Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-09 / 84. szám

M6S. április 9. 2 Péntek Megkezdődtek Péter János és dr. Bruno Kreisky tárgyalásai Csütörtökön délelőtt az osztrák kancellári hivatalban megkezdőd­tek a tárgyalások Péter János ma­gyar és Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter között. A megbe­széléseken magyar részről többek között részt vesz Szilágyi Béla külügymdniszterhelyettes, Beck István rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, a Külügy­minisztérium főosztályvezetője és Sebes István, hazánk bécsi nagy­követe, osztrák részről Carl Bob- leter külügyminisztertielyettes, Brich Bielka, a külügyminiszté­rium főtitkára, dr. Simon Koller, Ausztria budapesti nagykövete és más személyiségek. Péter János és a kíséretében levő személyiségek csütörtökön délben látogatást tettek dr. Bruno Pittermann al- kancellámál. (MTI) Johnson baltimore-i beszéde A megyei T!T szervezetek vezetőinek országos tanácskozása Az 1965—1966-gs oktatási év is­meretterjesztési programjának összeállítását tűzte napirendre a TIT országos titkárságának csü­törtökön a Kossuth-klubban meg­kezdődött kétnapos értekezlete. Dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke üdvözölte a megje­lenteket — közöttük a párt-, az állami és a társadalmi szervek képviselőit — majd Honfi József, a TIT országos titkára vázolta az őszi hónapokban induló új isme­ret terjesztési évad fő irányelveit, teendőit. Az értekezlet ma folytatja munkáját. (MTI) A vietnami báború presztízskérdés is Kiss Csaba, az MTI tudósítója lés Amerika itt „a régi ellenség jelenti: | új arcával” áll szemben. Tyereskova a riporterek pergőtüzében. (MTI-fotó — Vigovszkd Ferenc felvétele.) Johnson elnök szerdán este (ma­gyar idő szerint csütörtökön haj­nalban) beszédet mondott a balti- more-i John Hopkins egyetemen. Beszédében Johnson azzal vá­dolta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, hogy „megtámadta a független dél-vietnami államot” és Dél-Vietnam teljes bekebelezé­sét tűzte ki céljául. Az Észak-Vi- etnam ellen intézett bombatáma­dások arra irányulnak, hogy „fel­tartóztassák az agressziót és meg­szilárdítsák a nemzetközi rendet”. A légitámadások Johnson szavai szerint „a béke felé vezető leg­helyesebb út szükséges részei”. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „hajlandó feltételek nél­küli tárgyalásokra” a vietnami probléma rendezésére. Ugyanak­kor azt is hangoztatta, hogy Ame­rika „nem fog vereséget szenved­ni Vietnamban és nem vonul ki az országból”. Johnson nem hagyott kétséget az iránt, hogy az Egyesült Államok kész folytatni a háborút. Kijelen­tette, hogy országa „korlátozva használja ugyan erejét, de feltét­lenül latba fogja vetni azt” az ál­lítólagos agresszió ellen Dél- Vietnamban. Megismételte, hogy a dél-vietnami partizánokat északról irányítják és látják el, Arra hivatkozott, hogy az Egye­sült Államok még 1954-ben ígérte meg segítségét Dél-Vietnamnak. Megismételte korábbi kijelenté­seit arról, hogy az amerikai fegy­verek csupán Dél-Vietnam „sza­badságát és függetlenségét” védel­mezik, de egyre arra is utalt, hogy a vietnami háború presztízs- kérdés is: az amerikai haderők kivonása „megingatná más né­peknek az Egyesült Államokba vetett bizalmát”. Johnson kijelentette, hogy a VDK területének bombázása „szükségszerű volt” és egyik leg­fontosabb célja: meggyőzni az ellenséget arról, hogy Amerika nem fog vereséget szenvedni Vi­etnamban.' A tizenhét el nem kötelezett ál­lam belgrádi felhívására válaszol­va. Johnson azt mondotta, hogy az Egyesült Államok kész előzetes feltételek nélkül tárgyalni a vi­etnami probléma rendezéséről és hajlandó különböző utakon meg­közelíteni ezt a célt. Így megem­lítette az érintett kormányokkal folytatandó megbeszéléseket és tárgyalásokat, az államok na­gyobb vagy kisebb csoportjával való tárgyalásokat, régebbi egyez­mények megerősítését és újabb megállapodások megkötését. Az egyetlen ésszerű út a békés ren­dezés — mondotta — és Amerika csupán azt kívánja, hogy a ren­dezés eredményeként biztosítsák Dél-Vietnam „függetlenségét”, „a külső befolyás megszünteté­sét”. Mindjárt e szavai után azon­ban ismét kijelentette, hogy az ilyen rendezésig az Egyesült Ál­lamok fel fogja használni erejét. Beszéde második részében John­son a délkelet-ázsiai népek támo­gatásának megnyerésére nagysza­bású amerikai gazdasági segítsé­get helyezett kilátásba arra az esetre, ha ezek az országok haj­landók megfelelő szervezetet lét­rehozni. Johnson a Vietnami De­mokratikus Köztársaság számára is kilátásba helyezte ezt a segítsé­get, ha csatlakozik a szervezethez, vagyis hajlandó engedményeket tenni a dél-vietnami problémá­ban. Az elnök egymilliárd dollá- ros összegről beszélt és közölte, hogy az amerikai mezőgazdasági készletfeleslegből élelmiszerse- gélyt is biztosít erre az esetre a délkelet-ázsiai országoknak. Java­solta, hogy U Thant ENSZ-főtit- kár is foglalkozzék e kérdéssel. L[ ásodik ötéves tervünkben * 1 évenként növekvő összege­ket fordítunk mezőgazdasági be­ruházásokra. Végeredményben az egész ötéves terv időszaka alatt az eredetileg tervezett 34,4 milli­árd forinttal szemben 43,5 milli­ard forintot használunk fel a me­zőgazdaság fejlesztésére. Ha meg­vizsgáljuk, mire költjük ezt a je­lentős összeget, akikor a követke­ző képet kapjuk: 40 000 új trak­tor, 6500 kombájn és sok tízezer munkagép kerül ez idő alatt a mezőgazdasági termelésbe. Nagy­üzemi építkezésre mintegy 15 milliárd forintot fordítunk. Min­denekelőtt létesíteni kell 400 000 új nagyüzemi szarvasmarha-férő­helyet, 1,5 millió sertésférőhelyet, 710 000 juhférőhelyet, 38 000 va- gomos magtárt, 65 000 vagonnyi kukorioatárolóhelyet és mintegy 220 000 négyzetméter alapterületű nagyüzemi baromfinevelésre al­kalmas épületet. Persze a terme­lésben közvetlenül szerepet játszó beruházásokon kívül még egyéb, a mezőgazdasági termelést szol­gáló létesítményekre is tetemes összeget fordítanak. Gondoljunk továbbá a mezőgazdasági szakok­tatás kiterjesztésére, a kutatási Feledhetetlen az a nap. V. V. Tyereskova szovjet űrhajón a magasba röppent. Egy karcsú, szép szovjet nő óriási akarat­erőt és magas fokú képzettséget igénylő modem hőstette elkáp­ráztatta a világot. A nők képes­ségeit lebecsülő évezredes babo­nákat söpört el végképpen Tye­reskova bravúrja. Nemének és hazájának dicsőségét egyaránt öregbítette. Ismét bebizonyoso­dott, hogy a Szovjetunió olyan ország, amelyben a teremtő gé­niusz alkotókedve előtt szabad az út. Valóban, a szovjet tech­nika és tudomány nagy művei az egész szovjet nép munkájá­ból fakadnak. Tyereskova di­csősége tehát valamennyi szov­jet nő, az egész szovjet nép di­csősége. Most, amikor férjével, And- rijan Nyikolajev űrhajóssal, a szovjet hadsereg ezredesével nálunk időzik, népünk forró szeretete övezi őt. Mindkettőjü­ket. Az emberiség műszaki, technikai és kulturális fejlődé­és kísérleti intézmények fejlesz­tésére, bekötőutak, öntözőcsa- tomák építésére. A beruházásokkal kapcsol a­" tóé nézetek közül különösen kettőt érdemes említeni. Vannak, akik úgy teszik fel a kérdést: szükséges-e a mezőgazdaságban ilyen arányú beruházásokat meg­valósítani? Mások azt erősítge- tik: ha már ilyen nagy összegek­kel támogatjuk a mezőgazdasági termelést, akkor meg kell nézni, hogy ezek a befektetések teljes egészükben megtérülnek-e? Köztudomású, a mezőgazdaság átszervezése előtt kispa reell ás, szétaprózott termelés folyt ha­zánkban. Amikor a dolgozó pa­rasztcsaládok százezrei termelőszö­vetkezetekbe tömörültek, még csak a lehetőség teremtődött meg arra, hogy a mezőgazdasági ter­melés a nagyüzemi termelés út­jára lépjen. Nem kell különöseb­ben bizonygatni, hogy a kispar- cellás növénytermesztés gépei, eszközei, illetve az egyéni állat­tartás épületei nem képezhették a nagyüzemek kialakulásának alapjait. Ezek a felszerelések úgyszólván egyik évről a másikra ártalmatlanokká váltak a továb­bi gazdálkodásra. sének új lapjára írtak fényes sorokat. Közvetlenek, szerények és kedvesek mind a ketten. A legszebb jelző, amivel megtisz­telhetjük őket: szovjet embe­rek. Tyereskova és Nyikolajev a nagy magasságból már láthatta hazánkat is. Most a földön jár­va ismerhetik meg a magyarok vendégszeretetét és szívbéli ba­rátságát, amellyel sohasem fu­karkodtunk, amikor arra érde­mesek jöttek közénk. Ök pedig sokszorosan érdemesek. Ben­nünket éppúgy szolgáltak, mint a saját hazájukat, hiszen közö­sek a vágyaink, törekvéseink, eszméink. A szocializmus nagy ügye, a világ békéje, a népek testvérisége és barátsága a mi közös vezérlő csillagunk. Tyereskova és Nyikolajeva jól érzik magukat nálunk. Mi pedig — bármerre járnak ha­zánkban — a legkedvesebb ven­dégnek kijáró tisztelettel és szeretettel zárjuk a szívünkbe őket. Ezt a helyzetet felismerve hir­dette meg annak idején a párt és a kormány a kettős feladat vég­rehajtásának programját, misze­rint az átalakulást úgy kell vég­rehajtani, hogy közben a mező- gazdasági termelés ne essen vissza. Erre csak egyetlen mód kínálkozott: nagyüzemi követel­ményeknek megfelelő gépekkel, eszközökkel és épületekkel bizto­sítani legalábbis az átszervezés előtti teljesítmények elérésének feltételeit. A második ötéves terv mezőgazdasági beruházásai dön­tően ezt a célt szolgálták. Ezért lemre téves úgy véle­*■ kedni, hogy a második öt­éves terv során beruházott össze­gekkel a régihez viszonyítva je­lentősen növeltük a mezőgazda­ság termelőerőit. Hiszen nagy­részt a régebbi kisüzemi termelési eszközöket pótoltuk. De az szin­tén igaz, hogy a minőségi válto­zás is számottevő, mert a nagy­üzemi formában működő termelő­erők lényegesen hatékonyabbak, mint a kisüzemiek. Főként en­nek köszönhető, hogy hazánk mezőgazdasága — sokféle nehéz­ség ellenére — az átszervezés óta jelentősen növelni tudta termelé­sét. Ezt a növekedést jói bízó- nyitják a számok. A búza holdanként! termésát­laga az 1951—60-as évek 8—9 má­zsájáról a legutóbbi négy évben 10 mázsa fölé emelkedett. A ku­korica termésátlaga a régebbi Johnson hét arca. ^Louisville Courier—Journal karika túrája) Beruházás és termelés a mezőgazdaságban

Next

/
Thumbnails
Contents