Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-28 / 99. szám
WW. április 28. 5 Szerda A nemzet csalogánya Daljáték-bemutató a színházban A m e g h at Ód Ot tS ág [ szaporítani a színházi repertoárt, talán nem is figyelitek a darab tartalmára, hanem csupán előítáleHány országba repülünk? Startol a gép, szabad az út. Jelenleg 24 országba repül a csendjétől a harsány kacagásig az érzelmek minden változata végighullámzott a nézőtéren a daljáték alatt. A darab a lel késül tség és az önfeledt szórakozás érdekes, szép, jóleső érzésével ajándékozta meg a bemutató közönségét. Holott nem valami ..kiemelkedő”, ,,soha nem látott” műről és produkcióról van szó. Annál inkább arról, hogy Szi net ár György 3 fel voná- sos alkotása egyik élő igazolása annak, hogy a napi kulturális tömegigény — formában és tartalomban egyaránt színvonalas értelemben — olyan folyamatos feladat, amit kizárólag zseniális alkotásokra és azok rendkívüli képességű tolmácsolóira alapozni nyilvánvaló képtelenség lenne. Különösen a mi „széles fogyasztó piaccal" rendelkező új társadalmunkban. a kultúra szakadatlan terjesztésénél is dolgos, szorgos alkotó és tolmácsoló, közvetítő egyének és kollektívák egész seregére van szükség. A nemzet csalogánya esetében azért kényszerültem erre a kis kitérőre, mert az előadás szünetében olyan vélemények is elhangzottak, hegy „ostobaság efféle olcsó, üres népszínművel traktálni a közönséget”. Valóban ez történt volna? Nem vitás', hogy haldoklásának utolsó évtizedeiben a magyar népszínmű formai és tartalmi tekintetben egyaránt hamissá, talajtalanná vált. Szinte visszájára fordult mindannak, ami a XIX. század közepén életre hívta. És mi volt az életre- hívója? A népi, nemzeti ellenállás vágya, az a törekvés, hogy az idegen zsarnokság és annak belső hadállásai ellen a magyar nyelvű és tárgyú színjátszás megteremtésével és életben tartásával is harcot folytathassunk. Amit e tekintetben akkoriban nehéz veretű drámában, operában a Bánk bán, Hunyadi László, Dózsa György, Névtelen hősök, István király és a többi jelentett, azt jelentette a korabeli „könnyű műfajban” a népszínmű, melynek, mint tudjUk, nem kisebb ember, mint a magyar színházi kultúra múlt századi fellendítője, több mint száz színdarab szerzője, Szigligeti Ede volt a megteremtője. Azok tehát, akik a daljáték szünetében annak a véleményüknek adtak hangot, hogy kár volt üres, semmitmondó darabbal Pecsétes zár Hónapok óta egy teremtett lélek sem lephet be a Sarkadi Gépállomás központi épületének egyik helyiségébe, mert a talajjavító vállalat emberei pecsétes zárat akasztottak az ajtó és a félfa közé. Erre azután került sor. hogy a gépállomás igazgatója levelet irt a vállalatnak, melyben kérte, hogy a használaton kívül álló helyiséget adják vissza a gépállomásnak. A gépállomás kárpótlásként két nagyobb szobát szerzett az egyik termelőszövetkezetben. ahol a vállalat minden további nélkül raktározhatná laboratóriumi felszereléseit. A jóindulatú levélre a kellemetlen albérlő stílusában, pecsétes zárral válaszoltak. Lám csak. a vállalatok sem mentesek az albérlői viszálytól. A gépállomás igazgatója értelmes megoldást ajánlott, de tévedett. Ugyanis az albérlői vitában a talajjavító háklisnak bizonyult. —síktükre, aminek hangulatában darabol nézni betértek Csabáin a Jókai Színház Treíort utcai Kamara Színházába. A többség azonban, érdemében fogta fel és élvezte az előadást. Szinetár: A nemzet csalogánya című alkotása ugyanis a népsznímű-lkor&zak haladó szakaszát eleveníti fel, melynek nemcsak a színpad deszkáin, de a valóságban is igazi főszereplője és éltetője Blaha Lujza, aki nemcsak gyönyörű, behízelgő hangja miatt, hanem képletesen is a nemzet csalogánya, a nép igazi érzelmeinek és vágyainak dalos ébren,tartója és buzdítója volt évtizedeken át. Mikor pedig ez a műfaj a már említett politikai-társadalmi okok és körülmények következtében tartalmilag kiégett, s emiatt a tömegek szemében érdektelenné vált volna, Blaha Lujza személyes varázsa vonzotta a nézőket az előadásokra. A darab „meséje” majdnem színtiszta valóság. A szerző talán csak külsőségesség