Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-28 / 99. szám
1965. április 28. 4 Szerda A szabályosságban is lehet hiba Tulajdoniképpen azért indulok Mezőhegyesre, hogy a cukorgyárban tájékozódjak a karbantartási munkálatokról. A főmérnököt éppen nem találom otthon, helyette Denich Rudolf energetikust keresem fel. Azt javasolja, hogy nézzük meg a kazánok rekonstrukcióját. ami több százezer forintos munka. Egyébként a nyolc kazán a termelés folyamatában annyi, mint az élő ember szervezetében a szív. Ha jól „dobog", nincs fennakadás. Ritkán láttam még ilyen hatalmas kazánokat, amelyeknek jelenleg inkább csak a helyük van meg. A legtöbbet már „földig leromboltak", hogy majd minden alkatrészét rendbe hozva, újra ösz- szeszereljék, megépítsék. Denich Rudolf roppant szakértelemmel és ambícióval próbálja velem megértetni, hogy miről is van szó. Látszik rajta, hogy szívvel- lélekkel a munkájának él. De, ha már itt vagyok, szeretnék azokkal is találkozni, akikre ennek a feladatnak a közvetlen végrehajtása hárul. Bizonyára nekik is van mondanivalójuk. Embert azonban alig látok, akik itt vannak, azok is külső vállalatoktól kerültek ide. kazán- és kemenceépítők. Végül az egyik műhelyben mégis sikerül rábukkannom néhány cukorgyári munkásra, akik Hegedűs József gépészeti brigádjába tartoznak. A kazánhoz szükséges szerkezeteket készítik elő. Egyébként vizsgázott fűtők, most azonban — amíg a kazánok javítása folyik — segéd munkásként alkalmazzák óikét. Ilyenkor az órabérük egy "forinttal kevesebb, a munkájuk fazonban — ahogy a brigádvezető is-mondja — semmivel sem kőny- myebb. Mindjárt kezdődik a parraszkedás emiatt. Máshonnan is előjönnek az emberek. Mintha valami röpgyűlés lenne. Árad a szó. melyből aztán vita kerekedik. A brigádvezető nem is tudja kinek válaszoljon. Feljegyzem: az órabér, a szappan és a munkaruha. — Hivatkoznak arra, hogy a fűtő más helyen többet keres, illetve fűtő marad akkor is, amikor a kazánt javítja. A szappan? — Csak egy felet kapnak egész hónapra. Ilyen piszkos munkánál ez kevés. A m unka ruha kihordási ideje két év volt, most 18 hónap, de még ennyit sem bír ki. Kicsit csodálkozom magamban, hogy ilyen erővel tör ki az emberekből a panasz. Mintha már régen fonna bennük a bosszúság. Meg is kérdezem: — A szakszervezeti titkárral nem beszéltek meg ezekről? A válasz egyöntetű: —■ Ritkán szokott megtalálni miniket. Mit mondjak? Varrnak rendéle- tak, szabályok, melyek meghatá- rózzak az óra bért, a szappan mennyiségét es a munkaruha kihordási idejét. Azt sem tudom, hogy a szakszervezeti titkár hogyan szervezi meg a munkáját és mikor juthat ki a dolgozókhoz. A brigadvezető azonban helyteleníti, és igazságtalannak tartja beosztottjainak állítását. Legjobb, ha felkeressük Havasi Jánost, a gyár szakszervezeti titkárát. Mi az ő véleménye? Azzal kezdem, ami a személyére vonatkozik: — Igaz, hogy ritkán találja meg a munkásokat? Meglepődik. Ilyet talán még sohasem kérdeztek tőle. Amikor azonban megtudja, hogy miről van szó, kesernyésen elmosolyodik. Tíz és fél kilóról M kilóra nőtt a cukorfogyasztás 36 kilóval több húst eszünk Mr. Élelmezésügyi Minisztérium [nagytermében kiállítást rendezlek. A-z érdekes bemutató fejlődésünkről, eredményeinkről be- ti-zél. i'l || alapul szolgáló 1948-ban, 5 vagon, a múlt évben pedig már 544 vagon szemes kávét fogyasztottunk. (MTI) — Demagógia. A Hegedűs-brigád mindig ilyen nyugtalankodó volt, most meg — amióta más vállalatoktól is itt dolgoznak — különösen. Náluk magasabb a kereset. így kezdi, aztán rendeleteket mutat, amelyek kétségkívül igazolják, hogy senkiit nem ér jogtalanság. A vizsgázott kazánfűtő nem tartozik a szakmunkás-kategóriába, de nagyobb a felelőssége, ezért magasabb az órabére. Amikor azonban nem fűt, akikor segédmunkásként dolgozik. Véleménye szerint nem lenne helytelen, ha szakmunkás-besorolásba kerülnének. Már csak azért sem, mert a cukorgyár törzsgárdáját képezik, legtöbben 10—15 éve dolgoznak itt. Havasi János azt is elmondja. hogy nemegyszer beszélgetett mái- a brigáddal, de olyan emberek, akiknek nincs türelmük meghallgatni a magyarázatot. Szappanból 10 deka jár, annyit is kapnak, sőt többet. Huszonöt dekás kockákat kettévágnak. Kézmosópor is a rendelkezésűkre áll. A munkaruhával kapcsolatban sem lehet vita. a rendelet újabban 18 hónapja csökkentette a kihordási időt. Minden szabályosan történik tehát, néha azért a szabályosságban is lehet hiba. Ha a szakszervezeti titkár úgy látja, hogy a kazánfűtők órabére — ami a panasz lényege — rendezésre szorul, bizonyára javaslatot tehet a vállalatnak a kérdés felülvizsgálására. Ez aztán az Élelmezésügyi Minisztérium illetékes osztályának is előterjeszthető, hiszen a körülmények nemegyszer kívánnak olyan változtatásokat, amelyeket legjobban az tud indokolni, aki a dolgozók között él. Mert vajon kifizetődő-e az olyan munka, amit húsz. meglehetősen kedvét vesztett ember csinál? Az igaz, hogy — ha nem fűtenek — karbantartás a feladatuk, de vajon nem lehet-e esetleg olyan megoldást találni, hogy nagyobb teljesítmény esetén több munkabért kapjanak? Mert — ezt a brigádvezet» is elismeri — dolgos emberek, aikiik nem sajnálják a fáradságot, ha látják az értelmét. Kár ezt az erőt elfecsérelni: Pásztor Béla Közgazdasági kérdésekről — röviden A termékek önköltsége j’Y épgazdasági célkitűzéseinkben a legfontosabbak közé tartozik a termékek önköltségének rendszeres csökkentése. Társadalmi és egyéni érdek ez a törekvés, hiszen jelentős feltétele a nemzeti jövedelem növelésének, az életszínvonal emelésének. Az önköltségcsökkentés céltudatos, tervszerű és széles körű tevékenységet kíván, közvetlenül részese lehet minden vállalati dolgozó, ezért hasznos ismerni az önköltség összetevőit, tényezőit. Mi az önköltség? Egyszerűen meghatározva: az egyes gyártmányokra jutó termelési költségek összege. Mit sorolhatunk a termelési költségekhez? Minden olyan anyagi, pénzügyi tényezőt, amely a vállalatok napi munkája, működése közben felmerül. íme a légion tosalbbak: Az önköltség egyik jelentős részét a gyártmányra jutó közvetlen anyagköltség adja, amelyhez elsősorban az alapanyagok és a vásárolt alkatrészek értékét soroljuk. Nagy tételt számolnak az anyagigazgatás általános költségei is, amelyhez az anyagoik beszerzésével, átvételével, raktározásával kapcsolatos költségek termékekre felosztott része tartozik. Harmadik tényezőit a közvetlen munkabérek adják, azok a költségek, amelyeket a termelésben részt vevőknek fizetnek ki. Az önköltség következő része a gyártási különköU- ség, ide soroljuk a saerszámter- vezéet. a korszerű eljárások 'kidolgozását, a szabványos alkatrészek tervezését, a karbantartás és felújítás szervezését sib. Az üzemi általános költségekhez a gyártó vállalatnak a közvetlen bérek arányában felosztott része tartozik és az önköltség részét alkotják a gyártási sei ejtő észté ségek, majd a vállalati általános költségek is, melyek az üzem igazgatási kiadásaiból egy-egy termékre jutnak. Lényegében ez a hét fontosabb tétel adja a gyártási önköltséget úgy, hogy valamennyit külöm-(kü- lön felosztjuk az egyes termékekre. A teljes önköltséghez azonban még hozzá ke®! számolni a műszaki fejlesztési alap, a garanciális költségek és az árkülönbözetek egy-egy termékre eső részét is. Az önköltség tehát lényegében két részből áll: a gyártmányra közvetlenül (anyag, munkabér, szerszám stb.) és közvetve (igazgatási költségek, raktározás, műszaki fejlesztés stb.) elszámolható általános költségekből. Az összetevő részek sokrétűsége miatt bőségesek az önköltségcsökkentés lehetőségei. Konstrukciós módosítások, felesleges alkatrészek elhagyása, importanyagok helyettesítése, munkaigényesség csökkentése, tipizálás és szabványosítás — hatással vannak mind az anyag-, mind pedig a 'bérköltségekre. A gondos raktározás, a célszerű szerszámfelhasználás, a korszerűbb termelési módszerek alkalmazása a gyártási küiönköltsége- ket csökkenthetik. A fegyelmezett munka, a jól szervezett- anyag- mozgatás, a felesleges készletek csökkentése, a tervszerű létszámgazdálkodás, az üzemi általános és az anyagigazgatási költségekre hatnak eredményesen. A felsoroltak csupán példák, s kis részét jelentik csak az önköltségcsökkentést eredményező munkának. Egyik sem különálló feladat, a különböző összetevők legtöbbször szaros összefüggésben állnak egymással. A gondos anyagtárói ás például biztosíthatja a termelés folyamatosságát, csökkentheti a selejtszázalékot és a nyugodt munkakörülmények miatt javíthatja a minőséget, a tervszerűséget. Az ön-költségcsökkentési tartalékok kimutatásában nagy jelentősége van az utófeaJkulációnak. egyszerűbben: a gyátrnárnyra fordított tényleges -költségek megállapításának. Ennek adatai alapján azonban főként a közvetlen költségeik elemezhetők, mert az általános költségek nem kapcsolódnak szorosan az egyes gyártmányokhoz, azokból csupán felosztásuk révén részesednek a termékek. Az üzemek vezetőinek, az igazgatóknak és a művezetőknek egyaránt feladata az önköltségcsökkentésre való ösztönzés. Tényleges eredményt azonban csak úgy érnek el, ha nemcsak az általános célkitűzéseket ismertetik és magyarázzák, hanem azokat a közvetlen feladatokat is, amelyek az egyes üzemrészei-:, műhelyek, brigádok, sőt az egyes dolgozók mindennapi munkájával összekapcsolódnak. Kovács András Bakonyi, az optimista A' cukoripar tablöwöl az olvasható le, íhogy & cukortermelés az (1938. éivi 11457 vagonnal szemben ina már 44 200 vágom, s a 10,5 kilós évi fejadag 31 kilóra növekedett. A konzervipar 1949-hez viszonyítja fejlődését, azóta termelése csaknem megtízszereződött, 4755 vagonról 43 037 vagonja emelkedett. Az élelmiszeripar egyik legfiatalabb ága, a hűtőipar az 1955. évi 70 000 tonna áruval szemben ma már mintegy 300 000 tonna áru tárolására képes, s mutatóban már jelzik a jövőt is: 1970-re kerek félmillió tonna áru raktározásáról, hűtéséről gondoskodnak. Más grafikonokról az derül ki, hogy a húsipar a felszabadulás idején több mint 10 000 kisipari egységgel működött, ma 18 nagyüzem 52 termelőegysége gondoskodik a lakosság hús- és zsírellátásáról. A húsipar termelését hatszorosára növelte, évi húsfogyasztásunk 36 kilóval nagyobb fejenkénti átlagban, zsírfogyasztásunk pedig háromszor akkora, mint volt. Sokat fejlődött az édesipar is. Csokoládéból és cukorkából ma már tízszer annyit készítenek a ggáraka mint az összehasonlítási A vidéki nagyváros cukrászdáidnak törzsasztalánál kávéjukat kavar- gatva orvosok, jogászok, tanárok vitatkoztak az optimizmusról. Heves pro és kontra vita folyt közöttük ennek a hajlandóságnak a filozófiai értelmezése körül. A történelemtanár az optimizmus védelmében végül bizonyításra szánta el magát és csendet kért: — Kedves barátaim, engedjétek meg, hogy egy konkrét eset kapcsán igazoljam be felfogásom helyességét. Mégpedig a Bakonyi esetével. —; Halljuk, halljukl — csillapodtak le a kedélyek, a tanár pedig csészéje fölé hajolva elkezdte a történetet: Bakonyi régi barátom és annak idején egy középszervnél töltött be jelentős állást. Egyszer azután — ez még a rossz emlékű személyi kultusz idején volt — máról-holnapra kiracizták állásából. Máig se tudja, miért? Lehet, más bűne nem is volt, minthogy nem tapsolt elég serényen a gyűléseken. Optimista volt. Bízott az emberekben, a világhelyzetben, a munkájában, a társadalmi rendben, amelynek hasznos tagjának érezte magát. Amikor kikerült állásából és kénytelen volt segédmunkásnak elmenni, még akkor is bízott benne, hogy csak valami végzetes tévedésnek esett áldozatul. De amint kezdte figyelni az embereket, igen furcsa dolgokra jött rá. Addigi barátai, rendíthetetlennek vélt helyzetükben megmaradt kollégái, hivatali ügyfelei, akik addig előre lengették meg előtte kalapjukat, most, ha az utcán találkoztak Bakonyival, nagy figyelemmel merültek el egy-egy kirakat szemlélésébe, esetleg megtorpanva ötlött eszükbe, hogy tulajdonképpen az utca túlsó oldalán van dolguk. Voltak, akik egy szórakozott ,,jó na- pot-szervusz"-al juttatták kifejezésre álláspontjukat az új helyzetben. Lassan azután a hideg ,,jó napot” maradt meg részükről további használatul. Bakonyi üdvözlésére. De a barátnője is mind sűrűbben maradt el a randevúkról, mígnem egy napon tapasztalnia kellett Bakonyinak, hogy az eszménykép a főnökénél kötött ki. Teljesen egyedül maradt és lelkileg is lesújtva. Később azután, amint ezeknek a nyomasztó gondolatoknak, a súlya alatt esténkint ballagott hazafelé, feltűnt neki, hogy egy fiatalos férfi kezdi rendszeresen üdvözölni. = Szer... vuszl =- mondotta az iilető olyan hosszan elnyújtott behízelgő tenorban. hogy Bakonyinak a meghatottságtól majdnem kicsordultak még a könnyei is. A gyér utcai villanyfénynél azonban az egyébként is állandóan kéthetes borostával takart arc vonásait sehogyan se volt képes kivenni, így az illetőt emlékezetében nem tudta nova tegye? Az is zavarta, hogy az újonnan feltűnt „barát” mezítláb járt. — Nem tesz semmit! — korholta magát. Én nem esketem abba a hibába, mint más barátaim estek velem szemben. Elvégre, az emberi szolidaritás bármilyen megnyilvánulását, a baráti készséget akkor is meg kell becsülni, ha az történetesen mezítláb jelentkezik. Így tehát köszöntésük hamarosan kölcsönös szí- vélyességűvé vált, amit Bakonyi barátja most már — csak úgy mellette elmenöben — még azzal a hálás kérdéssel is kiegészített, hogy: „Hogy vagy?” Ettől kezdve Bakonyiban határozottan kezdett ismét valami optimista hangulat felülkerekedni. Érezte, éreznie kellett, hogy csak jobbak az emberek, mint az utóbbi időben vélte, és mint ahogyan azt a látszat mutatta. Egyik alkalommal egy szomszédjával találkozott és ment vele hazafelé, amiközben szintén lejátszódott az ismert köszönési jelenet, mire a szomszéd nevetve mondotta: — Látja, milyen ez a Misi, a városnegyed bolondja! Nem ismer a szerencsétlen senkit, de azért mindenkit olyan ovációval köszönt, letegez, mintha az illető a legjobb komája lenne. Maga, persze nem ismerheti, nemrég költözött ide. Tragikomikus helyzet volt, de ez már mit sem változtatott a dolgon. Bakonyinak helyreállt a lelki egyensúlya, az emberi szolidaritásba vetett hite. Ezért hálából, valahányszor találkozott Misivel, ő köszönt neki előre. Hát így történt, barátaim — fejezte be elbeszélését a tanár. Pillanatokig mindenki némán hallgatott az asztalnál, aztán egy mar- ciális bajszú ügyvéd öklével indulatosan csapott az asztalra: — De kedves öregem! Ez, amit elmeséltél, tisztára egy szatíra volt! A tanár eltolta maga elöl a csészét és elnéző mosollyal felelte: — Lehetséges, de az élet produkálta és Bakonyi a tanúm rá, aki azóta osztályvezető lett... Surányi Sándor
