Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-17 / 91. szám

1965. április 17.

5

Szombat

Miitdaimyiimk ügye

Nem lehetne gondosabban?

Az ember irigykedve olvasna azokat a mind gyakrabban megjelenő útleírásokat, amelyek olyan országokról, városokról szólnak, ahol az emberek nem érzik mar jól magukat csak tiszta környezetben. Megnyugtató lehet az, ha valaihol beidegződött tisztaságigénnyel vigyáz mindenki saját és mások egészségére. És tegyük ebhez hozzá mindjárt azt is, hogy ez nem elérhetetlen sehol sem. így nálunk sem. Most nem arról akarunk beszólná, hogy az embernek saját magának is mennyire 'kell a tisztaságra vigyáznia, hanem arról, hogy környezetének tisztasága is milyen fontos.

A kulturált környezet kialakításában komoly szerepet játszanak a fásítások, parkosítások, por ellen a gyepesítésék is. A fásítások kedvezőén befolyásolják klimatikus viszonyainkat. Minden olyan területet, talpalatnyi helyet, ahol nem tudunk más, mezőgazdasági szempontból fontos növényt termelni, fásítsunk!

A járási, városi és községi tanácsok, pártszervezetek igen sokat tehetnek és tettek a köztisztaság, a tisztaság fenntartásáért, de ebben, a munkában részt kell venni valamennyi társadalmi tömegszervezetnek. Pártunk, kormányzatunk a Magyar Vöröskeresztre bízta, Hogy ennek is állandó ébren tartója legyen és miként már az előző években is, igyekezzen a tisztasági mozgalom folyamatosságát megvalósítani.

Népünk nagy többsége igényli a kulturált környezetet, bár ilyen irányban is küzdenünk kell még .sok-sok maradi felfogással, különösen az idősebbeknél. Örömmel láthatjuk az állandó fejlődést: mindinkább szaporodnak a pores Kármentes, burkolattal ellátott utaink, a tisztaságot szolgáló ku- taimk, törpevizműveink, községi, városi fürdőink. Igyekszünk gondoskodni szennyvizeink elvezetéA fekete híd

A békéscsabai Élővíz-csatorna fölött gyalogos átkelőhelynek szánt keskeny fahíd köti össze a Vilim utcát az Árpád-fürdővel. A kopottas liidacskát a közelmúltban fekete kátrányfestékkel vonták be. A jó szándék nyilvánvaló: megóvni a hidacs- kát az időjárás viszontagságaitól.

Am az is nyilvánvaló, hogy a jó szándék mellett az illetékesek valamit figyemen kívül hagytak. Az átkelő-alkalmatosság elmúlást idéző, komor színével sehogyan sem illeszkedik bele a kellemes környezetbe. Ugyan ki látott már koromfekete hidat?

A kontrasztos szín megválasztása azonban csak a kisebb hiba. A nagyobb és veszélyesebb az, hogy nedves időben a fekete máz felenged s ilyenkor aztán Isten őrizzen, hogy valaki ruhájával vagy akárcsak a kezével is hozzáérjen a korláthoz. Pedig ez óhatatlan, hiszen a hidacs- kán egymással ellentétes gyalogos- forgalom bonyolódik s a kitérésnél könnyen előfordul, hogy az ember érintkezésbe kerül a ..sötét” korláttal. S még az sem ritka eset, hogy a nézelődő járókelő gyanútlanul a korlátra támaszkodik. Arra viszont már csak utólag eszmél rá, hogy milyen éktelen „színfolt” került a ruhájára...

Jól tudjuk, hogy a jó szándékú gondoskodás néha balkezes megoldást eredményez. Éppen ezért szintén jó szándékkal megkérdezzük: nem lehetne a hidacska karfáit zöld zománcfestékkel bevonni. Ebből kettős előny is fakadna: üde színével beleilleszkednék a környezetbe, másrészt veszélytelen maradna a járókelők ruhájára... —kazár—

sérül, tisztábbak, rendezettebbek városaink, falvaink, házaink.

Az ipari- és mezőgazdasági üzemeknek, állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek minden területen példamutatóknak kell lenniük. A tisztaság és rend területén is. Nem várhatjuk különben azt, hogy a dolgozók magánéletükben betartsák a követelményeket. Ha a gazdaság felboronáltatja útjait, azokat rendben tart ja, vigyáz a szállások, üzemi konyhák, istállók, tej- házak tisztaságára, ez ösztönzőleg hat az ott dolgozó emberekre. Ha megfelelők, rendben tartottak szemétgödrei, önkéntelenül utánozzák saját lakóházaiknál munkásai is.

E>gy üzem, egy lakóház elbírálásához az is hozzátartozik, hogy milyen rendes annak környezete. Nincsen-e udvarán nagy tömegű lom, kacat, oda nem tartozó anyag, trágya, szemét felhalmozva, mennyire gondolnak az oly’ sok egészségi és gazdasági kárt okozó egér- és patkányirtásra, hogyan van megoldva a légy elleni védekezés?

Különösen döntő a tisztaság betartása az élelmiszeriparban és a kereskedelemben, mert sok példa van mór arra, hogy rosszul raktározott, szállított, tiisztátlanul kezelt búsáru, tej, fagylalt, vagy más élelmiszer okozott igen súlyos, halállal végződő ételmérgezéseket. Ugyancsak nagyon fontos a kutak, közkifolyók tiszitán- és [karbantartása, hisz köztudomású, hogy nálunk is előfordult már nem egy járvány rosszul kezelt vízadó berendezés hibájából.

A „Tisztasági mozgalom” keretében meg kell nézni az üzemi fürdőket is, mert ezen a területen szintén gyakran található hanyagság. Néha elkeseredéssel látjuk, hogy fél órán belül megjavítható hiba miatt hónapokig nem működik egy jól megépített

fürdő.

Iskoláink, diákotthonaink példamutatása szintén végtelenül fontos, hiszen ezekben nevelkedik a jövő szocialista társadalma. Sajnos, még nem minden iskolában van megoldva az egészséges életre való nevelés tárgyi adottsága. Ennek ellenére tegyünk meg mindent, hogy ifjúságunkba egészségügyi igényeket neveljünk és tanítsuk meg őket arra: a szocialista erkölcs megköveteli, hogy következetesen nézzük és védjük nemcsak a magunk, de más ember egészségét is.

Megérkezett az enyhülést hozó tavasz, a nagytakarítások időszaka, amikor a téli összegyűlt szemetet, piszkot fel kell takarítani, el kell hordatni, mindenütt rendet kell teremteni. A megyei Vöröskereszt elnöksége úgy határozott, hogy versenymozgalmat indít abból a célból, hogy a tisztasági mozgalmat folyamatossá tegye.

Ezért arra kéri tanácsi szerveinket, a különböző ipari és mezőgazdasági üzemek, gazdaságok vezetőit, valamint egyéb intézményeket, az ott működő szakszervezeti és más bizottságokat, hogy nézzenek szét alaposan területükön, mérjék fel, hogy mi a tennivaló az állandó, folyamatos tisztaság megvalósításáért.

A felülvizsgáló, ellenőrző szervek szintén nézzék meg mindig ilyen szempontból is a vizsgált egységeket, soha sehol ne hanyagolják el a tisztaság megkövetelését, mert a tisztaság, a rend nemcsak egyesek, hanem mindnyájunk ügye, az közvetlen vagy közvetett úton kihat mindenkire.

Dr. Szenbhereszty László

Békéscsabán a Bartók Béla út ■egyike a legforgalmasabbaknak. Amióta korszerűsítették, naponta a személy- és tehergépkocsik százai robognak végig rajta. Nemcsak két városrészt köt ösz- sze, hanem a vasútállomásra érkező áruféléket is ezen továbbítják rendeltetési helyére. Nem is lenne semmi baj, ha például csak bútorról, háztartási cikkekről és más hasonló, értékesebb anyagokról lenne szó, mert ezeket gondosan rakják fel a gépkocsira. A kőről, szénről, salakról azonban kevésbé mondható ez el és, ha le is pottyan belőle néhány kiló, az fel sem tűnik a szállíttatónak. A gépkocsivezető

A Gyomai Községi Pártbizottság Végrehajtó Bizottságának csütörtöki ülésén tüzetesen megvitatták a termelőszövetkezetek múlt évi tevékenységét, a politikai munka hatékonyságát, s elemezték az idei legfontosabb feladatokat. A vb úgy határozott, hogy főként az Alkotmány Termelőszövetkezet gazdálkodásának megjavításához ad mindennapi segítséget ebben az évben.

*

Békéscsabán a felszabadulási évfordulóhoz hasonló ünnepélyességgel, gazdag tartalommal akarják megünnepelni a 21. szabad május elsejét. A városi pártbizottság végrehajtó bizottsága már jóváhagyta a felkészülési tervet. Az előkészítő tanácskozást — melyen részt vettek a különféle társadalmi szervek képviselőd is — tegnap délután tartatták meg. Ugyanitt munkálták ki az április 22-i Lenin-emlékünnepség programját is. Az ünnepséget délsem veszi észre, legfeljebb a következő fordulóban. Akkor talán szidja is azt, aki ilyen hanyagságot követett el. Hát még a személygépkocsi-vezetők, akik igazán ártatlanok ebben, bár a veszély jobban fenyegeti őket. Egy nagy kő- vagy széndarab könnyen okozhat balesetet.

Senki sem kívánhatja, hogy az úttisztítók állandó ügyeletes szolgálatot tartsanak, azt sem, hogy egyesek felelőtlensége miatt ezen a főközlekedési útvonalon a gépjárművek csak lépésben haladjanak. Inkább rakodjanak gondosabban a szállítók. Ennyivel tartoznak másoknak és önmaguknak is. —or.

után 6 órai kezdettel a Fegyveres Erők Klubjának színháztermében rendezik meg.

*

A december 10-i párthatározat következetes végrehajtásának elősegítésére a Gyulai Városi Párt- bizottság Végrehajtó Bizottsága márciusban ellenőrző csoportokat hozott létre. A pártbizottság tagságából kialakított csoportok létszáma 5—6 fő, s az a feladatuk, hogy területükön — a minisztériumi, tanácsi ipar üzemeiben, a ktsz-ekben, mezőgazdasági üzemekben, szövetkezetekben — rendszeresen ellenőrizzék a határozat nyomán született intézkedési tervek teljesítését, segítséget adjanak pártpolitikai eszközökkel a pártvezetőségnek, gazdasági vezetőségnek. A júniusi városi pártbizottsági ülésen vizsgálódásaik alapján tárgyalják majd a határozat végrehajtásának alakulását.

Gerő Dános:

Kicsi Biti UiccUpsápa

Szatirikus kisregény

27.

Amikor a községházára befordultak, .Sipos odasúgta Nagy Daninak, a kísérőjének:

— Ezek alaposan felkészültek a fogadtatásunkra.

— Mert vaj van a (fejükön — mondta a fiatalember.

— Ha egy mód van rá, nem visszük most kenyértörésre a dolgot — válaszolt Sipos, és előresietett, hogy elsőnek nyisson ajtót.

Az elnöki szobában Kicsi Birí az „ezredes” társaságában fogadta őket. Biri kényelmesen elterpeszkedett egy fotelben, cigarettázott, és az asztal közepén heverő kozálksapkája mellett eregette a füstöt a mennyezet felé. Egyikük sem állott fel, amikor a debreceniek beléptek a szobába. Kicsi Biri várt egy ideig, majd félvállról megkérdezte:

— Na, mit láttak, mit láttak?

Sipos nem sietett a válasszal.

Gondolkozott, mit is mondjon ennek a suszter-elnöknek. Azzal a feladattal jöttek ide, hogy derítsék ki, mi a valóságos helyzet. Ennek lényegében eleget tettek. Rengeteg emberrel beszéltek, és mindenki egyformán nyilatkozott. Egyebet most már úgysem csinálhatnak, mert Biri megakadályozná. Nem véletlen, hogy a fegyvereseit mind ide- csődí tette.

— Sok mindent láttunk, meg hallottunk — felelt diplomatikusan Kicsi Biri kérdésére.

Az elnök fölényesen elmosolyodott. Feltápászkodott a fotelből és megveregette a tialal kormánybiztos vállát.

— Na, mégiscak el meri mondani, hogy mit hallottak?

— Hosszadalmas lenne az.

— Mondja csak bátran, ha valami kifogása van.

