Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-17 / 91. szám

IMS. április lí. 3 Szombat Öt ifjúsági brigád alakult a sarkadi József Attila Tsz-ben — Egész évben dolgoznak — fi legszorgalmasabbak jutalma: külföldi és belföldi utazás — A sarikadi Petőfi és Vörös Csil- s a salát területükön a tervezett­UJ TRAKTOROSOK lag Termelőszövetkezet egyesülé­séiből alakult József Attila Tsz- ben a -közelmúltban öt ifjúsági brigádot szerveztek — ötvenhárom fiatal részvételével. A ikét trakto­ros, s egy-egy kertész, fogates, s pecsenyecsdike-gondozó kollektí­va tagjai elhatározták, hogy egész ülök eHátása után nyomban a ku­korica vetéséhez fogtak a mező- wwécRháei járásban, A szakembe­rnél jobb eredményeket érnek el. A szövetkezet vezetői honorálják majd a fiatalok munkáját. Mun­kaegységenként 1—3 forint prémi­umot kapnak, s a legszorgalma­sabb brigádtagok külföldi, illetve belföldi társasutazáson vesznek részt; mány Tsz maradt el a legjobban. E munka néhány napja ezekben a gazdaságokban is egyre sürgetőbb. A traktorosokra még 8 napi szántás vár. A vetőbrigádok kuko­ricából — ugyancsak naponta — A kevermesi sportpálya égjük végében és a tanyai gyerekek kol­légiuma előtti téren traktorok, munkagépek sorakoznak. Körü­löttük a cseperésző esővel mit sem törődő emberek, fiatalok és a fiatalabb generációhoz tartozók tapossák a félé zott földet. Trak­torosok vizsgáznak. A két szom­széd község — Kevermes és Dombiratos — szövetkezeti gazdái közül 34-en még hat hónappal ez­előtt választották a traktoros szakmát. A tanultakról most ad­nak számot. A sor szélén Petró László. Húsz­esztendős. Néhány évvel ezelőtt gyerekfejjel, nagy kiábrándultság­gal hagyta el szülőfaluját, Kever- mest. Bányásznak ment. Vizsgá­zott vájár. Tavaly ősszél jött ha­za Dorogról. A szive hozta vissza, no meg az azóta már Kevermesen is helyrerázódott szövetkezet, A messziről jött fiatalember azt mondta, hogy itt az aranyat érő termőföldön, a termelőszövetke­zetben is van fantázia, mármint kereset. Ahhoz azonban, hogy az ember húszéves fejjel is megta­lálja a megélhetését, értenie kell a mai falu mezőgazdaságának va­lamelyik szakmájához. Ezek után iratkozott be traktorostanfolyam­ra. Vizsgatétele: Az eke beállítá­sa, hogy azzal 30 centiméterre le­hessen szántani. dasági Gépészképző Szakiskola tanárának. Pusztai elvíárs még néhány ki­egészítő kérdést tesz fel, hogy Smolek gyakorlati felkészültségét elbírálhassa. Jó feleleteket kap. Szabó Zoltánnak sem volt köny- nyű a dolga. Neki a rendfelszedő gépet az — úgynevezett náladerl — zöldtakarmány vágására kel­lett átalakítania. Szabó a kever­mesi Lenin Tsz gazdája. Har­minchárom éves. Tavaly áprilistól decemberig 504 munkaegységet szerzett. Itt van Gera László is a domb­iratosa Békéből. A traktoros mes­terség neki a második szakmája lesz. Ö ugyanis képesített köny­velő. Azt mondja, hogy jobb a friss levegőn, iránt az irodában. A gépet nagyon szereti. Most, amikor tanult, nem volt rest, éj­szakánként az egyik Belorusz nyergébe ült és fogasolt. A vizsgabizottság előtt 11 domb­iratos! és 23 kevermesi szövetke­zeti gazda áll. Pusztai József, a szakiskola tanára, Sarnyai Ferenc, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára, Molnár Lajos, a párt Bé­kés megyei bizottságának mun­katársa elégedett Nagy János és Tóth István gépáliomási szerelők munkájával. Pusztai elvtárs, aki végeredményben az egész megye traktoros utánpótlásét kellő peda­gógiai hozzáértéssel tanácsolja, ezt mondotta: — A gépállomások szervezésé­ben működő traktorostanfolya­mok közül a kevermesi volt a leg­jobb Nívós előadások, gyakorlati foglalkozások voltak. Ezen a tanfolyamon igen sok szemléltető eszközt használtak, s meggyőződésem, hogy a két gép­állomás! szerelő jó munkát vég­zett. • Nagy János és Tóth István a napi feladat mellett vállalta, hogy a vájárból, a fejőgulyásból, a könyvelőből, a növénytermesztési brigád tagjaiból traktorost készít fel az életre. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy Tóth István szerelő, iskolavezető, maga is tanul — a mezőtúri Felsőfokú Gépipari Technikum III. osztályá­ban —, igazán nagyra csak ekkor értékelhetjük valamennyiőjük erőfeszítését. Nagy János szerelő a követke­zőket mondja a hat hónapon át tartó kemény munkáról: — A most vizsgát tett traktoro­sokkal én, mint szerelő, tovább­ra is vállalom az együttműködést. A jó bizonju'tvány mellett, hi­szen senki sem kapott elégtelen osztályzatot, talán ez az ember­közelség a legnagyobb eredménye a kevermesi tra ktoros tan folyam - nak. Dupsi Károly réfc mintegy 8 ezer holdra becsü­nk a szántásra váró táblákat. Há­rom黫" holdön — sajnos — még a kukoricaszár és a cirok- kótó. Ezek letakarításával a bat- tanyaí tsz-ek, a kunágotai Petőfi és a mezőkovácsházi Űj Alkot­1600—1700 holdat vetnek el. Eb­ben a járásban április 15-ig 7 000 hold kukoricavetés befejezéséről adtak jelentést. A 31000 holdas vetési tervfeladatot a mezőkovács­házi járás valamennyi közös gaz­daságában április 30-ig teljesítik. Mesterségesen nevelik a borjakat a gyulai járásban éviben részt vesznek a munkában, Április 15-ig Hétezer hold kukorica vetése a mezőkovácsházi járásban Az áprilisi ketivetző időt jól fci- ííasználtáik. s a kora tavaszi teen­Amdóta a gyulai járás szövetke­zeti gazdaságai áttértek a borjak mesterséges nevelésére, a tehené­szetek tejtermelése ugrásszerűen növekedett — közölte Hamkóczi István, a járási tanács főáliatte- nyésztöje. Amíg 1963-ban 220, ad­dig 1964-ben 2701 liter tejet fejtek egy-egy tehéntől átlagosan. Tavaly az összesen született borjaik 81 százalékát már mesterségesen táp­lálták. A járásban elsők között Új­kígyós, Elek, Lökösháza, Kétegy- lxáza és Doboz közös gazdaságai szakítottak a borjak hagyományos nevetésével. Leggazdaságosabban az eleki Lenin Tsz-ben szervezték a munkát. Itt megyei szinten is kimagasló eredményt érték el. A sok hasznos tapasztalat, alap­ján ebben az évben Gyulaváriban, Gerlén- és valószínű, hogy Telek­gerendáson is áttérnek a borjak korszerű tartására. Gerlén és Te­lekgerendáson ez év tavaszán egyelőre a tej itatást honosítják meg. Az itt működő szövetkezetek saját erőforrásaikból bizonyos ösz- szeget fordítanak a borjúnevelés mesterséges módszereinek terjesz­tésére. Petró Lászlótól néhány méter­re Haliad András MTZ-traktorral tolat, hogy a gép hidraulikájára felszerelje az ekét. Arrébb Pruha Antal dombiratosa és Gyüre Jó­zsef kevermesi traktoros a sor­művelő kultivátort állítja be 70 centis sorközű vetés kapáláséhoz. Smolek László a rendsodrót ala­kítja át, hogy azzal sodrás helyett rendíorgatást érjen el. Smolek 1959 óta tsz-tag. Most harminc­éves. Neki nincs földje. A tsz-be lépés előtt az apjánál dolgozott. Az ipari termelés műszaki szer­vezési gondjainak megoldása köz­ben is fellép olykor a „kritikus tömeg” hiánya. Megszokott eset, :w>gy egy ipari üzem új termék gyártásához kezd. Elkészítik a műszaki dokumentációt, gyártás- technológiát, fels zerszámozna k, rendelést vesznek fel, beszerzik az anyagot, betanítják a munká­sokat. Megindul a gyártás és már mindenki — akit illet — a zsebé­ben érzi a jól megérdemelt jutal­mat. Ám az öröm korainak bizo­nyul. Egy konzervgyárban a napi tíz­ezres nagyságrendben készülő ter­mékeket különleges szállítóberen­dezéseikkel juttatják a készáru- raktárba. Természetes, hogy a konzervesdobozök vagy üvegek nagyságának és alakjának alkal­mazkodnia kell a szállítóberende­zéshez vagy fordítva. De mi tör­ténik akkor, ha erre valamilyen ok miatt nem gondoltak? Az, ami az említett példákban is történt. Ahogy megindul a termelés, úgy néhány perc múlva meg is áll. Azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy egy olyan látszólagos ki­csinység, mint az üvegek nem megfelelő mérete, lehetetlenné teszi mindaddig a folyamatos gyártást, amíg használható mére­tű üvegeket nem szereznek be, Amíg valamilyen feltétel hiány­zik, a termelés megindításának erőltetése csak további bonyodal­makhoz vezet. A gazdasági munka irányítása, az ipari és mezőgazdasági terme­lés szervezése nem okvetlenül kí­vánja meg az atomfizika beható ismeretét. Annyit azonban feltét­lenül érdemes átvenni ettől a tu- doménjrtól, amennyi segít megér­teni, hogy mind a „szürke hét­köznapok” akcióinak, mind a ki­emelkedő nagy programok végre­hajtásának eredménye csak ak­kor lesz biztos és teljes, ha a feltételek „kritikus tömegét” már az akció végrehajtása előtt kellő körültekintéssel megáEapítjuk és a tervben előírt módon megte­remtjük. Ha ez nem lehetséges (például nincs elég beruházási eszköz, hiányzik valamilyen anyag vagy gép, nincs elegendő munkáskéz, bizonytalan az érté­kesítés sfb.), akkor inkább várni kell addig, amíg valamennyi fel­tétel ésszerű módon biztosítható. Minél kevesebb idő, pénz és erő fecséirlődik el hiábavaló gazda­sági elképzelésekre, annál több jut majd azokra, amelyek meg­valósítása a feltételeket tekint­ve lehetséges és a társadalom igénye alapján szükséges. Gyertyános Zoltán A két családnak a hat és fél hold csak szűkösen adott volna megélhetést, ha Dombiratoson nem szerveznek szövetkezetei. Ez az ember már 1960-ban megszerezte a traktor- vezetői minimumvizsgát. Azóta sok új gépet kapott a közös. Ezek­kel is meg kell ismerkednie. Ezért is jelentkezett erre a tanfolyamra. Már néhány csavart a helyére il­lesztett, amikor a kerékig ju­tott: — A kereket, sajnos, nem tu­dom levenni, mert az éket bele­hegesztették — számol be Pusztai Józsefnek, a vizsgabizottság égjük tagjának, a Kétegyházi Mezőgaz­Szabad kapacitásunk van fo­lyó év II., III., IV. negyedévé­ben kotrógéppel és dózerrel történő FÖLDMUNKA VÉGZÉSÉRE Budapesten és vidéken egyaránt. Megrendeléseket kérjük Fővá­rosi Csatornázási Művek, Bu­dapest, V., Beloiannisz u. 12 megküldeni. 783 Negyven év a volánnál T jtszák tudni, húsz forint negyvenet kértem ... sou kaiták! Meg is ütöttek, de azután el is ítélték az illetőt!... A hangja kemény egy kicsit, indulatos. Emlékeket idéz, jót is, rosszat is. Rövidre nyírt ősz haja szinte egybenőtt fehéren ütköző szakál- lával. Sofőrsapíkáját feltolta a fe­je búbjára, mintha melege lenne. Begombolt kockás ing lapud sö­tétkék egyenruhája alatt. — Legtöbb a részeg utas... és kötekednek... az éjszakai utasok hetven százaléka piás... Erőteljes, ráncos kezével a kor- mányt simogatja. Állunk a taxi­állomás előtt. Vékony József, a szeghalmiak „Vékony bácsija” kockás oldalú Moszkvicsával a nap minden szakában sietősen zörög az utcákon, öreg a kocsi, öreg a sofőr is, immár 61 éves. — De írjon csak hatvanat — mondja derűsen, közvetlen han­gon. Negyven éve ül a volán mögött, harminc éve taxisofőr és hat év alatt három motor nyűtt el mos­tani öreg Moszkvicsában. Ha­vonta 4—7 ezer kilométert tesz meg. Jövőre akar nyugdíjba men­ni, de hát nagyon nehéz kocsi nél­kül élni. Nehéz megválni tőle negyvenéves hűség után. — Ford, Fiat, Mercedes, Adler, Dodge, Opel, Skoda, Moszkvics — sorolja gyöngéden emlékezve — mint egy Don Juan a női neveket — az életben eddig meglovagolt kocsik márkáját. Amíg nem jön utas, elmeséli: két családja van, a lánya már férjnél, a fia Gyulán dolgozik... — Jóska hároméves korában már vezette a kocsit, az ölemben ült.. Józan ember. Az ittas utasok­kal ugyan „birkózik” néha. Ö nem iszik. Munka közben, nem szabad. Lelkiismeretes és büszke a sa­ját munkájára. Fontosnak tartja magát. — Amikor a mentők nem vol­tak itt, én mentem e) nem is egy­szer betegért... A járókelők tisztelettel köszön­tik. Felettesei is elismerik és ér­tékelik munkáját. Ha értékelés van, majd mindig kap pénzjutal­mat. Sokat vezet, dolgozik s bizony alig jut idő pihenésre. — A vasárnap hogyan tóik el? Legyint. — Na és a futball? — Hát a futball... még azt sze­retem annyira... de csak amíg szép... a szép meccsért élek-halok. Kedélyesen feloldódva bizony­gatja: — Ha én beleszólok, megszüle­tik a goi... Mosolygok. Ki ne ismerné a szeghalmi vasárnap délutánok el­maradhatatlan drukkerét, aki a pálya szélén olyan tűzzel-héwel szurkol, hogy a többi nézőt is fel tudja tüzelni. Népszerű ember. Keresik, elnézést kór. Búcsúzom tőle. Öreg kocsijával eltűnik a párás áprilisi délutánban. Esztergály Keve

Next

/
Thumbnails
Contents