dolgában engedte itt-ott szabadjára képzeletét, a történet lényegén nyilván nem változtathatot t és természetesen nem is akart. A nemzet csalogánya daljáték tehát egyszerire két okból is figyelmet érdemel: először felitár a néző előtt egy kort, mely történelmi és színháztörténeti szempontból egyaránt érdekes, mondhatni izgalmas, másodszor pedig a Jókai Színház a darab előadásával méltó módon emlékezteti a közönséget a népszínmű koronázatlan királynőjére — és egyben a kitűnő operanénekes- re — Blaiha Lujzára. Szerény, de szép emlékezés ez a nagy művésznő születése 115. és halála 40. évfordulója küsizöbén. A Jókai Színház új rende- ] zője, Thurzó Margit látszólag könnyű feladatra vállalkozott: megeleveníteni a népszínmű hangulatát. A valóságban — jelen esetben — azonban összetettebb problémával került szembe: ész- revétetni, megláttatni a szerző igazi célját, a népszínmű társadalmi, politikai hátterét, valamint a „műfaj” legjelesebb képviselőjének, Blaha Lujzának művészi és — haladó értelemben vett — honleányi szerepét, értékét. A rendezőnek sikerült elérnie, hogy az igazi népszínművek hamvának, romantikájának elvesztése nélkül, de pántlikás, csuhajos, nemzeti- színlobogtatás, sírva-vigadós álmagyarkodás és álnépieskedés helyett a korabeli forma és magvas tartalmi mondanivaló egészséges egységében kerüljön A nemzet csalogánya a közönség elé. A rendezőt elképzelése megvalósításában maradéktalanul segítette Németh László karnagy és a zenekar, Sallay Eta táncszámai (a „jövő táncának” beiktatása azonban törést okozó, illúziórontó volt), úgyszintén segítették a teljessé válást Suki Antal korhű díszletei s a gonddal kreált kosztümök. Blaha Lujza szerepében Barcza Éva bentiéi, Blaha egyéniségéből indulva keltette életre őt, s ily módon mindvégig abban az illúzióban maradhatott a néző, hogy a nemzet csalogánya tárja fel előtte példásan szép és gazdag művészpályájának egy korszakát. Barcza Éva énekhangjával is kellemes meglepetést okozott. Művésztársa, a Tamássy Józsefet alakító Bánf- jy Frigyes nagyon megkedvelhette Tamássyt, mert teljes átéléssel játszotta a szerepet s még a függöny előtt, taps közben is mintha egykori elődje személyében hajolt volna meg. Egyéniségéhez illő szerep volt az övé. Demény Gyula Blaha Jánosától nem csoda, hogy — annak idején — elh idegült a Csalogány. Demény teljes hitelességgel állította elénk a katonakarmester alakját, aki feleségében évtizedeken át csupán a karrier lehetőségét látta, és nem az érzékeny művészeleiket és jó hazafit. Balta Olga és Vörös Tibor a derű és bohó fiatalság képviselőiként nagyszerűen szórakoztattak. Padur Térés Kuthynénak, Blaha Lujza pályatársának és barátnőjének a szerepében művészi önmagát adta. Szerepköre, annak szintje és határa azonban gátat szabott képességei igazi, teljes kibontakoztatásának. Az egykori társulat komédiás bölcsét, a nehéz vagy vidám helyzetekben Shakespearet jól-rosszul, de mindig szívvel idéző PiSky Balázst Beck György varázsolta elénk az ő mértéktartó színészi eszközeivel, igen hatásosan. A darabban gróf Genstein Gedeon és báró Béldy képviselte a császári önkényt, a magyar kultúra csírájában való eltiprásának tényét. Bíró József és Valkay Pál jól valósította meg feladatát. Gyúr esek Sándor Szigligeti Ede szerepében kamaraalakítással rukkolt elő. Sándor Imre mint pucér, az eddigieknél is vidámabb oldaláról mutatkozott be. Soka t mulattunk mókáin. Bravúrtánca (miért sikerült ukrán legény táncnak magyar népszínműbe ágyazva?!) minden elismerést megérdemel. Jankó káplárt Széplaki Endre játszotta. Tucatnyi burleszkfilnire elegendő helyzetkomíkum-lialma- zon át késztette harsány kacagásra a közönséget. Szinte azaprólé- kosságig, a naturalizmusig kidolgozott jeleneteiben mindvégig fokozni tudta a hatást. Arról viszont a rendező tehet, hogy Szépla- ky JankóJkomédiázása túlzottan előtérbe tolódott, harsányságával veszélyeztette a darab igazi tartalmának, mondanivalójának érvényesülését. Ezzel szemben nagyszerű lírai lezárással végződött a darab. A szereplőgárda teljes számban egy szívvel-lélekkel, szinte hí mitikus magasságba emelve énekelte a megzenésített Petőfi-versnek, a Színé&zdal-nak legszebbik versszakát: Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hegy színéNyáron naponta 150 gép is megfordul a Ferihegyen. Az utóbbi években rohamosan emelkedett az utas- és áruforgalom. Persze, a kedvező külpolitikai helyzet csak a lehetőséget teremtette meg a MALÉV-nek utas- és áruforgalma fejlesztéséhez. A többi már rajtuk múlott: képesek-e megfelelni a rendkívül nagy igényeknek, s a komoly nemzetközi konkurenciának. A békéscsabai 2. sz. állami általános iskola szülői munkaközös, sége április 26-án, hétfőn este 7 órakor a Fegyveres Erők Klubjának színháztermében jól sikerült műsoros estet rendezett. A már hagyományos esten a Jókai SzánMÁLÉV! Mióta megindította tran- zitvonálait, jelentősen nőtt a járatai iránti érdeklődés. Helsinkiből például Budapesten át eljuthat az utas Athénbe, s onnan tovább Kairóba. Vagy Londonból Budapesten keresztül Nicosiáiba. Mivel külföldi utasai elégedettek járataikkal, igénybe veszik azokat, s ez jelentős devizabevételt jelent a népgazdaságnak. ház művészei lépték fél: Bállá Ol. or. Körösztös István, Beck György, hanffy Frigyes, Demény Gyula és Mikes Ferenc. A műsoros est előtt Kovács István igazgató köszöntötte a megjelent szülőket, vendégeket. szék vagyunk! Huszár Rezső Az olvasók közül bizonyára sokan olvasták a Népújságban art a nemrégen megjelent cikket, melynek címe ez volt: „Szibériai vendég Bél- megyeren.” Nos, a vendég, Ivanov Lázár Locily nemcsak a Fetz családnak volt kedves vendége. hanem szeretettel vette körül az egész falu, de különösképpen az iskolás gyermekek. Minden bizonnyal megérezték a gyermekek azt a nagy szeretetet, ami ebből a jóságos bácsiból feléjük áradt. Nem tudott az utcán megjelenni, hogy a gyermekek körül ne fogják. Hát még, amikor bejött az iskolába! És ő sokszor bejött. Végighallgatott egy- egy oroszórát, hogy aztán véleményt mondjon. Máskor beszélt a gyerekekhez oroszul, hogy fel lehessen mérni, menynyit is értenek a gyermekek az „igazi” orosz beszédből. Részt vett út- törőfoglalkozásokon, ünLaci bácsi elbúcsúzott... nepélyeken is... Szóval, otthonosan mozgott az iskolában nagy szeretettől körülvéve. A gyermekek már jó előre gondoltak arra, hogy ha majd Laci bácsi (egyszerűen csak így hívtuk) elbúcsúzik tőlünk, ajándékot tudjanak vele küldeni unokáinak, akik messze- messze a Bajkálon túl pionírok, össze is kerültek a legszebb gyermek- munkák. Szépen kivarrt térítők, tomazsákok, soksok munkával készült faragások, díszes albumok, nyakkendők, jelvények, betolj* üveg pálinkával... (ez utóbbi nem a pionírok, hanem Laci bácsi részére). Az ajándék átadására — meglepetésszerűen — külsőségekben is méltó szervezést hajtottak végre a pajtások. Felsorakozott az egész csapat. Élükre állták a zászlósok, kürtösök, dobosok. Odahívták Lad bácsit. A kürtösök díszjelet fújtak, a dobok peregtek. Majd előlépett Bíró Jóska pajtás, kezében az ajándékokkal... üzent a szovjet pioníroknak, biztosítva őket, hogy mindent elkövetnek azért, hogy az ő nyomdokaikon járjanak... Ezek után kérte Lad bácsit, hogy fogadja szeretettel az ajándékot... Laci bácsi, aki mindig úgy feltalálta magát a gyermekek között, most zavarban volt. Nem tudott szólni. A megható- dottság visszaszorította . vwwwwww^ a szót, és bármennyire Is próbálta, nein tudta megállítani könnyei potyogását... De hiába is beszélt volna, hiszen éppen úgy sírt a mellette lévő öreg tolmács: Kulibás Mihály bácsi is. (Régről itt szakadt orosz ember Kulibás bácsi.) Az úttörők kis szónoka — ugyancsak meghatódva — egy darabig tanácstalanul állt, majd helyére ment. Ekkorra jutott Laci bácsi abba az állapotba, hogy elmondja köszönő szavait az ajándékokért, tanácsokat adjon a további munkához és kifejezze jókívánságait... Akik végignéztük ezt a búcsút, úgy éreztük, hogy Laci bácsi — bár elmegy — még közelebb került a gyermekekhez és hozzánk, de rajta keresztül közelebb jutott szívünkhöz az egész szovjet nép is. Hirják Balázs ált. isk. ig., Bélmegyer Műsoros estet rendezett a békéscsabai 2. sz. általános iskola szülői munkaközössége
