Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-03 / 52. szám

IMS. március S. 4 Szerda negyvennégy dolgos ív Száznyolcvan új tag, 51 ezer forint értékű társadalmi munka a Nagyszénási FMSZ-nél Tizenhat éves volt Dénes Mi­hály, amikor 1921-ben először be­lépett a Békéscsabai Pamutszövő kapuján. Szövőgyakomoknak vet­ték fel. Egy kis szorongással nézte a különös masinákat és tisztelet­tel az azok fölé hajló nőket, fér­fiakat Vajon képes lesz-e arra, hogy ő is elsajátítsa majd egyszer ezeknek a gépeknek a kezelését? A fiatalságot jellemző érdeklő­dés és a szorgalom sem hiányzott belőle, csak éppen nem akadt sen­ki, aki a mesterség fortélyaira megtanította volna. Abban az idő. ben még más világ járta. Csak a jó munkás kellett a tőkésnek. A szakmában szerzett tapasztalato­kat mindenki igyekezett magának megtartani, hogy ne kerüljön az utcára, Így aztán Dénes Mihály­nak el kellett „lopnia” a szövés ezernyi titkát, — Néha szerencsém is aftadt — emlékszik vissza a régi időkre. — Az egyik művezető egy heti fize­tésért akarta megtanítani a kár- tyaMverést, (mintás áruknál en­nek segítségével vezérlik a nyüs- tös gépeket), de az üzemvezető in­gyen vállalta, ö baloldali érzelmű lehetett, mert — a vezetők között egyedül — rendszeresen a Nép­szavát olvasta. Egyéves gyakomokoskodás után raktárosként dolgozott, majd 1925. ben Budapesten elvégezte az ak­kor megnyílt egyéves textilipari iskolát. Visszatérve Békéscsabára, mindjárt művezetőnek osztották be és 1944-ig, sőt azután sem vál­tozott a munkahelye. A politikai életbe nem kapcso­lódott be. A világ dolgairól véle­ményt alkotott magában, elhatá­rolta a rosszat a jótól, de hallga­tott róla. Mint művezetőt és ké­sőbb már a jó szakembert is el­ismerték a gazdái, így az érdekei nem követelték, hogy szembesze­güljön velük. Dolgozott és szépen keresett, ami teljesen kielégítette az igényeit. Közben soha nem fe­lejtkezett meg szakmai ismeretei­nek a gyarapításáról. A felszabadulás után a gyár dolgozói igyekeztek mindjárt to­vább folytatni a termelést. A szovjet hadsereg biztosította az anyagot és áruval fizetett. Nem­sokára megjelentek a régi tulaj­donosok. — Sokszor két tojás ára volt a heti kereset, de mégis mindnyá­jan kitartottunk a helyünkön. Bíztunk abban, hogy egyszer majd a-endbejön minden, s talán nem is sokára — idézi vissza az inflá­ció korszakát A Kommunista Pártról nem so­kat tudott, csak éppen hallott ró­la. És mivel azért inkább a mun­kásokhoz tartozónak érezte ma­gát, lassan-lassan fogalmat alko­Hozzáfogtak Magyarország nemzeti atlaszának elkészítéséhez Nagyszabású munkába kezdtek a Kartográfiai Vállalat térképé­szei: hozzáfogtak Magyarország nemzeti atlaszának elkészítéséhez, Hatalmas kiadvány lesz ez, a ter­vek szerint nagyobb, mint a vi­lágatlasz. Száz térképlapot tar­talmaz majd, amelyeken részlete­sen feltüntetik az ország termé­szeti adottságait, gazdasági, kul­turális, közigazgatási, közlekedési Stb. viszonyait. tott magában arról, hogy mi a tár­sadalmi igazság. Azzal azonban már régen tisztában volt, hogy az emberi élet lehetőségének egyet­len feltétele a termelés. Árura van szüksége a fasiszták által le­rombolt országnak. — Dolgoztunk, a munkánk leg­javát adtunk. Azt termeltük, ami a legjobban, kellett, az olcsó tö­megárut. Aztán fejlődött az ország, vele együtt a gyár is. Igaz, nem egye­nes arányban. A 40—60, sőt 100 éves gépek maradtak, csupán újí­tottak rajtuk és gondosan ügyel­tek a karbantartásukra. Szerve­zettebbé vált a munka és javult az eredmény. Közben a kiváló szakemberek sora nevelődött ki. Dénes Mihály nem tartotta titok­ban a szakmában szerzett ismere­teit, de követelt mindig és ma is szigorú ember hírében áll. Nem igyekszik mentegetni ma­gát ezért. Két eset jut az eszébe: — A régi világban dolgozott itt egy cseh művezető. Egyszer más­fél liter bort hozott az üzembe és abból időnként kortyolgatott. Az igazgató észrevette... Fél óra múlva már a kapun kívül találta magát. Másik példát is mondha­tok. Az egyik írező segédmunkás elment kezet mosni. A lépcsőn egy gombolyag pamutot dobott az egyik nő után. Csak játékból. Meglátta az igazgató, behívatta magához.. öt pengőre büntette meg. Jogosan? Ezt nem vitatom, de ahol nincs fegyelem és rend, ott legjobb, ha bezárják a gyárat. Ez a véleménye. Mert a gyár­ban — legyen az a tőkés, vagy a társadalom tulajdona — csak egy­féleképpen lehet dolgozni: fegyel­mezetten. Ott kényszerből, itt be­látásból. Sajnos, azonban ezt egyesek még nem értik meg, ami bizony sok gondot okoz neki. De azért most, a nyugdíjazása előtt is arra gondol, hogy maradnia kel­lene. — Ha fejlesztenék a gyárat, to­vább is bejárnék. Persze csak 500 S3. De ilyen levél nem jött. Se­gíteni akart a sógornőjének, nem engedte. Emest, a család büsz­kesége volt, és az a tudat, hogy Emest a legjobbat érdemli, visz- szatartotta a sógornőt, hogy azt mondja neki, dolgozzon. Feles­legesnek érezte magát. Hosszú sétákra indult, és alkonyattáj- ban tért vissza, amikor a postás másodszor járt. Aztán már pos­tásra sem várt. A Homolka felől közeledő fel­hő már felette volt. A tavaszi esőcseppek surrogni kezdtek az öreg tölgy koronáján. Néhány, a levelek között Emest homloká­ra hullt Szétkente őket. Hűtöt- ték. Amikor a háború évei lezá­rultak, az emberek mintha egy nagykapun át egy más világba jutottak volna. Megváltoztak. Valójában .nem » is változtak meg... Az ember olyan, mint a kristály, sokoldalú és aszerint, hogy milyen helyzetben van, egyszer az egyik, másszor a másik oldalát mutatja. A há­ború az egyiket tárta fel. Nem mindegyike volt repedés és kar­colás nélkül. És voltak olyanok, akiknek az en.jeri tulajdonságai úgy ragyogtak, mint a drágakö­vek simára csiszolt falai. Repta, Javorek, Jozef, Peter, Orsula, Bohus, Simon, Hrdy és bizony Homyik is. Mindnyájan, bármi­lyenek is voltak. Azután, mikor hazatértek, más igényeket kellett kielégíteniük. Sokan, akik helyt, álltak a háborúban, nem tud­tak helytállni utána. Egyszerre sokan voltak olyanok, akik forint erejéig, mert a szívem már kezd tiltakozni az egész napos munka ellen. Pihenésre, jó levegőire van szűk. sége Dénes Mihálynak. Otthon 200 négyszögöles kert, benne 115 szőlőtőke vár gondozásra, műve­lésre. A negyvennégy év gyorsan el­rohant. Azt mondja, hogy soha sem politizált. Legalább is aktí­van. Semmilyen kimagasló csele­kedet nem fűződik a nevéhez. De a felszabadulás óta a munkájával a forradalmat segíti elő. Felszabadulásunk 20. évforduló­jának megünneplésére készülnek Dévaványán is. A társad ilmi szervek képviselőiből alakult ope­ratív bizottság feldolgozza a köz­ség húszéves fejlődésének törté­netét. A mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, és a sport ered­ményeit magába foglaló doku­mentumot ünnepi tanácsülésen mindjárt tudták, mit kell ten­ni, hogyan kell élni, és irányí­tani kezdték a többieket. Hirte­len sokan lettek, akik harcoltak. Nem, az emberek nem vál­toztak meg. Legalábbis nem mindnyájan. Például Hornyik. Felderítő volt. Megbízható ka­tona. Mindig tudta, mit kell ten­ni. Ügy érezte magát a hegyek között, mint hal a vízben. És a háború után úgy téblábolt, mint a holdkóros. Ki mondta volna meg a felkelés előtt, hogy ebben a vasutasban, a mezőgaz­dasági gépek mechanikusában katonai erények szunnyadnak? A háború után nem állt helyt a munkában. Mindenütt összeüt­között a szabályokkal, a törvé­nyekkel és az előírásokkal. Ja­Hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára felajánlásokat tet­tek a dolgozók, hogy ezzel is mél­tóan ünnepeljék a felsaabadulás évfordulóját. így tettek a Nagyszénási Föld­művesszövetkezet dolgozói is. Amikor kint jártunk, Törőcsik Mihály elnökkel beszélgettünk. Az fmsz vezetője elmondotta, hogy az utóbbi két évben sokat javult a dolgozók munkafegyelme. A lelkiismeretes munka eredménye az is, hogy a hazánk felszabadu­lási évfordulójára tett felajánlást már határidő előtt túlteljesítették. Többek között vállalták, hogy március 30-ra 150 új tagot szer­veznek be. Jelenleg száznyolcvan van. Vállalták azt iá, hogy a rész­A Békés megyei Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat — az érdekeltekkel való előzetes meg­beszélés alapján — bevezette a termelékenységi prémiumot. Egyes munkakörökben, ahol erre lehető­ség mutatkozik, a dolgozók a munkakörükön kívül is vállalanak munkát, ami bizonyos mérvű lét­olvassák fel, s a második negyed­évben a tanácstagok is ismertetik választóikkal. A művelődési házban április első felében kiállítást rendez a honismereti szakkör. Tablók, ma­kettek és fényképek segítségével bemutatják a 20 év alatt végbe­ment változásokat. vítótáborba küldték, hogy meg­javuljon. Azonban Hornyik bi­zony már. nehezen javul meg. Senki sem tudja kiverni a fejé­ből, hogy azoknak a felét, akik vezetnek, ki kell hajítani, hogy minket, partizánokat, becsaptak, hogy ostobák vagyunk, hogy en_ gedjük, hogy a fejünkön ugrál­janak. Ha jók voltunk arra, hogy a hegyekben másszunk, hogy fedezéket ássunk, biztosan jók lettünk volna a rend fenn­tartására. Homyik nem értette meg azt a türelmet, amelyre a háború után szükség volt, hogy minden ember sajátjának fo­gadja el ügyünket. Be akarta verni a fejébe, de ez nem sike­rült. Miért ne sikerülne, Ha van jegybefizetést 57 ezer forinttal növelik. A legutóbbi felmérés azt mutatja, hogy már csak 800 fo­rinttal vannak elmaradva. Az fmsz dolgozói úgy döntöttek, hogy 50 ezer forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá a fél­szabadulási ünnepélyhez, amit már túlteljesítettek. Jól dolgoztak a bambi-üzemben, ahol mintegy négyezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Törőcsik elvtárs elmondotta azt is, hogy a gazdálkodási tervüket 160 százalékra teljesítették. A jó munka eredménye az is, hogy kö­rülbelül tíz napi fizetésnek meg­felelő nyereségrészesedést fizetnek a dolgozóknak. (tyik) számcsökkentést tesz lehetővé. A fizikai dolgozók az ebből eredő bérmegtakarítás 50, az adminiszt­ratív dolgozók p>edig 40 százalékát kapják prémiumként. A vállalás olyan, hogy csak a 8 órai munka­idő jó kihasználásával teljesíthető. Eddig 15 dolgozóval kötött szer­ződést a vállalat, amit kellő fel­mérés után még továbbiak követ­nek. A termelékenység növelését se­gítik elő az összevonásokra tett intézkedések is. A szeghalmi já­rási kirendeltség vezetője irányít­ja ezentúl a malomüzemet is, a dévaványai rizshántolót és a gyo­mai malmot ugyancsak egy ve­zető irányítása alá vonták. A vál­lalat felülvizsgálja, hogy milyen más ésszerű változtatással lehet még a termelékenységre vonatko­zó párthatározatot eredményesen megoldani! kemény botjuk, miért ne próbál­juk ki rajtuk? Ha ők győztek volna, másképp intéztek volna el. Te inkább hallgass! Még itt, a táborban is agitálsz. És hol vagy? Ott, ahol a jezsuita vagy a német generális. És én veled. Szerencséd, hogy veled vagyok. Itt ököllel kell agitálni. Elmosolyodott és a régi Hor­nyik lett, a hegyekből. Életele­me azt követelte, hogy valaki tá­maszkodjon az erejére, érezze, hogy fontos, hogy valakit védel­mez. Az embereket, a sok egyéb csoportosítás mellett csoportosí­tani lehet olyanokra, akik úgy állnak, hogy rájuk valaki tá­maszkodjék és olyanokra, akik támaszkodnak. Homyik, ha nem volt az az érzése, hogy valaki támaszkodik rá, zavart elemmé vált. Bizalmatlanságot sejtett és dühös lett. A javítótáborban is­mét bemutatta jellemének azt az oldalát, mely Repta partizánjai között az első helyet biztosítot­ta. Miért nem tudott érvénye­sülni e tulajdonság a háború után? Ez biztos az ő hibája. De csak az övé? A csepp>ek érzete, melyek az ágakról hullottak, ismét emlé­keztette a mély sötét szemekre, és utánuk a parttalan hideg fo­lyóra. Nem volt-e hiba, hogy mindig csak egy embertől vár­tuk, hogy vezessen bennünket? Vezetni azt jelenti, hogy szót értünk azokkal, akiket veze­tünk. Repta mindig így tett. — Tehát mit csinálunk, fiúk? (Folytatjuk) ' Juraj Spitzer* HOZZÁTOK TARTOZOM Fordította: Krupa András Pásztor Béla Dévaványán is már a 20. évfordulóra készülnek Helyes kezdeményezés a termelékenység növelésére

Next

/
Thumbnails
Contents