tetszik nevetni, ha elmondom. — Már hogy nevetnélek? Miért? — Amit elmondanék! — Dehogy, mondd csak bátran! — De ne tessék kinevetni! . tanítványai visszautasítani, élén. Azért szólította őt oda — Már sokszor szerettem
