Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-21 / 118. szám

1965. május 21. 2 Péntek Amerikai repülőgépek újabb légitámadása r Észak-Vietnam ellen Hanoi Csütörtökön amerikai felderítö- gépek hatoltak nyugat felől Hanoi körzetének légiterébe, mögöttük pedig 12 lökhajtásos vadászbom­bázó haladt. Az amerikai gépeik 20 kilométerre közelítették meg az észak-vietnami fővárost — jelenti a .TASZSZ. Ha Van Lau ezredes, a vietnami néphadsereg főpa­rancsnoksága összekötő bizottsá­gának vezetője sürgős üzenetben tiltakozott a Nemzetközi Ellen­őrző Bizottságnál a VDK ellen intézett szerdai amerikai bomba­támadások miatt. Az észak-viet­nami fővárosiban ezenkívül közzé­tették a VNA hírügynökség nyi­latkozatát a dél-kínai tengeren folyó Sea Horse elnevezésű SEATO-hadgyakorlatról. A nyilat­kozat megállapítja, hogy a had­gyakorlatnak, amelyben az Egye. sült Államok, Anglia, Ausztrália, Űj-Zéland, a Fülöp-szigetek és Thaiföldnek összesen 30 hadihajó, ja vesz részt, az a célja, hogy be­vonja az amerikaiak csatlósait a dél-vietnami háborúba. Saigon Amerikai gépek csütörtökön há­rom hullámban támadást intéztek észak-vietnami célpontok ellen. Harminchárom vadászbombázó megfelelő arányú biztosítással — az ebben részt vevő vadászgépek számát nem közölték — röpcédu­lákat és bombákat szórt Ninh Binh tartományban, Hanoitól mintegy 80 kilométernyire délre. (MTI) Koszigin fogadta Cyrus Eatont Moszkva Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke csü­törtökön a Kremlben fogadta Cyrus Eaton amerikai nagyipa­rost, közéleti személyiséget és fe­leségét. A látogatás során őszinte, baráti légkörben beszélgetést íoly. tattak. (MTI) Szovjet pártkiildöttség utazott Indonéziába • Moszkva Csütörtökön szovjet pártküldött­ség utazott Djakartába. Az S2KP küldöttsége Sarai Rasidov- nak, az SZKP elnökségi tagjának, az Uzbég KP Központi Bizottsága első titkárának a vezetésével részt vesz az Indonéz KP megalapítá­sa 45. évfordulójának az ünnepsé­gein. (MTI) Dominikai krónika Em bér • a hajókazánban Rafael Leonidas TrujiTo Moli­na, Dominika Washington aKara- tából lett diktátora nemcsak ha­zug demagóg volt, hanem tömeg­gyilkos is. A rezsim egyik hivata­los kiadványa szerint az ő ural­ma alatt sikerült rendezni Haitd- val a határkérdést és ezzel örök békét teremteni Hispaniola szige­tén. Nos, Trujillo 1937-ben zso’- dosaival átlépte a korridort és tízezer haiti négert öletett halom­ra. Ennyiben igaz, hogy „örök bé­két” teremtett. , Különben is., szeretett minden problémát „radikálisan” megol­dani . Ha valaki nem tetszett neki, „örök békére” kárhoztatta és punktum. Amikor például a ku­bai nép elsöpörte az ottani diktá­tort, Pulgencio Batistát, erre is a maga módján reagált: a merény­leteik egész sorát szervezte a ku­bai forradalom vezére: Fidel Castro éllen. Bosszújának, vadál­lati dühének általában nem áll­ták útját a határok. Erre az egyik legborzalmasabb példa dr. Jesus Galindez profesz- szor esete. Egy ismeretlen telefonál Galindez nemzetközi hírű tudós volt. Santo Domingo egyetemén ■történelmet tanított. Az igazmon­dás és az emberség erősebb volt benne, mint a megtorlástól .való félelem — és ez volt a tragédiá­ja. Előadásaiban nem rejtette vé­ka alá, mi a véleménye Trujilló- ról. Barátai egy éjjel értesítették: azonnal meneküljön, el akarják hurcolni. Életveszélyes körülmé­nyek között, nagy nehezen sikerült egy halászbárkán elhagynia az or­szágot. New Yorkban telepedett le. Egy napon ottani lakásán csengett a telefon. Izgatott férfihang jelent­kezett: — Professzor úr! Az ön szemé­lyes segítségére van szükség. Kö­nyörgöm, azonnal jöjjön! Az ismeretlen telefonáló meg­mondta a címet, aztán — mielőtt Galindez részletesebb magyaráza­tot kérhetett volna — letette a kagylót. A telefonálók jól ismer­ték a professzort: szerette hazá­ját és ha honfitársainak segítség­re volt szükségük, képtelen volt nemet mondani. Amikor belépett a megadott címre, köszönés he­lyet leütötték. Kocsiba gyömö­szölték és a kikötőbe hurcolták, ahól egy régi teherhajón domini­kai zászlót lengetett a szél. | Nyomozás közben a tanár ba­rátai azt hitték, Galindezt Tru­jillo börtönébe vitték, később a teherhajtó egy megszökött matró­zának vallomásából kiderült: Je­sus Galindezt útközben elevenen elégették a hajó kazánjában. Ra­fael Leonidas Trujillo Molina „ge- .neralisszimusz” nem szerette a nyomokat... A pénzt viszont nagyon. Ahogy a tekintélyes londoni Times meg­fogalmazta, „egész Dominika Tru­jillo magánbirtoka volt”. Ha va­lahol jó üzletet szimatolt, megvet­te a céget. Ki merte megtagadni, hogy eladja neki? Esetleg társnak ajánlkozott. Ki bátorkodott volna visszautasítani ekkora megtisztel­tetést? Ha egy-egy vállalkozása mégis veszteségesnek bizonyult, Trujillo eladta a csődtömeget — az államnak. Trujillo, a magán­ember simán elintézte Trujilló- ná'l, az államfőnél, hogy a kor­mány megvegye a bukott vállal­kozást és jó árat fizessen érte... Washington jótevője A diktátor vagyona így aztán egyszerűen fantasztikus mérete­ket öltött. Famíliája kezébe ke­rült a megművelt földterület egy- harmada, 18 cukorgyárból 12, az ország légiforgalmi társasága, ál­lattenyésztő farmok, rádió- és tv- állomások, tej- és húsfeldolgozó üzemek, cement-, hajó- és textil­gyárak, malmok, gyapotültetvé­nyek ps bányák egész hálózata. Az üzletember és az „állam­férfi” azonosulására jellemző a következő eset. Amikor a zsar­nok „megvette” az ország legna­gyobb cipőgyárát, rendeletet adott ki, amelyben megtiltotta a pa­rasztoknak a mezítláb járást. Va­gyonát nyolcszázmillió dollárra becsülték. Nyereségvágyát beteges hiúsá­ga felülmúlta. El Benefactornak, Jótevőnek neveztette magát, sőt mi több: maga is így írta alá a hivatalos okmányokat. A kórházak termeiben ez a felirat díszelgett: „Csak Trujillo gyógyíthat meg!” A vízművek homlokzatára ezt vésette: „Trujillo adja az ivóvi­zet!” A rezsim egyetlen napilap­ja, az El Caribe ilyen címekkel illette: „El Libertador, vagyis a Felszabadító, Az Ország Első Író­ja, Az Amerikai Földrész Első Antikommunistája, Amerika Meg­váltója”. A kis ország területén 187U Trujillo-szobor volt. ,A diktátor magáról nevezte el Santo Domin- gót Ciudad Trujillónak. Volt Tru- jillo-tartomány, Benefactor-tar- ' tomány és így tovább. Egy biztos: 1 Washington méltán nevezhette Jótevőnek a diktátort, aki bizto­sította Dominikában az Egyesült Államok gazdasági-politikai befo­lyását. A rugalmasabb Kennedy- politika idején azonban a han­goskodó, még taktikai változásra is képtelen zsarnok kezdett kelle­metlenné válni a megbízóinak. A Fehér Ház szívesen látott volna szalonképesebb helytartót Santo Doming'óban. A zsarnok ezzel el­vesztette egyetlen támaszát és végzete nem is késett soká: 1961 májusában a San Cristobal felé vezető országúton fekete limuzin keresztezte kocsija útját és a tá­madók rövid tűzharcban végeztek a diktátorral. Az ujjongó nép a hír hallatára elözönlötte az utcákat. A tömeg elsöprő erővel haladó kormány megalakításáért tüntetett. Ekkor azonban amerikai hadihajók tűn­tek fel Dominika partjain... Harmat Endre Következik: ...És újra a tengerészgyalogosok. Gerencsér Miklós: Tanúk 9. Zsuptón megállt, lemaradt, majdnem félszegen hajolt előre továbbsétáló felesége után. — Ne siessük el. Arra is gon­doltam, hogy az intézeti mun­ka mellett éjszakai ügyeletet vállalok. Az is gyakorlat. Nem hagyhatom abba a kutatást. Szinte kétségbeesetten, bocsá­natkérőn mondta ezt, mint aki tudta, hogy érvei semmit nem változtatnak a kényszerítő való­ságon. Az asszony nem is válaszolt. Bizonyos volt benne, hogy a vita eldőlt az ő javára. »* Dr. Jász Tibor felesége nem ákar belefáradni a fontoskodás­ba. Egyáltalán nem izgatja, hogy Zsupán oda se figyel. — ...nagyon guszta ház. Némi túlzással azt is ráfoghatnám, hogy villa. Már az idén költöz­nénk, de nem szabad elsietni. Tibornak valami «-megfelelő szak­orvosi állást ksll szerezni * az SZTK-nál. És tudja milyen ol­csó volt az a ház? Potom két­százhúszezer. Jaj, Istenem, csak el ebből a Taagany lkából! Az Országos Béketanács elnökségének felhívása A népek mélységes felháboro­dással ítélik el a háború és az agresszió erőinek mesterkedése­it. Egyre erőteljesebben követe­lik a békét veszélyeztető impe­rialista támadások megszünteté­sét, s követeléseiknek közös erő­feszítésekkel, határozott meg­mozdulásokkal, bátor és önfel­áldozó tettekkel szereznek ér­vényt. Ebben a szellemben hív­ta össze a Béke-világtanács ez év júliusára Helsinkibe a Béke- világkongresszust, amelynek jel­szava: „Harc a békéért, a nem­zeti függetlenségért és a leszere­lésért”, s e harc jegyében ren­dezi meg a magyar békemoz­galom is hagyományos tavaszi akcióját a leszerelés és a nem­zetközi együttműködés előmoz­dítására. Az amerikai agresszió ellen fel­emelik tiltakozó szavukat mind­azok, akiknek drága a béke és a népek szabadságának ügye. Ezt fejezi ki a Béke-világtanács el­nökségének az a javaslata, hogy május 23—30 között világszer­te kezdeményezzenek nagysza­bású akcióhetet a vietnami nép támogatására. Az Országos Béketanács el­nöksége felhívja a béke minden őszinte hívét, hogy a vietnami akcióhéten még az eddiginél is határozottabban, még nagyobb egységben lépjenek fel az ame­rikai imperializmussal szemben. Követeljék, hogy az Egyesült Államok kormánya azonnal von­ja ki katonai egységeit és ta­nácsadóit Dél-Vietnamból, hala­déktalanul vessen véget a Viet­nami Demokratikus Köztársaság elleni katopai agressziónak, minden területen tartsa be az 1954., évi genfi megállapodáso­kat, ismerje el a dél-vietnami nép jogát saját sorsának intézé­sére, ne akadályozza Vietnam békés egyesítését. A béke és a haladás erőinek határozott fellépése Indokína népeinek védelmében meggyor­sítja az Egyesült Államok vak­merő agressziójának kudarcát és győzelemre segíti a nemzeti füg­getlenség és az egyetemes béke eszméjét Délkelet-Ázsiában, s szerte a világon. (MTI) Tovább tart az ónbányászok sztrájkja Bolíviában La Paz Bolívia nagy bányavidékein harmadik napja sztrájkol mint­egy 30 ezer óntoányász. Általános sztrájkjukhoz szerdán csatlakoz­tak az olajipari munkások és a banktisztviselők is. A bolíviai fővárostól délkeletre fekvő hegyes vidéken fegyveres bányászok továbbra is ellenőrzé­sük alatt tartanak több bányát. Adrian Arcé szakszervezeti ve­zetőt szerdán reggel holtan talál­ták meg La Pazban, a munká­sok rádióadójának épülete közelé­ben. A szakszervezeti központ a kormány katonáit vádolja Adrian Arcé meggyilkolásával. A hadse­reg megszállta a rádióállomás épü. letét. A kormányzó junta szóvivője az általános sztrájkot illegálisnak minősítette és kijelentette, a kor­mány szilárd elhatározása, hogy megszigorítja a kedden elrendelt ostromállapotot .(MTI) nélkül A vendég hátrál előle, az aj­tóban gyorsan rászánja magát a menekülésre. — Bocsánat, nekem menni kell. Azt üzenem Tibornak, hogy nagyon köszönöm az akkumulá­tort. * Jásznénak hosszúra nyúlik az arca, mintha görbe tükörbe nézne. — Vérig sértené Tibort?! Ugorjon be hozzá a rendelőbe. Zsupán engedelmeskedik. Tu­lajdonképpen látni akarja a kol­legát, csak azt nem tudja, hogy miért. Gyűlöli és látni akarja. Ennyi az egész. Dr. Jász temperamentumos lendülettel dolgozik az elsötétí­tett rendelőben. Röntgenezi a beteget. — Tartsa vissza a levegőt. Ügy. Egy kicsit jobbra. Most egy kicsit balra. Ne mozogjon. Öltözhet. Holnapután kész a le­let. Drbjon be egy százast a pos­taládába. Küldje a következőt. Zsupán szótlanul üldögél a homályban. — Tönkretesz a robot — pa­naszkodik neki a kollega. Fel- kattintja a Villanyt. Az imént vizsgált beteg ekkor dobja bele a pénzt a „postaládába”, amely egy lábakon álló, fehérre festett, urnaszerű deszkadoboz. Belép a következő páciens, egy öregasz- szony. — Mi a panasz? — A térdem fáj, doktor úr. — Megröntgenezzük. — De azt mondják, hogy attól rákot lehet kapni, doktor úr. — Néném, rákot csak a velen­cei vendéglőkben kapni. Evett már? — Még nem. — Akkor tolja le a harisnyá­ját. — Leoltja a villanyt. — Tessék csak feljebb húzni a tér­dét. Ügy. Fiatal csontok ezek még nagymama. Jeruzsálemig is elgyalogolhatna rajtuk. Csak a szelet meg a nyirkosságot nem szeretik. — írok magának finom kám- foros kenőcsöt. Azzal bedörzsöli minden este. — Villanyt gyűjt, receptet állít ki. — Mennyivel tartozom, dok­tor úr? Doktor Jász végignézi a sze­gényes öregasszonvt. — Magának csak ötver.. Dobja be a postaládába. Zsupán elszomomdva figyeli a nagyüzemi pénzcsinalást. Szinte szórakoztatja az a megle>.ó tény, hogy ilyen egyszerűen, ilyen za­vartalanul szemiél'.eti az intel­lektuális bűncselekmény egyik fajtáját, amelyet valami feledé-

Next

/
Thumbnails
Contents