Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

1905. március 2. t s Kedd Király—V é csey—V árady zenés vigjátéka a Jókai Színházban Igaz a hír, miszerint igazi ze- íés vígjátékkal fogadta csabai kö­zönségét a Jókai Színház február 26-i premierjén Az igazi című darab színrehozatalával. Ennyi igazi után igazságtalanság lenne sablonos beszámolót írni az ese­ményről csak azért, mert ,,csupán könnyű műfajról van szó”. Pedig nem is annyira könnyű, mint in­kább könnyed ez; mármint köny- nyedén ragadták meg a szerzők az életben többször drámai helyzete­ket szülő témát és cttetgszdagon varázsolták színre. És, hogy a va­rázslatnál maradjunk, kezdjük Rezsővel, a varázsló villanyszere­lővel, aki bepillantva egy mamá­ból, lányból és tanár-vőből álló család életébe, nemcsak a lakás villanyhálózatának, hanem a há­zaspár életének rövidzárlatait is felfedezi. A szerzők jóvoltából varázserejű narrátorrá változva képzelt házasságok előteremtésé­vel bebizonyíttatja a szereplőkkel a közönség színe előtt azt, hogy a házasság meglehetősen bonyolult vállalkozás. A darab férfi hősének, Viola tanár úrnak érzéseit tekintve nin­csenek különösebb problémái. Be­csületes, tehetséges, törte'-és tői ir­tózó, igazságot szerető ember, aki felesége iránti szerelmében is dyen makulátlan érzésű. Élettár- iának, Magdinak viszont úgy len­ne teljes kettőjük élete, ha férje .jelentős szaktudását a társadalom nemcsak tisztességes egzisztencia nyújtásával, hanem olymódon is elismerné és honorálná, hogy mind magasabbra kerül a rang­létrán, anyagilag pedig felvehet­nék a versenyt Magdi egykori ud­varlóival; az aranylábű futbail- szrtárral, a többszörösen kitünte­tett sebésszel vagy a dzsesszkiráiy- lyal, akik vagyonokat keresnek és főúri módon élnek. Kj az igazi? — teszi fel a kérdést önmagának Magdi — az okos, derék, de-any a­gilag nem boldoguló férje, vagy amazok? Rezső, a varázsló, aki mint annyian, jól tudja, hogy a tények- íél nincs remeltebb meggyőző erő, tülön-külön házasságra lépteti /elük a nagyravágyó asszonykát, íogy az „családi együítlét” kere­kében döbbenjen amazok pénzhaj- lászó, érzéstelen, sivár életére. Közben, a történet során eltűnik az osztálynapló, s ©miatt Viola anár urat fegyelmi- és vidékre he­lyezés (!) veszélye fenyegeti. Ta­nártársak és diákok képében a ..rossz” küzd, hogy lebuktassa őt, a jó pedig, hogy felemelje s a ta­nár jelleme még tisztábban ra­gyogjon. Az egész darab — véle­ményünk szerint — elérte célját, amit a szerzők maguk elé tűztek: szerény, de hasznos kísérlet az igazság és emberiesség egy-egy villanásának vidám, játékos ér­zékeltetésére. Vajon miként sikerült ez rész­leteiben, az előadóművészek és a rendezés teljesítményét mérlegre téve? Kezdjük talán Rezsőkével, vagyis Cserényi Bélával, aki vil­lanyszerelő, varázsló és narrátor egy személyben, ezzel bő lehető­séget kapott a sokoldalú játékra. A probléma az, hogy Cserényi leg­többször nagyon is villanyszerelő, holott ő a darab idege, lelkiisme- rete, tágítója, összehúzója, a vég­ső konklúzió kialakítója és meg­fogalmazója. Érezze csak a közön­ség, hogy nem a csavarhúzó, a létra, a villanydrót és az elektro­mossá» törvényei itt a lényeg, ha­nem az emberi kapcsola’ok mi­kéntje. Romváry Gizella (Magdi) jól jelenítette meg a többre vá­gyó feleséget. Tulajdonképpen négy szerepet alakított s ezeke' ügyesen ötvözte Magdi alapvető érzésévé. Aki azonban nemcsak Az igaziban, hanem több más ze­nés vígjátékban is látta már, olyan érzése támad, mintha a zongoraművész csupán egyetlen akkordon belül játszana, motivál­ná a dallamot. A szerepeibe bújt művész helyett a művészbe cso­magolt szerepek dorr máinak, fordítva lenne az igazi; bizony á-, ra akad művészetének repertoár­jában még sok^ új .kellék’’. Viola Péter az első jelenetben úgy lé­pett elénk, mint akinek kissé szo­katlan még á reflektorfény s el­fogult a közönség előtt. Mikes Fe­renc kísőbb, jeleneiről jelenetre, mind közérthetőbben bizonyította hogy Viola alakját tudatosan for­málta ilyenné. Mozgásában, beszé­dének ütemében mégis valamiféle egysíkúság érződik. (Ettől egyéb­ként az epizodis-ták sem mente­sek.) Vágóné mamát Cseresnyés Rózsának sikerült a darabban tel jesen beleillővé alakítani. Annak ellenére, hogy Rezsőhöz hasonló­an ő is végig a színen volt, já‘é- ka sehol sem esett. Maszkján azonban nem ártana változtatni kissé, hogy még inkább a lányt édesanyjának lássák. A „nagy menők” triójáról szól­va: Kardos II a labdarúgó feno- mén ki mást választhatott volna megszemélyesítőjének, mint Szép- laky Endrét. Aki először Iá ta, az harsogva nevetett mozdulatain és tréfáin, azt is megállapíthatta, hogy kitűnő táncos. Régi rajongó: közül azonban nem egyben kíván­kozhatott elő mostani produkció ja láttán a vélekedés: ilyet csinál, már jobbat is. A becsületes orvo­sok és a biztosított betegek leg­nagyobb bosszúságára, nálunk még mindig akad az orvosi etika erkölcsi normái felett szemet hu­nyó „gyógyász”. Dr. Sóvári Géza nem egészen ilyen, hanem kicsitj tudós sebész, de azért kitűnően ért a pénzszerzéshez is. Székely Tamás ezt a típust állí'ja elénk élethűen, a tehetséges és tapasz­talt színész magabiztosságával. Darabos Ferenc Splittauer Pubija feltűnő jelenség, am; azonban nemcsak narancssárga pulóvere miatt van, hanem testi felépítése ás hangjának színe is ludas eb­ben. Az ember á dzsesszkirályt, a nők bálványát — a valóságban, a tv-ben és a filmen e égszer látott és hallott eredeti példányok alap­ján — másmilyennek képzeli külsejében is, magatartásában is. Ez a szereposztás nem volt sze­rencsés, s csak arra adott kétes alkalmat, hogy Darabos Ferenc a nézőtér előtt kínos bírókra keljen szokatlan. ellenfelével. Beck György, mint Sipeki tata, illetve tanár bácsi, a szívek többségében rejtőző igaz iránti érzelem meg­tapsol’ felizzítója volt. Maga a szerep nem állította különösebb j feladat elé a művészt. Bevált em­berábrázoló módszerével azonban 1 ő is értékesen járult a darab egyik magvas mondanivaiójú je­lenetének jó visszaadásához. Ka-, ján tanár úr, az egyébként sosem . hánytorgatott múltját örökké szo­cialista frázisokkal takargató bü­rokrata Dcmény Gyulában kissé | kényelmetlenül érezte magát, de az is lehet, hogy fordítva történt. * Bella Olga Cicája hízelgő érdek­macska volt a javából. A hálás szerep hálás alakítóra lelt. Máté Lajos rendező szerint Az igazi című darab kellemes fel­adat, jó színészi és rendezői alka­lom a színvonalas humor kibon­takoztatására. Nagyon helyesen azt is hozzáfűzi ehhez, hogy „el­gondolkoztatva humorizálunk”. Nos! Nemcsak humoros szópár­bajban, a változatos jelenetekben, zeneben, táncban volt a közönség részére nem hiábavaló időtöltés Az igazi, hanem mert — mond­hatni — köznapi, tehát sokunkat érdeklő problémát vetett fel és azzal kapcsolatban — pro vagy kontra — de gondolkodásra kész­tetett. A rendező érdeme, hogy mindez elfogadhatóan sikerült. Ismét kiderült azonban, hogy a szereposztáskor az „emberanyag­ban való válogatás” fényűzéséi rendezőink még nem engedhetik meg maguknak. Zenekari péidá val élve: ezért kénytelen néha r fagottos a dobot vállalni. A Holpert János által vezényel zenekar teli életerővel játszott, kitűnően tolmácsolva a darab mu zsikáját és segítve az egész elő adás ritmusban tar'ását. Huszár Rezső A tv műsora MÁRCIUS 2-AN, KEDDEN 8.05 Iiskola-tv. Orosz nyelv az ált. isk. VI. oszt. számára. Vásárlás. 9.00 Iskola-tv. Környezetismeret az ált. is­kola III. oszt. számára. Egy egészség- ügyi intézmény dolgozóinak munkája. 10.05 Iskola-tv. Élővilág — az ált. isk. VII. oszt. számára. A növényi sejtek és szövetek. 11.00 Iskola-tv. Orosz nyelv középiskolásoknak. Grisa és Andrej az étkezdében. 14.00 Orosz nyelv az ált. isk. VT. oszt. számára (ísm.). 14.55 Környezetismeret (ísm.). 15.50 Élővilág (ism.). 16.50 Orosz nyelv középiskolásoknak (ism.). 17.18 Az Is- kola-tv postája. Műsorkalauz — peda­gógusoknak. 17.35 Hírek. 17.40 Száz kérdés — száz felelet... 18.15 Csak egy kicsivel jobban... Közvetítés a Techni­ka Házából. 18.45 Tv-bébi. 19.00 Miért csak húsz forint? A televízió riport­filmje. 19.20 Esti mese. , 19.30 Tv- híradó. 19.50 Napi -jegyzetünk. 19.55 A tv galériája. Somos Miklós. 20 25 Min- j dig, ha éjszaka lesz. Magyarul bcs-é- lő nyugatnémet film. (18 éven felüli­eknek ) 21.56 Tv-híradó — 2. kiadás, 22.15 Belépés csak tv-nézőknek! Egy este a Fővárosi Autóbuszüzem Fürst- garázsában. (MTI) MÁRCIUS 2. Békési Bástya: Rab Rá by. Békéscsa­bai Brigád: A halál ösvényein. Békés­csabai Szabadság: A gyűlölet áldoza­ta. Békéscsabai Terv: Adám két bor­dája. Gyomai Szabadság: Sándor Má­tyás. Gyulai Erkel: Vadul vagy enge­dékenyen. Gyulai Petőfi: Revüparádé. Mezőkovácsházi Vörös Október: Moszkvai séta. Orosházi Béke: Doni elbeszélés. Orosházi Partizán: A vér- díj. Sarkad! Petőfi: A kém nyomában. Szarvasi Táncsics: Másfél millió. Szeghalmi Ady: Doni elbeszélés. A színház műsora Március 2-án, este 7 órakor: AZ IGAZI Vörösmarty ifj. bérlet Március 2-án, este fél »-kor Szente­sen: A REGGEL MINDIG VISSZATÉR Filmhíradó A párduc Lampedusa regényének filmváltozata, a cannesi fesztiválon nagydíjat nyert. Főszerepeit Claudia Cardinale és Búrt Lancaster alakítják. (Bemutatja a dé- vaványai Kultúr mozi március 2-án > Megváltóm voltál— R észegen bámult, fénytől megvakult szemmel ke­reste a tárgyakat a szo­ba mélyén. Haja csapzottan hul­lott arcába, melynek egykor fér­fias vonásait összegyűrte a sok italtól bűzös éjszaka, a hajnalig tartó orgiák. Ilyenkor kibírhatat­lan volt. Mindenkibe és minden­be belekötött. Ami elébe került, feldöntötte, belerúgott. Hiányolt valakit. — Hol a feleség? Icu? Hol van? Most veszekedni kellene. Mint mindig. Persze keresi vala­hol. Egyik kocsmából ki a má­sikba be. Hahaha... Most ráfázott. Nem kocsmában ivott. Házibuli is van a világon. Részegen, gurgűlázva nevetett. Sofőr bundája ijesztően, gombo- latlanul lógott rajta. Megindult a gyerekágy felé. Bizonytalan, csoszogó lépései alatt meggyűrő- dött a szőnyeg. Elvágódott. Szit­kozódva tápászkodott fel. A kis­lánya fölé hajolt. Klárika csöpp kis száján a jó ízű álom méze csillogott. Az apa ettől is dühbe gurult. Erősen megrázta az öt­éves kislányt. — Hol van anyád? Klárika felijedt. Sírvafakadt. — Hol az anyád... te? — recse­gett az apa’hangja. — Nem tudom... nem tudom, apuka. — Keservesen sírt. — Persze, mit tudtok ti... mit? Utánam mászkálni. Kutalni utá­nam. Te is olyan vagy, mint anyád. Klárika reszketve húzódott a kiságy sarkába, görcsösen szorí­totta magához barátját, a kis mű­anyagcicát. Könnyei kövér csep- pekben hulltak a paplanra. — Ne bőgj — ordította eszte­lenül az apa. — Eredj anyád után. Búj a szoknyája alá. Te... te... béka. Gyerünk: Eredj... keresd meg anyádat, ö keres engem... te keresd az anyád. Bolonduljatok utánam. Klárika ijedten szállt ki az ágy­ból. öltözni kezdett. Sírva, kicsit ügyetlenül szedte magára a hol­mit. Cipőjét fordítva, mackó ele­je hátrakerült, de végül mégis felöltözött. — Hol van anyuka? — kérdez­te piszegve. — Világgá ment az anyád... vi­lággá, eredj keresd meg — vá­laszolta a heverőről az apa. — Hozd haza... a hátadon. Klárika magához vette a Micót, t kis műanyagcicát és elindult. A falusi templom órája fél tízet ütött. Hideg szél seperte a ha­vat. Az utcára érve megállt. — Hol a világ, Micó?... Apuka (Igaz iörfcrtcf) azt mondta, világgá ment anyu­ka. Meg kell keresni, Micó. Apu­ka most beteg. Anyuka mindig azt mondja, hogy ilyenkor.apuka beteg. Tudod? A csöppnyi gyermekész munká­ba fogott. Jobbra, balra tekintett a villanyfénytől derengő sötétség­be. Vajon merre is van a világ? — Nézd csak, Micó! Erre jobb­ra kell menni az óvodába. Men­jünk erre. Tudod, az óvodáig is­merem az utat. Sokat járok arra. Azon túl nem voltam még. Bizto­san arra kell menni, ha világgá megyünk. Elindult. Nem félt. A hideg téli szél arcába hordta a havat, de ment hősiesen előre, hi­szen apuka, beteg, s anyukára biz­tosan szüksége van. Fordított ci­pői belevágtak a hóba. Kicsit ne­hezen járt. A szél meg-megállítot- ta. — Ne félj, Micó... nemsokára anyukánál leszünk. — Ilyenkor kevesen járnak az utcán. Alig egy-két ember siet végig a kihalt utcákon. Egy nénivel — aki mel­lesleg elég idős is volt —, mégis összetalálkozott. — Jé... hát te hova iparkodsz, kicsikém? Hová mégy ilyen ké­sőn? — Világgá! Keresem az anyu­kámat. — Mit keresel, kislányom? —a néni rosszul hallott. — Anyut — ismételte Klárika, s azzal tovább ment. — Állj meg, kislány — szólt a néni, de Klárika nem hallotta, csak csoszogott előre az éjszaká­ba. — Nézd Micó, ez itt az óvoda. Ide járok én minden nap. Mag­da néni csodálatos meséket me­sél nekem. Nagyon szeretek óvo­dába járni. Te sose leszel óvodás? Fázol Micó... És is nagyon fá­zom, de majd anyukánál megme­legszünk. A ktsz üzletéig jutott. Ekkorra a hideg és a hosszú út kifárasz­totta. Csendesen sírdogált. — Üljünk le, Micó. Elfáradtam. Kicsit pihenünk és majd megyünk tovább. — leült a fagyos, havas kőlépcsőre. — Tudod, Micó. Apuka nem volt mindig beteg. Régen, amikor még kicsi voltam, este mindig hozott csokit és sokat mesélt. Szebbeket mesélt, mint a Magda néni. Még anyukánál is szebbe­ket. Az én apukám erős ember volt. Erősebb, mint... mint Erős János a mesében. Pedig az fákat tépett ki tövestől. Bizony. Az én jó apukám nagy gépkocsit vezet, mint egy... ház. Sok néni és bácsi ül benne. Csak most beteg sze­gény. Anyuka mondta, nem sza­bad haragudni rá. Egyszer meg­gyógyul és újra megcsókol majd minden este. Az én apukám lesz a legjobb apuka a világon. Csendesen sírdogált. — Fázol Micó? Ugye szönyű hideg van? Sokáig sírdogált végül a hideg s a fáradság álomba ringatta. Ap­ró karjai ölelték a Micót, köny- nyei csaknem ráfagytak arcára. Elfeküdt a lépcsőn és a szél las­san, lassan betakarta fehér csip­kés hótakaróval. Éjfélt kongatott a vén harang. A nagyvendéglőben zárórát csi­nált az elnyűtt este. Néhány ké­sői szórakozó hazafelé igyekezett. — Űristen... Nézd csak Péter, egy kisgyerek — kiáltott fel egy fiatalasszony. Lehajoltak hozzá, közelebbről megnézték. — Kislány — mondotta Péter — Hogy kerül ez a gyerek az utcára? Majdnem befedte a hó, b_:ömyű...!! Ilyenkor. Vedd fel. — Mit csináljunk vele? — kér­dezte a férfi félszegen. — Természetesen, mivel nem tudjuk kié, hogy hívják, vigyük haza. Haza vitték. Egy anya hamar rátalál gyer­mekére. Másnap már megtalál­ták. Klárika magas lázzal feküdt Kovácsék ágyában. Piros babaar­cán lázrózsák nyíltak, de a szép kék szeme mosolygósán csillogott, amikor anyukája mellett meglát­ta apukáját is. Kicsi kezével in­tett az apja felé. Hívta. A férfi torkát valami szorongatta. Nem mert a szemébe nézni kislányá­nak. — Apuka, én nem tudtam vi­lággá menni, kifáradtam. Ugye, ha nagy leszek, megmutatod, merre van a világ? — Meg édeském és sokat, sokat mesélek majd róla. — És este megcsókolsz majd mese után? Csokit is hozol? — Pihenj, kislányom — és fe­jével intett, hogy minden meg­lesz. , Klárika maga elé vette a kis műanyagcicát. — Látod, Micó. Ugye nem ha­zudtam, az ér. apukám legjobb a világon. Meggyógyult. És most már nagyon szeretem. Csendesen elszenderedett azzal a tudattal, hegy a világon csupa rendes, becsületes, kötelességtudó emberek élnek... Pálvölgyi András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents