Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-21 / 118. szám
✓ május 21. Péntek Szüretelik a zöldpaprikát Tótkomlóson Szedés köziben Lanesa Anna és Mézer Lászlóné. A hajtatóház évi bevételi terve 2,5 millió forint, mélyet előreláthatólag teljesíteni is púdnak, mivel jól kihasználják a rendelkezésükre álló területet s utóhasznosításként primőröket is termelnek a palánták után. A tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezetben már folyamatosan szállítják — exportra is — az ízletes, fehér húsú cecei paprikát. A napokban 20 ezer darabot szedtek le és csomagoltak be selyempapírral bélelt ládákba, hogy ezekben külföldre szállíthassák. Az exportra küldött termést nagyság szerint mérik és osztályozzák. Képünkön Szurmák Mihály, az egyik szekció vezetője és a paprikaszedő brigád válogatja a termést. (Fotó: Demény) A pártmunkában nincs nyári szünet kenység következtében kihagytak a büntetőtörvénykönyvből. * Elcsigázottan, a kialvatlanságtól megöregedve hajolt a volán fölé, kocsija alig döcögött a sötét éjszakában a dűlőút feneketlen sarában. A hangulat úgy hatott ebben a kietlen órában, távol a legszerényebb civilizációtól is, mintha soha nem járt volna ezen a tájon. Idegesítő egyhangúsággal kapaszkodott előre az autó, sehogy nem akart feltűnni a reflektorfényben az Asztagos-tánya. Mély kátyúba került, hiába kínozta a motort, nem tudott kivergődni. Sebtében hóna alá kapta az orvosi táskát, gyalog vágott neki az éjszakai pusztának. A tanyának, ahova hívták, egyetlen lakószobája volt. Petróleumlámpa pislákolt az asztalon, a vajúdó anya izzadva vergődött az ágyban. Az öreg szülésznő elgyötörtén sóhajtott Zsupánra, ezzel jelezte, hogy tehetetlen. Két fiúgyerek siránkozott a konyhában, az apjuk csitította őket. — Farfekvés? — kérdezte halkan az orvos. — Az. És ráadásul nagyon jól érzi magát az anyja hasában — panaszkodott a vastag karú, zsák derekú szülésznő. Zsupán fontoskodás nélkül, nagyon hétköznapian matatott táskájában. Ugyanilyen szürkén jegyezte meg: — Hát, valami igaza van neki. Na lássunk hozzá. Vizet. Az apa’ lavórt hozott be a konyhából, gyerekei utánaszaladtak. A'bábaasszony tuszkolta ki őket. — Ne bántsák a mamát! — tiltakozott az egyik. — Csak hallgass. Már akkor is nagy volt a szád, amikor megszülettél, — csitította a bábaasszony. Az apa fekhelyet hevenyészett a konyha saroklócájára. Takaró alá bújtatta a gyerekeket. Közben minden idegszálával a szoba felé figyelt. Egy ideig kérdésekkel nyaggatták a gyerekek. — A mamához akarok menni — panaszkodott a kisebbik. — Majd holnap. Addigra meggyógyul a mama. — Azzal csúfolnak a faluban, hogy kisjézus van a mama hasában — újságolta a nagyobbik. — Buták. Az csak olyan kitalálás. — Hát akkor mitől beteg? — Testvéretek születik. — Kislány? — élénkül meg a kisebbik. — Lehet — bólintott fáradtan az apa. A gyerekek már egymás között vitatkoztak. — Neked kell rá vigyázni — döntötte el a nagyobb. — Én már iskolás vagyok. — Jövőre én is megyek. Akkor ki vigyáz rá? (Folytatjuk) A termelőszövetkezet már évek óta foglalkozik szamócatermesztéssel is. összesen 20 holdon telepítettek szamócát s a régebbi területeken az évek során igen bő termést tudtak betakarítani. Képünkön a már virágzó szamócatelepen Tóth Béla technikust láthatjuk. Naponta 108 mázsa kamilla! szárítanak a csabai konzervgyárban Az Országos Gyógynövény és Se- ! lyemgubóforgalmi Szövetkezet Köz- j pontjának Békés megyei kirendeltsége tegnaptól kezdve száz mázsa kamillát s/zállít a Békéscsabai Konzerv- | gyárba a békési, a gyulai és a szeghalmi járásból. Jövő hónap 10-ig foglalkoznak kamilla szárításával 's a tisztítás és csomagolás után a HERBARIA belföldön és külföldön értékesíti. Termelőszövetkezeteink — ahogyan erre Fehér elvtárs a Két- sopronyban elmondott beszédében utalt — évről évre fejlődnek s ennek alapja tagjaik egyre növekvő politikai öntudata. Ma már ott is — például a battonyai Vörös Októberben —, ahol azelőtt hallani sem akartak ilyesmiről, az emberek önként vállalják, hogy eny- nyi és ennyi cukorrépa-, kukoricaföldet gondoznak, azon ennyi és ennyi termést takarítanak be, s vállalásuk teljesítését ösztönzi a már csaknem mindenütt bevezetett premizálási rendszer. A tagságot szinte minden érdekli már (nem úgy, mint régebben), ami a közös gazdaságban történik s így nem közömbös a gazdálkodással, a gazdálkodás fogyatékosságaival szemben sem. Mindebből következik, hogy a magasabb jövedelem elérésének az igénye mellett nagyobb megbecsülést, több meghallgatást, észrevételeinek, hasznos javaslatainak mélyebb mérlegelését, s ha úgy tetszik, megvalósítását várja a saját maga választotta vezetőktől. Ezt a felfogást általánosnak lehet már mondani a megye termelőszövetkezeteiben. A tagság zöme a szövetkezeti életformát a maga számára véglegesnek tartja, s gondolkodásában,’ munkájában is egyre inkább ez tükröződik. Mind céltudatosabb a törekvés: hogyan lehetne jobbá, eredményesebbé tenni a gazdálkodást. Nos, ennek a törekvésnek a megvalósulását segíti elő a párt múlt évi decemberi határozata, amely a pártszervezetek politikai munkája révén a szövetkezetek tavaszi és nyári feladatainak jó végrehajtásával realizálódhat. A decemberi határozat a gabonatermesztés fejlesztése mellett a takarmányalap növelésében látja a szövetkezetek gazdasági erősítésének kulcsát, amely nélkül az állattenyésztés termelőképességének továbbfejlesztése elképzelhetetlen. A jelen időszakban éppen a kukoricavetés halad a szövetkezetekben, mely növényből a tervezett termésátlag elérése nagymértékben előrelendítheti az áUattenyésztés fejlesztését. A takarmányalap növelésének másik nagy lehetősége a szálasta- karmánytermelés, amelyben jelentős károkat okozott a pocok, s a kedvezőtlen időjárás. A pusztuló pillangósokat pótolni, a meglévőket gondosan ápolni, a kukoricánál jó talajba s optimális tőszámot vetni — úgy véljük — ez most a sok közül a jelenlegi legfontosabb feladat. A termelőszövetkezetek párt- szervezeteinek ebből a helyzetből az a teendője következik, hogy segítse a gazdasági vezetést, mozgósítsa a tagokat a kukoricavetés előírás szerinti elvégzésére, a szükséges szálas takarmány egynyári szálas takarmányok vetésével való pótlására. E látszólag csak gazdasági cél nem valósul meg politikai munka, a pártszervezetek nevelő, magyarázó, meggyőző' és a feladatokat megértető tevékenysége nélkül. De tartalmát tekintve ez nem is csak gazdasági cél. Hiszen a tervezett termésátlagok elérése a termelő- szövetkezetek további szilárdulá- sát eredményezi, ez már politikai tényezőként is hat a proletárdiktatúra erősödésére, újabb jelentős lépés a szocializmus teljes felépítése felé. A jó ütemben és kellő időben végzett tavaszi munka a nyári feladatokat készíti elő, s mindez a vártán kell, hogy találja a párttagokat. Mér elfogadott tény, hogy a nagy dologidőben sem lehet pártszervezeteinknek .,nyári szünetük”, éppen ellenkezőleg: ez teszi lehetővé, hogy mindenkivel kapcsolatot találjanak, aki a mezőn segíti a közös munkát. Legmegfelelőbb alkalom éppen a dologidő az emberekkel való munka közbeni eszmecserére, a közös ügyek megvitatáséra, az észrevételek összegyűjtésére, melyeket önkéntelenül is felszínre hoznak a csoportos beszélgetések. Sok minden szóba kerül ilyen alkalmakkor a munkaegységértékek, premizálások vizsgálatától egészen a vezetők bírálatáig. A kommunisták kötelessége, hogy megfelelő mederbe tereljék (természetesen minden mesterkéltség, erőszakosság nélkül) a beszélgetéseket, s ezzel alakítsák a közhangulatot, a közvéleményt. Ugyanakkor egy pillanatra sem szabad figyelmen kívül hagyniuk a jogos bírálatokat, akár a munkával, akár személyekkel kapcsolatosak azok, mint ahogy kötelességük megvédeni is az esetleg oktalanul „kikezdett” vezetőket. Mintegy közvetítőkapcsot a tagság és a vezetőség között kell, hogy betöltser.ek a kommunisták, amelynek révén elősegíthetik az észlelt fogyatékosságok gyors kiküszöbölését és erősíthetik a szövetkezeti egységet, munkalendületet. Ennek a célnak a szolgálatára szükséges felhasználni a különféle összejöveteleket, pártcsoport- vagy brigádértekezieteket is. Természetesen ezeknek a közös megbeszéléseknek a megtartásában sem lehet „nyári szünet”. Újkígyóson például éppen az ilyen kollektív tanácskozásokon kapnak a párttagok külön megbízatást a közös gondok megoldásának segítésére. A párttitkárok fő teendője most a politikai munka jó megszervezése és „átállítása” a mezei tennivalók szolgálatéra. Helytelen ezért az olyan gyakorlat, ami a csabai Szabadság Tsz-ben tapasztalható, ahol a párttitkár idejét a normarendezés irányításának hónapokig tartó munkája foglalja le. A konkrét gazdasági megbízatások. mint például az anyagbeszerzés, épitési engedélyek utáni futkos ás. tenyészállatvásárlás, hitelügyek intézése, háztáji föld kiosztása stb. '(mindezzel sok ne- lyen a párttitkárok foglalkoznak) elvonja idejüket az igazi feladataik ellátásától, amellyel pedig a legjobban tudjak segíteni a szövetkezetét. v.—d.— Inlairrencia ajánlat! ÁLLAMI VÁLLALATOK! ÁLLAMI GAZDASAGOK! TERMELŐSZÖVETKEZETEK FIGYELEM! A KÖRÖS VIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG, GYULA értékesíteni kívánja az alant felsorolt felesleges anyagkészletét: D I K O N I R 1984 kg NIKEPON 450 kg Tiltó felhúzó szerkezettel 60 0 47 db. Tiltó felhúzó szerkezettel 80 0 16 db. és egyéb anyagok. Érdeklődni: Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság. Gyula. Városház u. 26, telefon: 240, Anyaggazdálkodási Csoport. 219