Sipos magában nevetett. Mi lenne itt, ha mindent elsorolna? A haját tépné mérgében az örökös elnök vagy talán azonnal szitává lövetné mindkettőjüket. Mindenesetre óvatos volt, és újra kitért az egyenes válasz elöl.

— Majd beszélgetünk még erről. Most egyelőre visszamegyünk Debrecenbe.

Kicsi Biri megelégedetten bólogatott.

— Azt lehet. Nagyon is iehet... Szabad érdeklődnöm, mivel mennek haza?

— Kimegyünk az állomásra — mondta Nagy Dani. — Majd csak jön valami vonat. Ha ide eljutottunk, vissza is megtaláljuk az utat.

Biri alig tudott magán uralkodni, annyira örült. Szinte fizikai fájdalmába került, hogy visszatartsa diadalmas felkiáltását. Hát érdemes volt ezektől megijedni? Máris visszamennek.

— Fogjatok be! — parancsolt Kérészre. — Vigye ki a hintó az állomásra a polgártársakat. Biztosan elfáradtak az egész nápi járkálásban — mondta határozottan, közben arra gondolt, hogy ezzel is hamarabb megszabadul tőlük, s ráadásul azzal se érvelhetnek Debrecenben, hogy udvariatlanul fogadták őket. Hiszen gyalog jöttek, de hint ón távoznak.

Kérész buzgón indult a parancsot végrehajtani. Személyesen szaladt a községi istállóba és maga is segített a lovakat fel- szerszámozmi. Nem telt bele tíz perc, az elnöki hintó már ott állt a bejárattal szemközt.

Akikor aztán megkezdődött a búcsúzkodás. A í’endőrök nagy csodálkozására az elnök meg Kérész barátságosan, szinte örömmel szorongatták a két debreceni kezét a karbidlámpával kivilágított hintó mellett. Nem látszott ezeknek az arcán semmiféle harag vagy' harciasság. Megvárták, amíg elindulnak a lovak, addig egy tapodtat • sem tágítottak. Kérész még integetett is, mivel úgy látta, hogy az egyik debreceni kihajol a hintából.

Nagyot haladt a kocsi, már nem hallatszott a zörgés sem, amikor Biriék visszaballagtak az épületbe. Odabent egymásra néztek mosolyogva, azután Kicsi Biri így szólt Kérésznek:

— Küldjed az embereket pihenni. Ezektől kár volt berezel- nünk.

Maga is szedelőzködni kezdett, s csak most vette észre, milyen kegyetlenül megéhezett.

*

Kergette a gyomra, igyekezett hazafelé a legrövidebb úton. Gyalog ment, mert nem volt

másik hintó, amelyikbe befoghatott volna.

A sarkadi útnál a középső gyermeke keresztapját pillantotta meg. Nemigen járnak össze, nem látta már legalább egy hónapja.

— Ez se tudott jobbkor az utamba akadni, az ón istenem..» — átkozódott Biri, mert tudta, Szabó Áron koma nagy beszédű ember. Ha azzal valaki összeakad, nemigen szabadul meg egyhamar. Neki pedig majd kilyukad már a gyomra az éhségtől. Miért is éhezik meg így az ember? Mintha egy hete nem evett volna. Mióta köztársasági elnök, még sohasem sajgott eny- nyire a belső része. És Szabó Áron, mintha a végzet küldte volna, éppen itt közeledik.

Csodák-csodájára azonban, Szabó Áron csak megbökte a kalapja szélét, és a homályban el akart mellette suhanni észrevétlenül. Mintha nem tudná, kivel találkozott!

— Álljál meg már, Áron polgártárs! — szólította meg Biri, és már el is felejtette, hogy tulajdonképpen ő szeretett volna nagyon gyorsan hazaérkezni.

Áron polgártárs, vagyis Szabó Áron keresztkoma megállt. De olyan volt ez a megállás, mintha már indulni is akarna. A fél lábát oldalvást rakosgatta, s nem nézett Biri szemébe.

— Hová, Áron polgártárs?

Szabó Áron úgy nézett rá,

mint aki azt gondolja, hogy vagy ő hülyült meg, vagy a koma, Még hogy polgártárs? Hiszen ez idáig csak komának szólították egymást. Azért még emberségesen válaszolt: (Folytatjuk)

Á pórtélét hírei