Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-30 / 75. szám

március 30. 2 Kedd Lázadás a laosz — thaiföldi határon Viantianc Nyugati hírügynökségek jól érte­sült vientianei diplomáciai körök­re hivatkozva jelentették, hogy a laoszi hadsereg néhány egysége Kharnsy ezredes vezetésével fel­lázadt és hatalmába kerítette a la­osz—thaiföldi határon, a Mekong- foilyó partján fekvő Tha Khetk vá­rosát. Egyes jelentések szerint a Sou- vanna Phouma kormány ellen fel­lázadt csapatok Nosavan táborno­kot, a volt m iniszterelnökhélvet- test, a laoszi jobboldal vezetőjét támogatják, aki a február 3-i si­kertelen puccskísérlet után Thai­földre menekült. Phoumi Nosavan állítólag jelen­leg is a thaiföldi fővárosban, Bangkokban tartózkodik. Fia, a laoszi hadsereg századosa, akit a vientianei hatóságok túszként tar­tottak őrizetben, hogy ezzel kény­szerítsék Nosavan tábornokot a politikai tevékenységtől való tar­tózkodásra, két nappal ezelőtt megszökött egy katonai táborból és állítólag átjutott a thaiföldi határon. Kharnsy ezredest, az újabb ka­tonai lázadás vezetőjét a múlt hó­napban a laoszi kormány felmen­tette parancsnoki tisztéről, mert a nosavanistákat támogat­ta. (MTI) Újabb amerikai légitámadás a demokratikus Vietnam ellen Saigon Nyugati hírügynökségek jelenté­se szerint sugárhajtású amerikai vadászgépek és bombázók hétfőn, helyi idő szerint a délelőtti órák­ban újabb támadást hajtottak vég­re a Vietnami Demokratikus Köz­társaság Bac Dong szigete eilen. Bac Long 225 kilométernyire dél­keletre fekszik Hanoitól. A légitá­madásban az amerikai flotta 42 repülőgépe vett részt. A gépek 45 tonna súlyú bombát, rakétát és napalm-bombát használtak fel. Saigonban bejelentették, hogy a támadó gépek közül „legalább egy,, lezuhant, de pilótáját meg­mentették. A sziget ellen ez volt a második amerikai , támadás. (MTI) Véget ért az Algériai Dolgozók Általános Szövetségének kongresszusa Az Algériai Dolgozók Általános Szövetségének második kongresz- szusa vasárnap befejezte munká­ját. A záróülésen Ben Bella állam­fő bejelentette, hogy még az év vége előtt az iparban újabb álla­mosításokat hajtanak végre. Rá­mutatott: jóllehet jelenleg az ipar­ban még a magánszektor az ural­kodó, de az év végére már a szoci­alista szektor javára billen a mér­leg. A kongresszus vasárnap megvá­lasztotta az UGTA (az Algériai Dolgozók Általános Szövetsége) új vezetőségét. A küldöttek minden vezető tisztségre új személyeket választottak meg. A kongresszus egyik határozata felhívja a szövet­séget, szorosan zárkózzon fel az FLN mögé. (MTI) Magyar—török árucsereforgalmi megállapodás Ankarában folytatott tárgyalá­sok eredményeként magyar—török árucsereforgalmi jegyzőkönyvet írtak alá. A megállapodás a két ország közötti áruforgalom mint­egy 15 százalékos emelését irá­nyozza elő az előző évhez képest. Katasztrofális földrengés Chilében Napok, esetleg hetek kellenek a károk felméréséhez Párttagságának kelte: 1918 Piros színű, vászon borítású tagkönyvéből idézzük: Név: Urban István Párttagságának kelte: 1918 Santiago Katasztrofális földrengés rázta meg Chilét vasárnap, magyar idő szerint 17.38 órakor. Az egy perces földrengést, amely a ská­la szerint egyes helyeken 6—7, más helyeken pedig 9-es erősségű volt, további földalatti mozgások követték. Hírügynökségi jelentések sze­rint napok, esetleg hetek kelle­nek még a károk pontos felméré­séhez és a végleges veszteség lista összeállításához. Az eddigi rész­adatok azonban arra vallanak, hogy a katasztrófa sújtotta terü­let körülbelül 44 000 négyzetkilo­méteres, s a halálesetek száma el­érheti a több százat is. A legtöbbet az ország középső része szenvedett. A bdügymimisz- íérium szóvivője közölte, hogy a földrengés következtében Santi a- gótól 100 kilométerre északnyu­gatra összeomlott a Los Bronces vízduzzasztógát és óriási víz- és sás-tömeg zúdult az ottani mun- kástelepíilésre. Hatszáz ember sorsa ismeretlen, s attól tartanak, hogy közülük több mint 100 éle­tét vesztette. A kutatásra kikül­Romba dőlt házak Nogalesben dött katonai repülőgépek órák­kal a szerencsétlenség után sem­mi jelét nem látták az éleinek. A földrengés megrázta Santi­agói és Chile legnagyobb részét. Az ország középső vidékein egy­mástól távoleső városokban és falvakban tűz ütött ki. Az em­berek rémületükben az utcáikra tódultak. Santiago külvárosában egy kőbánya bejárata beomlott és 100 munkást elvágott a külvi­lágtól. Santiagóban — mint az ország többi részén is — órákra megszakadt a villany- és vízszol­gáltatás, nem működik a telefon. Saintiagótól 100 kilométerre északnyugatra, Valparaiso nyo­mornegyedének sok viskója össze­omlott. összedőlt a vásárcsarnok is. A földrengés méreteire jellem­ző, hogy azt még több mint 1000 kilométernyire a chilei határtól keletre, Argentínában is érezték. Epicentruma valószínűleg San Felipében volt, Sanitiagótól 100 kilométerre északnyugatra. A fő­város környéki Llay-Llay hely­ségből is számos halálesetet és se­besülést jelentenek. A chilei rádió véradókat tobo­(MTI Külföldi Képszolgálat) roz. A segítséget azonban késlel­teti, hogy a leginkább szenvedő területekhez vezető utak járha­tatlanok. Eduardo Frei köztársa sági elnök és több miniszter heli- ^ I kopteren a katasztrófa- sújtotta ■ városokba utazott. (MTI) A megyeszékhelyen élő kom­munisták közül Pista bácsi — akik ismerik, így szólítják — tag­ja legrégebben a pártnak. Negy­venhét évi tevékenysége része a magyar munkásmozgalom harcai­nak, küzdelmednek. A párt egyik legrégibb katoná­jának életútja az ünnepi évfordu­ló előtt legyen emlékidéző. ♦ — Az első világháború utolsó évében — mondja Pista bácsi — a Piave folyó mellett vereséget szenvedtek a monarchia csapatai, pedig az ütközetbe bevetették azokat is, akik pár hónappal az­előtt még az orosz fronton har­coltak. Ezek a bajtársak részlete­sen tájékoztattak bennünket az oroszországi eseményekről. S mi ekkor értettük meg: miért lövünk a folyón túlra... De már nem tartott sokáig. November köze­pén hazajöttem, s másnap jelent­keztem az újjászervezett Szociál­demokrata Párt kondor ősi cso­portjába. Néhány hónap múlva, a Ta­nácsköztársaság kikiáltása után Urbán István belépett a KMP- ba, s a proletárdiktatúra megvé­déséért fegyvert fogott. Győztek és visszavonultak. Jászladányban fegyvereik töltényében homokot találtak... Augusztus 2-án egy volt Vörös Hadseregbeli jobbol­dali parancsnoka elárulta: Moldo- vába vitték. Embertelen körül­mények közé került, 1920 telén pedig Horthy csendőrei vették „kezelésbe”. Elbocsátó levelében ez állt: „Nevezett, a nem tényle­geseket nyilvántartó ügyosztály­nál jelentkezni tartozik.” * — A kínzások, ütlegelések és éheztetések nem törtek meg: 1924—40-ig az SZDP kondorosi szervezetének titkára, s emellett a kommunista párt egyik sejtjé­nek is tagja voltam. Szocdem pár­ti titkárságom kommunista agilá- cióra használtam!... * ... Perzselő napsütés. Kis- és középparasztok dolgoznak a föl­deken. Erős vállú fiatalember kö­zelit feléjük. — Jön a Pista, a titkár — mondja az egyik alsónadrágra vetkőzött ember. — Veletek szeretnék beszélni — közli az érkező. Mindannyian le­telepednek a meleget lihegő föld­re és Pistára néznek. Várják sza­vait, hiszen közéjük való. Vala­mikor együtt jártak iskolába. Ne­kik van egy kevés földjük, neki az uraság pedig ugyanolyan minő­ségű földért csupán 8 pengőt? — Az egykori osztálytársak csak bó­logatnak. Szívük mélyén igazai adnak a szónoknak, de érzéseiket nem merik kinyilvánítani. A pár holdért való ragaszkodás minden­nél erősebbnek bizonyult... — A nincstelenek, a környék birtokain szolgáló cselédek, som­mások, cséplőmunkások — foly­tatja Urbán bácsi —, akiknek sztrájkját, tüntetéseit szerveztem, irányítottam, esténként egy-egy tanyába 30—40-en is összejöttek. Nemcsak meghallgattak, de a kö­vetkezőkben követeléseiknek még lelkesebben, harsogóbban adtak hangot. Május elsejéken nem dol­goztunk, piros szegfűt tűztünk a gomblyukunkba. Nem féltem az agitálástól, pedig veszélyes volt... Az SZDP Központi Vezetősége, ha valakire rábizonyította, hogy a párt neve alatt bolsevik esz­méket terjeszt, kiszerkeszlették az újságokban, s így hívták fel a rendőrség figyelmét. Az Est 1927- ben ezt írta: „Védelmet kémek a Kondoros tanyai lakosok a kom­munisták elöörseit a szociálde­mokraták ellen.” — Budapesten többször voltam, különösen a harmincas években — emlékezik a gazdasági válság éveire. Az 1930. szeptember 1-i tüntetésen is részt vettem, más­nap az SZDP kongresszusán az agrárprogramot tárgyaló bizott­ság munkájába kapcsolódtam be. Nemcsak ilyenkor mentem a fővá­rosba, de akkor is, amikor *öpla- pokat kellett hozni és szétosztani. Ehhez bátorság, ügyesség és fül­lenteni tudás is tartozott. Amit most elmondok, Endrődön történt. — Röplapokat akartam átadni Polányi Máténak, aki a hídon várt. Azonban idejében észrevet­tem, hogy a falu felől szűrönyos csendőrök közelednek. Amikor azonban csak annyi, ami az őszi megkérdezték, ismerem-e azt az esőzéskor a cipőjére tapad. — Mondjátok, kizsákmányolás-e az, hogy ti egy holdért aranykoro­nánként 22 pengő adót fizettek, Április elején jelenik meg a „Békés megye 20 éve" képanyaga hűen tükrözi a prole­tárdiktatúra kialakulását, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a nép­jólét fejlődését a felszabadulást követő 20 esztendőben. Az album méltó emléket állít. Békés megye két évtizedének küz­delmes, hősies éveiről. Az előszót Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese írta. Az impozáns kiállítású album megjelenését örömmel várja mindenki, hiszen dokumentációs anyaga Békés megye 20 éves tör­ténetét tárja az olvasó elé. Az al­bum 30 forintért vásárolható meg. Április első napjaiban jelenik meg az MSZMP Békés megyei bizottsága és a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága kiadásában „Békés megye 20 éve” című al­bum. A 151 oldalas album tömö­ren felöleli az 194í> előtti idősza­kot; ismertetést ad a munkásosz­tály, a parasztság akkori helyze­téről, a munkásmozgalom alaku­lásáról, majd a felszabadulás kö­rülményeit mutatja be. Beszámol a továbbiakban azokról a társa­dalmi változásokról, melyeket a Szovjetunió anyagi, erkölcsi, ka­tonai támogatása nyomán a kom­munista párt vezetésével a mun­kásosztály elért hazánkban, szö­vetségben a parasztsággal, az ér­telmiséggel. Gazdag és korabeli embert, letagadtam. Miközben kí­sértek az őrsre, fütyültem a „Horthy Miklós katonája va­gyok” kezdetű dalt. A falu szélé­nél elengedtek. A röplapokat nem vették észre, mivel az ingem alá rejtettem. Csak ügy voltam jó ala­kú ember, ha a derakom kitöm­tem valamivel. Ezt kihasználtam a röplapok terjesztésekor ... Negyvenháromban büntetőszá­zadba került, egy évvel később fi­atal gyerekekből álló kivégző osz­tag tagjaival nézett farkasszemet. Bátorsága nem hagyta el, s meg­kérdezte az egyiktől: „Mondd, fiam, agyon tudnád lőni az apá­dat?” A fiúk könnyezni kezdtek... * Amikor 1956-ban a vihar elvo­nult, Pista bácsi tagja lett a me­gyei pártbizottságnak, s egyik szervezője volt a megyei mun­kásőrségnek. Munkásságát több­ször elismerték. Birtokosa a Ma­gyar Szabadság Rend, a Szocialis­ta Munkaérdemérem és a Kiváló Munkásőr kitüntetésnek. Dékány Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents