Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

19t5. március 2. 4 Kedd Ahol a pártszervezet a jó gazda gondosságával foglalkozik a termelési kérdésekkel Párttaggyűlés a Békéscsabai Kötöttárugyárban (Tudósítónktól.) összevont taggyűlésen beszélték meg a kötöttárugyár kommunis­tái a soron következő, legfonto­sabb termelési feladatokat. A tag­gyűlésen részt vett Klatikó Má­tyás elvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkára, Baukó Mihály elvttárs, a városi pártbizottság tit­kára és Kovács Pál elvtárs, or­szággyűlési képviselő. Moravszki Endre elvtárs, a gyár üzemi párttitkára beszámolójá­ban mindenekelőtt a december 10-i párthatározatra és a Könnyű­ipari Minisztérium kollégiumának ezen alapuló határozatára utalt, amelyek a termelés gazdaságossága tekintetében az eddiginél dif­ferenciáltabb, feszesebb célki­tűzéseket jelentenek. E határozatok szellemében ké­szült el a vállalat komplex intéz­kedési terve, amely a közvetlen termelési tevékenységen túlme­nően valamennyi olyan intézke­dést felölel, amelynek bármilyen közvetlen vagy közvetett kapcso­lata van a termeléssel. A beszámoló részletesen foglal­kozott a mennyiségi terv teljesí­tése, a zavartalan víz-, gőz- és energiaellátás, a gyártás tervsze­rűsége . és ütemessége érdekében leendő intézkedésekkel csakúgy, mint a vállalati rekonstrukció foly­tatásával, a termelékenység fokozásával, a munkaerő-, bér­alap- és létszámgazdálkodás további fejlesztésével, a nor­magondozással, a minőségja­vítással, a rezsigazdálkodás­sal, az ösztönzéssel lés más konstruktív feladatokkal, amelyek mind-mind a gazdasá­gosság növelését és a takarékos­sági törekvések valóra váltását szolgálják. A párttitkár ezután arról szólt, hogy a komplex feladattervből az idén eddig mi valósult meg. Az eredmények ismertetése mellett a heszámoló a jó gazda gondosságával tár­ta fel a néhány üzemrészben jelentkező, átmeneti lemara­íllllipillllllBIflflllllllllMIIHIItltlHIIIIS dásokat, behatóan elemezte azok eredőit, kiváltó okait és megszüntetésük lehetőségeit. A néhány üzemrészben január­ban, illetve februárban jelentke­ző tervlemaradás, minőségromlás, termelékenységcsökkenés okai jó­részt valóban olyanok, amelyek­ről a vállalat nem tehet, de idejé­ben megtett, megelőző intézkedé­sekkel azok mélységét valame­lyest csökkenteni lehetett volna. Az objektív okok között találjuk például a múlt év végéről áthú­zódó fonalellátási gondot, ami mi­att a törzskészletekhez kellett nyúlni. Hasonló ok az is, hogy az építőipari vállalat által végzett munkálatok elhúzódása, akadá­lyozta egyes gépek munkábaállí- tását, Visszatérő problémát okoz az is, hogy az ár jóváhagyás, az új gyárt­mányok elfogadtatási rend­szere elavult, igen hosszú fo­lyamat, szükségtelenül késlel­teti a folyamatos gyártás megkezdését. — Mindezek ellenére — emelte ki Moravszki elvtárs — semmilyen alap nincs az át­meneti lemaradást úgy fel­tüntetni, mintha az veszélyez­tetné az éves tervek teljesí­tését. Nincs okunk borúlátás­ra! A mi munkás- és vezető­gárdánk, amint azt múlt évi eredményeink is tanúsitják. ennél sokkal nehezebb gon­dokat is megért és megoldott. Vitathatatlan, hogy a gyárban igen egészséges kapcsolat alakult ki a pártszervezet és a gazdasági vezetők között, s ez is egyik biz­tosítéka lehet a további jó mun­kának. A mélyen átgondolt, minden lé­nyeges kérdést felölelő titkári be­számolót hasonló, megfontolt, őszinte segítőkészséget mutató hozzászólások követték. Szó esett ezekben a munkaellátottságról, az új gyártmányokkal kapcsolatos begyakorlásról, a kooperációs tervszerűség fontosságáról s —- nem utolsósorban — a gazdasá­gosság fokozásának lehetőségei­ről, valamint olyan célirányos öt­letekről, tervekről és elgondolá­sokról, amelyekkel a kezdeti vi­szonylagos lemaradást jórészt már a tervnegyed végéig fel le­het számolni. A kötöttárugyári kommunisták munkaszeretetéről, harcos tett- vágyáról tanúskodik a taggyűlé­sen egyhangúlag elfogadott ja­vaslat, amely szerint február végével pontosan fel­mérik az egyes üzemrészek­ben még meglévő lemaradá­sokat, hiányosságokat és azok okait s a rövidesen sorra ke­rülő munkaértekezleteken munkapadokig történő bon­tásban határozzák meg a hi­bák teljes felszámolására irá­nyuló konkrét tennivalókat. Klaukó Mátyás elvtárs felszóla­lásában az MSZMP Központi Bi­zottsága december 10-i határoza­tának helyes értelmezéséről, elemzéséről és alkalmazásáról adott igen hasznos és tanulságos tájékoztatást. Beszédében több­ször utalt Kádár elvtárs találó és frappáns megállapításaira. Nagy tetszés fogadta felszólalásának azt a részét is, amelyben a gyár tavalyi eredményeivel összefüg­gésben kijelentette: Bár csak sok-sok olyan üze­münk volna nemcsak az ipar­ban, de a mezőgazdaságban is, ahol a termelési kérdések­ben olyan harcos kiállást ta­núsítanak a kommunisták és pártonkívüli elvbarátaik, mint a kötöttárugyárban. Baukó Mihály is felszólalt ab­ban a termékeny vitában, amely­nek tanulságai nyilván mór a legközelebbi jövőben éreztetik majd jótékony hatásukat a kö­töttárugyárban. Kazár Mátyás Közgazdaság* kérdésekről — röviden Munkaidő-elemzés Amikor a műhelyekben megje­lennek a munkaidő-elemzők, leg­több helyen riadalom támad és el. kezdődnek a találgatások: vajon miért jöttek, talán megint szigo­rítani akarják a normákat? A riadalom oka nem újkeletű. Az ötvenes években gyakori volt a munkanap-fényképezés, az idő­elemzés és ezek következménye rendszerint a normák szigorítása volt. Akkor valóban leszűkítették ezt a munkát a technológiai fo­lyamatok elemzésére, a munkás teljesítményének mérésére. Azóta viszont kevés üzemiben, vagy mű­helyben magyarázták meg, hogy ennek a rendszeres vagy szabá­lyozatlan időközökben végzett elemzésnek sokkal szélesebb kö­rű az értelmezése. Mi a célja a munkanap-fényké­pezésnek? Miért rendelik ezt el miniszteri és vállalatvezetési elő­írások? A magyarázat egyszerű: Ha szervezettebbé kívánjuk tenni a munkát, folyamatosabbá a ter­melést, akkor olyan kutatásokra, mérésekre van szükség, amelyek pontosan mutatják a veszteségidők mennyiségét, s amelyekből követ­keztetni lehet ezek okára. A munkanap-fényképezésen tehát elsősorban a termelés szervezett­ségének kutatását és elemzését értjük. Természetesen ide tarto­zik a normaidők megállapítása is, de ez egy része, többször nem is a legjelentősebb része ennek. A munkanap-fényképezés lé­nyegében a munkás javát szolgál­ja, hiszen azt kívánják megállapí­tani, hol akadozik az anyagellá­tás, mennyit kell várakozni a szerszámokra, rajzokra, milyen mértékben akadályozzák a belső szállítási gondok és egyéb hibák a termelés folyamatosságát? Az időmérőket nemcsak az érdekli, hogy a munkás a gép mellett dol­gozik-e, gyakran inkább arra kí­váncsiak, mennyi az az időkiesés, amit rajta kívülálló okokból, el­sősorban a szervezés hibáiból máshol tölt. E mérések alapján dolgozhatják ki a folyamatos ter­melés érdekében szükségesnek mutatkozó szervezési intézkedése­ket, melyeket végeredményben a dolgozók is igényelnek. Gondoljunk csak a termelési tanácskozásokra. Mennyi panaszt említenek a felszólalók a késedel ­mes anyag- és szenszámellátott- ságról, a szervezetlenségről, a fe­lesleges időkiesésekről és hány­szor követelnek határozottabb in­tézkedéseket — teljes joggal — a munka javítására. Nos, az idő­elemzéseknek, a munkanap-fény­képezésnek elsősorban az a célja, hogy ezek a panaszok csökkenje­nek. A rendszeres mérések tanú­sága szerint az üzemi veszteség­idők több helyen a munkaórák tíz-húsz százalékát is elérik. Ho­gyan szüntessék meg ezt, ha nem derítik fel az okokat? Hogyan csökkentsék ezt, ha nem végez­nek pontos és minden részletre kiterjedő méréseket, kutatásokat? Sokan talán nem tudják, hogy több országos jellegű intézkedés — például a műszakok előtti anyagrendszerezés vagy gépipari üzemekben a műhelyszerszám-lá- dák alkalmazása — elsősorban a munkanap-elemzés tanulságai alapján született,' de ennek a je­lentős üzemgazdasági munkának köszönhető sok-sok vállalati szer vezési intézkedés is. A munkaidő-elemzés nem ma­gyar találmány. A munka szerve­zettségének javítására évtizedek óta alkalmazzák minden üzem­ben. Alaptalan azzal vádolni, hogy a szocialista vállalatoknál ez valamiféle, a munkásoknak ártő, őket károsító intézkedés. Nem el­lensége, hanem segítője a munka­nap-fényképezés mindazoknak, { kik nyugodt körülmények között, jól szervezett műhelyben a.'~rnak dolgozni. Kovács András Hátha így elolvassák Az egy-két évvel korábban létesí­tett tojóházak, csibenevelők üzemel­tetése sok gondot okoz a tsz-eknek, mert nem ismerik az üzemeltetés technológiai előírását. Mint ismere­tes, ezekben az épületekben a szel­lőztető berendezéseket két szinten helyezik el. A páradús levegő eltávo­lítására az egyik, az ammóniagáz el­távolítására pedig a másik ventillá­tor szolgál. Gyakran megesik, hogy iá két ventillátort egyszerre üzemel­tetik, mert a gondozók nem ismerik ezek tulajdonképpeni rendeltetését. A fullasztő meleg megszüntetésére a felső, az ammóniagáz eltávolítására pedig az alsó ventillátor szolgál. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának beruházással foglalkozó szakemberei megállapították, hogy az állatgondozók egy része, de több esetben a tsz vezetői sem ismerik a gépek, berendezések rendeltetés szerinti hasznosítását, noha az uta­sításokat az épület tervdokumentá­ciója is tartalmazza. Ezen az ál­datlan állapoton könnyít 1965-től minden kivitelező vállalat, mert az állatszállások üzemeltetési előírását lényképes illusztrációval ellátva, az épületen belül egy feltűnő helyen ki­függesztik. Hátha igy elolvassák: —sik. 32. Amikor Ernest a hegyek ma­gasságából utoljára visszanézett a városkára, még állandóan hal­lani lehetett a harangokat. A dörgés a hegyi völgyekbe húzó­dott el. A kéttörzsű Focke-Wul- fok szórták a bombákat. Célt sem kellett keresniük. A völ­gyek túl voltak telítve vissza­vonuló katonasággal, partizá­nokkal, civil menekülőkkel, au­tókkal, szekerekkel. A városká­ban csakhamar nyomasztó csend uralkodott el, mely jellemző az ellenséges katonaság, a büntető­egységek által megszállt ország­ra. De azokkal a harangokkal, azzal a dübörgéssel kiemelke­dett elfeledett megállapodott- ságából, a felkelő városkák, fal­vak fővárosává vált. Az a dü­börgés és a harangok szava szerte vitte a nevét a világban, mint a madridi harangok a for­radalmi Madrid nevét. Azután menetelés a megszállt országon át, a hegyek gerincén, a sáron, a megáradt folyón, a fájdalmas falvakon, a kiégett vidéken, a megszállt földek csendjén át ismét a Baski-völgy- be. A menetelések, az átlövések, a robbanások a vasutakon az őrség hosszú őszi és téli hónap­jai, egészen addig a pillanatig, amikor ismét együtt ülnek és hallgatják, hogy távolodik vég­Juraj Spitzer HOZZÁTOK TARTOZOM leg az országból a harci zaj. A harangok mór nem szólítanak riadóra. Jelezni fogják a szüle­tést, a halált, a vasárnapot és az ünnepet, a nap eljövetelét és a lefekvés óráját. És azután már hazasieltek. A lehotaiak és a sebadrazeiak mentek el elsőnek, a ciglaniak és a handlovadaik később. Leg­tovább bírták azok, akik messzi­ről voltak. Mindenről, ami volt, csak egy darab papír maradt meg, amelyre ráírták, hogy a ne­vezett ettől eddig partizán volt Fordította: Krupa András abban a csapatban, amelynek parancsnoka Repta volt. A papí­rom orosz pecsét és orosz tiszt olvashatatlan aláírása, aki Le- hotán mindenkit kivallatatt, míg aláírta a papírt. ígérték, hogy találkoznak, hogy nem fe­ledkeznek meg a barátokról. De érezték, hogy már így, mindnyá. jam sohasem találkoznak. A háború végével valami lezárult, és valami meghatározatlan tá­rult ki. Az emberi életek, melye­ket a sors csodálatos rendelése egy áramlatba gyömöszölt, szél­folytaik, mint Vtácmik lejtőiről a tavaszi vizek. A nap teleitta magát vízzel, lenyugodott, a völgyet lassan be. takarták az árnyak, a Homol. ka mögül tavaszi esőfelhő kö­zeledett. Haza kellett térni. Haza? Édesanyja meghalt, míg a fogságban volt. Kezdetben a szülőházban lakott, aztán átköl­tözött a bátyjához. Tulajdon, képpem a bátyja költöztette ma­gához. Nem akarta, hogy Emest egyedül éljen. A hradistei ve­gyigyárba járt dolgozni, a gye­rekek iskolába mentek és Emest otthon maradt a sógornőjével. Tett-vett a házban. Nem akart elmenni, nehogy lekésse a pos­tást a levéllel, amelyben felele­tet várt, hogyan dől el minden, s hogy mindaz szörnyű tévedés volt, hogy teljesen ártatlan, hogy ismét meghívják az elvtár­sak közé, akik megszorítják a kezét és azt mondják: ne hara­gudj, Emest, sok minden törté­nik az életben, hiszünk neked, bocsáss meg! Mindnyájan elhit­tük. Mindig becsületes ember voltál, talán megérted ezt. Gye­re dolgozni' Gyere közénk, hogy az emberek lássák, mindent ki akarunk javítani, hogy olyan dolgok már sohasem történnek, és nem ismétlődhetnek meg! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents