Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

március M. 5 Vasárnap Ruszéi levél... Az etonúlit napokban levelet hozott a posta a bulgáriai Rusze városából. A le­vél feladója Marija Isitván Milcseva. A levél feladója édesapjának rokonait ke­resi. Így ír: Négyen vagyunk egy emigráns apa gyermekei. Apán-lc 1923 augusztusában Magyarországról menekült, mert apjának test­vérét megölték. Mikor a szerb határon átjött, a bolgár határon elfogták és az ország belsejébe küldték. Ott is maradt élete vé­géig. Olt kötött házasságot anyánkkal. Abban az időben Goma Crjahovioa megyei Kavlak község hatóságai származását nem kutatták, továbbra is okmányok nélkül Ht. 1931-ben a község­ből elköltöztünk, Ljaszkovee városban telepedtünk le. Itt ok­mányokat követelték tőle, de megmondta, hogy nincsenek. Ezért őrizet alatt a magyar nagykövetségre kisérték, ahol Simon István névvel, született Békéscsabán, 1886. augusztus 1-én, személyi igazolványt adtak neki. Apánk mesélte, hogy négyen voltak testvérek, akik közül három fiú és egy lány; bátyjai elestek a háborúban, nővére él: Máriának nevezik, s engem róla neveztek el. Apánkról ezeket a részleteket tudom. Itt töltötte egész életét és 1951-ben halt meg. Élete Bulgáriában sem volt könnyű, családja nagy, vagyo­na semmi sem volt. A családról való gondoskodás miatt nem maradt ideje, hogy saját életével bennünket közelebbről meg­ismertessen. Mi felnőttünk és őszinte óhajt érzünk, hogy meg­ismerjük igazi eredetünket. Nagyon szeretnénk, ha Békéscsa­bán valaki tudna rólunk, illetve édesapánk rokonságáról és azt jelezné*. 9 • * * A városi tanácsnál az elmúlt napokban már átnézték az anyakönyvi bejegyzéseket. Adatot nem találtak. Most már csak az maradt, hogy a rokonra várónak Rusze városába érte­sítést küldjenek, hogy a nyomozás nem vezetett eredményre... De talán a békéscsabai Simonok között hátha lesz valaki, aki emlékszik az eltűnt testvérre, unokatestvérre. Jelentkezését várják a tanácsnál vagy a szerkesztőségnél. EJ RENDELET Megyei értekezlet a mezőgazdasági szakmunkásképzésről A párt és a kormány határo­zata alapján a földművelésügyi és a Munkaügyi Minisztérium fébruár 21-én rendeletet adott ki a mezőgazdasági szakmunkáskép­zésről. A két miniszter együttes 1./1965-ös rendeletének ismer­tetésére, valamint a további fel­adatok meghatározáséra a me­gyei tanács vb mezőgazdasági osztálya 1965. március 13-ra ösz- szehívta a szakmunkásképzés szervezésében érdekelt állami, párt-( és társadalmi szervezetek megbízottait. A megbeszélést Bé­késcsabán a párt megyei bizott­ságának nagytermében tartották. Ezen a szakmunkásképzésről ki­adott új rendelet értelmezéséről tanácskoztak. A két miniszter együttes rendelet« ugyanis össze­fogja és törvényerőre emeli , a mezőgazdasági szakmunkásképzés segítésére kiadott korábbi intéz­kedéseket. Aki lépést tart a fejlődéssel, érvényesülhet 1 statisztika és a tapasztalat tanúsága szerint ifjúságunknak csupán elenyésző hányada olyan, akinek ügye, sorsa elsősorban a rendőrség, a bíróság, a javító-, nevelőintézetek hatáskörébe tar­tozik, vagyis garázda, huligán, térsadalomellenes. (És még ezek egy része is teljes értékű emberré segíthető.) A túlnyomó többség becsületes, tiszta gondolkodású, széles látókörű és felelősségérzet­től áthatott lányok és fiúk, fia­talemberek közössége. Komolyak, derűsek, megszokottak és meg­hökkentők, ki-ki egyénisége sze­rint. * A gimnazisták is ilyenek, gon­doltam, és hogy valóban így van-e, ennek „felderítésére” vál­lalkoztam. Ellátogattam az oros­házi Táncsics Gimnáziumba és ott felkerestem az egyik osztályt, a IV/Á-t Harmincötén — lányok és fiúk vegyesen — az osztályfő­nöki óra utáni szünetben szíve­sen vetették papírra azt, hogy miként döntöttek a pályaválasz­tás kérdésében. Magukban nyil­ván végiggondolták már mindazt, amire én kíváncsi Voltam. Az el­ső:. érvényesülhet-e ma az ifjú­ság? A másik: dolgoznak vagy tovább tanulnak érettségi után? A harmadik kérdés pedig így hangzott: — Szíved szerint mi szeretnél lenni? Száraz kimutatás esetén az összesítés így festene: Megkérde­zettek száma 35. Arra a kérdésre, hogy hazánkban érvényesülhet-e az ifjúság, 27 igennel felelt, 8 szerint csak részben lehet, tagadó válasz nem akadt... Mennyivel érdekesebb, tartal­masabb, teljesebb azonban, ha a rideg számadatokra rásugároztat- juk a mögöttük rejlő gondolatok, érzések, elhatározások fényének melegét. Ugyanis, akik igent mondtak^ azt egyénenként más­más formában ugyan, de meg­indokolták, például ily módon: a legegyszerűbb emberek gyerme­kei előtt is nyitva az út, szorga­lommal megbecsült tagjai lehe­tünk társadalmunknak, az érvé­nyesülést helyesen kell értelmez­ni, az'anyagi feltételek biztosítva vannak, szilárd hivatástudat szükséges, vidéken, városban egy­aránt támogatják törekvéseinket, kintettél — közvetlenül, de na­gyon találóan „atyának” neveznek a kirendeltségnél. Csaknem 25 esztendeje dolgozik az olajipar­ban, s rendelkezik mindazokkal az erényekkel, amelyekkel egy jó vezetőnek fel kell vérteznie ma­gát. A legszembetűnőbb erénye a rendkívüli precízségre való tö­rekvés és a munkafegyelem ma­radéktalan betartása. Ebben azon­ban az 58 éves főfúrómester jár elöl Bár munkaideje kötetlen, magára vonatkozólag is kötelező­nek tartja a reggel 6-tól délután 2-ig tartó munkaidőt és a délelőt­tös műszakkal együtt ő is a be­rendezésnél tartózkodik. Hete programját úgy állítja össze, hogy csak egy alkalommal márad a központi telepen és akkor vala­mennyi szükséges anyagot be­szerzi. . Pontosságára, szabályszerűségé­re jellemző, hogy — amint ő mondja — a „tkis okos” könyvé­ben az is megtalálható, mikor, milyen fúróval, mennyit fúrtak. Amikor azt kérdeztük tőle, mi a legkedvesebb emléke, nem azt említette, amikor 1960-ban ered­ményes munkássága elismerése­ként kormánykitüntetésben része­sült, hanem azt, amikor 1962 no­vember végén gázkitörés veszélye fenyegette berendezését. — Másodpercek alatt fülsiketítő robajjal indult be a kút — mond­ja mintegy átélve az eseménye­ket. — A szerszám teljes súlyával zuhant lefelé és csak Csák István fúrómester bátorságának, lélekje­lenlétének tulajdonítható, hogy az utolsó pillanatban sikerült meg­fogni. Mondtam is neki utána, hogy ezt az „enyémek” közül is — így beszél brigádjáról „az enyémek” — csak kevesen tették volna meg. Azután a berendezés dolgozóiról beszélgettünk. Elmondta, hogy ma már csupán a három fúrómester maradt az 1958-ban kezdett kol­lektívából. Ez persze nem azért van így, mert szigorúsága miatt „elmenekültek” tőle az emberek, hanem azért, mert a hét esztendő alatt három főfúrómester és öt fú­rómester vált ki a brigádból, akik önálló munkavezetők lettek. Meg- . tudtuk azt is, hogy a mezőben nincs olyan berendezés, amelyik­nél ne dolgozna olyan ember, aki valamikor az ő keze alatt sajátí­totta ed a szakmai tudnivalókat. A jól öszekovácsolódott és szak­mai vonatkozásban is kiváló kol­lektíva számos nehéz feladatot kapott. Az elmúlt év elején az egyik lemélyített kútban béléscső­sérülés miatt gázszivárgást ész­leltek és az üzemegység vezető­sége Széli József brigádját jelölte ki az új technológiai eljárással történő ferdefúrás elvégzésére. A „föld alatti hadművelet” sikerrel járt, és a berendezés ezután újra a termelő kutak mélyítését kezdte el. Néhány héttel ezelőtt újabb megtiszteltetés érte a brigádot. A beruházási program keretében nagy teljesítményű úgynevezett 3 DH—200-as román berendezés ér­kezett, amely három—négyezer méter mélységű kutak fúrására alkalmas. Kiselejtezték a sok, ne­héz csatát látott RD—8-ast és a hótesztendei belső munka után a kirendeltség egyik legeredménye­sebb brigádja a továbbiakban Szentes környékén folytatja te- vékf ••'••igét. Se!észt Ferenc (Folytatjuk) aki lépést tart a fejlődéssel, ér­vényesülhet! Azok, akik viszont úgy nyilat­koztak, hogy a fiatalságnak csak részben van módja az érvényesü­lésre, aggodalmukat a következő­képpen fogalmazták meg: a jó ta­nulóknak talán-talán, de sajnos nemegyszer a protekció érvénye­sül, sok a munkalehetőség, ezért sokan vissza is élnekf vele, az egyetemről kikerültleket néhol flegmán kezelik, akad hely, aho­vá nehéz bejutni, mert egy klikk, csoportosulás tartja kezében azt a státuszt, bizonyos területeken a már befutottak fölénye uralkodik, nefn könnyű érvényesülni, de nem szabad letörni, meghátrálni a nehézségek elől, akadnak fog­lalkozási ágak, ahol a régi szak­mabeliek nem engedik önállóan dolgozni a fiatalokat később sem, sok esetben nem veszik figyelem­be nálunk a diák érdeklődését, családi helyzetét, az érvényesülé­sen lehetne vitatkozni, mert az adottság és tehetség nem elegen­dő, segítségre is szükség van, nem úgy kell beülni az iskolapadba, hogy onnan kikerülve egyenesen a mérnöki asztalhoz kerülünk, ellenkező esetben bizony nehéz az érvényesülés; fizikai munka terü­letén nincs probléma ... Olyan válaszok ezek, melyek­nek némelyike alaposan fején ta­lálja a szöget, más részével vitába lehetne szállni, összességében azopban azt bizonyítja, hogy if­júságunk minden oldaláról szem-, ügyre veszi, megvizsgálja a lehe­tőségeket és igyekszik önálló vé­leménnyel és elhatározással neki­vágni az életnek. Az sem elrugaszkodás a való­ságtól, hogy a megkérdezetlek nagy százalékának eszébe sem jut az, hogy az értelmiségi pá­lyán kívül más lehetőségek is vannak. Ne feledjük, hogy akik tanárok, mérnökök, orvosok, tu­dományos szakemberek akarnak lenni, nem a kényelmesebb, ha­nem a fáradságosabb utat, vagy­is a továbbtanulást választották, annak minden súlyával. Majd el­dől azután, hogy melyiküknek si­kerül megbirkóznia a feladattal, (kívülük még mindig jut bőven munkaerő a kevésbé tanigényes helyekre is.) Ám nézzük csak, ki, milyen célt tűzött maga elé a le­hetőségek figyelembevételével? H. József érettségi után a Felső­fokú Távközlési Technikumba ké­ri felvételét. Szíve szerint azon­ban csillagász szeretne lenni, de zárójelben megjegyzi, hogy az ah­hoz szükséges főtantárgyból, ma­tematikából nem a legjobban áll. Mellékesen regényeket írna, fő­leg fantasztikusakat. A „komoly pályák listáján” ilyenek szerepel­nek: tanár, tolmács, atomfizikus, elektromérnök, orvos, állatorvos, zene- és énekművész, biológus, külkereskedelmi szakember, óvó­nő, gyógyszerész, könyvtáros, ve­gyész — és mindegyik választás mellett ott a közvetlen hangú in­dok, például orvos- és nevelő-je­löltek Esetében az emberszeretet és rajongás a gyermekekért. Ám, ha nem sikerülne a felvé­teli? Bebiztosítják magukat más lehetőséggel: a „tanár” tolmács­nak menne,' az „atomfizikus” dip­lomatának, a „külkereskedelmi szakember” balerinának, szóló­táncosnőnek, az egyik „orvos” élelmiszertechnológusnak csap­na fel, a „sebész” geológusnak. Néhányan azonban csak azok ma­radnának mindenképpen, amelyik pályát választották. Sok mindent elárul a harma­dik kérdésre adott válaszok so­ra, mármint, ki mi szeretne lenni szíve szerint? Egyikük egyszerű­en csak nyugodt, mert, mint írja, nagyon ideges és emiatt fáj néha a szíve. A másik politikus, mivel az „tűzbe hozza”, mármint a po­litika. P. Erzsi korcsolyázni és utazni kíván, Afrikába menni, se­gíteni a szenvedő négereken. Al­bert Schweizer, a nagy afrológus és humanista orvos a példaképe. Utazás, ének, tánc, regényírás, filmrendezés és hasonló kívánsá­gok szerepéinek legtöbbjüknél. Sz. Mária pedig, ha nem sikerül- . ne felvételije a főiskolára, leg­szívesebben repülőoktató lenne. • B. István atléta, álma, hogy.,,nagy I futóvá” válik. S. Éva viszont ezt j írja: Semmi kiemelkedő kívánsá- 1 gom sincs. Erzsébet szíve sze- | rint is tanítónő akar lenni. Ezt ! az állásfoglalásomat semmi meg jnem rendítheti — szögezi le éré» lyesen. Gy. János tanulmányai után vissza kíván térni Oroshá­zára egy tsz-be, vagy állami gaz­daságba. fi fö kérdésre, hogy van-e módja az ifjúságnak ma hazánk­ban az érvényesülésre, befejezé­sül hadd idézzem K. János, Ny. Mária és G. Endre válaszát egy sorban: Teljes egészében van le­hetőség. A fiatalok számára nyit­va áll a tanuláshoz vezető min­den út és azután is tovább. Szor­galommal előbb-utóbb megbecsült emberei lehetünk társadalmunk­nak. — Mindehhez erős kitartás és szilárd hivatástudat szükséges, hiszen nem biztos, hogy rögtön sikerül mindem. Az érvényesülést azonban helyesen kell értelmezni tanulásban, munkában, művelő­désben, udvarlásban egyaránt. Mindent a jó ízlés keretei közt! A többi akaraterő, tehetség és rá­termettség kérdése, mert ’egtöbb esetben az. anyagi feltétel bizto­sítva van. így látja tehát jövőjét ifjúsá­gunk és semmi okunk kételkedni tisztánlátásában. Huszár Rezső Közületek munkaerőigénye Az ÉM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka­helyekre — ács szakmunkásokat, se­gédmunkásokat és kubikosokat. Mun­kásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás szükséges. Jelentkezés: Budapest V., Kossuth La­jos tér 13—15, földszint. 1254 Nyári hónapokra miskolc-tapolcai munkahellyel jól főző szakácsnőt ke­resünk felvételre, 16 személyes üdü­lőnkbe. Szállást, étkezést biztosítunk. Jelentkezés: Békéscsabai TÜZÉP köz­pont irodájában. 47280 A Csongrád—Békés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat telepe, Békéscsaba, felvételre keres vas- műszaki szakmára tanulókat. Je­lentkezés helye: Békéscsaba, Kazinczy utca 1/a. 47301 Kőműveseket, ácsokat és segédmun­kásokat vesz fel az Országos Sertés- hizlaló Vállalat békéscsabai l-es szá­mú (Kétegyházi úti) telepe. 47303 Az ÉM Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat kövező szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat vesz fel jelenleg békéscsabai és orosházi munkahelyekre. Jelentkezni: Békés­csaba, Kazinczy u. 4. sz. Munkaügyi osztály. 47281 A MÉH Vállalat orosházi telepére felveszünk érettségivel és motorke­rékpárvezetői jogosítvánnyal rendelke­ző l fő férfit, szervezői munkakörbe. Fizetés 1400 Ft, + prémium. 44120 Az Országos Sertéshizlaló Vállalat békéscsabai I. számú (Kétegyházi úti) telepe stabil kazánfűtőt vesz fel. 47223

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents