Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-09 / 84. szám
április 9. 3 Péntek Negyedév alatt 316 ezer fo látja az állatorvos megtakarítás Bánkúton A Báikúti Kertimagtermelő Gazdaság határát egyetlen korábbi tavasszal sem lehet összehasonlítani. Az őszieket fejtrágyázták, küllőskapázták s gyönyörűen zöldednek a búzatáblák. A tavasziak alá kertsaerűen megmunkálták a talajt s szépen sorolnak a korai vetesnények. Bánkúton ugyanis csaknem hárommillió forint értékben termelnek főleg nyugati exportra aprómagot s az igényes növényféleség kivédő minőségű ta- lajiwunkát kíván. A rövid határszemle alatt megtudtuk, hogy a felszabadulási versenymozgalom sokat segített a bánkútiaknak. Szalontai János igazgató szerényen és nagyon röviden mondotta el, hogy ők hosz- szú hónapok óta készültek a jubileumi évfordulóra. Már az elmúlt ősszel a felszabadulási versenymozgalom jegyében szerveztek meg minden munkát. Ennek köszönhették többek között, hogy nem maradt szántatlan földjük s gondosan kijavított gépek várják Gépáiadás a Koros!a dán ifi Gépállomáson A Körösladányi Gépállomáson újítják fel és javítják a szeghalmi járás termelőszövetkezeti munka- és erőgépeinek jelentős részét. A látogatáskor éppen 2,5 millió értékben 31 erőgépet és a hozzá szükséges munkagépeket adták át a tsz-ek megbízottalnak. A gépek vételárát kedvezményes fizetési feltételek mellett öt év alatt téríthetik vissza. a tavaszi munkát. Míg más tavaszokon sok elmaradt őszi munka terhelte a gazdaság költségéi, addig ebben az évben csak az időszerű tennivalók vártak a munkásokra. Az év első negyedében a jól szervezett munka következtében 316 ezer forint bérmegtakarítást értek el az elmúlt év hasonló időszakához képest. Ezt pedig a hosszas előkészítésnek, a jó szervezésnek és a dolgozók komoly helytállásának köszönhetik. A felszabadulási munkaversenytől az év hátralévő időszakában még sok jelentős eredményt várnak Bánkúton, ahol jól összeforrott törzsgárda dolgozik s a traktorosok több éves tapasztalattal ülnek az acélnyeregben. —A— Vetik a kukoricát Az újkígyósi Aranykalász Ter- i melőszövetkezet minden évben az | elsők között kezdi meg a megyé- I ben a kukorica vetését, s ennek j eredményeként természetesen a | betakarítást is az őszi hónapokban. Az idén is elsőnek kezdték meg a vetést két géppel ebben a termelőszövetkezetben. Az eddigiekhez hasonlóan, most is korai kukoricát vetnek, hogy a betakarításkor ne legyen torlódás a munkában. A termelőszövetkezetben összesen 1500 holdon termelnek kukoricát az idén. Csanádapáca állattenyésztésének egészségvédelmi és gyógyítási teendőit dr. Almási György állatorvos végzi, s felettes szervei szerint is elismerésre méltó eredménnyel. A községben értékes hagyományai vannak a tenyésztésnek, a hizlalásnak, s ezért megkérdeztük az állatorvost, hogyan látja a jelenlegi helyzetet és a további lehetőségeket. — Mindjárt azzal kezdem, hogy ha reálisan szemléljük a korszerű állattenyésztést, akkor figyelembe kell venni a három fontos alapelvet: a tenyészanyag helyes megválasztását, a takarmánybázis biztosítását, s az elhelyezés körülményeit — mondotta az állatorvos. — Természetesen szorosan idetartozik a jó szakvezetés, valamint a lelkiismeretes gondozó gárda. A mi megelőző és gyógyító munkánkat elsősorban a hozzáértő és rátermett főállattenyésztő segítheti a legeredményesebben. Meg kell mondani, hogy a szak- irányítás helyzete sok tekmtet| ben komoly küzdelemmel jár, mert általában a korszerű állat- tenyésztés fogásairól meg kell győznie a szövetkezet vezetőségét, és a gazdákat is. Erre a község szövetkezeteiben, mindenekelőtt a Haladásban és a Köztársaságban konkrét példa adódott. Végül is ez a küzdelem sikerrel járt. — Ennek alapján örömmel közölhetem, hogy különösen a Haladás, s szorosan mögötte a Köztársaság Tsz igen szép eredményeket ért el az állattenyésztésben. A hízott sertéseket például öthónapos korban 100—110 kilós súly- lyal értékesíthetik, s így az egy állat önköltsége mintegy 350 forinttal kevesebb, mint azokban a közös gazdaságokban, ahol általában egyéves kifutási idő kell a hizlaláshoz. — A gyors hizlalás nem utolsósorban a tápszer szakszerű etetésének is köszönhető, ami nekünk, állatorvosoknak igen lényeges tényező a munkánkban, mert a rövid hizlalási idő kevesebb lehetőséget rejt a megbetegedéshez, másrészt pedig a jó kondícióban lévő állatok sokkal ellenállóbbak Ugyanakkor közgazdasági szemmel nézvé, kijelenthetem, hogy a szó tisztességes értelmében csakis így lehet sikeres üzleti ággá fejleszteni az állattenyésztést, a hizlalást. A Köztársaság és Haladás termelőszövetkezeteik a tejtermelésben is szép sikereket értek el. A Haladásnál például 1962- ben az évi fejési átlag 1800 liter volt, tavaly pedig már megközelítette a 2700 litert. Ebben nagy szerepe van a jól bevált föld feletti silónak és sok minden másnak is, amiket előbb említettem. Örvendetes, hogy az elhullásí arány egészen minimális, jóformán nincs is. Általában a szövetkezetekben kielégítőek az elhelyezési viszonyok, megvan a takarmánybázis, de az Aranykalász Tsz 280 holdas területén alig beszélhetünk állattenyésztésről. Az Üj Barázdában számszerűleg nincs baj az állománnyal, de nem kielégítő a minőség, holott jól állnak a takarmánnyal. — Sokat lehetne beszélni még a sikerekről, s a fejlődést gátló tényezőkről, de reméljük, hogy a község gazdáinak segítségével hamarosan megvalósul Apácán is az igazán korszerű nagyüzemi állat- tenyésztés. F. Kombájnok a gépállomás udvarán. Vadászbirka Munka és vágyak Az angliai Eridge-^ben furcsa újonccal szaporodott a falka: tagja lett a Larry nevű birka is. Valaki a falka tulajdonosának ajándékozta, s kisbárány korától kezd12—13 mázsa helyett 1964-ben mér meghaladta a 16 mázsát. Hazánkban az összes hústermelés az 1934—38-as évek átlagában 385 000 tonna volt, viszont 1964- ben már kereken 640 000 tonna — vagyis majdnem kétszerese a régebbinek. A termelőszövetkezeteik bruttó teirmellésá értéke 1962-ben csaknem 25 milliárd forint volt, viszont 1964-ben már mintegy 30 milliárd forint értéket termeltek. Végeredményben hazánk mezőgazdasága 1961-hez viszonyítva három év alatt 10,1 százalékkal növelte termelésének értékét, vagyis az évi növekedés 3,3 százalékos. A termelés fejlődésének ez a mértéke a nemzetközi összehasonlításban is a legjobbak közé tartozik! A nagyüzemi beruházások eredményeinek tehát máris hasznát látja az egész népgazdaság. Teljesen nyilvánvaló, hogy csak e beruházások révén növekedhetett például a munka termelékenysége a mezőgazdaságban. 1961-hez viszonyítva 1964-re az egy mező- gazdasági dolgozóra számított bruttótermelés értéke 21,3 százalékkal növekedett. e a beruházásoknak hasznát látjuk úgy is, hogy a mezőgazdaságiból származó termények és termékek legtöbbjét kedvezően tudjuk értékesíteni a külföldi piacokon. 1964-ben hazánk összes exportjának 21 százalékát adta a mezőgazdaság; s mezőgazdasági ve annyira odaszokott, hogy most vadászni jár a kutyákkal együtt. A kutyák sem ugatják meg többé a birkákat. (Paris Match) exportunk 1961-hez mérten kereken 32 százalékkal növekedett. Rendkívül jelentős tény: a fejlett tőkés országokból behozott áruféleségeiknek mintegy felét mező- gazdasági termékek exportjával egyenlítjük ki. Mindezek alapján persze helytelen lenne azt a következtetést levonni, hogy a mezőgazdasági beruházások hatékonysága — az utóbbi években — a legkedvezőbben alakult. Sok még az olyan „tandíj”, amelynek fizetését elkerülhetnénk. Nem ritka például, hogy egy-egy épületet vagy gépet nem éppen a célnak megfelelően használnak. Pedig mindenki számára nyilvánvaló, hogy önmagéban a beruházás még nem üdvözít — értelmét és hasznát csak akkor látjuk, ha a beruházás értéke a termelésben minél gyorsabban és gazdaságosabban megtérül. A mezőgazdaság idei termelését — a tavalyihoz viszonyítva — 1,5—2 százalékkal kívánjuk növelni. Figyelembe véve az eddigi eredményeket és tapasztalatokat, e cél elérése újabb és az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kíván a mezőgazdaság dolgozóitól, irányítóitól egyaránt. És talán az egyik legnehezebb s legfontosabb feladat: a beruházások és a termelési célok olyan összhangjának megteremtése, amely már egyúttal a következő ötéves terv előkészítését is szolgálja. Horváth László Népes a határ. Különösen a kertészet környékén. Kék melegítő®, tarka kendős asszonyok és Iá. nyok hajolnak a melegágyak fölé, gyomlálják a paprikapalántákat. Távolabb megcsillámlik a napfény az üvegházak ablakain. A kertészet közepén magasodó víztorony gyenge árnyékot vet az alatta szorgoskodókra. A férfiak leszedik az üvegablakokat és a hosszú gumicső végén púposodé szórófejből bő sugárban ömlik a víz a zsenge palántákra. Két kertészeti brigád szorgoskodik a kondorosi Dolgozók Termelőszövetkezetben. Naponta 120 —130-an jönnek ki, tsz. és családtagok is. Sok a munka. — ötvenezer ablak alatt neveltünk palántákat az idén — mondja a fiatalabb brigádvezető, Be- nyó György. — Minden évben annyit nevelünk, amennyi éppen szükséges. A korai káposztát ösz- szesen 16 holdra még március 15-e előtt kiültettük. Már kapálni lehet. A 4 holdnyi karfiol is szépen fejlődik a szabadban. Csend honol, s a szorgalom... A beszélgetés egy pillanatra megszakad. Németh Sándor, a másik brigádvezető ér ide. Most már felváltva válaszolnak a kérdésekre. Közben az egyik munkacsapat már befejezte az előző táblán a gyomlálást és szintén ideér, előttünk folytatja a munkát. Feltűnik, hogy nincs köztük hangos beszéd, terefere. Csend honol, csak a kezek mozognak gyorsan, ügyesen. S mintha a gondolatot folytatná, megszólal Németh Sándor: — Szorgalmasak a mi asszonyaink — mondja. — Talán nem is lehetne különbséget tenni közöttük. Hogy kik mégis a legjobbak? A szorgalomban példát mutat Jankovics Mihályné, M. Mla- donyiczki Pálné, Kozsuch Mihályné, Melieh Istváruné és Czesznak Mária munkacsapata. — Ha már itt tartunk — szói közbe Benyó György —, akkor a férfiakat sem hagyhatjuk ki. Elsősorban a rakodókat kell megdicsérni. Tavaly még vasárnaponként is dolgoztak, ha úgy adódott, hogy szükség volt rá. Az asszonyok szombaton leszedték a termést, ők pedig vasárnap elszállították. Aztán Plesovszky András munkacsapata, vagy pedig Bőgi Zsigmond öntözőkollaktívája és a dinnyések: Janecskó András csapata is jól dolgozott tavaly, s az idén sem maradt le. Már kint van a 10 holdnyi dinnye. Nem színes léggömb... Ha végignézünk az itt dolgozókon, nem is kell a külön dicséret. Asszonyok jönnek el mellettünk, viszik az üvegtetőt a sor szélére, aztán folytatják a gyomlálást. Az elénk táruló kép nyüzsgéssel teli. Amott két kislányt pillantunk meg, a tavaszi iskolaszünetet úgy töltik el hasznosan, hogy segítenek az édesanyjuknak a kertészetben. Ez is politechnika. Az itt tapasztalható szorgalom bizonyítja: van életcél, nem színes léggömb az, amit terveznek, és meg is valósítják. Erről beszélgetünk az asszonyokkal. Jankovicsné csapatában dolgozik Szentesi Jánosné. Megkérdezzük, milyen tervei, elképzelései vannak erre az évre. Kissé zavar, ba jön. Amint fejét felemeli a munkából, kendője háitracsúszik, s ezüstös haján megvillan a napsugár. Ö a csapat legidősebb tagja. — Minden évben megvan a tervünk. Eddig sikerült is teljesíteni — mondja. — Négyen dolgozunk a szövetkezetben, férjem állat- tenyésztő, én pedig 1952 óta vagyok itt. Sokat dolgozunk, de megéri. Szépen keresünk. Most bővíteni akarjuk a házat egy szobával és a nyári konyhát is felépítjük. Orosz Mihályné szintén a szövetkezetben dolgozik, bár családtagként — már a megalakulás óta. Az első tervük nékik is a ház bővítése volt. Ezt a vágyukat már teljesítették. Új bútor — szőnyeg — Most be akarjuk rendezni — válaszai a kérdésre. — Üj bútort, szőnyeget, függönyt akarunk vásárolni majd az idei keresetből. — A gyerekekért dolgozom — szól a mellette munkálkodó Szentesi Andrásné. — Nekik vannak olyan terveik, melyek megvalósításához mi, szülők tudjuk a 'legnagyobb segítséget adni. Bandi, a nagyfiam mezőgazdász lesz, ő folytatja majd a mi munkánkat. A lányom orvos, a legkisebb fiam pedig cukrász akar lenni. Mi pedig biztosítjuk nekik, hogy nyugodt otthonban, kényelmes körülmények között tanulhassanak. Éppen ezért terveztük be mi is a építkezést, a ház bővítését. Aztán meg egy televíziót is szeretnénk venni, természetesen a gyerekek kívánságára. A kitűzött célok nem kicsik, mégsem elérhetetlenek. Kasnyik Judit
