Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-17 / 64. szám

1965. március 17. 4 Szerda 99 Beszél ” a mérlegbeszámoló (Tudósítónktól) ) négy jelentőségű gazdasági és ter­Még hogy a mérlegbeszámoló j melési feladatok végrehajtását, beszélni tudna? De még mennyi- I A gyárban ez a törekvés va­ré! Csak érteni kell a nyelvén.; lóra vált, s még azzal is párosult, No persze, nem szó szerinti ér- j hogy az 1964-es gazdasági évre telemben beszél, mégis való igaz, hogy a kötetnyi számadat, tabella, index és a kiegészítő, magyarázó szöveg sokat mond. Nem célunk, hogy egy mérleg­beszámoló számadatainak sokasá­gát e helyütt felsorakoztassuk, en­nél érdekesebb nagyvonalakban elemezni azt, hogy mit fejeznek ki a legfontosabb termelési vi- -szonyszámok összefüggései, ho­gyan foglalható össze ezek alap­ján a vállalat egyéves tevékeny­sége. E szemléletiben pillantottunk bele a Békéscsabai Kötöttárugyár 1964. évi mérlegbeszámolójába. Ha a gyár tavalyi tevékeny­ségét híven akar­juk jellemezni, akkor visszapil­lantást kell tennünk az azt meg­előző esztendőre. A viszonylag rossz 1962-es gazdasági év után 1963-ban az volt a kötöttárugyá­riak fő törekvése, hogy a vállalat gazdasági helyzetének lényeges megjavítása révén olyan le­hetőséget teremtsenek az 1964. évre, amely lehetővé teszi újabb már a megelőző esztendőben szé­les skálájú és igen hathatós előké­szítő tevékenységet fejtettek ki. Ilyen előzmények után tavaly a mennyiségi tervek teljesítésén túl tovább növelték a gazdaságos­ságot és a termelékenységet. Célkitűzéseik közé tartozott a két év óta folyó rekonstrukció első szakaszának befejezése csakúgy, mint a Könnyűipari Szervező In­tézet munkatársaival egyetértés­ben lebonyolított ügyvitel- és üzemszervezés. A vállalatvezetés és termelésirányítás munkájában célszerű tudatosságot juttattak érvényre, különös figyelemmel a súlyponti feladatokra. Továbbnö­velték exporttevékenységüket és gondjuk volt az 1965-ben megva­lósítandó gyártmány korszerűsítés megfelelő előkészítésére is. megkívánó, sok irányú E sok energiát | célkitűzés rendkívül feszített, fel­adattervet jelentett a vállalat dol­gozói és vezetői számára. A fi­gyelmes szemlélőnek az az érzé­se, hogy szinte mindent egyszerre,. ............. .... ....... egyetlen gazdasági év keretében j l€tn továbto'1 fejlődését. a kartak megoldani, S az igaz, I Feltétlenül meg kell e helyütt az is, hogy exporáter- melési tervüket csaknem 30 ton­nával túlteljesítették. I A feszített I munkaprogram örn- 1___!________1 magában is foko­z ott erőkifejtést követeit a kötött­árugyárban a munkagépeiknél és íróasztaloknál egyaránt Mindezt tetézték azok a tárgyi nehézségek, amelyekkel a gyárban szintén meg kellett küzdeni. Ilyen volt például az a jelenség, hogy a konfekcioná­láshoz nélkülözhetetlen különféle kellékekben elég gyakran volt hi­ány, sőt az év végién még számot­tevő fonalhiány is jelentkezett. Komoly gondot okoztak belkeres­kedelmi szállítások tekintetében az igen súlyos csomagolástechnikai problémák. Igen figyelemre méltó, hogy a kétségtelenül dicséretes eredmé­nyekkel a kötöttárugyári vezetők korántsem elégedettek, s azokat az idén tovább kívánják növelni. A mindinkább kedvezőbben je­lentkező eredményekre a gyár munkásai is felfigyeltek s ez — a rekonstrukció révén megteremtett kedvezőbb munkakörülmények és szociális ellátottság okozta hatás mellett — önként vonta maga után a munkaintenzitás érezhető javu­lását és az egészséges versenyszel­Egy véleményen emlékezni hogy most e feladatok valóra vál­tásáról „árulkodik” a mérlegbe­számoló, azonban e feszített fel­adat-komplexum is közrejátszott abban, hogy — a tárgyi nehézsé­gek által kiváltott okok mellett , — bizonyos fokig elvonta a veze­ti** kezdődött, hogy a gyűlés j ^ figyelmét egy fontos gazda­előadója, egy vezető beosztású ember elővette a központi tájé­koztatót, mely a« adott munka­területre vonatkozó általános irányelveket és termelési muta­tókat tartalmazta. Abból olvasott fel olyan magabiztosan és fenn- kötten, mintha mindazt ő agyal- ta volna ki és fogalmazta volna meg. A taps lagymatag volt, ami bosszantotta, ám még bosszú- sabb lett, mikor az egyik gépke­zelő, méghozzá azok közül, akik hatáskörébe tartoztak, egyenesen kimondta: — Jók azok az álta­lános irányelvek bevezetésnek, tájékoztatásnak, de mi a továb­biakban olyasmit is szerettünk volna hallani, hogy nálunk az üzemben mindebből konkrétan mi a teendő, mit csináltunk jól vagy rosszul és hát hogyan to­vább? Mert itt van például az én újítási javaslatom is. Még min­dig hever valahol, pedig sokat megtakarítana az üzem. Ugyan­is úgy vélem, termelés nélkül, a termelékenység növelése nélkül a legszebb elgondolás sem ér so­kat. A felszólaló igazi tapsban ré­szesült, viszont attól kezdve ke­serűség volt az élete a központi sillabuszokat szajkózó felettese részéröl, aki hivatali beosztásá­nak teljes súlyával nehezedett a „vakmerő” dolgos hétköznapjai­ra. A történet — mint már annyi hasonló — úgy végződött, hogy hónapok múlásával mind tart­hatatlanabbá vált a sillabusz­szónok álláspontja s a szocialista termelésről nemcsak beszélő, ha­nem azért tevőlegesen cselekvő közösség Igaza került ki győzte­sen. Mindezt nemrég hallottam egy szakmaközi értekezleten, ahol az egyik felszólaló ezzel a példával indokolta, hogy miért fog üzeméről több konkrétumot elmondani és csak szűkösen em­líteni általánosságokat, Egy vé­leményen vagyunk! «**5—• sági mutató, a minőségi index va­lamelyes romlásáról. Ami a rekonstrukciót iWeti, an­nak első szakasza több mint húsz­millió forintos beruházással meg­valósult. E helyütt nem érdekte­len megemlíteni, hogy a konfek­ció üzemrésznek az új épületbe való átköltöztetése lényegében egyetlen munkaszüneti napon, a dolgozóik társadalmi közreműkö­désével, termeléskiesés nélkül történt. Említésre méltó itt az is, hogy — a közvetlen munkahelyi körülmények jelentős javulásán túlmenően — az új mosdó- és öl­tözőhelyiségek egész sorával a ‘munkások szociális ellátottsága is számottevően javult. A gyárudvart kibetonozták, miáltal a baleset- veszély csökkenésén túlmenően gyorsabbá, könnyebbé vált a bel­ső szállítás is. értékesen hasz­nálták fel a kö­I Hasznosan, tötlárugyárban az 1963. évi doku­mentációs vizsgálat megállapítá­sait. A minisztériumi javaslatra kidolgozott éve® komplex intéz­kedési tervükben többek között 3,5 százalékos íonalmegtakaritást és 7,3 százalékos termelékenység­növekedést irányoztak elő. Az előbbit a gyár három termelési vertikuma közül már az első tel­jesítette, az utóbbi pedig vállalati szinten 9,9 százalékkal nőtt. A súlyponti feladatok teljesíté­sének ösztönzésére cél jutalmakat tűzitek ki, ami jótékony erkölcsi és gazdaságossági hatáséit, ered­ményét valamennyi jutalmazott területen, de különösen az önálló havi műhelyelszámolások tekinte­tében éreztette. Figyelemre méltó a kötöttáru- gyáriak azon törekvése is, amely- lyel a tárgyévben számukra kö­telezővé tett, kedvezőtlen gazda­ságossági kihatású, részleges pro­filtisztítás negatív eredményét — újítás révén lehetővé vált — ha- szonáru többlettermeléssel igye­arról, hogy a jó veresenyszellem kialakításából jelentős reszt vál­lalt a gyár szakszervezeti appará­tusa. Azt sem leihet figyelmen ki­vitt hagyni, hogy a gazdasági ve­zetés és a gyári pártszervezet ve­zetősége között igen egészséges munkakapcsolat alakult ki, ami­nek révén-folyamatos gyakorlattá vált a gyárvezetés és termeüósárá- nyítás pértedlenőrzése. A pártszer­vezet a jó gazda gondosságává! foglalkozik a termelés és gazdál­kodás kérdéseivel, amivel nemcsak ellenőrzési funkcióját látja eá. de hathatós segítséget is nyújt a gaz­dasági vezetőknek. J I íme csupán! »»lény érbétoe- ! _________ - I sebb, vázlatos V asárnapi tanácskozás a békéscsabai téglagyárban szemelvény abból, hogy mi min­demről „beszél” egy méritegbeBzá- moüió... Kazár Mátym A Békés megyei Tégla, és Cse. répipan Vállalat tizennégy tele­péről 238 küldött tanácskozott va­sárnap délelőtt a békéscsabai tég­lagyár kultúrotthonéban, s válasz­totta meg a szakszervezeti bizott­ságot, számvizsgáló bizottságot, társadalmi bíróságot, társadalom, biztosítási tanácsot két évre. Egy rövid hírnél többet érdemel ez az esemény, érdemes több fi­gyelmet szentelni főként annak a jó szellemű vitának, melyben 16- am mondták el véleményüket a küldöttek közül. Azért szóltak csak ennyien, mert erősen haladt az idő. De akik beszéltek, azok szenvedélyesen szóltak közöß dol­gokról, arról, amit a decemberi párthatározat szellemében harco­sabban, határozottabban, jobban kell csinálni minden téglagyári dolgozónak és vezetőnek. Egészség ges türelmetlenséggel, közösség iránti aggódással, jobbat akarással pörölitek a termelékenység ernelé. séért, a minőségi munkáért, a munkafegyelem javításáért, a hi­bák kijavításáért, a vezetők és be­osztottak harmonikusabb együtt­működéséért, a harcosabb szak- szervezeti munkáért. A viita alapját nem a jól elvég­zett, kiét év alaitt sikeresen megtett kötelesség adta, hanem a sok hiányosság, javítanivaló. 1963-hoz képesít több volt a selejt tavaly a téglagyárakban. Téglából is, cserépből is. Lehet objektív okokra hivatkozni, az időjárásra, a kevés száritótérre, de nemcsak ezek miatt keletkeztek károk. Az emberekben is volt hiba. A munka nem mindig volt minőségi. Hol kell kezdeni a hiányosságok felszá­molását? Többen hangoztatták: a nyersanyagbányákban, hiszen ott kezdődik a termelés. Ha onnan nem megfelelő anyag indul el a garatok felé, már ,ráncé köszönet” a feldolgozásban. A minőségi kö- veteLmónyék betartása tehát a bá_ nyákban kezdődik, s az üzemben folytatódik, ahol kötelesség a gyár. tási technológiák betartása. Emelt hangon mondták a vitában: a gyárvezetők és művezetők alapo­san ismerjék meg a technológiá­kat, ismertessék azokat a dolgo­zókkal és követeljék meg a betar. tást. Senki sem lehet közömbös, különben károsodik a gyár, a vál­lalat, kevesebb kerül minden bo­rítékba. Mindenki érezzen na­gyobb felelősséget saját munkájá­ért. Ami a munkafegyelmet illeti: ta_ valy korántsem volt megnyugtató a téglagyárakban. 1963-hoz viszo­nyítva 40 százalékkal növekedett az igazolatlanul mulasztók, mun­kától távolmaradók száma. Egy év alatt így 1044 nap esett ki a ter­melésből. Ezt a „gyakorlatot” nem lehet folytatni, s elsősorban a szakszervezeti bizalmiaknak, bi­zottsági tagoknak, munkavezetők, nek kell fellépni ellene. Ezzel csak a kötelességüket teljesítik. Említették a vitában, hogy még a szakszervezeti bizottságok sem törődnek megfelelően a szocialista brigádokkal, pedig nagy erő rej­lik bennük, ezt már sokszor bizo­nyították, amikor „szorított a ci­pő” a tervteljesítés előtt. Ha töb­bet törődnének a vállalások telje, sítésének ellenőrzésével, ha többet fordulnának meg közöttük a ve­zetők, ha jobban lelkesítenek őket, még inkább motorjai lennenek a termelésnek, a tudatformálásnak. Előfordul még ma is, hogy a jó szándékkal jelzett hibákért vissza, ütnek — presztízsféltés miatt — egyes műszakiak a szocialista bri­gádtagoknak is. Ez éllen a legha­tározottabban iellépnék a jövőben az üzemekben. „Nem piszkálódni akarunk, hanem segíteni az üze­men, s ezt nehéz megérteni?" — kérdezte, mondta indulatosan az egyik felszólaló. A küldöttek iga­zat adtak neki, s bátorságra biz­tatták. Mellettük áll a pártszerve­zet, szakszervezet, minden kom­munista gazdasági vezető. Nem árulkodás a hibák feltárása, nem szabad, hogy annak vegyék; akik megfeledkeznek magukról, azt ke. ményen figyelmeztetni kell, hogy értsen a szép szóból. A harcos szellemű küldöttgyű­lést — reméljük — hasonló széllé, mű cselekedetek követik a gyá­rakban. p, R. n békési olaimezfik krónikája Nagy alföldi Kőolajtermelő Vállalat kardoskúti üzemegységének tevékenységéről Az olajipar törvényszerűsége, hogy egy-egy területen elsőként kutatófúrásokat létesítenek, majd amikor ezek eredményesek, utána kezdődik a szénhidrogének tulaj­donképpeni kiaknázása. Már jónéhány hónapja dolgoz­tak a fúrósok Pusztaföldvár tér­ségében., amikor 1959-ben jelent­kezett az első olajat tartalmazó kút. Ekkor vált célszerűvé, hogy a Nagyalföldi Kőolaj termelő Vál­lalat i6 megkezdje tevékenységét. Természetesen először még ki® kapacitással dolgoztak, mindössze egy szeparátor és egy, a kardos­kúti állomásig terjedő vezeték fémjelezte a munkát. A napi olaj- termelés 1959-ben alig néhány tonna volt csupán és hét ember látta el a tennivalókat. Egy esz­tendővel később már hétszer annyi volt a napi termelés, és 36 főre növekedett a személyi állo­mány is. Az egyre nagyobb tevé­keztek ellensúlyozni. Szót érdemel kenység szükségessé tette, hogy Kardoskúton korszerű felszerelés­sel, megfelelő gépi- és szállítási kapacitással rendelkező telepet létesítsenek. Az első lépések már 1961-ben megtörténtek, és a ter­melés ekkor már kétszerese volt az 1959. évinek. Nagyobb intenzitással 1962— 63-ban láttak a kirendeltség ki­alakításához. Ekkor készült el a tankál’lomás, a fővezetékrendszer és a Kardoskút—Orosháza— Üveggyár gázvezeték. Ennek ered­ményeként a tervezettnél koráb­ban kezdte meg termelését az üveggyár is. Az 1959-es év első olajtermelése óta három tankúllomás épült, ame­lyekbe megfelelő méretű vezeté­keken folyik az olaj. Ugyanakkor egy külön fűtővezetékrendszer biztosítja — tekintettel az olaj dermedésére —, hogy télen-nyé- ron zavartalan legyen az üzeme­lés. Az olaj, a víz és a gáz először magasnyomású szeparátorban vá­lik szét. Ezután az olajat a víztől választják el, majd szivattyúkkal a kardoakúti vasútállomáson va­gonokba töltik. A termelés növe­kedése következtében már ré­gebben szűknek bizonyult a vas­útállomás, hiszen alig néhány töltőpipán folyt csak az olaj a vagonokba. A gyorsabb szállítás érdekében 1962—63-ban elkészült az új iparvágány, amelynek men­tén külön gáz- és olajtöltőt léte­sítettek. Az itteni munkálatok teljes egészében az idén érnek véget. A termeld vállalat kardoskúti üzemegysége azonban — követve a kutató fúrásokat — nem csupán Pusztaföldvár térségében dolgo­zik, hanem Battonyán és Ullésen is. Nemrégiben készült el a Bat- tanyát Kardoskúttal összekötő távvezeték és rövidesen befejező­dik az országhatármenti község­ben a megfelelő felszerelések, be­rendezések végleges kialakítása. Ullésen csupán néhány hőnapig dolgoztak, inert az itteni fúrási kirendeltség önállósulásával a termelőegység is levált Orosházá­tól. Mivel Fusztaíöldvár jelenleg Nagylengyel után hazánk máso­dik legnagyobb olajmezője, így érthető, hogy továbbra is ennek a területnek a kiépítése a leglé­nyegesebb. Az 1965-ös év prog-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents