Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-04 / 53. szám

1965. március 4. 5 Csütörtök Matematika tanítás az NDK iskoláiban A Viharsarok kapájában A pcrfffgóytis írfa: Megyénk több pedagógusa az elmúlt évben külföldi tanulmány­úton szerezhettek új tapasztalato­kat oktató-nevelő munkájukhoz; negyvenketten látogattunk el a Német Demokratikus Köztársa­ság néhány nagyobb városának — Karl Marx-Stadt, Lipcse, Drezda, Halle, Dessau — iskoláiba. A tu­lajdonképpeni cél a gyakorlati oktatás tanulmányozása volt, még­is alkalom nyílott e mellett a ma­tematika, fizika, testnevelés és az alsó tagozat taiiításának megfi­gyelésére is. Ezúttal a matematika tanításával kapcsolatos észrevéte­leimről szeretnék beszámolni nemcsak kollégáimnak, hanem a szülőknek is. Általános volt az a megállapí­tás és én is úgy láttam, hogy a német iskolákban magas szinten folyik a számtan-mértan tanítása. A tízosztályos — mindenki szá­mára kötelező — iskolában loga­ritmust, trigonometriát; a tizen­két osztályosban differenciál- és integrál számítást is tanítanak. Ügy látszik, hogy a matematika tanításának, Gauss nyomán, nagy hagyományai vannak. A legrövidebb vizsgálódás után nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a matematikai készségek fejlesztésének legjobb módszerét a tanulók aktivizálásában látják. A nevelők arra törekednek, hogy a számtan óra minden mozzana­tának, minden tanuló aktív sze­replője legyen. Az ismeretek el- .enőrzésénél a fenti módszert kö­vetve ritkábban alkalmaznak egyénenkénti szóbeli feleltetést, az eredmények értékelése főleg írás­jeli munka: zárthelyi dolgozat, •öpdolgozat vagy feladatlap alapján történik. Ügy gondolom, sok előnye van ennek a magyar skolákban hagyományossá vált egyéni feleltetéssel szemben. \z rásbeli munkával az egész osz- ályt rövid idő alatt ellenőrizni ehet, a nevelő számára az össze- íasonlítási alap is adott, hiszen az A gazdasági szervezés és terve- :xs területén dolgozókkal szemben •ívről-évre nőnek a követelmé­nyek. Nyilvánvaló tehát, hogy a ’átadatok maradéktalan elvégzásé- lez mind fokozottabb szaktudásra /am szükség. 1965-ben, az ésszerű takarékosság általánossá tételének ■ivében, különösen jelentős feladat az üzemgazdálkodás jobbá tétele. Ennek érdekében a TIT megyei [Szervezete és az SZMT március el- ; sej én tanfolyamot indított, melyen Martincsek Kázmér, a megyei TIT közgazdasági szakosztályának tit­kára mondott megnyitó beszédet. Az első előadást Lipcsei Imre, az írásbeli feladat megoldásakor va­lamennyi tanuló ugyanazt a mun­kát végzi. Halléban és Dessauban egy­aránt találkoztunk az osztályter­mekben többlapos, forgatható táblával. Ez olyan táblarendszer, mely a füzet lapjaihoz ha­sonlóan lapozható, természetesen függőleges síkban. Nagy előnye a nagy felület mellett az is, hogy a nevelő egyszerre négy-öt tanulót tud gyakoroltatni vagy szükség szerint feleltetni. Érdekes megál­lapításunk, hogy a matematika­könyv a német diákok számára nemcsak példatár, hanem olyan tanszer, melyet tanulásra is hasz­nálnak. A könyvek több színnyo­másban készülnek, tetszetős il­lusztrációkkal, megfelelő törde­léssel, egyszerű szövegezéssel. Minden tankönyvben megtalálha­tók az egyes tudományágak tudó­sainak fényképei; a matematika könyvekben Descartes, Leibnitz, Cavalieri stb. Mindannyiunk szá­mára feltűnt az a közvetlen hang, mely a tanár és a diák között náluk általános. E közvetlen kap­csolat eredménye, hogy a tanulók a német iskolákban őszintén el­mondják problémáikat nevelőik­nek. Ezzel magyarázható részben az i$, hogy a bukott tanulók szá­ma kb. 1, százalék, a pedagógusok tudják, milyen minimális arány ez. Egybevetve e néhány képet, me­lyet az NDK iskoláiban tapasz­taltunk, azt mondhatjuk, hogy korszerű módszerekkel, magas színvonalon tanítják a matemati­kát. Tanulni tőlük, jó módszerei­ket a mi viszonyainkra alkalmaz­va felhasználni, előnyös feladat. Bár a magyar oktatásügy nem marad el a nagyobb országok ok­tatásügyi színvonala mögött, a jó tapasztalatokat mindig gyümöl- csöztetni kell; NDK-beli tapaszta­lataink pedig feltétlenül haszno­sak voltak. Anda Károly vezető szakfelügyelő, Mezőberény SZMT munkatársa tartotta: A szo­cialista vállalatok gazdasági terve­zése címmel, ipart területen tevé­kenykedő közgazdászok részéire. A tíz előadásban még a követ­kező témák szerepeinek: Üzem- szervezés, Munkaszervezés, Ügyvi­teli szervezés, A termelés irányí­tása, Bérezés és bérrendezés, A műszaki fejlesztés néhány kérdé­se, Az önköltség, Pénzgazdálkodás, A Munka Törvénykönyve módosí­tásával kapcsolatos kérdéseik. A tanfolyam célja a régi ismeretek felelevenítése és újakkal való ki­egészítése. — ö — Ott voltam Debrecenben, amikor a város határához közeledtek a felszabadító szovjet csapatok. Négyszázötvened magammal vol­tam ott, miután az internáló tá­borból kiszabadultam, s hogy még se legyek szabad, SAS-behívóval munkaszolgálatra rendeltek a ve­zérkari főnökség pribékjei. Veres Péter is ott volt közöttünk, meg Szobek András és rajtam kívül szűkebb hazámból még három szarvasi, mindannyian az illegális mozgalom veteránjai. Lövészárkokat ásattak velünk a város szélinél, a repülőtér határá­ban, mintha azok meg tudnák ál­lítani a feltartóztathatatlan árada­tot. Százhúsz keretlegény vigyázott ránk, s a repülőtér mellett állt egy tüzérosztag. Ástunk, kapartuk a földet kaján-kedvetlenül. Egyszercsak a reptérről vagy húsz gép emelke­dett a magasba és sivítva húzott Dél-Keletnek. Német cs magyar gépek voltak. Bombázni mennek, — gondoltuk mindannyian. De jó­formán még végig sem gondoltuk a sort, máris jöttek visszafelé. Ott álltam a tüzérségi százados mel­lett, s naívul kérdeztem: — Százados úr, hova mentek ezek, hogy olyan gyorsan vissza­jöttek? — Ha jd ús zobos z1 ót bombázták — mondta fanyarul a százados. — Hogyan? Már az is az oro­szoké? .. s — Igen. Örül neki...? — Hát, hogy is mondjam csak, — igyekeztem magyarázkodni, tíe a százados közbevágott: — Ne kerteljen, öreg. Egész nyu­godtan megmondhatja, hogy örül. Ha engem őrizne hatvan SS, meg hatvan magyar katona, én is örül­nék. A százados nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy őt is őrzik a fa­siszták, mint ahogyan az egész or­szág is hatalmukban volt. Ahol a szovjet csapatok megje­lenítek, új élet kezdődhetett és azért izgultunk valamennyien, hogy annyi szenvedés, üldöztetés után megérjük ott, Debrecenben, ezt az új életet. De tovább hajtottak onnan ben­nünket Nyugat felé. S a Rútságon ért a felszabadulás. Itt beszeltem Malinovszki tábornokkal. Heten szöktünk meg az egyik éjjel a táborból. Az át­szeli erdő sűrűjébe húzódtunk, on­nan figyeltük az országutat és az egyre közeledő fegyverropogást. Hajnál felé láttuk, egy ember ko­cog az úton Nyugatnak, vállán botról fityegő kis ba'yu. Körülvet­tük: „Atyafi, merről jön, vannak-e az úton németek?” — Hármat lát­tam, de mindegyik halott. Amarra 1 oroszok vannak .;. Én meg a fa­lumba igyekszem... Mentünk Keletnek, heten, egy csoportban a nyílt országúton. „Sztoj!” dörgött ránk egyszercsak egy hang az erdőből, majd gép- pisztolycs, vöröscsillagos járőrök álltak elénk. De mi nem álltunk meg. Túl­áradó boldogsággal, tárt karokkal mentünk feléjük. Oroszul üdvözöl­tem őket, s mondtam, miért nem siettetek jobban, tovarisok! ötven éves ősz fejemet tisztelve talán, mosollyal fogadták ők is üdvözlé­sünket, s kérdezték, kik, mik va­gyunk. Kommunisták! Vezessetek bennünket a parancsnokhoz — kértük. Kommunisták! Először mondtuk ki e szót 25 év után hangosan, emberek előtt, vi­lágos nappal, nem félve a követ­kezményektől. , Fél óra múlva már egy jósáeos szemű, pocakosodó tábornok előtt á’ltem, aki, mikor elmondtam ne­ki ki vagyok, karjaiba zárt és megcsókolt. „Akkor te régen vár­tál bennünket Mihail Janurik” — mosolygott szélesen. — Nemcsak én, meg az a száz­ezernyi magyar, aki velem együtt harcolt akkoriban a fiatal szovjet hatalomért, hanem mindegyik igaz ember itt a Duna—Tisza táján... Jól beszéltem a nyelvet, hiszen három évig voltam Lenin katoná­ja. Mondtam hát: „Malinovszki elvtárs! Indítsatok csapatot a Rét- sávi táborba, ahonnan 450 balol­dali munkaszolgálatost akarnak Dachauta deportálni.” Mahnovszki csak mosolygott: — Tudjuk, tovaris, küldtünk is már.. j — És ml mit csináljunk? Adtok fegyvert, menjünk veletek, vagy inkább haza tartsunk? — Hazafelé — mondta a tábor­nok. Majd magvarázóan hozzátet­te: — Életet kell lehelni gyötrődő országotokba. Szervezzétek meg otthon a pártot, s a többi demok­ratikus szervezeteket is, indítsátok meg a termelést, mert már tiétek lehet az ország... — Papírt adtok-e? — Minek? A papír nem számít. Te amúgy is jól tudsz beszélni. Az számít, ami itt, bedül van ... Egy hét múlva itthon voltam Szarvason. A pártszervezet elnöke lettem. S valóban szükség volt a beszédre, a biztatásokra, hogy aléltságából felocsúdjon a község. Ha nem is Debrecenben értem meg a felszabadulást, de a debreceni ideiglenes kormány ren­deletéit hajtottuk végre a felszaba­dulás első hónapjaiban. És Szarvas, a Viharsarok kapuja utat eresztett hamar az új élet áramlatának... Pedig de széjjel volt minden itt Szarvason is! Senki sem tudta, mit csináljon, hogyan kezdje. A párt állt az emberek elé, s határozott intézkedéseivel napról-napra ma­ga mellé állítot’a az embereket. Pe_ dig még a többi pártot (az SZDP, az NPP, a PDP, s a kisgazdapár­tot) is mi segítettük újjászervezni. Első gazdasági feladat a szántás­vetés végrehajtása volt. Enélkiil meghalt volna minden. Számbn- vettük a készleteket, házról-házra jártunk, kölcsönkértünk onnan, ahol több volt, hogy mindenkinek jusson, ne maradjon kenyér nél­kül az ország. A kiosztott földeken új mezsgye- karókat cövekeltek, s hunyorogva nézte a napot a szarvasi földmun­kás, mert nem merte elhinni, hogy ezentúl már a magáéba vet. De az­tán annyira elhitte, hogy 1946-ban már a visszászivárgott és földet visszakövetelő nagyb’rtokosokrt az új mezsgyekarókkal zavarta ki portájáról. Küzdelmes évek voltak. Az öt párt közül mi voltunk a legerő­sebbek, mert mi fejeztük ki legha­tározottabban a nép érdekeit. Ez a választásokon is igazolódott. 1947- ben már csaknem abszolút több­séget kapott a párt Szarvason. Hetven éves vagyok ma, fiam. 1922 óta tagja vagyok a kom­munista pártnak. Legszebb évei­met azonban a felszabadulás óta élem. Nem tudom, hány oklevelet, írásos elismerést kaptam a Munka Érdemrend arany fokozata mellé, de mindennél nagyobb öröm, hogy megvalósult, amiért ifjú éveimet áldoztam: népünk igazi szabadsá­ga, a félelem nélküli élet. Egysze­rű katonája vagyok én csak ennek a harcnak, nem is tudom, miért éppen hozzám jöttetek. De, ha már így alakúit, hadd mondom még el, hogy semmi sem az a het­ven év, nem fagyok beteg, teljes harci kedvvel dolgozom most is. Hogy mit? Hát, amivel megbí­zott a párt. Két hete voltam a par­lamentben, az Országos Béke Ta­nács gyűlésén, mert a népfrontban a szarvasi népi mozgalom ügyeit én intézem már tizenöt éve. Nyug­díjazásomig sok posztra állította a párt. Én voltam Szarvas utolsó bí­rója, utána a tanácsválasztáskor a mezőgazdasági csoport vezetője, majd a népművelési állandó bi­zottság elnöke. Társadalmi mun­kában még most is az vagyok. A helyi földművesszövetkezet alapító tagja voltam, jelenleg pedig a fel­ügyelő bizottságának elnöke, s a községi, járási népfrontbizottság elnökhelyettese. Szóval van elég dolgom most is... De nem tudom, hol lennék már, ha nem jön 20 év­vel ezelőtt a felszabadulás ... Lejegvezte: Varga Dezső Tanfolyam Békéscsabán közgazdasági szakemberek részére Mező kovácsházi kombiná a lakosság szolgálatában! Értesítjük Mezőkovácsháza és környéke lakosságát, hogy a szolgáltató házban az Itt felsorolt részlegek üzemelnek: NŐI—FÉRFIFODRÁSZÁT, KOZMETIKA, FÉNYKÉPÉSZ, FÉRFI-, NŐI SZABÓ, ÖRAS, CI­PÉSZ. HÁZTARTÁSI kisgép, rádió és televízió. PONTOS, FIGYELMES ÉS GYORS MUNKAVAL ÁLLUNK MINDEN IDŰBEN A LAKOSSÁG RENDELKEZÉSÉRE. KERESSE FEL MINDENKOR BIZALOMMAL RÉSZLEGEINKET! x

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents