Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-25 / 97. szám
ms. április 25. 5 Vasárnap Termálkút fúrását kezdték meg Füzesgyarmaton (Tudósítónktól) Ezerkétszáz méter mélységű termálkút fúrásához kezdtek hozzá az elmúlt hetekben Füzesgyarmaton. A község lakosainak légi vágya teljesül a községi termálfürdő tervének megvalósításával. A terv megvalósításával nem csupán a fürdőzők igényeit sikerül kielégítem: a község déli részének mintegy kétezer lakosa artézi vízhez juthat, s nem kell hosszabb távolságra gyalogolniuk ivóvízért. Hasonlóan megszűnnek a gondjai a szociális otthonnak is, amely eddig a tanácsháza udvaráról fedezte ivóvízszükségle- lét — lajttal. A község két termelőszövetkezete összesen egymillió forinttal járul hozzá a program megvalósításához. A kutak fúrása összesen két és fél millió forintba kerül. Ebből másfél milliót a. községfejlesztési alapból fedeznek. Az 1966—67-es évre újabb két és fél millió forintos beruházást tervezték a medencék, a kabinok, a bejárat felépítésére s a leendő fürdő parkosítására. B. J. Megjutalmazzák a legjobb dolgozókat A Csanádapáca és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósága április 30-án adja át négy dolgozónak — két baromfi- felvásárlónak, a TÜZÉP-telep vezetőjének és a kisvendéglő szakácsnőjének — a Kiváló Dolgozó oklevelet és az ezzel járó egyheti keresetnek megfelelő összegű pénzjutalmat Tizenöten ugyancsak pénzjutalomban részesülnek. Ez alkalommal csaknem 50 ezer forint kerül kifizetésre nyereségrészesedésként. Az idén a föld- rhűveszövetkezet valamennyi dolgozója bekapcsolódott a munkaversenybe. Lökösháza megcáfolja a lexikon* — Lehet, hogy a törökdúlás szóbeszéd, de a törpevízmű valóság — Önálló tanácsú község Békés megye gyulai járásában. Romania felé vasúti állomás. Állami gazdaság. — Mindössze eny- nyi az, amit Lök őshazáról a lexikon elárul. A helyszínre kell menni, hogy az ember ráébredjen: többet jelent a megyénk térképén parányi körrel jelzett helység arculatában és eredményeiben annál, amit a lexikon szerkesztői két sorban megfogalmaztak. Az érkezőt félszántott utcáik fogadják. Törpevízmű épül. Ez most a község fő látványossága. A tanácsházán Köves Menyhért bácsi, a tiszteletet parancsolom hangzó Lökösházi Torpevízmü Társulat elnöke — „civilben” nyugdíjas vasutas — a mesélők gazdag szókincsével, die egyben, a területüket alaposan ismerők megbízható pontosságával tájékoztat a vállalkozásról. A mű — a víztornyot is beleértve — 5 290 000 forintba kerül, melyből, ahogy ez már szokás, részt vállalt az állam, a község, azon belül a közületek, termelőszövetkezetek, földműves- szövetkezet s a lakosság. A szerződés szerint idén december 31-re késznek kellene lenni az egésznek, de módosítják a határidőt. Ez azonban az általános szokástól eltérően előnyösnek ígérkezik, mert december helyett már októberben szeretnék befejezni és átadni az építők a törpevízművet a lakosságnak, hogy mielőbb megszűnjék a vödrözés, a lajtozás és legfeljebb a háztáji növények öntözésére Óh, azok a számok! A Népújság pénteki számában tájékoztató cikk jelent meg arról, hogy mennyi péksüteményt fogyaszt megyénk lakossága. „Az első negyedévben több mint 900 ezer kifli, zsemlye, pogácsa s egyéb pékáru fogyott el” — nyilatkozta többek között az illetékes megyei kereskedelmi szakember, majd hozzáfűzte: „Például Békéscsabán naponta 25 ezret vásárolnak a munkába induló dolgozók.** No már most.. • A cikk tartalmából — s a fenti idézetből is — világosan kitűnik, hogy az előbbi megyei, az utóbbi városi szintű adat. Ámde ... Ha az első negyedév 76 munkanapját — mert ugyebár, munkába induló dolgozókról van szó! — megszor- zom a napi 25 ezerrel, akkor az eredmény egymillió-kilencszázezer darab. Vagyis kiderül, hogy csupán a megyeszékhelyen több mint kétszer annyit fogyasztanak, mint a megyében együttesen (Békéscsabát is beleértve). És csupán a munkába induló dolgozók! Márpedig ... Az is köznapi tapasztalat, hogy nemcsak a munkába induló dolgozók vásárolnak péksüteményt. Magam is nagyon sok esetben láttam például, hogy háziasszonyok tíz-ti- zenötösével vásároltak kiflit, hogy abból otthon gubát készítsenek... Következésképpen... Az idézett számadatokkal valami baj van. Nem tudhatni, hogy a meginterjúvolt szakember számolt-e rosszul, vagy a riporter követett-e el „bakit”, esetleg a nyomdász szedett helytelenül. Bármelyikőjük hibázott is, a tévedést a futballpályák sajátos nyelvezetén közös nevezőre lehet hozni. Az illető pontos leadás helyett ezúttal — kiflit rúgott... — kazár — WWWVWW. ' Minden munkanap hajnalán, reggelén való. Sággal megbolydul az egész megye. Mert minden munkanap hajnalán, reggelén felhangzik a csörgőóra hangja, amely parancsolólag szól rá a dolgozó emberre: — fel kell kelned — jókedvűen vagy rosszkedvűen —, vár a munkád! A fizikai munkások nehéz szerszámokat vagy szerszámosládát cipelnek. ök még a hogyanná_ nyos munkaruhában utaznak el megyénk egy-egy távolabbi községébe. Főleg az építőmunkások. Fiaik, lányaik öltözékén már nem lehet megállapítani, vajon ipari tanuló-e vagy középiskolás diák az a sereg 14—18 éves fiatal, amely elsőnek tud felszállni az autóbuszra, vonatra. A pontosságot, a munkaszeretetet mint örök hagyományt, átvették az idősebb nemzedéktől, azonban ruháik mások már. Az ő öltözékükről nem lehet eldönteni: szellemi munkásnak vagy fizikai munkásnak tanulnak-e. Többfelé, többfelöl indulnak a bejárókat szállító vonatok, autóbuszok. A legtöbben mégis Békéscsabára, a megyeszékhelyre igyekeznek. Kavargó forgatag 7 óra, fél nyolc között a békéscsabai vasútállomás. A Sarkad, Gyula, Orosháza felől érkező diákok sürgősen igyekeznek be a váróiéBEJ Ä vembe, hiszen közel egy óra van még az első számonkérésig. Utolsó nekirugaszkodással csípnek még az előző nap hiányosan megszerzett tudományhoz a tankönyvekből meg egymástól. Található itt gimnazista, hídépitős, közgazdásznak készülő diák. Mégis, ilyenkor reggel csönd mn a diákok váróterme. ben; ez szinte íratlan szabály, ,jzsiványbecsü. let”: hadd tanuljon még az utolsó pillanatban is az, aki akar. A felnőtt munkások, tisztviselők egy csoportja futtában kiflit vásárol, újságot, s aztán a következő járművet veszi célba. Külön művészet feljutni az autóbuszra, pedig a. kalauz nélküli perselyes megoldás némelyest segít. A feltömörülő emberek valósággal szegletesre préselődnek. Csak azok járnak jól, akiknek van idejük megvárni a következőt, amely negyed óra múlva indul. Ott már nagyobb a hely. Az ablaknál három diák vitatkozik. A legmérgesebb dühösen rálehel az ablakra. s az így nyert „táblára” írja fel az uj- jával hirtelen az egyenlet képletét: — Látjátok, most már csak be kell helyettesíteni a képletbe és kész a példa — mondja és kamaszos büszkeséggel fordul a másik kettő felé. — Ezek szerint az én példám abszolút rossz — mutál közbe az egyik lógó orrú osztálytárs. — Jó lenne már végre a Tanácsköztársaság útján közlekedni — dör- mög egy morcos hang. Nyolc óra felé lassan elnéptelenednek a vidék, ről érkezőket szállító au. tóbuszok. A munkások elszélednek, ki-ki a maga üzeme, munkahelye felé. Most már gyalogosan sietnek. Udvözlik egymást a helybeliekkel, akik bizonyos tisztelettel tekintenek a bejárókra. A bejárókra, akik másfél órával előbb keltek ki az ágyból, kapkodva ettek, némelyikük még futott is az állomásra vagy az autóbusz után, hogy el ne késsen. Mire munkába állnak, egy kis fáradtság, amit az utazás okozott, az izmaikra telepszik már. A gép mellett, az akták mellett elfelejtik azonban ezt. A diákoki A helybeliek egy kicsit irigykedve néznek a bejárókra: milyen jó nekik, mindennap utazhatnak: s az utazásban mindig lehet találni egy kis romantikát is. A vidékiek éppen megfordítva: milyen jó nektek, másfél-két óra hosszával többet alud. hattok, mint mi! Az iskolában s a munkahehasználódjék az ásott kutak porral, hulladékkal szennyezett és ázaléköbtól hemzsegő vize... Ha még jobban körülnéz az errefelé járó, fiatal házsorokat is Iát. Érthetetlen a lexikon szűkszavúsága, hiszen új falu nő, növekszik bele a rozsos! tájba, ahogy ennek a vidéknek egy részét nevezik. Alkalmi krónikásunk, Köves Menyhért bácsi mindent megmagyaráz. Ügy hallotta, hogy Lökösháza valamikor, a török hódoltság előtt, virágzó település volt. Az ozmánok feldúlták és pusztasággá lett errefelé minden. Így maradt évszázadokon át. — Mikor bejött hozzánk a demokrácia — magyarázza Köves bácsi — itt az uradalmi épületeken meg a vasútállomáson kívül nem létezett egyéb, csupán a termőföldek és mezőségek végtelenje. Lökösházát csak mint határállomást ismerték az országban. Jelenlegi formájában a felszabadulás után jelentkezett. Valóban új itt jóformán minden: a tanácsháza, az óvoda és napközi, a művelődési otthon, az egészségház, mind-mind tíz éven belüli építés. A földmű vesszovet- kezeti székház sincs több 13 esztendősnél. Emeletes épület is akad, kettő is! Háromévesek. Családi ház meg esztendőnként 20—25 bújik elő a földből. — Járdaépítésben igen-igen szorgalmas a tanács, az utcák hatvan százalékában már betonjárda húzódik — folytatja ősz hajú idegenvezelyeken teljesen elvegyülnek többi társuk között a bejárók, ott már csak a bizonyos iskola tanulói, a bizonyos üzem dolgozói. Munkájukon nem vehető észre, ki, milyen messziről utazott be. Aztán letelik a bejárók műszaka. Az iskolában a 6. ára után szólal meg a csengő, s a felszabadult diálcsereg az utcára tódul. Most már nem kell annyira sietni, mint reggel. Lehet sétálgatni, most nem kell annyira izgulni, hiszen a jó és rossz feleletek a délelőtt folyamán már elhangzottak. A diákváró sem olyan csöndes, felszaba. dultabb zsibongás, nyüzsgés hallatszik. Csak az a tanuló hallgat esetleg, aki „dacit fogott” valamelyik órán. A dolgozók is kedélyesebbek már délután. A reggeli idegesség, kapkodás, az álmosság adta morcosság eltűnik arcukról. Beszállnak a vonatba, kártyáz- nak, viccelődnek a kalauzzal. A nehéz, kétkezi munkások: a földmozgatók, kibontják a hazai matyót, s hazafelé is fa- latoznak: kolbászt, szalonnát, fehér kenyérrel. Hat óra, fél hét, mire hazaérnek a bejárók. Igyekeznek is, hogy otthon is eltölthessenek néhány kellemes órát, mert másnap hajnalban, kora reggelen újra felhang, zik a csörgőóra hangja, amely parancsolólag szól rá a dolgozó emberre, a diákra., Ternyák Ferenc tőnk. — A villanyhálózat még ner teljes, csak nyolcvanszázalékos De nem elmaradás ez a világtól — teszi hozzá sietve —, hanem olyan gyorsan épülnek új utcasarok, hogy nem győzik a szerelők! Felszerszámozás tekintetében léhát nem áll rosszul Lökösháza. Azonban úgy szép és teljes a kép. ha a kultúra dolgát is megtudakoljuk. Kótroczó Gizellát, a művelődési otthon igazgatóját említik, mint olyat, akinek leginkább módjában áll nyilatkozni erről. Kiderül azonban, hogy új még ebben a szerepben, idén vette át, meg aztán éppen saját lakodalmára is készül... Ilyen előzmények után kerülünk elődjéhez, Érmei Attilához, az egykori uradalmi részen lévő általános iskolába, melynek ő a helyettes igazgatója. Nem is a művelődési otthonnal, hanem Lökösháza történetével kezdjük itt is, akárcsak Köves bácsival. — A törökdúlási dolgot ne tessék teljesen hitelesnék venni — mondja Bmei. Az viszont bizonyos, hogy itt vonult át Dózsa a seregeivel Nagyhalom felé, mikor a végzetes temesvári csatába tartott. Megtudjuk még, hogy Lökösháza 1949 óta önálló község, addig Elekhez tartozott. Ma is járnak még az iskolába tanulóik, akiknek születési helyeként Elek szerepel, mert ott anyakönyvezték őket. A község területén és ‘környékén lévő egykori uradalmak közül a vásárhelyül ma a Haladás Termelőszövetkezet gazdálkodik, a volt Berda-birtokon pedig állami gazdaság. Aztán a művelődési otthonról beszélgetünk. — Nagyon szép — mondja a volt toultúrotthonigazgató. Ezelőtt négy évvel avattuk. — Olyan híreket hallottunk, hogy az otthont nem használják ki eléggé — vetjük közbe. — Ez igaz — bólint Emei. Az oka pedig nem az, mintha tágas lenne, hanem mert szűk. Egyik szárnyát a községi pártszervezet használja székházként, művelődési célra marad a nagyterem, két öltözővel és egy fotószakköri helyiséggel. Mielőtt elhagynánk a községet, Brnei még elkalauzol Csáki András elvtárshoz, a vb-titkárhoz, hogy mondana valamit arról a nagy problémáról, amit többek közt ő is naigyon jól ismer, a művelődési ház megosztottságáról. Kiderül, hogy a pártszervezet szíves-örömest átadná a birtokolt részt az otthonnak és új épület- szárnyat emelne mellé, melybe beköltözne. Azonban szüksége lenne arra az összegre, amit a megyei tanács ígért annak fejében, hogy a községi pártbizottság és a KISZ- szerveaef átadta az Ifjúsági Házat iskolának, mivel nagy volt a községben a tanteremhiány és ráadásul gyorsan elő kellett teremteni legalább két tantermet. Pedig, ha a megyei tanács betartja ígéretét, április 20-ra már felépíthették volna az új épületrészt s a művelődési otthonban újabb szakkörök létesülhettek volna a lökösházi népművelés üdvére. Egyébként — a pontosság kedvéért — utánanéztünk a hivatalos statisztikában annak, hogy tulajdonképpen mennyi is Lökösháza lakosainak száma? Kiderült, hogy pontosan 2520. Még inkább szükség van tehát egy nagyobb, tágasabb művelődési hajlékra. Huszár Rezső
