Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-14 / 62. szám
19é5. március 14. 4 Vasárnap A párthatározat szellemében Äz ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottsága megtartotta első ülését. A pártbizottság tagjai napokkal előbb árasban megkapták a napirend anyagát, amit az ülésen Bánfi Adóm elvtárs, a pártbizottság titkára szóbeli beszámolóval is kiegészített. Az ülés témája a Központi Bizottság 1964. december 10-i határozatából adódó feladatok megvitatása, majd a végrehajtást elősegítő határozati javaslat megtárgyalása és elfogadása volt A pártbizottság első ülésével átesett a tűzkeresztségen. Olyan témáról tanácskozott, amelynek gondjaival a vállalatnál immár két év óta küszködnek. A nekirugaszkodások ideig-óráig sikerrel jártak, végleg azonban nem tudtak leszámolni a kialakult helyzettel. Nemcsak a terv teljesítésében adódtak bajok a múlt évben. Hiszien, ha csak ez lett volna, minden mást sikerült volna a rendes kerékvágásba terelni, akkor még a terv nem teljesítése mellett is aránylag jóval kedvezőbbek lehettek volna a tapasztalatok. Tavaly a termelési költségek 4,7 százalékkal növekedtek, tehát drágábban építkeztek. Egyik oka ennek, hogy a korszerű munkamódszerek és munkaszervezési elvek nem mindenkor érvényesültek, pedig ezek kétségtelen előnye bebizonyított tény. A folyamatos termelésszervezésnek köszönhető például, hogy a vállalat túlteljesítette lakásátadási programját, és hogy itt az építési költségek valamelyest csökkentek. Bár e fejlett módszerben rejlő lehetőségek jobb kihasználását időnként még gátolta anyaghiány és munkaszervezési hiányosság. A gazdaságos termelés, takarékoskodás az anyagi eszközökkel — régi, állandó és nem újkeletű követelmény. A mostani, erőteljesebb hangsúlyozása azonban azért vált szükségessé a párthatározatban is, az idei népgazdasági tervben is, mert az utóbbi időben valahogy mintha elfeledkeztünk volna róla. Gondosabb elemzéssel, főként pedig a gazdálkodás javításával sok forintot lehet megtakarítani. Ilyen lehetőség többek közt az anyagkészletek csökkentése. A vállalatnál tavaly, év kezdetén a norma feletti készlet 24 miiiió 300 ezer forint volt, év végére azonban mintegy tízmillió forinttal csökkentették. De még így is túlzottan magas, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ebből mintegy hat és fél millió forintra tehető az elfekvő készlet értéke. A normál- és a büntető- kamat súlyos terheket rótt a vállalatra. Kimutatták, hogy ha tavaly a vállalatnál nem kellett volna 3 millió 239 ezer forintot kifizetni a felhalmozott anyagkészletek Után kamatként, s ha a termelés minden vonatkozásában gazdaságosabb lett volna, akkor talán még nyereségrészesedésre is jutott volna. A készletgazdálkodás javítása tehát a takarékosság egyik igen fontos forrása. Nem ez az egyedüli lehetőség azonban, amely milliókat vihet vagy hozhat. A határidő megtartása például nem csupán formai, hanem gazdasági kérdés is. Ha egy létesítményt, épületet később adnak át, akkor a vállalat jobb híján fizetheti a késedelmi Wttbért. Fizetett is! Tavaly késedelmi kötbér címén egy és háromnegyed millió forintot. És ez az összeg nem is teljesen pontos, mert nem szerepel benne az áthúzódás késedelméért kifizetendő kötbér összege. A határidők meg nem tartása íme ilyen összegeket emészt fel, megtakarításuk lényegesen jövedelmezőbbé tenné a vállalat gazdálkodását. A vállalati eredményt, a takarékosságot érzékenyen érinti a minőség alakulása is. A rossz munka kijavítása időt rabol el az amúgy is sürgető feladatoktól, ugyanakkor költségkihatásai is jelentősek. Jobban dolgozni tehát — takarékoskodást is jelent. Egyes szocialista brigádok kezdeményezték, hogy a minőséget rontó hibákat külön díjazás nélkül helyrehozzák. E kezdeményezés azonban azt is célozza, hogy felelősségteljesebb munkára ösztönözzön, hogy minél kevesebb legyen az ilyen utólagos javítás. A Avunkás valamikor talán még a tőkésnél is nagyobb ellenséget látott a gépben. Nálunk indokolatlan ma már az effajta félelem, hiszen a gépek nehéz fizikai munkafolyamatokat könnyitenek és gyorsítanak meg,'tehát elsősorban a munkásnak segítenek. Az építőipar — a gépesítés ellenére is — évek óta munkaerőhiánnyal küzd. Ezért a gépek jó kihasználása rendkívül fontos. A tapasztalatok azonban a vállalatnál ennék ellenkezőjét bizonyítják. A statisztika szerint 1962-ben a gépkihasználás elérte a 60,5 százalékot, tavaly azonban csak mintegy 50 százalék volt. Az arány semmiképpen sem megfelelő. Néhány százalékos növekedés a tervteljesítésben is, a gazdálkodásban is jelentékeny javulást eredményezhet, s mellesleg ez nem is lényegtelen a takarékosság miatt sem. A pártbizottsági ülés anyaga és határozati javaslata, a vitában részt vevők jól kihámozták azt: mit kellene terfni ahhoz, hogy a Közp<jnti Bizottság december 10-i határozatából a vállalat dolgozóira háruló feladatokat jól és eredményesen végrehajtsák. Ez viszont — hangzott el a vitában — a ■ legfelsőbb vezetéstől a brigádvezetőkig az irányító, a szervező és nevelő munka javítását, a még tapasztalható megalkuvás mellőzését sürgeti. Nem hiába javasolták többem, hogy a műszakiak több időt töltsenek az építkezéseken, a helyszínen segítsenek az előadódó problémák megoldásában. Hogy mennyire fontos az irányító, a szervező, a nevelő munka szorgalmazása, hatékonyságának növelése, árrá íme a legfrissebb tapasztalat. A vállalat februárban csak mintegy 75 százalékra teljesítette a tervét. Ha márciusban sem sikerül alapvetően változtatni, akkor az első negyedév lemaradása kölöncként végigkísérheti az esztendőt, és könnyen az idei terv nem teljesítését okozhatja. Találóan jegyezte meg Drie- nyovszky elvtárs, a vállalat igazgatója hozzászólásában: Megint elaludtunk! A pártbizottság anyagának és határozati javaslatának megtárgyalása és a vitában elhangzottak remélhetőleg elég lesz ébresztőnek. S ezt most már nemcsak a tavalyi kedvezőtlen termelési és gazdálkodási tapasztalatok, hanem a februári tervlemaradó' is nagyon harsányan zengi. Podina Péter Levelesládánkból Lassan elfogy a Iv-íulajdonosok türelme Mezőkovácsházán a Lenin utca lakóinak hónapok óta igen sok a panaszuk a villanyáram miatt, amit eddig sem orvosoltak. Legfájóbb ez a tv-tulajdonosoknak, akik hónapok óta nem tudják élvezni a műsort, mert a megfelelő áramkör nincs biztosítva. Végre sikerült elérniük azt, hogy egy trafót szereljenek fel. A trafót felszerelték, azonban még mindig nem kapcsolták be. Meddig kell még várni a tv-tulajdonosoknak és mindazoknak, akik a Lenin utcában szeretnék a televízió műsorait nézni. A türelem lassan elfogy, mert soká késik a segítség. Boldizsár Gyula Amióta kicserélték az árammérőt, nem tudjak a mosógépet használni Örömhír a dohányosoknak Gyulaváriban mostanában javították és cserélték a villanyvezetéket. Sok helyütt az árammérőt is kicserélték. Az új mérők azonban annyira érzékenyek, hogy azóta a mosógépet nem tudjuk használni. Amikor a DÁV gyulai üzemvezetőségénél érdeklődtem erről, azt a választ kaptam, hogy 280 forintért átalakítják az árammérőt és akkor a szovjet gyártmányú mosógépemet használhatom. Kicsit meghökkentett a válasz. Ha a mosógéppel van baj, akkor a kereskedelemnek kellene a vásárlásnál tájékoztatni a vevőket arról, hogy csak különleges árammérővel lehet használni. Eddig ugyanis nem volt semmi baj az árammérővel. Hasonló gondja nemcsak nekem van, hanem több mint húsz családnak a községben. Szeretnénk tudni, hogy jogos-e a DÁV-nak a velünk szemben támasztott követelménye vagy sem. Perjési Márton Gyulavári, Somogyi Béla u. 2. Űj, külföldi filterfelrakó, csomagoló és celofánoző gépeket állítottak üzembe az Egri Dohánygyárban. Ezekkel a gépekkel három műszakban hárommillió darab füstszűrös cigarettát készítenek, többségében a közkedvelt Fecskét, ugyanolyan minőségben, mint a Lágymányosi Dohánygyárban. Képünkön: ontja a gép a csomagolt filteres cigarettát. (MTI fotó — Birgés Árpád felvétele) mm mm mmmmmmmmm m m mm mm mmmmmmmmmrnmmmm* > Negyvenegy vagon dughagymát szárítanak Mezőkovácsházán A MÉK kezelésében a Mezőkovácsházi Keltetőállomáson jól hasznosítják a keltetéshez szükséges hőt a dughagyma szárítására is. Jelenleg negyvenegy vagon dughagymát kezelnek, szárítanak, melynek kiszállítására rövidesen sor kerül. A MÉK mezőkovácsházi telepén, a tavalyi tótkomlós! tapasztalatok alapján, az idén a szabadban tároltak 20 vagon étkezési hagymát is. Ez a tárolási módszer különösen enyhe tél idején jól beválik. Százezer rózsatő A tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezetben négy éve foglalkoznak virágtermesztéssel is. Korábban mindössze csak öt holdon termeltek különböző egynyári virágokat, ma ,már húsz holdon. Az idén először telepítenek százezer vadrózsacsemetét is. Ezenkívül még gyümölcsdugványok termesztésével foglalkoznak a virágkertészet mellett, és öt holdon szamócát is termelnek. í békési olalmezök Icrónihája A kőolajfeltárással foglalkozó üzemek fluktuációjáról és az orosházi kirendeltség egyik legeredményesebb brigádjáról IV. Az orosházi kirendeltség munkájára is — mint minden kőolajfeltárással foglalkozó üzemre — jellemző, az eredményektől függő általános . fluktuáció, ami a személyi állományra és a berendezések számára, valamint működési területére egyaránt vonatkozik. Példaként említhetjük, hogy volt olyan időszak, amikor 12 berendezés dolgozott a területen, de volt olyan is*'*—( már az önálló kirendeltség életében — amikor mindössze négy fúró- és egy lyukbefejező berendezés tartozott állományilag az üzemegységhez. Ez természetesen azt jelentette, hogy a létszám is változó volt. A dolgozók nagy része családjától több száz kilométerre, sok esetben mostoha körülmények között él. Ez a tény még inkább fokozott erőfeszítésre készteti az embereket, s derekas helytállásuk értéke így megsokszorozódik. Nehéz dolgunk lenne, ha rangsorolnánk az egyes kollektívákat, melyik érte el a legjobb eredményt és melyik brigád munkája volt a legértékesebb. A számos küzdelemmel és megpróbáltatással teli esztendőkön át itt dolgozó kollektívák közül azonban külön érdemes szólni már az előző fejezetben is említett Széli József főfúrómester brigádjáról. Tótkomlós környékének intenzívebb kutatása során az RG—1-es berendezés 1958-ban került Nádudvarról erre a területre. Az eltelt hét esztendő alatt 61 kutat mélyített le a brigád, s az utóbbi hetekig — elkerülve a vándorlást —, Pusztaföldvár és Pusztaszőlős térségében dolgozott. Az RG—1-es és később DR—8- as berendezés eredményeire jellemző, hogy az idetelepülésük utáni első évben — 1959-ben — csupán 13 800 métert fúrtak, 1962- ben pedig már csaknem tízezer méterrel többet. Az előbbi teljesítmény 8, az utóbbi 13 lemélyített kútnak felel meg. Elsőként talán Széli József főfúrómesterről szóljunk, akit — korára és tapasztalatára való te-
