Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-11 / 35. szám

1985. február IX. 4 Csütörtök Nyolcszázötven tonna öntvény egy év alatt A seleft csökkentésével 150 ezer forintot takarítottak meg — Műszaki intézkedésekkel könnyűik a nehéz fizikai munkafolyamatokat Az erőművek zavartalan üze­meltetésének biztosításában fon­tos szerepet tölt be az Erőműja­vító és Karbantartó Vállalat Bé­késcsabai Vasöntödéje. Az itteni telep feladata, hogy a javításhoz és karbantartáshoz kellő mennyi­ségben és időben, jó minőségű öntvénnyel lássa el az erőműve­ket. Az öntöde dolgozói tavaly becsületesen eleget tettek felada­taiknak. Az éves tervet 106,1 szá­zalékra, a tonnatervet pedig 110,6 százalékra teljesítették, összesen 850 tonna öntvény készült itt, amiből 842 tonna volt a szürke öntvény, a többi pedig bronz és alumínium. Különösen figyelemre méltó eredményt értek el a prog­ramszerűségben, amit 99,9 száza­lékra teljesítették. Elsősorban eb­ben mutatkozott meg a haszna a havi kétszeri megbeszéléseknek, amikor a tárgyhónap tennivalóit, programját vitatták meg. Az öntödében a megtűrt selejt hat százalék. Az öt szocialista címért versenyző brigád — ame­lyek közül egy kollektíva már jel­vényt és oklevelet nyert — nem­csak a tervek mennyiségi, hanem jó minőségű teljesítésére is ügyelt. Ennek eredménye, hogy a selejt a megtűrt alatt maradt és 1964-ben 4,5 százalék volt. A selejt másfél százalékos csökkentése mintegy 150 ezer forint megtakarítást ered­ményezett. Az idén — a felszaba­dulási munka verseny keretében — már hat kollektíva versenyez a szocialista cím elnyeréséért. A munkában a tervek pontos és idő­beni teljesítése mellett elsősor­ban a minőségi mutatók javításá­ra fordítják a fő figyelmet, így a gazdaságosságra, a minőség javí­tására és a selejt csökkentésére. Ennek a törekvésnek máris észlel­hető az eredménye Az öntöde az idén januárban 105,5 százalékra teljesítette tervét, tonnatervét pe­dig 105,3 százalékra. A program- szerűség száz százalék volt, viszont a selejt a megtűrtnek csak a fe­lét, három százalékot tett ki. Az évkezdés jól sikerült. Az idei eredményesebb munkát szolgál­ják azok a műszaki intézkedések is, amelyek végrehajtása részben már megkezdődött és azok is, amelyekre ezután kerül sor. Ta­valy novemberben elkezdődött az új kúpolókemence építése, amely­nek idei március 31-i üzembe he­lyezésével az eddiginél csaknem egyharmaddal növekszik az ol­Tisztasági őrjárat a Békéscsabai Kötöttárugyárban Tavaly novemberben a Békés­csabai Kötöttárugyár fiataljai védnökséget vállaltak üzemük tisztaságáért, őrjáratot szervez­tek, amelynek tagjai napontó vé­gigjárják az üzemeket, ügyelnek a műhelyek, a mosdó s a fürdő megszüntetik, vagy pedig azt a tisztasági naplóba bejegyzik, s továbbítják az illetékes műveze­tőnek, osztályvezetőnek s a gyár kommunális főelőadójának. A fi­atalok, a felvilágosító munkán túl, eddig 1167 órát dolgoztak társa­rendjére. A tapasztalható hiá- I dalmi munkában a gyár tisztasá- nyosságok at vagy a helyszínen | gáérfc Motorostúra a Tátrába A KISZ járási bizottságának szervezésében az elmúlt évben Békésen megalakult a Termé­szetbarátok Klubja. A tavalyi­hoz hasonlóan az idén is gazdag programot állítottak össze. Egy­hetes motorostúrákat szervez­nek Lillafüred—Szilvásvárad­ra és a Badacsonyba. Három­napos utat terveznek Hódmező­vásárhely—Szegedre, itt megte­kintik a szabadtéri játékok egyik előadását. Á belföldi túrákon túl kirán­dulnak a Tátrába is. Megtekin­tik Stary-Smokovec és Lomnic nevezetességeit, s ellátogatnak a Csorba-tóhoz is. Bővítik a szolgáltató-hálózatot A Békés megyei Vegyesipari Vállalat éves terve a tavalyinál kétmillió forinttal nagyobb. A lakossági szolgáltatást 200 ezer forinttal növelik. Az idén meg­kezdik a megyei szolgáltató-há­lózat bővítését. Gyomán egy tehergépkocsijavító és a szük­ségletnek megfelelően más rész leget is létrehoznak. A többi községekben is — az igények szerint — sor kerülhet erre. Továbbra is megmarad — a fes­tő és vízvezetékszerelő kivéte^ lével — a már működő 24 bé' késcsabai részleg, melyek mind­egyike elsősorban lakossági munkát végez. A vállalat csökkenti a transz­formátor és az épületasztalos­ipari termékek gyártását. vasztási kapacitás. Ugyanakkor a kemencék javítása és karbantar­tása is kedvezőbb lesz a mostani­nál, mert azokat váltva üzemel­tetik majd. A színesfém olvasz­tásnál a nehéz fizikai munka megkönnyítésére egy tégelykieme­lő berendezést készítenek házilag a lakatosműhely dolgozói. A be­rendezés készítéséhez a második negyedévben fognak hozzá, s sze­retnék még abban a negyedévben befejezni. Ugyancsak nehéz fizi­kai munkát igényel a formaszek­rények szállítása, néha öt-hat munkás erejére is szükség van hozzá. Ezt is szeretnék megköny- nyíteni. Ezért elhatározták, hogy formaszekrényszállító darut ké­szítenek és ehhez szükséges csil­lepályát építenek. A gépesítés nemcsak megkönnyíti, hanem meg is gyorsítja majd ezt a nehéz munkát. A mintakészító műhely részére már elkészítették a ko­ron gcsi szoló-asztal t, s ezt az első negyedévben üzembe is helyezik. Ennek előnye, hogy a faminto-ké- szítésnél az egyes műveleteket gé­pesíti. Érdekes kísérletet kezdenek el ezenfelül az idei műszaki fejlesz­tés keretében. Ez pedig a szénsav- vízüveges magkészítés. Ha ez si­kerre vezet, akkor egy technoló­giai folyamatot megtakarítónak. Ugyanis a magot nem kell majd szárítani, azonnal felhasználható lesz. Remélik, hogy sikerül a kí­sérlet. Néhány év alatt jelentősen fej­lődött a vasöntöde és össze se le­het hasonlítani a mostani termelé­si adottságokat a néhány évvel ez­előtti munkakörülményekkel. Az idén a műszaki fejlesztéssel még tovább szeretnék tökéletesíteni, könnyíteni a nehéz fizikai mun­kát. Mindez azonban az eredmé­nyek mellett gondot is szül, mer': a formázóterület már igen szű­kös és zsúfolt. Ennek megoldásá­ra is vannak már elképzeléseik. Ha ehhez megkapnák a szükséges támogatást, akkor ezt is sikerülne megoldani. P. P. O ni eveken jen. felelősen Külső segítséget csak az várhat, aki saját maga mindent megtett az ügy érdekében. Érdemes ezen elgondolkozni idei gazdasági fel­adataink számbavételekor és végrehajtásakor. Mert bár két­ségtelen, általánosságban a terv nem tartalmaz feszített mennyi­ségi előirányzatokat, célkitűzése­ink végrehajtása mégsem könnyű. Hiszen a tervezett gazdasági elő­rehaladást a tavalyinál nem több beruházással és alig több mun­káslétszámmal kell megvalósíta­nunk. Nem is szólva arról, hogy külkereskedelmünk — nemzetkö­zi fizetési mérlegünk javítása mi­att az ipari exportnak lényegesen gyorsabban kell növekednie, mint a termelésnek és az importnak. A múltban szinte gyakorlattá vált egyes vállalatainknál, hogy a termelésnövekedést csak több beruházással, illetve megnövelt munkáslétszámmal, a többletex­portot növekvő importtal teljesí­tették. Ez az út hovatovább jár­hatatlanná vált. Az idei feladatok csak akkor oldhatók meg, ha a vállalatok maximálisan és önte­vékenyen feltárják, s kihasznál­ják belső erőforrásaikat, lehető­ségeiket. Az öntevékenység fokozásának fontos feltételét, a vállalati ve­zetőknek a korábbinál nagyobb önállóságát a közelmúltban ki­adott felső szintű rendelkezések biztosították. Például az új mun­kaügyi rendelkezések növelték a vállalatvezetők hatáskörét. Lehe­tővé vált, hogy a problémákat azon a lépcsőfokon döntsék el, ahol felmerülnek, s ahol azok he­lyes elintézésének minden feltétele adva van. A nagyobb önállóság azonban nemcsak nagyobb hatáskört, de nagyobb felelősséget is jelent. Olyan értelemben is, hogy a köz­ponti határozatokban rögzített el­veket miként váltják át a min­dennapok gyakorlatává. Koráb­ban sok panasz hangzott el ami­att, hogy a vállalatok vezetőinek gyakran apróbb kérdésben is megkötik a kezét, s a minisztériu­mok olyan kérdésekben is ma­/wwwww mvyvwvyvwwwwwwwvwMMVwvyvwwwwwwwuwwv^ Az új kartárs ezen a reggelen elsőnek érkezett a hivatali szobába. Ami­kor Aligai, aki mindig pontos szokott lenni, a hi. vatalba ért, az új ember már íróasztalánál ült. Bemutatkoztak egymás, vak: — Tihanyi vagyok... A hivatalsegéd mondta, hogy itt dolgozott az elődöm, ez az asztalom. — Nagyon örülök — rázta meg Aligai az új kartárs kezét, azután jó. akaratúan megjegyezte: — Gondolom, nem árt magának egy kis kiok­tatás. Hát ide figyeljen. Maga mellett balra a Füredi fog ülni. Csendes fiú, a légynek sem vét, csak egy kicsit gyáva. Képzelje, nem marad él egy perccel se fél óránál tovább az ebédnél. De maga nyugodtan eltölt- het egy órát is. Az osz­tályvezető ugyancsak egy egész órára megy el- A recept az, hogy akkor kell menni, amikor ő. Érti? — Már hogyne érte­Tihanyit kioktatják ném. És köszönöm a jó tanácsot. A terem megtelt. Be­mutatkozás. A kövér Szepezdi megveregette Tihanyi vállát: — Jól fogja magát érezni nálunk. Csak al. kalmazkodni kell. Pró­báljon jóba lenni Keszt­helyivel, az anyagbeszer. zővel. Az néha segítséget visz magával. Elmehet vele moziba is. Az örökké mosolygó Hévízi is tanácsot adott: — Hallgasson rám, apuskám. Ha másfél órát csúsztat, akkor Szemes egy-két jó szivarért be­ír magának három-négy órai csúsztatást. Két­szer egy kicsit tovább marad és már egy egész napja van. Feri bácsinak, a hivatalsegédnek néha féldecit kell fizetni. Mindig jelenti, ha jön az igazgató vagy a főosz­tályvezető. Igaz, most gyök, milyen lesz az új nincs is igazgatónk, át- diri — dörmögött Hévízi, helyezték és az új még azután Tihanyi íróaszta- nem jött. Túlbuzogni la felé nézett. nem szabad. Azt nem szeretjük. Szóval, jól meglesz velünk. Szárszói megkérdezte az új kartárstól: — Mondja csak, Tiha­nyi, van gyereke? — Van egy fiam. A harmadik általánosba jár. — Akkor hozzon néha virágot Ilonkának. Ö osztja ki az írószereket. Annyi jegyzetfüzetet és ceruzát kaphat, ameny- nyit akar. A fia cserélhet vele a suliban. Az én fiam tegnap nyolc ceru­záért egy bécsi golyós­tollat kapott. Rögtön el­lettem tőle, mert mezte_ len nő képe volt rajta. Három nappal később a hivatal dolgozóit a nagy tanácsterembe ké­rették, az újonnan kine­vezett igazgató bemuta. tásához. — Na, kíváncsi va­— Na, ez jól megta­nulta a lógást. Már fél tíz és még mindig nincs itt — csodálkozott. A tanácsterem már zsúfolva volt, amikor ki­nyílt az igazgatói szoba ajtaja és belépett rajta Tihanyi. Volt szobatársai előbb elképedve, azután ért­hető szorongással néztek rá. — Kedves kartársaim kezdte az igazgató — néhányukat már isme­rem, azokat, akikkel há­rom napig együtt dolgoz­tam. Ez alatt a három nap alatt igyekeztem megismerni a hivatalt. A magam részéről jó munkára törekszem, eh­hez kérem a kartársak segítségét. Mosolyogva nézett megszeppent szobatársai_ ra, és így fejezte be a bemutatkozást: — Gondolom, egyet­értenek velem abban, hogy háromnapos hely­színi tapasztalatom alap. ján néhányukat más be­osztásba kell helyeznem. Palásti László guknak tartották fenn a döntés jo­gát, amely bőven belefért volna a vállalati igazgató hatáskörébe. Ezekben a bírálatokban kétségte­lenül sok igazság volt. De az utób­bi időben ezzel éppen ellentétes jelenségek tapasztalhatók. A vál­lalati igazgatók egy része nem számol a megváltozott helyzettel, nem él a kibővült hatáskörrel, és olyan kis jelentőségű — néhány száz vagy ezer forintos — ügyek­ben is a minisztériumhoz fordul döntésért, mellyel tulajdonképpen még neki sem szabadna foglal­koznia, hanem az illetékes beosz­tottjaira kellene bíznia. A dönté­seknek és a felelősségnek ez az áthárítása, a belső erőforrások fel­tárásának háttérbe szorulása ta­lán elfogadható volt akkor, ami­kor azt gondoltuk: a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődéséhez nem kell más, mint egy részle­tes, felülről előírt terv, s a vál­lalatoknak nincs más feladatuk, mint e tervet végrehajtani. A szocialista gazdaság azonban bonyolult, szeretágazó, változé­kony s ennek fejlődését minden részletében előre látni aligha le­het. Minden útközben támadt problémával és azok megoldási lehetőségeivel még a leggondo­sabban elkészített terv sem szá­molhat, s éppen ezért — a tervek mellett — egyre nagyobb jelentő­séget tulajdonítunk a közvetlen gazdasági kapcsolatoknak, a he­lyi lehetőségek és erőforrások fel­tárásának, s mozgósításának. A döntések és a felelősségvállalás, valamint a belső tartalékok feltá­rása azért nem választható el egy­mástól, mert az öntevékeny vál­lalati munkának talán ez a leg­könnyebben megoldható eleme, s azok a vállalati vezetők, akik ez­zel sem élnek, még kevésbé ké­pesek feltárni a nehezebben moz­gósítható belső erőforrásokat, tar­talékokat. Az üzemi tartalékok feltárásá­nak természetesen már a múlt­ban is igen jelentős eredményei voltak. Ennek csupán az volt a szépséghibája, hogy erre a válla­latokat igen gyakran valamilyen külső kényszer inspirálta. Az egyik textilvállalat például a ter­melési feladatainak bővüléséhez meglehetősen magas beruházási keretet igényelt. A beruházási összeget meg is kaphatta volna, azonban kiderült: új üzemrész építésére nincs mód, mert a vál­lalat területén nincs erre hely. S csak miután a fejlesztésnek ez a külterjes módja megfeneklett, ak­kor ültek össze a vállalatvezetők, hogy felkutassák a termelés bő­vítésének olyan lehetőségét, amely az eredeti megoldásnál lényege­sen olcsóbban produkálja ugyan­azt az eredményt. Minthogy a népgazdaság teher­bíró képessége korlátozott, s ugyanakkor az üzemekben a „ka­pun belül” még igen sok tarta­lék lelhető fel, helyes lenne olyan munkamódszert kialakítani és ál­landósítani, hogy a vállalatok csak abban az esetben forduljanak a külső segítséghez, amikor már a saját lehetőségeiket valóban ki­merítették. A „segíts magadon...” közmondást tehát közgazdasági nyelvre így lehetne „lefordítani”: a vállalat fejlesztése érdekében „tedd meg saját erődből mindazt, amit megtehetsz és akkor — de csak akkor — joggal elvárhatod az állam segítségét is”. Garam József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents