Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

|MS. április 11

7

Vasárnap

Egymillió forint a harmadik oldalról

nálja magát a magasabb kultűráHarmadik éve, hogy egy 190 holdas felületi öntöző telep kihasználásával adós a gyulai Béke Tsz igazgatósága. Még 1962-ben. állami hitelből egymillió 68 ezer forintot fordítottak az öntöző telepre, mégis 1963-ban és 1964-ben, a terület egy részét esőztető berendezéssel öntözték. A telepbe ruházott állami vagyont ezek szerint •— ezidáig — a tsz befagyasztotta. Az öntözőtelep rendeltetésszerű használatának ügyét a párt gyulai városi bizottsága nemrégiben na- 'fárendre .tűzte, A testület a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság kommunistáinak segítségét kérte, hogy a felépítéstől számított harmadik évben végre a tsz használatba is vegye a telepet. A pártbizottságnak az a célja, hogy a 190 holdba fektetett millió gyarapítsa a szövetkezeti gazdák jövedelmét, növelje az országos árualapot.

Miért kellett eddig jutnia ennek az egész ügynek?

A történet gyökere 1962. január 31-ig nyúlik, amikor a tervtárgyaló bizottság napirendre tűzte az öntözőtelep építésének sorsát. Erre magoívták a tegérdekeltebb félét, a szövetkezet elnökét. Kovács Istvánt, de ő az egymillió fori«* beruházás iránt annyira sem érdeklődött, hogy a tervtárgyaiá- soji részt vegyen. A bizottság eamészettudósbói álló nemzetközi csoport vizsgálta meg a Csendesóceáni Húsvét-sziget 949 bennszülött lakójának egészségi állapotát. Az expedíciót, az Egészségügyi Világszervezet megbízásából a montreali McGill Egyetem szervezte. Különösen érdekelte a tudósokat az a körülmény, hogy az

nek ellenére mégis úgy döntött, hogy megvalósítják a beruházást. Az egymillió forint sorsa tehát így pecsételődött meg mindjárt a legyen vagy ne legyen pillanatában;

Az öntözőtelepet jó ütemben megépítették, s amikor elérkezett a műszaki átadás, a sebtében felrakott magasvezetésű főcsatornából elszökött a víz. A tsz elnöke mindebbe belenyugodott. Egy lépést sem tett a telep jó műszaki állapotáért. Időközben a tanácstól és a Magyar Nemzeti Banktól egymásnak adták a-kilincset, s az elnököt arra akarták rászedni, hogy a vízügytől kérje a kivitelezés garanciális hibáinak megszüntetését. Erre azonban a tsz elnöke nem vállalkozott. Tavaly és azelőtt a csatornákban embermagasság,nyira nőtt a gaz. Ilyen előzmények után vált rendszeressé a telep további sorsának szó- vátéteie. Az elnök legtöbbször legyintett, s ezzel fejezte ki, hogy nem érdemes az egymillió forint beruházással bajlódnia, hiszen ő nem kérte, adták, vagyis az egymillió forint hosszúlejáratú hitelt ráerőszakolták.

Az öntözőtelep fontosságát az elnök sajnos nem ismerte fel. Az Élővíz-csatorna partja, a Békéscsabát—Gyulát összekötő műét póstedeki része valósággal felia1722-ben felfedezett Húsvét-szi- geten még sohasem fordult elő rákos megbetegedés. Mielőtt a szigetet bekapcsolnák a mai civilizáció vérkeringésébe — ami a nemzetközi repülőtér megépülése nyomán rövidesen megtörténik — a tudomány számára értékelni akarják az ottani lakosság élet-' körülményeiből és átöröklósi tényezőiből adódó egészségi állapotát. Ezidéig a sziget egyetlen kapcsolata a külvilággal annyi volt, hogy egy évben egyszer Chiléből hajó érkezett a szigetre különféle árukkal megrakodva.

jú gazdálkodáshoz. Az a munkabizottság, amelyik az öntözőtelep építését annak idején szorgalmazta, lényegében ezt ismerte fel. A vízügyi mérnökök, öntözési szakemberek nem tehetnek arról, hogy a szövetkezet élén álló emberek némelyike az öntözéses gazdálkodásban még az egymillió forintos beruházás után sem látott fantáziát. Ez a fantáziátlanság egyáltalán nem erénye azoknak, akik ebben/ a tsz-ben vezető posztokon állnak. De a tagság is mulasztott. A közgyűléseken nem szorgalmazták kellően az államtól kapott beruházás kihasználását.

Kétségtelen, hogy ez a szövetkezet • I960'—64 között a gazdasági erősödés útján halad. 1962 és 1964 között a gazdálkodási eredmény — szántóegységre vetítve — 533 forinttal növekedett. Ez a növekedés még több is lehetett volna, ha a tsz vezetősége az állami erőforrásokból rendelkezésére bocsátott milliókat — összes közép- és hosszú lejáratú hitelük 1677 hold közös szántóra, kereken hatmillió forint — nagyobb buzgalommal és megfontoltsággal fordítja a gazdatérsadaiom javára.

Figyelmet érdeméi a párt városi bizottságának kezdeményezése, amely végsősoron az öntözőtelep 1965. évi üzemeltetésének gyakorlati megvalósítását tűzte napirendre. A kérdés csupán az, hogy a szövetkezet igazgatósága és elnöke miként ítéli meg a párt vb kezdeményezését? A Béke Tsz- ben két év óta szerzett tapasztalatok sajnos nyugtalanítóan hatnak. Ahhoz, hogy ez a tsz a 190 holdas öntözőtelepét rendeltetésszerűen kihasználja, nem elegendő csak a főcsatornát rendbe tenni. Néhány ember gondolkodásmódját jobban hozzá kellene iga- zítgaitni a gazdaságosságra törekvéshez, a tagság anyagi jólétének továbbneveléséhez, vagyis az egymillió forint harmadik oldalához. Ez az itteni gazda társadalom tulajdonképpeni érdeke!

Dupsi Károly I

A Húsvét-sziget lakóinak egészségi állapota

Harmincnyolc orvosból és térelnézést kérek...

Amikor tisztázódott családi berkekben és az iskolában, hogy büntetni való hangom és hallásom van, tud. tam, hogy nem lesz belőlem egy Paganini. Éppen ezért kevésbé muzikális jellegű szakmát választottam, a kereskedést.

, Hogy miért pont ezt, nem tudnám megmondani, mert elképesztően rossz kereskedelmi érzékkel is rendelkeztem. Pesten inaskodtam majdnem három hétig. Abban az időben úgy goldoltam, hogy azon az apró szatócsbolton keresztül, vezet az űt a kereskedelmi miniszteri székig, vagy legalábbis egy külkereskedelmi munkaI helyig, de miután két- ízben is gyanúsított lettem főnököm által, hogy lopkodom a stolverket, meg a rágógumit, befejeztem a kereskedelmi pályát. Engem idegessé tett az, ha egyedül kellett maradnom az üzletben. Nem a kísértéstől féltem, hogy elcsenek valamit, hanem az tett idegessé, hogy mit gondol rólam a főnök, míg távol van? Kellemetlen, rossz érzés »olt az örökös gyanakodás, mert, hogy gyanüsít- gatott állandóan, az biztos.

Hasonló érzést csak azóta tapasztaltam magamon, amióta létrejöttek mindenfelé az önkiszolgáló boltok. Gazdaságosságukat én nem ismerem, de erkölcsi nevelöhaGyanakvás

Lásuk mindenképp jelentős. Persze, gondolom, gazdaságosak is, mert ha nem lennének azok, nem bővítené a kereskedelem az önkiszolgáló hálózatot. Szépek, ízlésesek ezek a boltok, de én valahogy mégis idegenkedve lépek be az üz. letekbe. Úgy érzem a belépés pillanatától, hogy nem bíznak bennem a bolti dolgozók. Szemükben csak egy 1965-ös évjáratú vásárló vagyok, akit nem ismernek. Honnan is tudnák, hogy egy doboz feketebox, vagy egy csomag egészségügyi papír engem nem hoz kísértésbe. Azt viszont gyakorlatból tudják, hogy az engedélyezett „káló” kimeríthető. Éppen ezért igyekszem okot nem adni a gyanakvásra. Kitömött zsebekkel nem megyek az üzletbe. Nem ácsorgók egyhelyben sokáig és nem nézek körül, mintha az alkalmat lesném, hogy a zsebembe csúsztassak egy Tibi csokit. Nem nyúlkálok a zsebembe a pénzemért csak a pénztárnál, mert félreérthetnék. Mindkét kezemmel fogom a kosarat, hogy lássák, az én két kezem el van foglalva, nem ér rá ide-oda nyúlkálni. E sok óvintézkedés ellenére van egy olyan érzésem, hogy mindenki engem figyel, vásárlók, eladók egyaránt. Ügy érzem, bennem látják azt á vásárlót, oki egy csomag Ziziért eladja a becsületét. Nem nézek az eladókra, de érzem, hogy a figyelem énrám irányul, szinte égeti tarkómat a tekintetük. Néha már azt várom, hogy karonfogjanak és bevezessenek a raktárba motozásra.

Emelt fővel megyek a pénztárhoz, mint akinek tiszta, enyvet- lén a keze, de bélül nem szűnik a szorongás, vajon nem vonják-e kétségbe becsületességemet. Csak akkor nyugszom meg némileg, amikor a pénztárosnő mosolyogva utómra enged a vásárolt áruval. Ez a mosoly rehabilitál, felment a gyanú alól és én újra tisztességes állampolgár vagyok.

Ez megnyugtató, de úgy érzem, még gyakorolnom kell az önkiszolgálást.

Dobra Sándor

Embere válogatja j

Hogy nem tegnap, de nem is j tegnapelőtt felejtették a sarkad! • Kossuth Tsz egyik táblájában 5 az ekét,,arról leginkább a vak- j rozsda tanúskodik, amelyik a ■ kerék és a kormánylemez fé- • nyességét, immár feketére mar- j ta. Valamelyik traktoros még az | ősszel leakaszthatta gépéről s £ ott felejtette.

Helyenként, mint itt is, vészé- £ lyes szokássá kezd válni a tre- £ hányság. ősz óta sajnos senki j sem kereste ezt a szerszámot. £ Még csak az évvégi leltárnál i sem tették szóvá, hogy hiány- £ zik. Kié hát tulajdonképpen? — J vetette fel Povázsai Gábor, a £ megyei tanács mezőgazdasági | osztályának agrármérnöke a ; minap, a sarkadi járás tsz elnö- £ keinek, főagronómusainak érte- £ kezletén. Senki sem vállalta, £ hogy az elhagyott eke az ő gaz- j daságáé. Egy főagronúmus j azonban szégyenpírtól fátyolé- : zott arccal felállt és gyors lép- ! lekkel elhagyta a helyiséget, j Mindez délután 16 órakor tör- ! tént. Egy-két óra múlva már ; csak az eke kihűlt helye bizo- : nyitotta: célba találtak a sza- j vak.

De miért kellett ezért külön | szólni, amikor a legtermészete- | sebb, hogy az ember munka- j eszközeit nem hagyja el. Vagy ; ez természetellenes? Embere ! válogatja. —sík,

Gerő Dános:

íUcsi Biti UUáty&átya

Szatirikus kisregény

22.

Egyik borongás délelőttön, amikor Kicsi Biri éppen a napiparancsot osztotta ki Kérésznek, meg a kisbírónak, Molnár Anti lélekszakadva berontott az elnök szobájába.

— ölik az embereket, agyonverik a közbiztonságiakat mind egy szálig — lihegte, s leroskadt egy székre.

— Micsoda? Micsoda? — hördült fel az elnök és értelmesebb beszédre szólította fel a „százados”-*.

— Megálljának, kerüljenek a kezem közé, kitaposom a belüket — tajtékzott Molnár, és hadarta, mondta, hogy milyen ve- szedelelemböl szabadult. Biriék kétszer is elmondatták vele, amíg nagynehezen ki tudták bogozni ,mi is történt.

Tegnap rate azt a parancsot kapták Biritől, hogy látogassák meg a Felső-véget, mert onnan nem adtak még be semmit a gazdák, hiába kapták meg a beszolgáltatási felszólítást. Márpedig ez a beadás-megtagadás nagyon elevenükbe vágott mindnyájuknak, akik Kicsi Bi- rit szolgálták, hiszen ebből /kapták a zsoldot. Erélyesen utána kellett hát nézni a dolognak.

Ezért vonult ki Molnár hatodmagával és egy stráfszekérrel ma reggel a Felső-végre. Még

alig világosodott, amikor elindultak. Kettesével mentek befelé a házakhoz ,s mivel Kérész „ezredes” előre kioktatta mindnyájukat, nagyjából tudták a „szöveg”-et.

Molnár Anti Bojtor közlegénnyel, Süket-Kabaiékhoz ment be, ott kezdték a rekvirálást. Azt hitték, könnyű dolguk lesz az öreg emberrel, de mint kiderült, nagyon tévedtek. Az öreg katonafia pár nappal azelőtt jött haza Szolnok alól, ahol, mint fogoly dolgozott, egy híd építésénél. Ezzel a fiatalemberrel kezdődött a baj. Amikor meghallotta, hogy miért jöttek, menten mutatta az ajtót és távozásra szólította fel I a kora reggeli látogatókat.

Na, de ők sem hagyták magukat. Odaállították a falhoz a legényt, és megmondták, baj lesz, ha okvetetlenkedik, mert a géppisztoly töltve van. Ezért maradjon veszteg, amíg megnézik, hogy tudnak-e adni i/agy sem?

Meg is vizsgálták az ólat és

azonkívül minden helyet, ahol élelmet vagy bort gyanítottak. Bojtor közlegény talált is két hat- van-hetven kilós süldőt. Mégpedig nem az ólban, hanem a veremben. Nyilvánvalóan hosszú idő óta ott rejtegették a két hízójelöltet, eddig sikerült megmenteni, de most Bojtor mégis felfedezte a féltve őrzött kincset.

Egyiket elvisszük — mutogatták a gazdának, aki ott káromkodott a süketekre jellemző furcsa kiejtéssel, a verem mellett. Bojtor már le is ereszkedett a südők közé, hogy egyiket kiemelje.

Ment a dolog simán — attól eltekintve, hogy a malac sival- kodott. 'mint akit öln^k —, ment egészen addig, amíg a süldő lába földet nem ért. Csakhogy, amikor a kis göndörszőrű földet érzett a lába alatt, ugrott egyet, s allé, futott le az udvar végibe. Bojtor hasravágódott, cifrákat mondott, azután futott ő is sebesen utána. A süldőnek azonban nagyon tetszhetett a hosszú

börtön után a szabad levegő, nem akart újra rabságba esni. Hiába csologatta Bojtor, és hiába hajkurászta, nem ért vele semmit. Ha a nyomába ért, egyet dobott a farán a süldő, és* már szaladt is Bojtorral ellenkező irányba.

Molnár nem tehetett egyebet, odament segíteni. Ketten igyekeztek elcsípni a holnapi jó falatot.

Egy valamiről azonban megfeledkeztek. A fegyvert letették a kezükből és csak akkor döbbenték meg, amikor már a két Kábái bizonygatta, hogy töltve | van a puska, meg a géppisztoly, és segítségül veszik, ha a szép szó nem használ.

Molnár természetesen nem hagyta magát. Látta, hogy az utcán a stráfszekér mellett éppen ott van két búzát pakoló közbiztonsági, azoknak kiáltott kétség- beesetten. Szaladt is a két fogd- meg nyomban. Igen, de a fiatal ' Kábái, amint az utcaajtón belépték, egy szempillantás alatt lekapta a vállukról a puskát. Az öreg meg, a sikeren felbuzdulva, a boldogabbik végire fordította a fegyvert, s csihé-puhé, ütött, mint a bolondóra. A fia azután úgyszintén még mondtak is minden nagyobb dübbenés után egy- egy oktató szót.

(Folytatjuk)