Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-03 / 79. szám
1965. április 3. 4 Szombat Szeretik Áz a gép, amelyiken Pusztai Pál marós, a József Attila szocialista brigád vezetője dolgozik, most éppen, nagy teljesítményű palásfcmarófcat készít. Ennék az anyaga különleges, nagy wolf- ramjtartalmú, üvegszerű en kemény acél. A gép a legfinomabb műszer pontosságával dolgozik, „csak” éppen jól kell beállítani. — Mindent megcsinál ez a masina — simogatta meg gyengéden Pusztai Pál, mint ahogy egy szép lovat vagy kutyát szoktak. — Még soha nem hagyott cserben bennünket. „Sztár” a neve, így kereszteltük el. Nagyon vigyázunk rá. Tulajdoniképpen három gépet bíztak a brigád gondjaira, de „Sztár” a sztár, övé a babér. Róna Ernő üzemvezető mérnöknek sem más a véleménye, de azért megjegyzi: — Ilyen emberekkel nagy érték. Tizedmilliméternyi pontossággal dolgoznak rajta. Kitűnő az eredményük. Számadatokkal is bizonyítja, de talán eleget mond, hogy hónapokon át alig van selejtjük, a teljesítményük pedig rendszeresen eléri vagy meghaladja a 100 százalékot. — 1964. április 4-én nyerték el először a Szocialista brigád címet. Akkor még velük dolgozott Ku- csera András, aki tavaly ment nyugdíjba. — Azért néha még most is bejön Bandi bácsi. Inkább csak látogatóba. De tavaly ősszel dolgozott is. A tüzelő árát akarta megkeresni. Tiszteletbeli tag maradt — emlékezik meg róla szeretettel Pusztai Pál. A többiek fiatolok. A legidősebb közöttük Laczó György, aki harmincéves. Hárman a gimnáziumban érettségiztek, ketten pedig a gépipari technikum esti tagozatára járnak. Ondrej- csik Ibolya egyelőre még nem hairatkozik a közgazdasági technikum esti tagozatára. A fiúk buzdítják, a legjobban pedig a vőlegénye, Laczó György. De hogy került a brigádba Ondrejcsik Ibolya? — Gépírónő vagyok a termelési osztályon.. Engem bíztak meg a brigádnapló vezetésével és maguk közé fogadtak. Néha-néha a vőlegényére pillant, amikor ezt mondja, mintha bátorítást várna tőle. El kel! ismerni, hogy Ibolya igen gondosan ellátja a rábízott feladatot. Sokan tanulhatnának tőle. Mintaszerű a brigádnapló vezetésé. Minden hónap eredményét fehér papírra gépeli, amit sorban beragaszt a napló egy-egy lapjára. A számszerű adatok alatt megtalálhatók a fontosabb eredmények is. Szinte egy kis történelem. Az 1964 szeptemberi bejegyzések között például ez olvasható: „Pusztai Pálnak az Endrődi Jánossal együtt beadott újítását elfogadták és 400 forinttal jutalmazták.” 1964 december: „A tanulóképzés terén elértük azt, hogy Cigléczki István és Frankó György másodéves tanulók már önállóan is képesek egy-egy munkadarabot elkészíteni.” 1965 február: „Pusztai Pál a szocialista brigádvezetőknek beszámolt a vasasszakszervezet országos értekezlete eseményeiről.” Nincs semmi elvont, megfoghatatlan a bejegyzések között. A tények pedig sokat mondanak. Két ipari tanulót nevel rendszeresen a brigád. — Innen kerülnek ki a legjobb szakmunkások — állapítja meg Róta Ernő üzemvezető mérnök. Pusztai Pál elhárítja az elismerést: — Mi előszűr csak azt próbáljuk megértetni velük, hogy szeretni kell a munkát. Ha ez sikerül, a többi már könnyebben megy. Lázár Imre, aki mint ipari ta- nuló kezdte a brigádnál, egy éve • szakmunkás. Szerény, tartózkodó fiatalember. — Nem szoktam hozzá a nyilvánosságihoz — mentegetőzik, de aztán nekibátorodva folytatja: — Nekem is sikerült megszeretni a munkát. Hogy miért, hirtelen nem is tudnám megmondani. Talán a jó példa gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Ez egy olyan kollektíva. amely magéval ragadja az embert. Molnár Mihály meós közelebb jön. Mondjon véleményt ő is a brigádról: — Náluk a selejt ritka, mint a fehér holló. Ha mégis akad, külön teszik. Nem akarnak „átejteni”. Új típusú modern fiatalok formálódnak itt a marógép körül. A jó munkára nem csupán a megélhetés gondjai ösztönzik őket, hanem az a törekvés is, hogy a társadalom megbecsülését újra és újra kiérdemeljék. Művelt emberek, akik megértik a gyár gazdasági eredménye és az egyéni sorsuk alakulása közötti szoros összefüggéseket,' ami a jö- vőjüknek is a meghatározója. r— A vállalat alapító tagja vagyok. Tizennégy év alatt sokat dolgoztam. Eddig motorom volt, most autót akarok venni. Az utolsó fillért is itt kerestem a békéscsabai forgácsolóban. Laczó György mondja ezt, a legidősebb. És szeretik mindnyájan az életet, mert nincs kHatástalanság, elérhetők, megvalósíthatók céljaik. Ezért érdemes becsülettel dolgozni. Ondrejcsik Ibolya pedig rr.ost már ezt is beírhatja a brigádnaplóba: 1965 április: Másodszor is elnyertük a szocialista címet. Pásztor Béla ünnepi taggyűlés, jutalmazások a békéscsabai ruhagyárban A felszabadulási verseny győztese a 123-as szalag A Férfifehérneműgyái- Bókéscsa. bal Gyárában március 24-én és április 1-én (két műszaknak) ünnepi párttaggyűlést tartottak, melyre pártonlkívülieikeit is meghívtak. Ez alkalommal Fekécs Margit országgyűlési képviselő, a ruhagyár párt,titkára megemlékezett hazánk felszabadulás utáni 20 éves fejlődéséről, majd a párt 15 régi harcosának a nép szolgálatiban kifejtett munkájáért átnyújtotta a Központi Bizottság álltai kiadott emléklapokat. Ezután az aktíváknak jutáimat osztott ki. Ugyancsak a taggyűlésen adta áit Nagy Antal, a gyár igazgatója a jutáimat azoknak, akik gazdasági és társadalmi munkában élenjártak. A Könnyűipar Kiváló Dolgozója jelvényt Zelenyánsz- ki András személyzeti és oktatási előadó, Krizsán György szabásza- ti, valamint Sutovszki Gizella és Malatyinszki Zsófia varrodai dolgozó, a Kiváló Dolgozó oklevelet pedig Tóth Béla raktári dolgozó kapta meg. A felszabadulás ünnepének tiszteletére indított munkaverseny első szakaszának értékelése alapján első lett a 123-as, második a 124-es. harmadik pedig a 133-as szalag, melynek dolgozói pénzjutalomban részesültek. A rohagyár és a szőnyegszövő termékkiállítást rendez Békéscsabán Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából a Féríi- fehémeműgyár Békéscsabai Gyárában néhány napig tartó termékkiállítást rendeznek. Különbözőfajta ingeket, pizsamákat mutatnak be, melyek az utóbbi Harmincnapi keresetnek megfelelő összegű nyereségrészesedés a MEGYE VILL-nél A Békés megyei Villanyszerelési Vállalat egymillió 200 ezer forinttal túlteljesítette, az 1964. évi tervét, amit 14 fő megtakarítással ért el. A termelékenység növekedését mutatja, hogy amíg 1963-ban az egy főre jutó termelési érték 198 ezer forint volt, 1964-ben (204 ezer helyett) elérte a 237 ezer forintot. A vállalat tervezett nyeresége 3 millió 800 ezer helyett 5 millió 560 ezer forint volt. A jó munka eredményeként a dolgozók egyhónapi keresetnek megfelelő összegű nyereségrészesedést kaptak. években készültek. Látható 1950- ben gyártott munkaköpeny és overall is. Ezek a ruhagyár első termékei voltak. A Békéscsabai Szőnyeg - és Takácsáru Háziipari Szövetkezet a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal közösen bútor- és szönyegki állítást rendez a Tanácsköztársaság útja 25 szám alatti bútorüzletben. A szövetkezet klasszikus és modem mintás perzsa-, szörföli álból készített láma, torontáli, valamint Rya- és Suba-szőnyegeket mutat be az egyes bútorok stílusának megfelelő elhelyezésben. Az érdeklődők a szövetkezet termékeinek a fejlődését is megismerhetik. A kiállítás április 3-tól 9-ig tekinthető meg. Gero Janos: Kicsi Bid Uicátysclfya Szatirikus kisregény Bukósisak Beszétünk a bukósisakról. Sokat, í egyre többet. Kell a bukósisak. Vé- ; di az ember fejét. Ha nekthajtasz 5 a. .szivafának — történetesen — a 5 sisak betiorpad, de a fejed nem vesz- r ted el. A ma pezsgő forgalmában S nagyon kell vigyázni az embernek S a fejére. Ezért van a bukósisak. Vi- 5 láthatatlan, hogy új színfoltot és je- j lent. Sok színes — különböző varia- 5 fiókkal — félgömb szaladgál a köz- 5 utakon, városi utcákon, jólesik a ; szemnek látni mennyi ember és ; mindenkinek a helyén van a teje. i Szóval, kell a bukósisak, azaz kel- E lene — ha volna. Nélküle közieked- Jj ni nem lehet, de kapni sem lehet. ; Mi történ« a bttkósisakgyártással? S Leállt I Többen kétségbe vannak es- ; ve, itt a szezon, van motorkerékpár, ; de bukósisakot az egész megyében j nem kapni. A megyében? Még Pes- S ten sem. Gépkocsivezetők, akik tá- ; volsigi járatokon dolgoznák, szinte jj állandóan tele vannak megbízással: jj hozzatok bukósisakót minden meny- - nyiségben. Persze, nem kapnak. jj Felmerül a kérdés: Miért nem ho- jj zunk be külföldről, ha gyártási ! kapacitásunk nem győzi? Azt hiszem, S az csak elrontaná a közlekedés szí- ; nezetétj kulturáltságát, ha azok a | motorosok, akiknek még nincs bukó- • sisakjuk és nem is tudnak hozzá- „ jutni, aluminiumvödrökkel, réztoog- j ráccsal és hasonló edényekkel a fe- jj jükön közlekednének. Mert közlekedni csak kdl. Nagyon Z kiváncsiak vagyunk, mikor jelennek * meg a bukósisakok az üzletekben, S mert addig nem vehetünk részt a E közlekedésben. Jó lenne, ha erre a ■ legillctékesebbek a sajtó nyilvános- ; sága előtt választ adnának. Pálvölgyi András S 15. — Az embereid rekvirálásárói se feledkezzél meg. Arról is szeretnénk hallani valamit. — Az ám, akár egy rablóbanda! — tódítja valaki. — Most a földről van szó —- vág vissza kétségbeesetten Biri. — Erről beszéljünk most, ezért jöttünk össze. — Hát majd utána. Ráér azután is, mi kivárjuk — kiáltja az előbbi hang. Molnár cseppet sem sajnálja az elnököt ebben a nehéz helyzetben. Megérdemli, maga kereste magának — ez a véleménye. Mert mi az istennek kell itt prédikálni? Közölni kellett volna, hogy ezt határozták, és kész. Vagy még ezt se. A dobolás is megtette volna a hatását. Ehelyett az elnök a lelkét akarja kibeszélni nekik, mintha értenék, mintha lehetne velük valamire menni. Megmondta délután, hogy ez lesz a vége, és íme, itt is van a baj. Egy sorozatot kellene beleereszteni a levegőbe, attól elhallgatnának. Lassan edcsendesednék enél- kül is. Kicsi Biri, látva, hogy úgysem boldogul a zajongó tömeggel, taktikát változtat. Másképp beszél. — Mélyen tisztelt polgártársak! Javasolom, hogy szerezzük meg írásban is a Liesthein-bir- tokot. Majd csak azután döntsünk arról, hogy miképpen sajátítsuk ki. — Helyes! Megszerezzük, azután kiosztjuk tízholdanként — rikkantja el valaki magát a tömegből. A többiek pedig helyeselnek a közbeszólónak. Majd kiosztom én nektek a nem tudom mit — dühöng magában Biri. Ezt azért nem mutatja, igyekszik nyájasan mosolyogni, és a mondókáját minél előbb befejezni. — Bízzák énrám a föld megszerzését, polgártársak. Én meg- szerzem, annyi szent, arra elnöki becsületszavamat adom. A többit meg majd megbeszéljük, ha itt lesz az ideje. A közbiztonságiak jó példával járnak elöl. Tapsolnak. Utánuk a tömeg is, azonnal, bár nem túlságos lelkesedéssel. Még mielőtt valaki egyebet szólhatna, és a rekvirálást vagy a bebörtönzötteket emlegetné, Kicsi Biri már el is tűnik a színpad oldalsó nyílásán, mint a gondolat. Bevágja a színpadi bejáró ajtaját és szaporán szedi a lábát a községháza felé. Nem kívánja most senki emberfia jelenlétét. XI. Február utolsó hetében, két nappal azután, hogy az elnök ultimátumot intézett a szomszéd község vezetőihez, egy hintó, meg egy stráfszekér rázódott a szállingózó hóesésben a Békésházára vezető úton. Apró hópihék kergetőztek a levegőben, mielőtt földre nup- pantak volna, még visszaröppentek a szél szárnyain egy utolsó táncra. Aztán megnyugodva leérkeztek a fákra, a kövesútra, és betakarták a kopár téli határt, meg az utazók ruháját. Jaj neked, engedetlen Békésháza! Elérkezett a leszámolás órája. Ezek a komor arcú, hóval meghintett, fegyveres emberek a Biharberettyói Köztársaság rendbiztonsági alakulatának tagjai, megtorolják a sérelmet. Elöl a hintóbán, az elnök személyesen vezeti a csapatot, az „ezredes” meg a kocsisa társaságában. Kicsi Biri arca gondterhelt, komor, de azért lelkiismerettürdalása nincs. Nem rajta múlott, hogy idáig fajult a dolog. Tegnapelőtt még levélben kérte, adják át a Lies thein -bir tokot szépszerével, egyezzenek bele a döntés- sébe. De nem, a békésháziaknak a szép szó, vagyis az írás nem használt. Tegnapelőtt délután Kérészt szégyenszemre kizavarták a faluból. Még a lovát is elvették, és azt üzenték a Nemzeti Bizottság emberei, hogy egyelőre egy dekányi földet se adnak át, mert, ha eljön az ideje, a saját nincstelenjeiket elégítik ki először a Liesthein-birtokból, és ha véletlenül marad... Arról a birtokról beszéltek így, amelyiknek a lakói csatlakoztak a köztársasághoz. Hát igen ... Ezért megy most megtorló expedíció Békésházára. Messziről senki sem mondta" volna erre a csapatta, hegy iive- véres kalandra készül. Inkább lakodamas menetnek látszott a hintó, meg a zsúfolt stráfszekér A Diesthein-urcdalomnál kettéválik az út. Ök jobbra fordulnak a majorba. A kastéllyal szemközt megállnak, majd Kicsi Biri kiabál befelé a házak felé. —■ Hé! Polgártársak! A hívásra kigördül a major udvarából egy szekér. Rajta három ember. Mindegyiknek a lábán, fel, egészen a derekáig, egy-egy jó meleg perzsaszőnyeg van körülkerítve. A majorságiak az elnök szekere mellé hajtanak. Felcihe- lődnek az ülésről, és kezet ráznak a hintóbán ülőkkel. (Folytatjuk)
